Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-27 / 72. szám

ţ0> Á Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Fiókkiadóhivatal és k ö n y v o sz t á 1 y : szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj. iY/ll. ÉVFOLYAM, 7 2. SZÁM. Súlyosbodik a légköri nyomás Londonban s ez a nehéz légoszlop lassanként tooahuzódik más irány­ban. Megnehezíti a légzést Európaszerte s megkeseríti a szívverést. Hacsak majd Genf- ben kedvező tavaszi szelek meg nem ritkítják és fölmelegitik a helyzetet. Nem beszélhe­tünk közvetlen háborús veszedelemről, de beszélhetünk az ellentétek szörnyű megje- szüléséröl. A halasztás és a föltartóztatás eszközéhez nyúltak ezúttal is s a békebará­tokat újabb alkalom kecsegteti régi hires té­telűk bizonyítása körül: hosszú ideig min­denki dideregve félni fog az európai hábo­rútól s a mit a katonai szellem a nehéz ipar: „a halál nagy mészárosainak“ bujio- gatására el tud érni mostanság, nem több, mint számi áltálon milliárdok elvesztegetése hadiszerekre, tankokra, repülőgépekre, erő­dítményekre. Az egy észt erdős német fölfegy­verkezési szabadság visszaszerzése és most a Rajna jobb partjának katonai berendezése, szemben a borzasztóan félelmetes Maginot- vonaflal, már ennek a megalkuvó és üzérke­dő politikának élelmes kiaknázása volt. A fáradozás, hogy a többszörösen megtorpedó­zott alaki békét valahogy újból megmenlsék ma és a jövőben a Népszövetséggel együtt, ennek az általános tehetetlenségi szellemnek, a felelősségtől való vi'sszariadásnak, valamint érthető visszahatásaiknak a következménye. .Amióta megszűnt a jóvátétel és az adóssá­gok fizetése, minden régóta meredő revobe- rezést „elsüthetnek^. Nem kell e helyen rész­leteznünk, mi törtéirt vasárnap óta London­ban és a nagyhatalmak fővárosaiban: a kö­zel 4-2 fokos lázbeteg zavaros nyilatkozatait és viharos hánykolódásait minden olvasó is­meri. Tálán még soha igy nem vették és nem olvasták az újságokat; bízvást elhihetjük a hirt, hogy Londonban a lapok átlag 2 millió példányban fogytak el. De ha a részleteket nem ismételjük, kötelességünk újból és új­ból megmagyarázni Ids villant ás okkal bár a helyzetet, amely ha talán a diplomácia vasa­lódeszkáján kisimítható lesz, mindamellett csak egy uj állomás az elkerülhetetlen nagy emberi válság felé. Ez a válság két oldalú: az egyik az igazi és hosszú megbékélés, a másik a kiszámíthatatlan végzetül igazi nagy világháború . . . Az európai helyzet: Franciaország nagy­jelentőségű választás küszöbén áll s a közép- jellegü pártokra támaszkodó kormány borot­vaélen kényszerül táncolni, hogy a szélsősé­gek veszélyes erősödését föltartóztassa. Olasz­ország a kel el afrikai háborún keresztül néz­heti csak a dolgokat és kényszerül minden alkalmat fölhasználni a megtorlásos nemzet­közi politika megbuktatására. Angliát az abesszin kérdés erkölcsi oldala és a nép álta­lános békevágya bonyolult szövevényekbe szorította, Oroszországot pedig az ázsiai kér­dés feszélyezi. Kérlelhetetlenül döngeti a zárt lelkeket a dunai kérdés megoldásának sürgős­sége is. Ezek a helyzetek és ezek a viszony­latok a legtarkább és a legnehezebb fejlemé­nyeket okozzák; ezért ütközünk bele újabb és újabb meglepetésekbe, ezért következik el végül is a hosszú elhalasztás egyetlen jó mód­szere. Pillanatig úgy látszott, hogy csonkán bár, de helyreáll hatásosan a locarnói arcvo­nal és háborítatlanul újra foghat a strezai szellem együtíessége. Ám Anglia, amely pe­dig nagyon sokat áldozott, amikor a francia —belga—angol vezérkari együttműködés koc­kázatát vállalta, most „a locarnói követelé­seket“ nem végső üzenetnek, hanem tárgya­lási alapnak minősiti. Olaszország pedig a megtorlásos politika felfüggesztése nélkül, szorosan visszakapcsolva magához Ausztriát és Magyarországot, nem hajlandó előre len­díteni a helyreállított locarnói nagy érdeket. Talán a legfontosabb e kavarodásban és a barométer legmélyebb állásában az angol közvélemény újabb parancsa, hogy megment­sék a békéi újabb áldozatok és megalázások nélkül. Ebben a helyzetben most Londonban az elutasító választ hozó Ribbentrop elölt a Népszövetség tanácsa hirtelen becsapta kapu­ját és a. francia kormány egyelőre a válasz­tókerületeket vette munkába, bizonyíték rá: holtpontra jutottunk, amelyről talán csak hó­napok múltán mászhatunk le vagy talán el­altatva magunkat, kialusszuk ezt a válságot. Calea Moţilor 4 Piaţa Unirii 9 post-ifiók 80, MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS KSfKgttSmBBSSil PÉNTEK Előfizetési árnak: havonta 70, negyedévre 2x0, félévre 440 évente S40 lej, — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több iKV3Ki3íaa$BStCZ3®23Bn 1936 MÁRCIUS 2 7. Ribbentrop fölszólította Edent, hogy állandó jellegi francia—német megnemtámadási szerződés érdekében tárgyaljon a párisi kormánnyal Árárcyiagos szélesemre! a tegnapi izgalom istán. — London újra megsiyugtfatfia a franciákat a katonai segitségnynftás ügyében A végleges német választ csak a választások után iuííatiák el Londonba A londoni események által okozott tegnapi izgalmak után ma aránylag csendes nap következett, melyet előreláthatólag tartósai)! szélcsend fog követni. Az angoloknak sike­rűit lecsillapítani a francia nyugtalanságot azzal, hogy Eden mai alsóházi beszédében határozott kijelentéseket feg tenni a Franciaországgal és Belgiummal szemben vállalt angol katonai kötelezettségek kérdésében, fáris számára az adott körülmények között ez a lényeges, a francia kamara is ezt az angol kötelezettségvállalást méltányolta leg­inkább a Londonból visszatért Flandin kijelentéseiben. Hogy a kötelezettségvállalás komolyan vevésére teljes biztosítékot adjamk angol részről, a brit hadsereg Párlsban tar­tózkodó vezérkari főnökhelyettese, hir szex int, már tárgyalásokba is kezdett a francia vezérkarral. Ezzel szemben viszont az angofck fenntartják azt az álláspontot, hogy a németekkel Hitler javaslatai ügyében igenis tárgyalni kell. A két fontos programpont mellett, úgy látszik, elsikkad a locarnói hatalmak határozatának az a követelése, hogy nemzetközi hadsereget helyezzenek e! a német Bajna-vidék határsávján. Ezt a kérdést egyelőre Parisból sem firtatják, német részről viszont az erélyes hangnemben tartott általános kijelentések ellenére sem tesznek olyan nyilatkozatokat, amelyek uiabh feszült­séget hozhatnának az előbbi napokon rendkívüli feszültséget elért európai helyzetbe. Ribbentrop báró, aki tegnap hosszasan tanácskozott Edeunel, kijelentette a lapoknak, hogy Németország válaszát esak a népszavazás utánra lehet várni, mert addig Hitler nem dönt véglegesen. Ribbentrop azonban erélyesen hangoztatta, hogy a német nép tartós békét akar a franciákkal. A tegnapi nap szenzációja az a még nug nem erősített hir, hogy Ribbentrop Hitler nevében felkérte Edent, hogy tárgyaljon a francia kormánnyal egy hosszú időre szóló francia—német kölcsönös megnemtámadási szerződés érdekében. A hir nagy feltűnést keit politikai körökben, bár általános a vélemény, hogy Franciaország csak általánosabb jellegű, kollektív biztonsági szerződés keretében menne bele egy ilyen német—francia szerződésbe, mert Párisban minden komoly német—francia megegyezés előfeltételének azt tartják, hogy Németország békés szándékai tekintetében kötelezettséget vállaljon keleti irányban is. Ezt a törekvést a kollektiv békebiztositás érdekében dolgozó angol politika is támogatja. Eden mai parlamenti beszédéről azt hiszik, hogy a német békü- lékenység szükségét fogja hangsúlyozni s ugyanakkor igyekezni fog arra, hogy a fran­ciáknak és belgáknak szükség esetén adandá angol katonai segítségnyújtás kérdésében teljesen eloszlassa a párisi bizalmatlanságot. A helyzet igy rövid ideig nyugvópontra jut­hat s amíg a francia választások lefoíynak, újabb tárgyalások készítenék elő a meg­egyezés lehetőségét. Ez az előkészítés természetesen nem jelent annyit, bőgj- igazi meg­oldáshoz is jutnak és főleg nem zárja ki az utóbbi időben elég gyakori meglepetések ismétlődését. A Rómában létrejött olasz—magyar—osztrák megegyezésről általános a vélemény, hogy nagyjelentőségű dolog. Az olasz-sajtó hangsúlyozza, hogy az európai politikusok­nak ezután minden körülmények között számolniuk kell Róma, Budapest és Bécs össze­fogásával. A budapesti Pester Lloyd hozzáteszi ehhez, hogy a római egyezmény tovább­ra is nyitott alakulat marad, nem zárja ki ízt, hogy más államok is csatlakozzanak hozzá és még kevésbé irányul más államok dien. Nem érdekesség nélküli dolog, hogy a római megegyezést rokonszenves hangon kommentálja a párisi sajtó. A külügyminisz­tériumhoz közelálló „Temps“ megállapítja, hogy a római egyezmény tartalma nem áll ellentétben a francia érdekekkel. Ugyanakkor tudósítást közöl az olasz fővárosból, mely szerint római illetékes körök szerint az egyezmény korántsem jelenti azt, hogy a szoro­sabbá vált hármas államalakulat állandó ellentétben lesz a