Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-29 / 74. szám
I9JO m a re 1 us 29. TIZENKILENCEDIK SZÁZAD GONDOLATOK A MOZISAM Irta: KARINTHY FRI Igen, ez a tizenkilencedik század. Dosztojevszkij „Bitn és bünhődés“-e, Kaszkoirryikov, francia filmváltozatban. Hogy magyarázzam meg, a huszadik század gyermekeinek, mi az, ami lenyűgöz, megborzongat, elsötétit — másképpen, mint öt, aki történelmet lát, esztétikai szempontokat alkalmaz, dicséri, vagy nem dicséri a szülészeket, rendezést, tárgyismeretet? Bennem mindez összeolvad, egyetlen szóba, ami az én személyes életem, rémálmom és vágy- teljesiilésem, eredetem és származásom: tizenkilencedik század. * Ezexkilencszáztizennégy junius hu- szonkilencedikéig tartott, reggel nyolckor ért véget, pontosabban nyolc óra és tizenöt perckor, a tizenkilencedik század. Ekkor lépett be hálószobámba iró- kollégám. „No, te alszol" „Későn feküdtünk le.“ „Kelj fel, ki vannak akasztva a mozgósitási plakátok, hadat üzentünk Szerbiának.“ Még egy negyedóráig maradt ott, aztán lassan öltözködni kezdtem. Lent az Andrássy utón már hallani lehetett a felvonuló csőcselék harci ri- valgását. Bejött a feleségem, akit azóta, sokakkal együtt, szintén elragadott a „gyűlölet és téboly mocskos magzatja, a dögvész“.ahogy tizennyolc októberében irtam. Aggodalmasan, kérdően nézett rám. Én mosolyogtam, szemérmesen. Jól figyelj, mondtam neki, most pedig búcsúzzunk el! egymástól, halkan, udvariasan, ahogy „ci-devant“-okhoz illik. A tizenkilencedik századnak e percben vége s hogy melyük következik most, nem tudora. A századok nem számsze- rint követik egymást, csak a kalendáriumban. Nekem úgy tűnik, ötszáz évet ugrik most a világ — vagy előre, vagy hátra, de az is lehet s ez a legvalószínűbb, hogy előre is, meg hátra is, amiből forgató nyomaték lesz, giu'uló pörgés, légörvény, forgószél. Annyi bizonyos, hogy nekünk, akik huszonhatévesek vagyunk már, semmi közünk ehhez a most következő világhoz. Mi a most véget ért tizenkilencedik századhoz tartoztunk. Kultúránk civilizációnk, gondolkodásunk, mértékeink és szempontjaink, értelem és indulatok és érzelmek játéka, mind magán viseli a tizenkilencedik század bélyegét. A kultúra alakulásához, ahogy azt a tizenkilencedik század képzelte, egy kicsit hozzá is járultunk, már amennyire magyarul lehetett — talán nem uralunk el nyomtalanul, egy szó, egy hangsúly, egy vessző megmarad belőlünk: nem hagyjuk úgy egészen a világot, ahogy találtuk. Ez megnyugtató, de ennyivel meg is kell elégednünk — nem lehet átlépni egyik korszakból a másikba, csak úgy, mintha a küszöböt léptük volna át. Itt pedig korszak kezdődik: több, mint amit a „század“ szó kifejez, tehát annál is több, ami voltunk: tizenkilencedik század. Ezek itt, az utcán, Szerbiáról beszélnek, bemasirozásról, hetekről, hónapokról. Én jól tudom és mi jól tudjuk, hogy még csak nem is évekről van szó — arról van szó, hogy velünk együtt elsüllyedt egy világ, ami soha többé nem fog visszatérni. E pillanatban nem buszon hatévesek, hanem ötszáz- vagy ezer- huszonhatévesek vagyunk, tehát már nem is élünk: kísértetek vagyunk. Búcsúzzunk el, ahogy kísértetekhez illik. * Igen, ez a tizenkilencedik század ki- sértete, ez a film! Nem is a témáról van csak szó, a tragédia mindig tragédia volt, a gyilkosság mindig gyilkosság és a bünhődés mindig bünhődés. A század leikét értette meg ez a Raszkolnyikov és ez a Porfir és ez a Szón ja és főként ez a rendező. Az orosz környezethez — szavakon túli — hozzátett mindegyik salami franciát, de ez a francia szellem i- tizenkilencedik század. Raszkolnyikov talán franciább, szenvedélyesebb, mozgékonyabb, mint ahogy orosz színész iátszaná az orosz diákot, de a tizenkilencedik század Dosztojevszkije ebben a franciában ismerne rá a maga hősére, egyszerűen azért, mert az ő hősében is volt valami francia és valami tizenkilencedik század. Ne felejtsük el, Napoleon a század elején halt meg és Napoleon francia volt, olasz származása ellenére és ne felejtsük ei, az orosz diák Napóleonra gondőit, mikor hóna alatt a baltával, a század derekán megindult a vénasszony zálogháza felé. Ugyauaz a gondolat vezette mindkettőjüket, a kalandort és a lelkiismeret áldozatát. Raszkolnyikov Napóleont játszott és a francia színész is Napóleont játszik. És mind a ketten: tizenkilencedik századot. * Dehát hol bujkál ez a lélek? Elosztva, játékban, rendezésben, levegőben. A durva külsőségek: gérokk, kürtőkalap, sétapálca, nem mondanának semmit e játék és levegő nélkül. Látni és érezni kell azokat a házakat és utcákat és folyosókat, csatornákat és csurgókat: a tizenkilencedik század házait és utcáit. Ilyen házakban és utcákban laktak ebben a korban az emberek, az embernek mai fejjel megáll az esze és nem érti. Mert nem arról van szó, hogy régiek és piszkosak, voltak, arról van szó hogy alkalmatlanok voltak, kezdettől fogva, életre és kényelemre. Mintha agyafurt mérnökök csak azon törték volna az eszüket, hogy lehetne minél kényelmetlenebb, használhatatlanabb és egészségtelenebb zegezugokat, lépcsőket, kapukat, szobákat, utcákat, emeleteket, ajtókat és ablakokat összerakni. E szörnyű odúiéban és bérházakban tenyészhetett csak ki burjánzó kultuszában az angolkór, szifilisz, tüdővész, a félelem és őrület, a tébolvodott rettegés és eszeveszett nagyra vágyás. Szükség volt ezekre a házakra, a tizenkilencedik század görbe és hórihorgas Egyénisége, Lamb Frigyes és őrült nővére. E. T. A. Hoffmann lázálmai, Andersen tündérvilága, Chopin beteg rajongása nem fejlődhetett ki máshol, csak ezekben — ilyen városok épültek Oroszország szivében, hogy egy Dosztojevszkijt — s ilyenek Angliában, hogy egy Dickensi izzadjanak ki magukból, mint piszkos kagyló a gyöngyöt. E miazmás talajból szökkenhetett csak szárba a romantika kék virága, csak innen, e csatornákból böffenti etett ki a naturalizmus és verizmus forradalma, hogy elárassza a világot, mint a felszabadult patkányhad — itt, a koválygó gázlángok alatt, a félhomályban, csak itt születhetett meg Marquis de Sade pokla és Reiner Mária Rilke ászellemült költészete. Micsoda katlan volt! minő emberek és mily vágyak és mily fantáziák — világmegváltás, a gyilkosságon át, gyilkosság a világmegváltás örve alatt * S mégis: ez a század adott mindent, amire az Ember büszke lehet, még sok- sokezer éven át. Mert nem ismerek a huszadik század alkotásai, intézményei, emberkézteremtett nagyszerűségei közt egyetlent, aminek magva ne a tizenkilencedikből gyökereznék —- hacsak a bolondgombák őserdejére nem gondolok, ami egy éjen át bontotta el a földgolyó felszínét, hogy eltűnjék a következő éjszakán, mint a Wells mesebeli Vörös Füve. Mikor a század elején a Szent Szövetség kinyitotta álszent ujjait (fCÁLÖKJ ONT ianáesülja Önnek ma: H—y fcifiKSSí? Ü-aasrsüa iŞfişjis $ ''cf &óx^cdciócíhj&£ / Gondolja meg, hogy mennyire igénybe veszi fogait — egy esztendő alatt — a mindennapi fogtisztitás, s ez Így megy egy egész életen ót! Enyhítse a fogak igénybevételét és kopását Kalodont-fogkrém használatával, melynek dús habja könnyedén csúsztatja fogkefénket a fogsorokon. És sose feledje el, hogy a Kalodont 3 kiváló tulaj» donsága biztosítja a helyes fogápolást: a speciális fog-és száj-szappan enyhe habja alaposan megtisztítja a fogakat, ott is ahová a fogkefe nem juthat el; a különlegesen finom tisztító anyag kifényesíti a fogzománcot, anélkül hogy azt megtámadná; a Dr. Bräunlich által összeállított Sulforizm- Oleat fokozatosan távolítja el a fogkövet és megakadályozza az újraképződést. az országokat elhatároló hegyláncok és tengereken át, valahol már készült a hallatlan megújhodás, hogy a mechanika végzetének százezeréves átoksulya alól felszabadítsa az embert, tulajdon barlangjaiba fojtva a sárkányt, a technika segítségével. A technikát az akkor még zseniális, feladata magaslatán álló, rajongó és haladó Tőke, törpe nemzedék nagyszerű atyái, tették lehetővé, őket pedig az általános védkötelezettsé- get kiegyenlítő „szabadrúgás“, a korlátlan és független ipari verseny. S a versenyt? A demokráciának egy olyan lángeszű és lángszivü megoldása, amire nem volt még példa a demokráciáért harcoló és vajúdó világ történetében. E század közepén jött az a néhány kimagasló Férfi s ez a mait messze felülmúló Átlagember, aki megértette egymást a szabadság eszméjében és fogalmazásában. Ebben a században épültek Ferenc császár börtönei s ebben a században állít ki egy nemzet nevében Emil Zola, hogy idegen származású, jelentéktelen ifjú becsületét a nemzet árán is, megvédje. Igen, ez a század találta ki a liberalizmust. Azt a liberalizmust, amit ma gúnyosan, macskakörmök közt emlegetnek, a belérejtett „szabadság“ szóval együtt. Mintha ezt a szót emlegetnék gúnyosan és macskakörmök közt „levegő“, vagy ezt „napfény“, vagy ezt „táplálék“. És senki nem akarja észrevenni, hogy aki gúnyosan és macskakörmök közöt emlegeti a liberalizmus szót, az titokban, vagy öntudatlanul, börtönt és halált kiván neki és minden embertáríz OSZTOLANVI DEZSŐHÖZ Irta: SOMLYÓ ZOLTÁN Drága barát, beteg költő, ki fekszel idegzsongító porok vánkosán, mig higanyoszlop lett színes írónőd, mely le-feltánco! véred taktusán: az ájuló tavasz varázskörében be nagyon .sokszor gondolok reád! S ki nem gördülő könnyem bus izében dúdolom ifjúságunk szép dalát... Dúdolom az üilőiuti fákat mik szőke fényben fejed fürdetek... És illatát ezer nyiló virágnak, amely édes mámort lehel It beléd... És dúdolom a kisgyermek panaszát, szegényét, kit az éj megbabonáz; s a rémek közt ott látom fáradt arcod, melyet bénán megszállva tart a láz... És dúdolom, dúdolom uccahoszat szavaidat, e fényes és fanyar — édes igéket s az emlékezettől az eltűnt ifjúság szivembe mar... Figyelem messziről szived verését, elhozza nékem a tavaszi szél... És hallom nyelved tikkadt rezdülését, amelyen át a fájdalom beszél... S kezed szorítom, némán... A tiz ujjam csontig merülő imába szorult... Hogy itt maradj a jövő oszlopául, ahogy oszlopnak érlelt meg a mult! É« dúdolom a remény ritmusát is, mélyen, magamba, hittel és vakon: hogy itt cikázol majd a pesti utcán megint erősen és fiatalon; s dalolni fogsz még s gordonka-daloddal megint szebb lesz az elcsunyult világ... S feléd hajolnak s uj virágba szöknek mégegyszer az üilőiuti fák!... sáliak a világon. Ám hadd recsegjen a gúny száraz nevetése. Elnyomva, félreállitva, szamárfülekkel a hátamon, megcsufolva és k- mosolyogva, büszkén hirdetem, hogy a tizenkilencedik századbői származom. HARSÁNyTzSOLT: Az óriási szenzáció Fülöp ur riporter. Semmi más a világon nem létezik számára, csak a ri- riport. Ha egy nevezetesebb személyiség a délelőtti órákban tér örök nyugovóra, ő ezt személyes sértésnek veszi, mert reggeli lapnál dolgozik, a nevezetes haláleset érdekességét pedig ilyen esetben az esti lapok aratják te. — Azoknak halt meg — mondja szikrázó haraggal — nem nekem. Ez nem el járás. .4 világ az ő számára nem intézményekből, országokból, eszmeáramlatokból és egyéb ilyesmiből áll, hanem, csakis és kizárólag eseményekből. Még. pedig háromféle eseményekből. Ha a fán csicsereg egy vidám veréb, az hasznavehetetlen esemény, mert ezt nem érdemes megírni. Ha azonban olyan hideg van, hogy a veréb fagyottan hull le a fáról és éppen egy arra haladó gyalogsági tábornok fejére esik, ez már közepes esemény, harminc-negyven sor a legkevesebb, amit írni lehet róla. Ha viszont a veréb fagyottan hull egy ur fejére, aki ettől megsebesül, jön a rendőr és a személyazonosság megállapításánál kitűnik, hogy az illető ur a norvég trónörökös, aki rangrejtve városunkban tartózkodik, ez már jól kifejlett hármas- számú esemény, vagyis szenzáció. A szenzáció, ez Fülöp ur örökös vágya. Igazán nem a havi fizetésért dolgozik ö alapjában. Neki a szenzáció olyan, mint az iszákosnak a baracpálinka, vagy az oroszlánnak a kövér antilop. Nem tud élni szenzáció nélkül s ha sokáig nem történik semmi, sápadt, kedvtelen és étvágytalan. Egyizben sokáig nem történt semmi. Fülöp ur bánatosan jött ki a szerkesztőségből. Úgy érezte, hogy életének nincsen célja és tartalma. Nem volt kedve semmihez. Elmehetett volna az Operába, ahová egy csinos hölgyismeröse invitálta, de ehhez sem volt kedve. Különben is botfülü ember, tüntet azzal. hogy zenei dolgokról fogalma sincs. Beült tehát az Operaház mellett a töszomszé- dos kávéházba, hogy ott megvárja a: előadás végét s az előadásról kijövő csinos hölgyismerőst. Egyébként azt sem tudta, mit adnak. Várt jó sokáig, unatkozott. .4 rendőrséget kétszer is felhívta, hogy hátha történt valami izgalmas dolog. De bizony
