Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-29 / 74. szám

1936 március 29.

ELLENZÉK

7

B9

mmmmnmumia

BOLDOGOK

Irta. MÓRICZ ZSIGMOND

— Magia még nincs készen? — kiáltott át a tanácsos a feleségéhez.

ö már teljes diszben volt. Szmokingja frissen feszült, kicsit szűk volt, az utóbbi években egyre jobban szűkül, de arról szó sincs, hogy újat csináltasson, inkább szemet huny a tükör előtt és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Még egyszer megfordul az állótükör előtt s örömmel látja, hogy csak elől vannak bajok, hátulról éppolyan fess, mint mikor uj volt a szmoking.

— Lizi? Azt kérdem, maga még nincs készen?

De erre sem kapott választ. Tovább elmélkedett azért saját tükörképén. Ez még egész jó, ez a szmoking. Mit beszélnek, hogy kihizta? Szó sincs róla. Már ő ebben az életben nem fog uj szmo- kingott csináltatni. Amilyen, olyan, evvel kell beérni. Megnézte ezüstfehér fejét: ezen sem tud változtatni, ez sem lesz többet fekete. Az utóbbi években úgy őszül, mintha a hajszálak valami dicsfényre törekednének. Szinte napról- napra fehérebb. Fő, hogy az arc energikus és a bőre rugalmas. Vonásai a régi határozott vonalakban élnek, csak kicsit halvány. Sokat kell szobában tartózkodni, ez attól van. Sportolni kellene, vagy legalább szabad levegő. Na ja, de hogy? A hivatalban egyre ambiciózu- sabban kell helytállania, mert a fiatalok a fejére nőnek. A főtanácsos is tiz

évvel fiatalabb nála. Nyolccal, az is elég. Milyen szerencse, hogy nincsenek háborús évei. A háború alatt fel volt mentve, oly fontos ügykör élén állott, hogy hivatalból felmentették. Akiknek háborús évei vannak s duplán számítják az éveket, az máris kész ember. Mehet nyugdíjba. No igen, ha az ember vagyonos lenne, akkor egy pillanatig sem maradna a helyén, de igy minden napért hálát kell adni, amit még a hivatalban tölthet az íróasztala mellett. Az a csekély fizetési különbözet minden áldozatot megér. Aki nyugdíjba megy, annak vége. Hol keres csak egy fillért is, A fiatalok sem tudnak elhelyezkedni, nem az ezüstfejüek.

— Mondja fiam, még mindig nincs készen ?

Az asszony egész váratlanul az ellenkező oldalon levő ajtón lépett be és pedig pongyolában. A tanácsos elképedve nézett rá.

— Nem tudom, hova siet — szólt idegesen az asszony. — Még csak nyolc óra. Rendes budapesti vacsorára féltiz előtt nem illik megjelenni és nekem a fiukról kell gondoskodni. Magának persze nincs más dolga, csak saját magát öltöztetni, de nekem ezer dolognak kell még utánanézni.

— Kérlek én hivatalnok vagyok s én a terminusokat komolyan szoktam venni. Nyolc órára szól a meghívó, én nyolc órakor ott akartam lenni. Ha ez nem sikerül, nem rajtam van a felelősség.

— Jójó, hagyd csak, éppen elég lesz elsőnek érkezni.

Ezzel az asszony méltóságos termetével és méltatlan felindulással bevonult a szobájába, a hálószobába s a férjét ott hagyta a kihizott szmokingjában és hizlalt türelmetlenségében. Egtv asszony sorsa. Mondta magában. Az úgy van, ahogy a férfiak gondolják. Mire ő hozzájut ahhoz, hogy saját magáról gondoskodjék, akkorára éppen legjobban szeretne lefeküdni és pihenni egy napi robot után. Ha nem volna benne a hallatlan kíváncsiság ezekre a Lentiékre, ezekre a gazdagokra, akiknek ma is úgy megy, mint a mennyországban, akkor

A gyágyszereszeíben

:s van haladás!

Az orvosi tudományokkal párhuzamosan a gyógyszerészet is , naPr°l napra újabb készítményeket produkál. Minden felfedezést felhasznál, hogy az emberiség harcát a betegségekkel szemben sikeresen vívhassa meg. Nem marad meg a régi, elavult módszereknél, hanem újakat keres és talál. A székre- ke'u2j ^ komoIy betegség. Regente mindenféle „házi szerrel“ próbálták rajta segíteni. Ma rendelkezésünkre áll az ARTIN, ez a valóban modern hashajtó, amely egyesíti magában mindazon tulajdonságokat, amelyekkel a jó hashajtónak rendelkeznie kell. Artin a gyógyszerészet vívmánya. Ha hashajtóra van szüksége, szedjen Artint ! Hatása biztos és enyhe, a be1e<er tökéletesen kiürít’.

A DR. WANDER

ÜZEMEK

készítménye

talán éli se menne. De persze egy asz- szony kiváncsi a Lentiékre, a Fentiekre, mindenkire s világért el nem mulasztana egy meghívást, mert az ember csak megsavanyodik a családi körben, kell az a kis tájékozódás a világban, máskép azt hiszi, elsüllyedt a sárban. Hozzáfogott tehát öltözni s inig magát kikészítette, meglehetősen meg is volt elégedve magával... Persze, a tükörből nem nézett rá a jólismert babaarc, a kedves csitri lány, akit úgy szeretett valaha, komoly vonások, széles síkok csillogtak vissza a tükörből. Kicsit fiatal az urához, de ez mindig jobb, mint fordítva.

A tanácsos idegesen sétálgatott az ebédlőben, aztán valami sziuindián ordításra lett figyelmes s bement a fiukhoz. Négy fiú rajcsurozott a szűk szobában. az erősen megkopott fehér bútorok közt. Négy egészséges, vad kölyök. Egyik sem szeret tanulni, de szilajkodni igen. Sok gondot okoznak neki ezek a fiuk. Ha neki abban az időben ilyen élete lett volna. De ő árva volt és maga kenyerén élt, idegen iskolákban tanult s csak a legcsekélyebb segítséget kapta az öregszülőktől, mégis úgy tanult, vasszorgalommial, pénzt keresett tanítással s ahogy lehetett, alumneumban kosztolva, rossz diákszállásokon hármá- val-négyével lakott... De mindig jeles volt mindenből s ezek az ő fiai csak úgy bukdácsolnak, pedig milyen szépen ki vannak hizlalva, szép gyerekek, csak ambíció, az nincs bennük. Szörnyű ez a mai fiatalság.

Ez mind egy pillanat alatt futott át

rajta. Ahogy belépett, a fiai megállapodtak a duhajkodásban és emberi módon kezdtek viselkedni s ezzel az apjuknak alkalmat adtak a szokott erkölcsi leckékre.

— No mi lesz, mi lesz emberkék?

Az emberkék szerényen nevettek. Már

nem is voltak emberkék, a legnagyobb oly magas volt, mint ő, tizennyolc éves és 178 cm. magas emberke. Igaz, az arca oly gyerekes. Ö ebben a korban milyen komoly ember volt. Problémái voltak, gondjai voltak. Ezek meg összezárva hancurázó fiatal állatok.

— Milyen szép vagy papa — mondta a legkisebb, a második gimnazista.

— Igen? Persze — mondta az apa. — de készen vagy-e a holnapi anyaggal?

— Igen, a mama meg volt elégedve.

Aha. Hát a mama... Persze... ő bizony nem is szeretett belenézni ezeknek a tanulásába. Csak felbosszankodoti. mihelyt valami tudatlansággal találkozik. Most is azonnal hajlandó átmenni akármi más témára, csak a komoly diákmunkáról ne legyen szó. Neki sem segített senki annakidején, de ezeket a mama elkényezteti. Tanul velük és helyettük. Ezzel rontja el őket. Szabad utat kell adni a gyerekeknek, hogy hadd törjék maguk a jeget, másképp semmire se mennek.

Leült egy kibicsaklott lábú székre.

— Hát ennek mi baja? Ki törte ki ennek a lábát?

— Az úgy volt, papa — kiáltotta a négy fiú egyszerre:

A kisasszonyok

Irta: SZOMORY DEZSŐ

Mikor szomorú ügyemben Verpeléty ügyvéd urnái jelentkeztem, sokáig kellett vár- nem az irodában., ahol kát gépirókisasszony dolgozott, cigarettázva a gépek fölött. Ismervén szomorú ügyemet, nyilvánvalóan lenézitek engem s alig] méltatták válaszra alázatos .kérdéseimet. Furcsa dolog,, gondoltam, ez a Venpeléty micsoda finom, szelíd, angyali ember! Micsoda zenekedvelő úriember! Ha egyszer arról! lesz szó, hogy valamelyik munkámban egy ügyvédet szerepeltessek, róla fogom mintázni. (Ami azóta ismételten meg is történt.) S mindezzel szemben, az ő finom s kulturált -lényével szemben, micsoda jelentéktelen!. -sőt lelketlen személyek az ő gépűókisasszon-yai. Nem is tudom megérteni, bogy egy ilyen angyali ember, ügyvéd létére is angyali ember, hogyan tarthat Ilyen komisz lényeket a házában s az irodájában. Már az a cigarettá- zás munkakörben, rnacsodh léha dolog! A -legfontosabb, vagy valószínűleg elég fontos ügyiratokra s levelekre, amiket gépelnek, lehull a hamu s nem is bánják! S az a durva gépelési -modor! Látszólag; nem is azért gépaimak, hogy gépírjanak, mint) inkább, hogy ide-oda csapkodva az ujjaikkah minél nagyobb zajt csináljanak. Mert azt már régtől fogya tudják, mióta csak feljárok az ügyvéd úrhoz szomorú ügyemben, hogy nem bírom ideggel az írógép kattogását. Inkább bírtam hajdan a gépfegyvert, az ágyút. Inkább bírtam a sors kemény csapásait. Inkább bírtam azt a keserves kint, amivel az élet sok baja s gondja kopogtatott a homlbkomon. Mindent inkább, mint az

írógépet. A tulajdon hangomat nem hallom, mikor ezekhez a hölgyekhez fordulok s beszélek. Mikor kérdem:

— Fog jönni az ügyred ur?

Vájjon mit felelnek?

Azt hiszem, az egyik azt mondja:

— Fog!

S a másik is csak annyit:

— Fog!

S itovább zuginak $ zakatollnak.

Egy kalitkában a falon, sípol a kanári.

Egy boldog kanári a maga külön világában. A maga kis sárga köpenyében s vidám gondtalanságában. Olykor ráugrik a maga külön kis hintájára s -gyakorlottan, nekilendül, nylílvánvailóan azzal az érzésével s illúziójával, hogy egy faágon ringatja magát valahol nagyon távol, elődjei szülőföldjén, melyet ő magja sohasem látott). Aztán leugrik a hintáról s hellojt, kacéran, a maga kis külön fürdőszobájába. Megfázza magát a vizben s kilép felü'dülten, mint aki valami nagy dolgot végzett, mint aki még boldogabb volt, múnfi amilyen boldog, egy telpen óig -a zuhany .alatt. Most felugrik a lécre, tündöklő sárgán s fiatalon. Most néz ide- oda a kis fekete szemével1, mint egy-egy

gyöngyszemmel, ami csillog. A két hölgyet nézi, -aki zörög a géppel. Mindjárt szól is hozzájuk egy hosszú trillával!:, amk egészen hailkan intonál s u-gy fokoz művészettel, hogy az egész nyaka kidagad bele. Végül az egész lelke benne van ebben a trillában. Az egész élete ,s boldogsága bennte) van ebben a -trillában. Ez már olyan magasan van ez a trilla s oil-yan telítve örömmel s dicsőséggel, olyan telítve nem tudom micsoda rej- lélyességgel, érzéssel s elepedettséggel, hogy a gépvek zúgását is túlszárnyalja zengőn! Már meg is bocsátom Verpeléty ügyvéd urnák ezeket a gép'iró-kisasszonyokat. Már értem is ezt a kivételesen finom ügyvédleiket, aki egíész zene-szerelmével benne van ebben a madárban. Az egész irodája benne van ebben a madárban. Nyilvánvalóan minden, minden -ami öröm és vigasz az ő szamára, benne van ebben a madárban.

S jmhol a hölgyek dacára, nyugodtan

üilök és várok. S -mikor elhallgat a kanári vallatni angyali kimerültségben, a törekvés

legvégén, hogy a -lelkét kitremolázza, csak várom, várom, hogy újra kezdje. De előbb megy megint egy kicsit hintázni. Egy kicsit fürdeni is utána, Egy-egy szem kendermagot is ropogtat s belecsip abba a félfbigéibe, ami be van nyomva, a kalitka oldalába, két aranydrót közé. Mert -csakugyan olyan a kalitkája, mintha -aranydrótból volna. Aztán kezdi, finoman, mint egy művész. Egész halkan kezdi, a hangszálainak valami mély távolából. Aztán megdagad ez a hang, -ahogy -mind közelebb ér a csőréhez. S végül valami melodikus csattogásban kulminál. Eszembe jut, ki! is jut eszembe? Michelet jut eszembe, aki imádta a madarakat. Aki gyönyörűen leírta a madarakat, költő létére, egy egész könyvben. Miután megírta összes nagy történelmi müveit, irt egy könyvet a madarakról. Miután megírta hires müvét a francia forradalomról, irt egy könyvet az énekes-madarakról.

De szomorú ügyem -is eszembe jut: s megint a hűlügyekhez fordulok alázattal:

— Kérem — mondom —, már majdnem egy órája van, hogy itt ülök és várok. Nem méltó az emberhez, még kevésbé írói rangomhoz, hogy itt üljek óraszám és várjak.

Csak azt tessék nekem megmondani, ha vájjon fog-e jönni -az ügyvéd ur vagy sem? De úgy tessék megmondani, hogy meg is halljam, amit mondani tetsz.'k.

— No várjon csak! — mondja a másik.

S mind a kettő, egy-egy újabb cigarettával, abbahagyja a kopogást. De ebben van valami olyan szokatlan, olyan fenyegető, hogy szinte el rémülve várok.

— Hát kérem, — kezdi az egyik hölgy s felém fújja a füstöt —, önnek nincs belátása. Mikor mi Itt dolgozunk, ön folyton kérdésekkel zaklat.

— Úgy van, — mondja a másik, aki hasonlóképpen felém- fújja a füstöt, — ez egyszerűen elviselhetetlen! Nincs még egy olyan ügyfelünk, mint ön, aki ennyire -türelmetlen. Még cigarettázni sem hagyja az embert.

Szerencsére ebben a pillanatban, a kanari fütyül s újabb trillájába kezd s ugyanakkor Verpeléty ügyvéd ur belép a szobába. Belép csendesen, alázattal a tulajdon irodájába s vallatni békéltető magatartással meghajlik a két hölgy felé. Valami bocsánatkérő magatartással, amit alig lehet megérteni. Mintha bocsánatot kérne, amiért a világon van. Aztán mvitál a szomszéd szobába, hogy ott szomorú ügyemben tárgyaljon vetem.

De amennyire ez lehetséges, már el is felejteti em szomorú ügyemet, annyira meg

vagyok bántva s megsebezve emberi s írói rnéltós ágomib an.

— Ügyvéd ur — szólok —, nem is ériem, hogyan tarthat, finom ember létére, szörnyeteg gépiróholgyeket? Én ezeket az ön helyében már rég kidobtam volna.

— Oh Istenem! — hebegte Verpeléty s a

két szeme megtelt könnyel, finom ember

létére. — ívtár rég kidobdam volna őket — folytatta —• de sajnos, nem tehetem. Ezek az én leányain! — mondta.

Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. Hifeg'fflelegí&iHiílíZ. Központi fűtés

ERZSIDET KIRÁLYNÉ SZÁLL

Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : i *60 P. Er- zsébet-pi%cébenegypiiicér rendszer