kLsantantial. Ellenkezőleg, olasz vezető politikusok azt hiszik, hogy a Rómában létrehozott államcsoportosuiás több alkalmat ad a kisantanttal való komoly és eredményes tárgyalásra, mintha Magyar- ország és Ausztria továbbra is gyengék maradnának. Olaszország szívesen látná, ha ez- irányú kapcsolatok jönnének létre. Valószínűnek is látszik a nagy francia lap szerint, hogy Ausztria Csehszlovákiával, Magyarország Jugoszláviával indit közelebbről gazdasági tárgyalásokat. Londonban tegnap aláírták a francia—angol—amerikai tengerészeti megegyezést. Lord Monsell tengerészeti miniszter nagy beszédben méltatta az eredményt és sajnálatát fejezte ki, hogy olasz részről az egyezményt egyelőre még nem írták alá. Brandi olasz követ szintén sajnálkozott, de az adott viszonyok között — ezzel a szankciók fennállá­sára célzott — Olaszország inég nem adhatja beleegyezését az aláíráshoz. Az aláírás után VHI. Eduard király fogadta Stanley amerikai, Robers francia és Christian olasz ten­gernagyokat. Az olasz tengernagy fogadása valószínűvé teszi, hogy a szankciók felfüg­gesztése után Olaszország is hozzájárul a tengeri egyezményhez. Edem tárgyal LONDON. (Rador.) Ribbon trop tegnap dél­után 1 órán keresztül tartó megbeszélést (foly­tatott Edennel az alsóházban. Valószínűnek látszik, hogy Eden a tanácskozások során rámutatott annak szükségére, hogy Németor­1 szág olyan lépést tegyen, amely megkönnyí­tené a küszöbönálló tárgyalásokat vagyis vál­laljon kötelezettséget, hogy nem emel erődö­ket a Rajna-völgyben. Más részről azt állít­ják, hogy Ribbentrop megkérte volna Edent, hogy francia—uiémet kétoldali, állandó jel­legű meg nem támadási szerződés megköté­sére vegye rá Parist. A francia és angol vezérkarok közötti tár­gyalások a francia vezérkar Londonban tar­tózkodó alfőnökének közvetítésével, hir sze­rint, már meg is kezdődlek. Bár még semmit sem tudni azokról a be­jelentésekről, amelyeket ma Eden tesz az al- sóházban, valószínűnek látszik, hogy a kül­ügyminiszter Németország békülékenységé- nelc szükségéről fog beszélni, amely abban állana, hogy ne emeljen erődítményeket a Rajna-vidéken. A beszéd egyes részletei olyan természetűek lesznek, hogy eloszlatják a franciák bizalmatlanságát Anglia szándé­kaival kapcsolatban, amennyiben Anglia kö­telezettségeihez megfelelően mindent el fog követni a két ország vezérkara közötti meg­egyezés létrehozása érdekében. PÁRIS. (Rador.) Paul Boneour a többi francia delegátus kíséretében tegnap este re­pülőgépen (visszaérkezett Londonból. A fran­cia bizottság tagjait Sarraut miniszterelnök azonnal) k'hallgatáson fogadta és részletes be­számolót kért a londoni tárgyalásokról. Hitler csak a német népszavazás után dönt. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Ribben- ®rop báró, német nagykövet tegnap nyilatko­zatot adott Wa.rd-iPricenek, a Daily Mail po­litikai szerkesztőjének és kijelentette, hogy a locarnói hatalmak válaszát az idő rövidsége miatt nem tudták pontosan megvizsgálni Ber­linben, azonkívül Hitler nem dönthet addig, mig a német nép népszavazáson nem hallatta véleményét. Ez vasárnap megtörténik és ak­kor Németország is leülhet a tárgyaló asz­talihoz. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy úriként fogadták Berlinben a locarnói javaslatokat, kijelentette, hogy ezek vissza­esést jelentenek a háború utáni idők zűrza­varaiba. Németország nem hajlandó ‘tovább­ra is eltűrni a versaillesi és a hozzá hasonló szerződések gátlásait. Örömmel állapítom meg — mondotta Ribbentrop —, hogy a né­met nép őszinte békevágya milyen nagy ha­tást tett az angol közvéleményre, sőt határo­zottan állitom, hogy a francia nép is jószom­szédi viszonyra vágyik a német néppel. Hit­ler kancellár huszon&béves béketervét éppen ezért könnyen meg lehet valósítani, ha a kérdéseket higgadt és nyugodt megfontolás hangján tesszük vita tárgyává. A tegnapi angol lapok csaknem egyönte­tűen a németekké! való megegyezés mellett •foglalnak állást. A Times közeli megoldás lehetőségében reménykedik, a Daily Mail egyenjogúságot és egyenrangúságot körete' Németország számára és a Daily Express megállapítja, hogy H'fler kancellár javasla­tai Angliára nézxre is nagy könnyebbséget je­lentenek. A News Chronicle ezeket irja; Belá­tásra kell birni Franciaországot és meg kell értetni vele, hogy Anglia nem hajlandó for­mális angol—‘francia katonai szövetség meg­kötésére. (Folytatása a 10. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom