Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-01 / 50. szám
r BErnnfxfiK I U 3 f> nr A r c I u m I PA Zi Oíí BkUTALA V RIPORTJA Az dso mm gyár Cigá a régi Bedarkas-u Csak Várady Miklós él az ölvén év elöiíi ős~bemutctíó szereplői közül Bécs váltva, az. ehmrk rv októberében ünnepelte a »Zigcuncrbaron“ premierjének ötvenéves jubileumát. Sumií» Jánosnak, a kc- ingőktráilyniak ez az elcvülhexl&n szépségű Jármi-ve tudvulevőlbeg' Jókai Mór kedves re- cnyéből, a „Cigánybáró“-ból keletkezeti. \ császárváros körülrajongott Jahann-ja lég egész teljességében élvezte az Indigó, A királyné csipkekendője, A furcsa háború, í gy éj Velencében és a Bőregér cimü ragyogó müveinek messze cIható sikereit és .totó kedve máris ujna> vágyott. Libretto után érdeklődött és szívesen hallgatott a budapesti származású Schnitzler Ignác béc.sj újságíróra, aki a magyar Írófejedelem érdekes müvét, a „Cigánybáró*'-.t űjánilotta figyelmébe, amelyből ő, Schnitzler alkalmas operett szöveget tudna >rni. Strauss elolvassa a regényt és nagyon megtetszik neki «innak bűbájos romantikája, mozgalmassága, érdekes, színes miliője, Már zsongnak benne a cigányom és (magyar melódiák, amelyek addigi zenéjéből hiányoztak. A „Bőregcr“ második fdvonásának álarcos bálján magyar grófnőként megjelenő Rosalinda számára komponáliit magyar áriának több volt az idegenes cáfrázsuta, mint a magyaros zárna ta. Strauss nagy önömmel gondolt rá, hogy nem kell újra csak wafcerr és polkát komponálnia, hanem arathat a folklorista zene virágos mezején és bemutathatja fokozol- r.ibbah zenei jellemző erejét is. Schmtzler- rel közösen megkérik Jókait, egyeznék be- : regénye megzenésítésébe, ő természetesen megbízik a Strauss tudásában, nem ellenkezik és 1885 tavaszira Schnitzler már el is készül a (librenóvat, amely az operett-hangu- at okából némileg eltért a regény menetétől és némely alakiát is más jellemmel ruházta fel. Strauss nagy kedvvel lát hozzá megzenésítéséhez, a nyár folyamán be is fejezi munkáját és átadja a Garh-Th eater 7.izgató]ínak. Megindulnak a próbák és a ki szivárgó hírek uj, nagy sikerről jósolnak. A premier október vége felé zajlik le, maga Strauss dirigál és bombasikert arat. A mü egyfolytában száztízszer kerül előadásra, ami akkoriban rekord számba ment. A sorsnak különös kedvezése, hogy a premier Saf- fija: C-oűilin Ottilia és Barmkayjx: Streit- naann Károly még, ma is élnek. Zsupán szerepét a felejfcb&tétin Ginardá alakitötta afféle Míkosoh-genreben. Pát hét múlva az egész monarchia zengett a „Cigánybáró** slágereitől cm penscae Erdély sem maradhatom mentes az uj donab hódító erejétől. Az. első magyar bemutató nálunk A regi Behfank*s utxxw muasahajlékban akkoriban kitűnő prózai és énekes színtársulat szóig állta ki a kincse» város mindenkor hires .színházi rajongásán, Megy érv Dezső volt az operett rendező, nemcsak kitűnő színész, de igen intelligens dramaturg nagy zenei műveltséggel ok irodalmi készséggel. Ö veszi rá az. intendaturát, hogy hozzák ki a Cigánybáró-t még mielőtt Budapesten színre kerülne. Úgy véli'i, hogy méltó eseménye voim a szí nház töri