Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-28 / 73. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ \ IN NUMERAR No. 141 .>6ţ/î<no j 0? ÄRA 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Galaa Morilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 yrám — Telefonszám: 109. ~ Levélcím: Cluj, postafiók 80, LVli. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel többi SZOMBAT 193 6 MÁRCIUS 28. \ Híic mellen sicáezíc le Anglia Mfllpolltlhátál a londoni olsOház ?itató Estess támadás esetére bigfosltáitá a (ranciálcai ,4og!sa iásstánai segi'«égé*©!, de poiitíbáját albisem a mosidaihan foglalta ilssse: „leni akarunk háborúi! 4» „Hitler iifclilsiaciefei rcüeiet! eg® Iip§rö®irt$aif és leiés Utánozott sül, hogy minden nem röpült 0 feiegihe“ A rsjnavidéki német katonai bevonulás nyomán keletkezett nagy nemzetközi vál­ságban határozott fordulópontot jelent az angol alsóház tegnapi vitája. Ebben a vitában félreérthetetlenül körvonalazták a brit birodalom álláspontját, melyben a válság további folyamán sem várható különösebb változás. Eden külügyminiszter rövid, de jelentőség­teljes mondatban foglalta össze az angol külpolitika főcélját: „Nem akarunk háborút!“ Ezután kifejtette, hogy a londoni kormány tárgyalásokkal akarja a válságot megoldani, ami azonban nem jelent annyit, hogy a locarnói aktában szerződésileg vállalt kötele­zettségeinek ne akarna eleget tenni. És ezen a ponton olyan kijelentést is tett, mely kétségtelenül arra hivatott, hogy a francia nyugtalanságot eloszlassa. „Nem vagyak haj­landó eljátszani azt a szerepet. — mondta — hogy én legyek az első angol külügy­miniszter, aki megtagadja Anglia aláírását44. E kijelentésnek volt némi éle Németország­gal szemben, melyei Edén mostani beszédében is a ! ocara ói szerződés kétségbevonha­tatlan megszegésével vádolt. Beszeúe további folyamán azonban megőrizte a legteljesebb mérsékletet és a jóindulatú barátságos hangot Németországgal szemben is. Szavait a két nagy ellenfélhez intézett felszólítással végezte, hogy a németek tegyék meg a szükségese­ket az általuk Európában okozott aggodalom eloszlatására, a franciák pedig értsék meg végül, hogy Anglia is csak akkor tud hozzájárulni a béke biztosításához, ha francia részről is hajlandóak rniuden előítélet nélkül megvizsgálni azokat a problémákat, melyek őket a németektől elválasztják. A vita végén pedig Neville Chamberlain kincstári kan­cellár, aki Baidwin helyett a kormány nevében zárta be a vitát, újra megerősítette Eden kijelentéseit. „Mielőtt a válság megoldására a tárgyalások megindulnának, — mondta a kormány képviselője — feltétlenül tenni keli valamit a megrendült nemzetközi biza­lom helyreállítására. Németország eddig csak javaslatokkal állott elő, de tettekre ilyen irányban még nem mutathat rá. Hitler beszédében erősen hangoztatja, hogy úgy ő, mint a német nép őszinte hívei a békének. Ha ez igaz, — folytatta Neville Chamberlain — akkor a német kormánynak nem kell tartania Anglia, Franciaország és Belgium vezér­karainak tárgyalásaitól, melyek tisztán az esetleges támadás elleni védekezés megbeszé­lésére szolgálnak“. Neville Chamberlain ennek kapcsán válaszolt a vita folyamán fel­merült egyik kérdésre is, hogy Anglia kötelezettségei kiterjednek-e arra, hogy esetleg katonai lépéseket tegyen a Rajna-vidékre bevonult németek ellen. A kérdésre Neville Chamberlain határozott nemmel felelt. Anglia — mondta Chamberlain — csak támadás ellen nyújt katonai biztosítékot, amit senki sem magyarázhat úgy, hogy Franciaország oldalán más államba akarna betörni4'. A kormány két képviselőjének beszéde között felszólalt az angol alsóház majdnem minden vezető egyénisége. Egymás után szólaltak föl Lloyd George, Austen Chamberlain, Winston Churchill és a kisebbrendü, de még mindig vezető politikai személyiségek. Az elhangzott beszédek között Lloyd George beszéde tette a legnagyobb hatást. A volt hábo­rús miniszterelnök, aki ezúttal különös ékesszólással óvta Angliát a háború lehetőségei­től, még mindig az angol parlament legnagyobb szónoka. Lloyd George kifejtette, hogy a Fehér Könyvben említett angol katonai kötelezettségek csak támadás esetén Téphetnek hatályba. Az angol nép — mondtá Lloyd George — nem hajlandó háborúba menni azért, mert