Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-29 / 74. szám

6

ELLENZŐ*

I Ó J it ni á r t i u s 2 á.

vin történt seninii. A: operaelőadásnak pedig se hogy sem akart rége lenni.

Mikor mar nagyon elunta a dolgot, megint ment a telefonba: és felhívta a: Operahá: sajtószobáját. Egyik zene- kritikus jött a telefonhoz.

Te nagy. I'ista' Itt L'ülöp beszél. Mikor les: mar vége annak az előadásnak? Mi van?

Nemsokára oége. felelte a: kö- ömbösen éppen most omlott össze a díszlet.

L'ülöp áron aad izgalom vett erőt. Összeomlott az Operaháziam a díszlet? Hiszen ez óriási szenzáció! Lecsapta a kagylót és nagyot ordított:

Telefonos!

Igenis, tessék.

Izonnal hívja fel a szerkesztőségemet és mondja meg. hogy óriási szenzáció van, az Operában összeomlott a díszlet, tartsanak fenn nekem legalább egy oldal helyet.

Mint az örült rohant az Operaház hatsó bejáratához. Ott semmi sem mutatta. hogy valami rendkívüli dolog történt volna. A portás békésen üldögélt a

fülkében.

Iga; hatig összeomlott a díszlet9 Igaz, felelte a portás alig felpillantva, éppen most.

Ember, és ezt maga ilyen nyugodtan mondja ' Hiszen ez óriási szenzációi

Rohant egyenesen ahhoz az ajtóhoz, amelyen át az öltözők földszinti folyosójára lehet jutni Telszakította, rohant tovább. folyástól két békésen beszélgető kardalost látott Mi ez, hát ezek nem is izgatottak?

Igaz, hogy összeomlott a díszlet? Igaz, hogyne. Miért tetszik kérdezni!

Miért kérdezem? Hiszen ez óriási

szenzáció!

Mi ebben a szenzáció, kérem? Évtizedek óta mindig igy van?

— Mi van igy?

— Hogy a Sámson és Delila utolsó felvonásában összeomlik a díszlet. Vagy nem tetszett tudni, hogy ma azt játszszák?

A soubrctt« eLszirnynulása nagy iróniába ejtette u tírwu latot. Lehetetlen volt operettet adni. Az. operett nőszemélyzete egy virágát hullatott opcrcit-pr iartadonniból, egy desper állt komák iból' s néhány nehezen csikorgó ka rdajknoknőb&l állott. Pedig * „Ge- rolstelni iiagyhercegnő“-höz, „Szép Hclénú“- hoz, a „Kék szak 11 Ln herceg“-hez, „Szép

Galechca‘'-4ioz iivqg ogy soubreetne wx volna szülkaég,

A direktor közei volt hozzá, hogy 6 is a .soubrelit u^táit szökjön, mikor végisó kétség- beeséséiben megakadt a szeme rajtam.

KisíiNszony, aa. istenre kérem, szóljon, lúd ön énekelni? — Szoktam néha-néha dudálhatni, de erők, ha senki nciq halija.

A direktor szeme felvillant:

— Ne is igyekezzék eltagadni ön szenvedélyesen szer« énekelni... Várjon estik... Hiszen én haJllootam is önt énekelni. Igen, igen, hol is, mikor, azt nem tudom, de arra emlékszem, hogy ön meg,lepett... Kisasszony,

Ön mától* fogvta operett-énekesnő.

Keblem büszke örömtől dagadt, lárva, hogrv maholnap én Leszek a társulat oszlopba, büszkesége.

— Holnap — folytatta a direktor — elküldőn önnek « „Szép Gai‘:i|then“-ból Ganymed szerepét, tanulja be, meglássa, micsoda hálás .szerep az. A „mi görögök“ kupiéval bizonyára felvillanyozza a közönséget. Nem mondok sokat, de hatszor okvetlen kitapsoljók.

A direktor egészen eL1 volt naţgjadtárva.

— Aztán — folytatta, hamisan csrptetve .szemével — kegyed olyan fesch görög fiú lesz, hogy festeni sem lehet csinosabbat. Kissé feszélyezni fogja önr a szokatlan kosztüm, de édes istenem, a trikót végre k meg kel! szokni a színpadon... Aztán higyje el nekem édesem, a dráma kezd kimenni a divatból.

A közönségnek operett kell. Tegnap íj torint deficitet hozott a nyakamra az „Ármány és szerelem“. Pedig» hogy megy nálunk az a darab! Éppen most mondta nekem a doktor Schwartz: „Barátom, n tegnapi előadás előtt kalapot ke!1, emelni!“ De hát mit ér az a kalapemelés, ha a kasszából semmit sem Lehet kiemelni... Igen^ a drámának vége van. Látványodig, trikó, slendri- ánság! Ez keÜ a közönségnek. Hogy az Isten tegye akárhová azt a Molnár Gyurit, aki ezt mcghonositotla... Azt mondom én kegyednek, kisasszony, hagyjon föl a dr ám ázással, forduljon az operethez. Ezé a jövő.

A direktor szavai annyira meggyőztek, hogy egész odaadással fogtam a tanuláshoz.

A karmester dicsérte kellemes, bár fejletlen hangomat, hanem a hallásom félő! egyáltalán nem táplált kedvező véleményt. Valahogy belemuzsikálta mégás a fülembe Ganymed énekpárri-ját. Azx hiszem, elég jól fújtam, amíg otthon egyedül voltam, hanem amint hallgatóm akadt, a torkom összeszorult s vagy ailantabb vagy fentebb kezdtem néhány hanggal s igy vagy a pincébe vagy a padlásra jutottam a hangommal. Szóvá;] trémáztam végtelenül.

A trérraa nem műik ugyan d hanem az előadás napja megjött. Hogy milyen ambíció dolgozott bennem, az is mutatja, hogy j egész nap nyers tojást ettem, szeltersz vizet : ittam és sárga cukrot szopogattam. A felhasznált hangfinomitó készlet, azt hiszem, elég lett volna egy estére az egész opera összes személyzetének.

Félíhétkor már ki voltam öltözve Gany- médesnek s ugyancsak huzigáltam lefele a kurta görög tunikát. De még nagyobb bajom volt nekem annál az, hogy kezdett az arcom égni s a szivem rettentően dobogni, mikor kinéztem a korún ín tevő lyukon a nézőtérre. Minél inkább közeledett az előadás kezdete, annál kékebb s zöldebbnek láttam a közönséget s néha-néha változatosság okáért, narancssárgának. Aztán el kezdett csengeni a fülem, a torkom pedig kiszáradni, hiába tömtem tele a számat sárga cukor rai.

Mikor a Ganymed számára a színpadra odakészitett nyugágyra dőltem, a fogaim kezditek hangosan összeverődni s a rendező, ki az utolsó bátorító szavakat súgta <a fülembe, úgy hagyott ott a fekhelyen, mint egy beteget, aki a hideg, láz tetőpontján van. j

Csöngettek. Behunytam szemeimet. Hal- ! lootam a függöny suhogását. A kulisszák mögött a kórus el kezdett énekölni. Én pedig arra gondoltam, hogy ha az isten valami különös könyöriiletességet akarna irántam tanúsítani, legjobban tenné, ha küldene hamarjában egy földindulást, mely véget vetne e 'szörnyű pillanatnak.

A zenekar megadta a hangot s kezdenem kellett volna:

„Csak menjetek, mit én bánom!“

Ha fölnyitottam a számat,, ugyanakkor torkom végképpen Összeszorult s nem jöhetett azon át egyetlen egy hangocska sem.

Erőlködtem, hasztalan. A irérna vorrnarki ból nem völ't szabadulás. ... Kétségbeeső

ivemben fejemre rántottam a takarót a fé!- holt&n vártam, hogy mi fog történni.

A zenekar lejátszotta a klsérc'et, bejöv Mydas, lehúzta fejemről a takarói, nem voiam) gyöngéden felcibák, brztaterte, hogy

beszéljek.

Hát aztán én eíkrzztecm beszéftm. Hogy

mit? Azt máig sem tudom. Arra emlékszem, hogy az egész motyogás alatt ké*vév lKiesetten nézdogékem magam körül, l*ogy merre von egy egérut, eiandycn én legrövidebben elmenekülhetnék. A szrnfatiak mögött azonban eláillták utamat a színészek, kik mind reám nézitek, egyik úgy kacagott, hogy majd eldőlt, a másik biztatókig integetett, a direktor pedig íajtékozott, a hosszai üstökét tépte.

Aztán jött a „mi görögök" kezdetű dal. Ez volt nz, mely után az igazgató jóslata szerint hatszor fog a közönség kihívni. E mozdulatokat hetek óta tükör előtt tanultam. Ez talán még megment mindent.

Nem mer lem o közönségre nczru, a direktorra meresztettem szemeimet, ki kézzei- íábbal ütötte a taktust. Addig néztem, mg egyszerre három direkort is láttam, az egyik kék, a másik zöHd, a harmadik sárga volt. Hat emberi kéz motollába előttem a -taktust, ugyananyi láb dobogott. Ettől a haTom- szinü látománytiól úgy megijedtem, hogy a „mi görögök “-bőd egy szó, egy hang nem jutott eszembe, nyelvemre. Ott álltam mint Lóth felesége némán, szobormereven. A direktor látta állapotomat, ellátottá a száját s ő maga kezdte rá rekedt, basszus hangon az én kuplémat s végig énekelte azt, sőt. azonkívül v.a’amennyi duecteimet, tercetjeimer.

Hogy mint jutottam az előadás végére, arról én magamnak számot nem adhatok. Arra emlékszem, hogy az előadás végén az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam, majd meg a szökés tervével. Igen, szökni fogok ki a városból, a vidékről, az országból, egy eldugott, isten háta mögötti helyre, akárhová, ahol nem fogják ismerni a szégyenemet. Mikor megolvasram, hogy menynyi pénzem van a bizonytalan útra, úgy Találtam, hogy éppen két hatos, három kér- garasos és egy krajcár. Ennyivel nem mesz- sze mehetek, ez világos volt előttem.

Egé>z éjjel szökési tervemmel foglalkoztam s keserű könnyeket hullattam tehetetlenségem tudatában. Másnap nem mertem elhagyni szobámat Féltem, hogy az emberek ujjal mutogatnak reám, A direktor azonban rám küldte a színházi szolgát, Hogy siessek a próbára, amelyről már te is késtem. Hosz- szu habozás után köpenybe bukdózva, arcomon háromszoros fátyollal, mellékutcákon elsompolyogtam a színházhoz, elszánva a bizonyos mártírom ságra. A trupp kíméletlen derültséggel fogadott. Egyak azt kérdezte, hogy aludtam babéraimon? A másik résztvevő képiét szimulált és egész mahciával biztosított sajnálatáról. A legtöbbje nem szólt, csak nevetett. A komikus utánozta, hogy állottam én ellátott szájjal, kővé vált kezekkel és lábakkal a színpadon.

A direktor azonban nem nevetett, mormogva mint egy rossz kedvű medve odacammogott hozzám, végig nézett rajtam s csak annyit mondott:

— Kisasszony, magából! sem tesz soha semmi. Küldje vissza az operett-szerepeket. Csak drámázzon tovább is, kisasszony, csak d rámi zzon, a hideg vizet taián megkeresi vélte.

Aztán morfondírozva eltávozott, vállát vonogiatva mentében s magában dörmögve:

— Tiz év múlva nem drámázik senki. Fuccs a drámának! Az igozgaitó jóslata anv- nyiban teljesült, hogy operett-énekes nő nem lett belőlem. A jövendőmondás másik felét azonban megcáfolta a közönség, mely szívesen megnézi a mi drámázásunkat. A dráma nemcsak hogy nincs legyőzve az operett álcái, de sőt újabban föflibe kerekedik s a közönség mind inkább tapsol a drámai sikernek. Ami természetes, mert hiszen csak a szép és igaz fog örökké uralkodni az emberi sziveken.“

*

Eddig az érdekes tárcacikk. Aki irta édesanyja Hunyady Sándornak, a tőlünk Budapestre került és ma már messze országhatárokon tuilí méltán hírnevet szerzett magyar írónak. Flzidlógusok megállapítása szerint a szellemi tehetséget főleg az anyától örökli a gyermek. Hunyady Sándornak igaz, Bródv Sándor volt az apja, de volt mit örökölnie az anyjától, Hunyady Margittól is.

^uTp^LOÁVER DIVATLAPOK vaszi és nyári szezonra nagy választékban kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii.

PÁSZTOR BERTALAN RIPORTJA

Mikor Hunyady Margit operett-énekesnő volt

Hunyady Sándor édesanyjának érdekes önvallomása

Harminc év előtt hunyt el Hunyady Margit, a vidéki magyar színészet, majd a budapesta Vígszínház pompás drámai színésznője, izig-vérig müvészasszony. Sirja a buda- pesu Kerepesi temetőben, emlékkövén a „Szigetvári vértanuk“ Anni-j inak klasszikus szavai: )VMinden bánatnak van oltoga- tó könnye“. Szent tűz, minden akadályt elháritó, előítéletet ekeprő vágy lobogott benne a színpad iránt. Az előkelő szabolcsi dzsentri-ilány (apja járási főszolgabíró, anyja Balásházy lány) alig 17 éves, mikor a szülői ház kényelmét felcseréli a múlt század 70-es éveinek nyomorúságos vidéki színészi élecévei. A hivatás nemes érzése feledte!i vele a keserves viszontagságokat. Nemsokára a vidék ünnepelt, drámai színésznője, elsőrangú társulatok prózai együttesének dísze.

A régi Be!farkas utcai színház falai sok

tapstól visszhangzottak az ő monumentális lalakitásai nyomán. Innen került a budapesti Vigszinházhoz, Ditrói Mór vitte fel a többi itt szerepelt és kivált tagokkal, mint Delii Emma, Heged üs Gyula, Szatmáry Árpád, Szeréna Zoltán és a még életben levő Vendrey Ferenc és Góth Sándor, kiknek megjelenése és nagyszerű művészete uj fordulatot adott a magyar színjáték stílusának, mert friss elievenséget, igazságot vitt a színpadra, a r%i Nemzeti Színház által szentesített pathetikus hang helyére.

Hunyady Margit nemcsak kiváló művésznő, de rendkívül müveit, intelligens asszony jeles írói kvalitásokkal. Sok hatásos poémáján és hosszabb-rövidebb prózai j müvén kívül egy sikerült színmüve is ta- i nusitja költői hivatottságát.

Ez a mü „Régi világ“ címmel 1902-ben ke- j riik színre a Vígszínházban emlékezete* siker melletti. Ö ültette át magyarba igen ta- j lálóan „Sappho“-ti is.

Éppen ötven esztendeje, hogy Krecsányi | Ignác aradi színtársulata nyári állomását ! Oradea hires fabódéjában töltötte. A társulat drámai hősnője Hunyady Margit, kit teljes szeretettbe fogadott a közönség. A művésznő egymás után araija sikereit a színpadon, de közben költői tehetségéit is meg- j csillogtatja a lapok tárcahasábjain, ahol | többször találkozhattunk hangulatos versei- ■ vei és intelligens, kedves prózai müveivel. j Színházrajongó kamasz hevületemben ak- j kor magam is különös tisztelettel kísértem e sorokat és megőrzés végett elrakosgattain becses emlékeink közé. Ezek sorából emelek mosrt ki egy tárcacikket, melyben Hunyady Margit vonzó közvetlenséggel és művészi sú- luskészséggel számol be az ő rövid, de annál dicstelenebb operett énekesnői karrierjéről.

Az érdekes és lebilincselő tárcacikk, melynek címe:

„Mikor én énekesnő voltam“ és amely bepillantást nyújt a régi színi világ tragikomikus viszontagságaira — a maga eredetiségében a következő:

,,E sorok olvasója, aki engem a várad! színpadról ismer, kétkedve csóválja meg a fejéit.

„Ugyan már mit akar elhitetni velem ez a Hunyady Margit! Hogy ó énekesnő is volt! Hallott ilyet valaki? Velem ugyan nem járat áprilist júniusban!“

Pedig hiába csóválja ön a fejét, kedves olvasó, igen is én: Fedora, Cora, Lonette és a többi, én operetténekesnő voltam.

Igjaz, hogy énekesnői pályám nem volt éppen hosszú, hanem annál kevésbé fényes.

Istenem, hát ez az egész emberi élet ugyan mi másból áll, mint kisérletekből. Kísérletek és felsülésekből. Az ember vakon neki megy a dolognak s egyszer azon veszi észre magát, hogy ledönt heteden akadályba üú a fejét. Akkor aztán fájó fejjel meghátrál 6 egy más irányban megy neki egy másik falnak.

Hanem én azt hiszem, hogy jól’ van ez igy. Igen helyes, hogy a jövőt sürü fátyol fedi s az ember nem tudja mi van mögötte. Ez a bizonytalanság az, mely vállalkozásra késztet bennünket. Ha előre tudnók vállalkozásaink vegét, a sikertelenségeket visz- szjafordulásokaf: bizonyára inkább ölbe tett kezekkel tespednének, semhogy haszontalan munkát végezzünk.

Vájjon csakugyan haszontalan-e?... Én ta- j gadom. A munka haszna nemcsak az, amit 1 eredményez, hanem az is, hogy foglalkoztat ■ bennünket. A munka jó dolog, akármi is l‘e- 1 gyen a vége. A munka maga az élét és vaj- j jón az élet is mi más egyéb, mint egy olyan I dolog, mely többnyire eredmény nélkül ér véget.

De hagyjuk a bölcselkedést. Eleget ko- molyitom és a közönséget a színpadon, legalább papiroson hadd mulattassam egyszer. Ha nem sikerül, isten neki, hiszen az én operett-ének-esnáségem sem sikerült s mégis megvan az nekem bocsátva.

... Körülbelül tíz hónapig tapostam már a hűvös deszkákat. Természetesen játsztom j mindent össze-visszs. Akkor történt éppen, ; hogy a társulati szende színésznője faképné! hagyott bennünket, egyszerűen azt a nagyon elfogadható körülményt hozva föl távozása okául, hogy megunta a koplal ást s mivel X. direktor nemcsak bizonyos ebédet, de sőt eshetőleges vacsorákat is helyezett kilátásba, lehetetlen volt ilyen fényes állást azonnal el nem foglalnia. A jobb sorsra jutott szende szerepeit rám- örökítette. Én játsztatni azokat kisebb-naigyobb szerencsével, amint tellett egy fiatal, tapasztállá.dán kezdőtől, ki azonban egész telkével játszik. A közönség eltűrt, sőt néha meg i® tapsolt. Ki ne lenne elnéző egy tizenhét éves lélek lelkesedésének tévedései iránt.

Egy szép reggelen a szende színésznő által kifejtett okok a soubrette-énekesmőt is orv.a bírták, hogy szárnyra keljen. A központi kormány-tanács akkor még nem volt elismert hatalom, nem volt „kebelbet“, honnan a bűnösöket ki lehet rekeszteni. A szinésznép olyan szabad volt, mint a sas. Arra repült, amerre tetszett. A faképnél haigyotit direktornak, hitelezőknek nem volt hova apei- I 1 állni.