éneimének, a .Cigánybáró magyar ősi bemutatója. Az inten datura, eltagadja a tervet, pedig a mü kiállitása súlyos ezreket kíván. Meghozatják az anyagot Bécs- ből. persze még nincs magyarra lefordítva, azonban Megyery Dezső szorgalma és szívóssága nem ismer akadályt. Nekilát Ő maga a mü átültetésének cs 1886 februárjában el is készül vele. A zenei anyagot Müller Ottó karmester veszi át és megcsinálja a vidéki viszonyok által kívánt húzásokat. Kiosztják a szerepeket a következőleg: Kápol- nav János (Barinkay), Szí Lossy Irén ÍSaffi), Hegedűs herenc (Zsupán), Serédi Sarolta (Arzéna), Lánc Ltel (Mirabella), Gönczöl Ételi (Clpna), Megyery (Conte Camero) és Várady Miklós Toborzó. Holnap, március 2-án lesz éppen az ötvenedik évfordulója, hogy a nevezetes premier a régi Magyar Színházban lezajlott. A szinszerü, ügyes librettó, az elragadó mu- J zsika, a magyaros hangulat, a toborzó diák j bátor tirádái az osztrák erőszakkal szemben egy csapásra hódítottak. Az előadás as kitűnő volt. Kápolnay tenorja akkoriban még frissen csengett és a fefiejthetecLen keringő ütemeket olvadékonyon ömlesztette át a szivekbe, Szilassy Irén Soffija is megejtő volt, stílusos megjelenése, hangulatos D.singra- dala sokáig emlékezetes maradt, Hegedűs mókázó kedve sikerült Zsupánt kreált, éneke külön művészi élményt jelentett, Serédi f Sarolta eszményien szép volt szőke paróka- J java!, Arzéna a rátarti sertéskirálylány sze- 1 repében; Láng Etel a minden idők legkitűnőbb operett-komikája és artistája Mirabella és Könczöl Étéi’, az egykori Várady Mikitós- né Czdpra szerepében nyújtottak kiválót. A rendezést Megyery nagy effektusokká m- j tezte, olyan tömeget mozgatott meg a ci- I gánykaraván bevonulásánál és <a- toborzó Péter el kezdett hümmögni, fészkelődül, nyakát nyújtogatta, végre nagy nehezen mégis kibökte valahogyan: — Ezt az egyet ne követelje a tekintetes ur . . . — Nem én követelem, jó ember — magyarázta az ügyvéd. — A törvény írja elő, hogy ez is kelti a válóperhez... Hárt csak hozza be azt is. — Nem válaSom! — jelentette ki Péter hrtározofen. — Ugyan! — csapott az ügyvéd az túszra Ina, türelme fogytán. — Már miért ne vállalná?! Azt is kiadja a jegyző ur, csak kérni kell! — Nem hinném — rázta a fejét Péter. — Ne 'beszéljen kend boflondokalt! — tüzelt az ügyvéd. — Kötelessége ez a jegyzőnek és ha mégis vonakodnék, csak Írjon nekem, majd étn- megtanítom! — Nem kell azt tanítani, tekintetes ur. Oskol ázott, -010001011705 ember az... több esze van, mint az egész falunak... Ippeg ezer* véleményezem, hogy nem adja ki... — De hát értse meg, barátom, hogy a tori'ény értelmében köteles a hatóság a megtörtént tényekről bizonyít vány t adni... — Ez az, tekintetes ur —• bökött rá Csutorád Péter —, ahogy mondani teccik... hogy ■a megtörtinii tényekről... De ami nem tény- valóság, arruil a jedző ur se adhat' írást... Az ügyvéd rámeredt az emberre. Szörnyű gyanú fészkelődet! agyába. — Hogy mondja kend? — szólt akadozva. — Mert nem értem,.. — Hát csak úgy — magyarázta Péter —, hogy én, meg Rozé! sose vóíunk anyakönyvvezető előtt... — Altkor pedig — jelentette ki az ügyvéd — én el se választhatom magukat! El mei hét kend! Csutorás Péter sóbálvánnyá dermedt a j nem várit kijelentésre. — Amiatt a haszontalan kis irás miit*?! I — hebegte. j — Amiatt hát! — mondta az ügyvéd. — I Mert aki nincs megesküdve, azt el se lehet j választani Punktum! Péter értelmetlenül himbálta, rázta fejét, I aztán rimánkodásna fogta a dolgot. — Segijjen rajtom, tekintetes ur... ne I küggyön el semmivel... Iszontetó az én álila- j potom amebett az asszony mellett... Inkább még egy hizó árával megtódanám a tekirules ur fáracsságának dijait... — fia az egész vagyonát nekem adná, ember — fejezte be az ügyvéd a tanácskozást — akkor se tudok magán segíteni. j Péter keserves nyögéssel kászálódott fel a * székről. — Hát akkó* Isten álgya meg, tekintetes ur — köszönt el. — Isten vele! — bocsátotta el az ügyvéd. Péter lógó fejjel bailiagot kifelé. Ment a „Fehér l'ótc-ba, ahoü a szekerét-]ovát helyezte el reggel, de egész utón az ügyvéd szavai motoszkáltak a fejében. — ... Aki nincs megesküdve motyogta magia elé — azt el se lehet választani... Már a vendéglő előtt lépegetett, amikor hirtelen felragyogott az arca. — Hogy is ígérte követválaisztáskor az alispán ur? — villant hirtelen emlékezetébe. — Átrakó* a kormány jelökye oam bajba* vót, oszt én, Csu torás Péter, főkor! es helyrebillentettem a dógot, azt mondta, hogy akármi baja fesz, Péter, csak hozzám forj dujjon, én megsegítem... j Nem is habozott tovább. Hirtelen irányt i változtatott s felemelt fejjel, gangos járásjelenetben, aiminŐ még nem volt odáig a szín padunkon. A dekorációk, jelmezek újak, •stílszerűek és díszesek voltak. A nevezetes, premier szereplői közül ma már CMik Várady Miklós d, ő voh a toborzó diák, ki fiatalos temperamentumával, magyarom hevületével igaz lelke volt a második fd vonásból i liircu toborzó jeJcnet- adt. Volt elég aAkoftiwn az eimok évózedekbeaa másokat .is látna e szerepben, de Várady Miklóst soha senki se muh» felül. A többi ««ircpiők köziül Hegedűs Ferenc, mint a bu da pásti m. kir. Operuház ba/w-baf- fója. fejezte be gazdag művészi pályafutását, Serédn Sorolta is Budapestre kér ük és miután cf’ső férjétől, Szabó Gyula városa főjegyzőtől elvált, dr. Hoor Tempi» Mór műegyetemi tanár felesége lett és visszavonult a .színpadtól, de az egykori rendkívül bájos szubrett primadonna zenei tehetsége még, fokozottabban nyilvánult leányában, aki mint zongoraművésznő és pedagógus, ma is egyik erőssége a magyar zenei kultúrának. Az Ellenzék kritikusa támad A Cigánybáró hatalmas közönség sikerével nem volt azonos a sajtósiker. Különösen feltűnő volt az az elkeseredett hang, amely- ivei éppen az Ellenzék szárú kritikusa fogadta az uj darabot. A íip színházi rovatának szelleme mindemkor az. volt, hogy e város Nemzeti Színházának programja elsősorban 1 a rnigyar .színházi kultúrát kell, hogy szol- J gálja. Azért kapja az intézet a nagy összegű .szubvenciót és azért támogatja a város közönsége. Ezúttal úgy találta a kritikus, hogy a Ci- gánybáró-ra tehát osztrák importra fordított hatalmas költséget inkább a magyar színi kultúra céljaira kellett volna áldozni. Ezért aztán kurtán-furcsán elbánt a premierrel és a müvei, melyeknek semmi értéttet sem tulajdonított. — ...ma este — irta az Ellenzék kritikusa — a kolozsvári Nemzeti Színházban a Cigánybárói adták zsúfolt ház előtt, a hírneves oszt rák-magyar operettet, többrendbeli 1 vjlcerekkel, polkákkal, defilée-rnarsokkaJ, j Ragóczy- és gyászindul óval’ és számtalan 1 „verfluchter Kertekkel“. Fényes kiállítás, uj j kosztümök, zajos tapsok, zsúfolt ház: ez a I mai est nemzeti dicsősége? — Ember tragédiája, Bánk bán, Fal u rósz- sza, Madách, Katona, Tóth Ede, piruljatok el és vonuljatok vissza a feledés sötét éjszakájába: titeket ily dicsőség nem ért és nem is fog érni soha. Nem így a másik napilap, a Magyar Polgár, melynek ■színházi referense hosszú cikkben áradozik a Cigánybáró művészi tartalmáról és az előadás nagyszerűségéről. „Az újdonság — írja a M. P. kritikusa —, mellyel minden más magyar színpadot megelőztünk, rendkívüli sikert aratott. Színházunknak régen nem volt olyan érdekes estéje, mint a mai; és közönségünk, mely zsusal tartott a vármegyeházára. ... Alig, egy rövid óra* rmrhva már vígan kocogott vele a két sárga o falu felé s nem is egész egy félóra alatt befordult a .szekér : a portájára. Az asszony csipőre tett kezekkel, vilíámló tekintette! várta a pitvar ajtajában. s azonnal rácscrdátett: — Hát kend meg Kun kószák?! — A vármegyeházán! — vetette oda Péter röviden. I — Oszt mi végbul? — firtatte Rózái hir- I télén támadt szorongó érzéssel. — írást szereztem — jelentette ka hetyI kén. — Miféle írást)? — akadt fel az asszony ! szénáé. — Diszperzéciót, vagy mi az ördögnek hijják, ami orrúi szót, hogy hirdetés nélkül rögvest ínehetünk pap elé, esküniu... Oszt megyünk is, Rózái, úgy készülj! Az asszony percekig szólni sem tudott s némán nézte, hogy fogja lei az embere a megizzadt lovaikat. Már az istálló felé is indult, amikor végre megjött a szava s • utánaszólt Péternek: — Oszt mire keli az az írás most illlen sebtiben? — Mer* igy követeli a törvény! Ezzel befordult az istállóba, jászol elé kö- j tötte a lovtakaib, aztán az ól felé induilt, ahol négy hízó visltozott moslék után. Péter be- hajoh- az alacsony kerítésen, megvokargat- ta a jószágok hátát s megelégedetten, mosolyogva beszélt hozzájuk: — Túljártam nz üdvigy esrin!... De nem is kapja most mán három hízó árát! örüljön, ha egynek az ára üti markát — még pedig a íeghitványabbé!... fdUáng ineytölrté a nézőtéri,, rég nem nfr olyan leik esi tel 1 hangulatban, min- m» e-ir Úgy a chirab, mint « valóban fénye». r!őa/lí a Legzajotobb hatá«> keltették.* 1' Mti.jd igy végzi: „A JLÖ/Örwég jéÁ nuj.a tout, lelkesült, taptoUt és ufrúyl&ujii. Z-u pánnal szólva, minden „nacccrü“ volt. Sctíui-ss Cigánybáró-ja lénye, kíláti/ok köz: kezdte rucg rm útját a magyar -wicpatlo kon.“ A további ciőadá-sr/k rwgy sikere, a közönség állatuló érdeklődése a darab iránt kő sőbb aztán az EHenzék kritikusát r- íefegy- verrz.ték és az első haragbóil íakodrt lek:c,my- iési nák> >b M. ebsrnerés váhotta fel. Következik, a peşti bcmuialó Az erdélyi „Uhrauffühnung“ a budapesti Népszínházát és megmozgatta. Ez vök akkor az 01-szág első oporettsz.inháza, Evva Lajo direktor szinte restefite, hogy megelőzték a Cigánybáró-vai. Nemsokára ő is színre hozta, de nem a Megyery-féle átdolgozásban, •mert ezt, mint gyor munkát némileg hevenyészettnek tekintette. Radó Antalt kérte tehát fel, hogy fordítsa c a darabot a Népszínház részére. A még ma is élő kitűnő műfordító vállalkozott is rá és magát, az illusztris szerzőt, Jókai Mórt kérte meg, hogy az, átültetés munkájában legyen segitsegére. A nagy költő szívesen asszisztált és így jött létre az a nagyszerű magyar Cigánybáró opereitvzöveg, amely szel!emes.>égében, han- gulatosságában, művészi tormáiban messze felülmúlta a német eredetit. A Schnitzler- féle lapos bécsi ének szövegek az ő átdolgozásukban szint, erőt kaptak, technikájuk pedig mintadarabjai lettek az operett dalszövegeknek. Gondoljunk csak a sertéskiráiy Zsupán remek belépőjére, mennyi humor, magyaros zamat árad e pompásan rímelő sorokból: Irka-firka, ákom-bákom, Sose volt a mulatságom, Már kis gyermek koromban Az ól körül forogtam. A versírás mai ászt ja Rám sose szállott, nem bizony, Nem vágytam csak malacra, Az a poézisom. Az ideálom te maradsz Szalonna és kövér malac. (Ismétlés.) Párom nincs e hazában A sertésb izla lásban, Nálam nincs ösztövérség. De mindenütt kövérség. Nem fösvény módon osztom. De hat is ám a kosztom, A disznó mind gyesem óba van, Mint édes jó magam. Vagy íme a toborzóda; néhány kezdősora: Csapj fel öcsém, adj kezet, Állj be katonának, Idd ki ezt a serleget. Jöjj velünk huszárnak! És tovább Barinkay és Soffi híres duettje: Ki esketett, no mondd, Te mondd... Cipra „Hi-hi-hi“ kupiéja, Arzéna dala n „Kis Í7é“-rői, Zsupán harci be vonulója, a Kincs keringő mind külön remekei a magyar operett dalszövegeknek. A budapesti előadás egyébként inkább a külsőségekre támaszkodott, mint a zenei ki- hangsuiyozásra. Hiszen az az egy körülmény, hogy Barinkay szerepét Pálmav Ilita formáira bizták, amellett tanúskodott, hogy többet vártak az isteni diva trikójától, mint énekszámainak zenei tök élet ess égétől. Anná kitünőbben helyezték e!1 Sáriit Fiegyi Arankánál és Ciprát Morgó Céliánál, mig Németh József a Girardi-féle svábos Zsupán helyett a bugyogós bunyevác Zsupán alakját ta-emtette meg a magyar színpadon és a későbbi magyar előadásokon az országban mindenütt egyedül Nviiassy Máty?^, a Kre- csányi társulat felejthetettienü! bájos buffó- p játszott kipödört bajuszu, eimagyaroso- dotc sváb Zsupánt, mindenki más u Németh József-féle alakot txrstesitettc meg. Igen kitűnő volt nálunk későbben e szerepben Pusztay Béla. A Megyery-féle fordítás a Radó—Jól-miféle átültetéssel a a’omtárba került, későbben a Belfarkas-urtcán i& az utóbbi alakban adták már a Cigánybárót, meşa Megyery de- féráit a náláénál soklcai jobb munkának. ötven év múlott el, de a Cigánybáró értékei áldották az évtizedeket és az ütemek, melyekre ifjú korunk kvadr: 11 javban: hajbókoltunk, háromnegyedesére pedig keringőztünk, ma már azóta bevonultak az operahá* zi színpadokra, mint. a többi elévülhetetlen értékű klasszikus remekek