Németország katonái saját terüle­tükre vonultak be. „Ünnepélyesen óvom a kormányt — mondta Lloyd George — min­den uj katonai szerződéstől. Katonai szerződés legbiztosabb ut a háborúhoz. Most is ugyanolyan katonai egyezményről van szó, mint amely 1914-ben a háborúhoz vezetett44. A szerződésszegés vádjával óvatosnak kell lenni — fejtette ki ezután Lloyd George. —1 Clémencean is megígérte, hogy a német lefegyverkezés után Franciaország is le fog sze­reink Anglia Is kénytelen volt háborús fizetési kötelezettségeit megszegni az Egyesült- Államokkal szemben. Ezek szintén szerződésszegések. „Elérkezett az idő — fejezte be szavait Lloyd George — a háború kapcsán vállalt kötelezettségek felülvizsgálására“. Beszédében, melyben egymást érték a szellemesen és színesen jellemző mondatok, a helyzetet egyebek között a következőképen jellemezte: „Hitler fákiyásmenetet rendezett egy lőporgyárbau és kevés hiányzott ahhoz, hogy minden nem röpült a levegőbe44. Austen Chamberlain és Winston Churchill, akik a kormánypárt vezető egyéniségei közé tartoznak, már más hangot ütöttek meg. Chamberlain szerint Hitler huszonöt évre szóló békeiervére igazában szükség sincs, mert a Briand—Kellog-paktum amugyis örök időkre megtiltja úgy Németországnak, mint más államoknak, hogy háború utján oldják meg a felmerült viszályokat. Churchill pedig kijelentette, bogy a német fegyverkezés óriási növekedése jogosulttá teszi az érdekelt államoknak azt a törekvését, hogy a Nép- szövetség védelme alatt egyesüljenek közös védelmük érdekében. A rendkívül érdekes »itat közös megegyezéssel szavazás nélkül zárták be. Iáén körroaaioua Angik: állásponttal Franci a ország és Belgium kívánták a had- mentesitett zónának felállítását. Ennek a zó­nának létesítését Németország kérte a locar- nói térgyatások során. Eden visszautasítja a németek érveléséi arra vonatkozólag, hogy a francia—szovjet paktum és a locarnói szer­ződés összeférhetetlenek. Ennek épp az el­lenkezője áll és a locarnói egyezmény kilá­tásba is helyez ilyen külön paktumokat. Cso­dálkozását fejezi ki, hogy a birodalom a há­gai nemzetközi bíróságot illetéktelennek te­kinti ebben a kérdésben. „Nem akarok Anglia első szószegó külügyminisztere lenni“ — Németország nem vette tekintetbe Bel­gium különleges helyzetét sem. Belgium ál­dozata a rajnai zóna megszállásának már ama körülményénél fogva is, hogy sohasem kötött paktumot a szovjetekkel, mint azt Franciaország tette. Mindenki elitéli Németor­szágot, hogy az erőszakot választotta, ez pe­dig nem a helyes ut. Garantálói vagyunk a locarnói szerződésnek és ebben a minősé­günkben mostan megállapított kötelezettsé­geink vannak. Teljes őszinteséggel kívánom kijelenteni, hogy nem akarok Nagybritannia első külügyminisztere lenni, aki az angol alá­írást be nem tartja (hosszai taps). Célunk békés megoldást találni és olyan megegyezés létrehozását megismételni, amely nem veszé­lyezteti az összesség bizalmát a mi jóhisze­műségünkben ama kötelezettség végrehajtása iránt, amelyet egy szerződésben aláírásunk­kal vállaltunk. A franc a kormány szükséges­nek mondotta, hogy Németország vonja visz- sza csapatait a rajnai zónából. Megkérdeztük, hogyan lesz ez megvalósítható, ha Németor­szág visszautasító választ ad? Erre azt a vá­laszt kaptuk, hogy ha békés megegyezéssel nem érhető el a csapatok visszavonulása, ak­kor pénzügyi és gazdasági szankciók fokoza­tos nyomásával kell erre szorítani a német birodalmat. Nem tettem magamévá ezt a vé­leményt és úgy láttam, hogy kötelességünk tovább tárgyalni a bizodalom helyreállítása érdekében. Elsősorban azt akartuk tudni, mi­ként lehet helyreállítani a nemzetközi tör­vény érvényét. Eden ezután a Fehér Könyv-ről beszélt, hangsúlyozva; Világosan meg keld monda­nom, hogy ezek a javaslatok mindig csak ja­vaslatok voltak és nem képeztek ultimátu­mot, de a németek konstruktív közreműkö­dése nélkül azoknak a küldetése, akiknek céljuk és ambíciójuk e tárgyalások lefolyta­tása, lehetetlen feladattá válik. „El akartok kcrölnl a háborúi" LONDON. (Rador.) Az alsóhá'z tegnap dél­utáni ülésének megnyitása után Eden kül­ügyminiszter szólalt fel, aki köszönetét mon­dott a politikai pártoknak, a sajtónak és a közvéleménynek az utóbbi napokban tanúsí­tott mérsékletéért. Ezek a napok annyira tel­ve voltak aggodalommal. Különbségei, kdl tenni — mondotta nemzeti érzések és nem­zeti kötelezettségek között. Beszélt a rajnai hadmentesitett zóna keletkezéséről, majd hi­vatkozott arra a jegyzőkönyvre, amely Fran­ciaország biztonságát garantálni volt hivatva, melyet azonban az Egyesül-Államok nem akartak ratifikálni. Tévedés azt hinni, hogy — Ami Anglia kötelezettségeit illeti, ezek szigorúan meg vannak állapítva, technikai természetűek, semmiesetre sem fokozhatják politikai kötelezettségeinket. Ha Németor­szágnak más javaslatai vannak a Rajna-vidék nemzetközi megszállása helyett, Anglia haj­landó megfelelő alapon megegyezni. A német kormány hozzájárulása nélkül semmiféle uj tárgyalásoknak nem volna értelmük. Sajnál­ja, hogy a német kormány legalább annyit nem válaszolt, hogy a rajnai zónát nem fog­ják megerösiteni. — Anglia politikáját a népszövetségi pak­tum diktálja. El akarjuk kerülni a háborút, újabb tárgyalásokat kívánunk és ezeknek si­kerét. Hitlernek az a kijelentése, hogy nem fogja emelni a rajnai csapatok létszámát, nem elegendő. Európa pacifikálása nagyban függ Hitler jövőheti javaslataitól. Hitlernek meg kell értenie, milyen aggodalommal vár­ja Európa az ő javaslatait.. Legyen meggyő­ződve, hogy azokat nemcsak nyílt lélekkel fogadjuk, hanem azzal az óhajjal is, hogy azokat Európa pacifikálása érdekében fel is használhassuk. Eden igy fejezte be beszédét; Meg akarom mondani Franciaországnak, hogy nem tudjuk biztosítani a békét, csak ha a francia kormány hafkmdó minden előítélet nélkül megvizsgálni azokat a pro­blémákat, amelyek ma Franciaországot Németországtól elválasztják. Viszont a né­met birodalomnak is meg kell tennie min­dent, ami szükséges, hogy eloszlassa az Európában keletkezett aggodalmat. — Apellálok az összes politikai erők egy­ségére, a pártviszályok kiküszöbölésére e nagy problémákkal szemben, melyek messze túlhaladják egy pártpolitika kereteit. „Uj fejezet kezdődik a német nép sorskönyvében“ LIPCSE. (Az Ellenzék távirata.) Hitler kancellár Lipcsében nagy választási beszé­det mondott, melyben többek között a kővet­kezőket jelentette ki: —• Németország rendkívül súlyos és ve­szélyes feladatot végzett el. Hálásak va­gyunk a sorsnak, hagy jogaink érvényesíté­sét nem ajándékképen kaptuk a népszövet­ségi intézménytől vagy valamelyes nemzet­közi értekezleten, hanem magunk küzdöt­tük ki Németország feltámadását. A gesz­tust és a jelképes cselekedetet március 29-én a világ elé tárjuk és ekkor uj fejezet kezdő­dik a német nép sorskönyvében, amelynek első szava a becsület, a második a szabad­ság, a harmadik ped g a béke lesz. — Akik olyan megoldást ajánlanak, amely nem fér össze a német nép becsületével, azoknak csak azt válaszolhatjuk, hogy ne sértsenek meg 67 millió német embert, ezt kikérjük magunknak. Jövő tervek LONDON. (Rador.) Á Reuter tudni véli, hogy Von-Ribbentroppal való ma délelőtti megbeszélésük alkalmával Baldwin és Eden arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Né­metország tegyen olyan természetű javaslato­kat, amelyek csökkentenék a francia—német ellentéteket. Az angol miniszterelnök azt h’- szi, hogy ilyen módon korábban vennék kezdetüket a tárgyalások, amelyek érdeke­sebbek lennének, mint Hitler javaslatainak aprólékos tanulmányozása. Az alsóház tegnap esti ülésén Lord Ar­nold munkáspárti többek között ezeket mon­dotta a nyersanyagok eloszlatásának kérdé­séről. Az angol birodalom a föld területének egy negyedét uralja, az övé a búzatermelő egy negyede, a gyapottermelés negyede, több mint a fele a kancsuktermeLésnek, több mint a negyede a széntermelésnek, egy harmada a réz 'és 94 százaléka a nikkel évente kiak­názott mennyiségének. Végül még 25 feltét­len szükségességet képező anyaga felett ren­delkezik Anglia nagyobb mennyiségben. A brit birodalom megfelelő tartalékkal van el­látva a nyersanyagok 18 válfajából. A szónok ezután felsorolja, milyen nyers­anyag mennyiség felett rendelkezik Német­ország, Japán és Olaszország és azt tanácsol­ta, vegyék figyelembe a hatalmak kéréseit a nyersanyagok uj elosztását illetőleg. Ezután több más képviselő nemzetközi konferencia összehívásának szükségességét hangoztatta. (Folytatása a & oldalon}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom