Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-05 / 4. szám

* BLLtniZÜK msamimsmaamss 19,Jé jamuár 5. Hei f* {tonfsnc^fn^.s háborít vémr előrrveti árnyékát ? Msérí sincsen béke a nagyviSáyon ? Ifivel toirenradSieájjűic meg a biztonságot Európában? I ri a problémái >etoiie lel Sióban berceg anbéifa* bogy al bal­*rjai aJgon a togbülönbözöbb nemzetiségű érdekeliebneb tervük b;.1 mutatására. — Eredmény r a nemzetközi morál cródse BERLIN. \7 Fllenzék munkatársától ) Mialatt Gentben sápadt arcú delegátusok állják korül a erősen gyengélkedő béke- a avval betegágyát s lábujjhegyen osonnak ki-be a hőmérőt fejcsóválva figyelő béke­doktorok. azalatt Rohan Antal herceg, az „Europäische Revue“ szerkesztője bizton­sági aukétot rendezett folyóiratában, hogy alkalmat adjon a legkülönbözőbb nemzeti­ségű szakértőknek megbeszélni, miként biz­tosítható Európában a béke és mik a fel­tételei annak, hogy végre lekerüljön a napi­rendről napjaink legidcgesitöbb publiciszti­kai témája: a kontinentális háború réme. Nos. ha szabad a béketerv eme wartburgi dalnokversenvérc erős kifejezést használ­nunk. elmondhatjuk, hogy sok jóakarat a gunv röhejébe fulladt. Lapozgatva az előt­tünk heverő közel 110 oldalnyi vaskos folyó­iratot, egyre inkább válik világossá az a kendőzetlen őszinteség, mellyel a legtöbb htwzászóló kijelenti: igenis, a habom vésze­lve még mindig nem mult el s ha ez, vagy az nem teszi meg nekünk emezt, vagy amazt, úgy nagyon sajnáljuk, de nem felelünk töb­bé semmiért. . . Túlnyomórészt az őszinteség tekintetében különbözik csak az ankétezők hangja. Van, aki kenetteljes nyájassággal fullad meg cikke közepén a teoretikus gondolatdzsungel hí­nárjában, van, aki lesújtó tökéllyel bizonyít­ja be. hogy mindez csak ostoba fecsegés, mert a jelenlegi helyzetben egyáltalában el­képzelhetetlen a veszélytelen kibontakozás és van olyan hozzászóló is, ki mérgesen, goromba egyszerűséggel kérdezi, hogy az­után ini is lesz hátramaradó feleségeinkkel és kicsi gyermekeinkkel, mig a másik a múl­takba elkalandozva bizonygatja, hogy min­dennek oka századunk destruktív vágya, avagy a cinizmus térhódítása a nemzetközi erkölcsben. Nehéz, nagyon nehéz olvasmány ez a sem­legességen bukdácsoló piros fedelű füzet, melyben a legellentétesebb nézetek csapnak össze s minden hozzászóló csak abban egye­zik meg, hogy az, ami most van, az rossz, gonosz, elvetendő; mikor pedig akár hosszú és ravasz körülsétáíás után mégis csak végre meg kellene azt is Írnia, hogy hát akkor hogyan tovább? .. . Igen, ez az a pont, ahol egyszerre mindenkiből kirobban az őszinte­ség. hogy hirtelen egyező fordulattal álla­pítsa meg a zürichi egyetemi tanár, a német tengernagy, a lengyel tudós, az angol poli­tikus és olasz szenátor egyaránt a nincsen- továbbot s a megoldás jelenlegi helyzetbeli csődjét. Olyan lehetetlen feladat lenne csakugyan éppen az 1-919 óta fejünk felett függő „biz­tonság“ Damokles kardját felhasználni a gordiusi csőmé elvágására, vágj* valóban hiába folyt négy éven át annyi vér, hogy most megint csak ugyanazon a válaszúton álljon Európa, mint 1914-ben? Erre a kér­désre nem tudunk válaszolni, de a vélemé­nyek közt 'lapozgatva csak egy bizonyos: a háború fenyegető rémét most már akarva is aligha lehet a könnyesen elszoruló szivek mél véből kiirtani! Anglia vitális érdekei és a tengerek szabadsága Schindler professzor, a zürichi egyetem tudósa például a kollektiv biztonsági mód­szert ajánlja azon felismerésből, hogy ha a politikában valamelyik rendszer nem válik be. akkor a nemzetek mindig megpróbálják az ellenkezőjét. A világháborúban megbu­kott az individuális biztonság, szükségszerű tehát, hogy azt. a kollektiv rendszer váltsa fel. A háború közös veszély, minden ország­ban vitális érdekeket érint, ezért közös ér­dek az elkerülése is, kétségtelen azonban, hogy a közös védelemben az egyes államok­tól megkövetelt rész nem lépheti túl azok lehetőségeit és adottságait. Ez az életfontosságú érdek Schindler sze­rint különösen fontos a kollektiv rendszer elfogadásánál, mivel az olyan államot, mely­nek érdekei majdnem az egész világon szét- nyulnak (Anglia), sokkal többször érheti vi­tális sérelem, mint a kisebbet, melynek csak szomszédsági érdekei vannak. Ilyen állam például Svájc, melynek már ez a szempont egyedül is fontos ahhoz, hogy semlegessé­gét megőrizze; Viszont Svájc semlegessége fontos az összes vele szomszédos állam szá­múin is. mert az ütköző szerepét töltheti be. Svájc csak katonailag semleges tehát, valójában azonban nemzetenfeliili állam, ez ha másért nem, már csak belpolitikai okok­ból is. A svájci semlegességet ajánlja tehát Schindler professzor példának s esak ha hasonlóim alakulna meg a minden ország belviszonyail és életkörülményeit tigyelcm- bevevü kollektiv biztonsági rendszer, akkor lehetővé válna szerinte njból az európai béke. Frcyberg-Eisenberg báró, német tenger­nagy a parancsnoki hídról tekint szét a vizek horizontján. Felállít ja a ,,tengerek sza­badsága" körüli vita két ellenpólusát, a rés communis omnium-ot és a rés nullius-t; rá­mutat arra. hogs a távolkeletért aggodalom­ban élő Amerika miért állította hirtelen hát­térbe az \ngliával való tengeri versengést, hogy vele inkább a közös védelmi program­ban. mint az egymásközti vetélkedésben fordítsa figyelmét a nagyobb problémára. Ezért érzi magát Anglia is szabadabbnak s ezért mer, sőt tud nyugodtabban az olasz konfliktusban fellépni. A tengerek szabad­sága tehát úgy látszik egyelőre lekerült n napirendről, hogy a -Freedom of the Seas helyébe a Command of the Sea, a tenger uralma kerüljön, sőt talán . . . talán, a Bri­tannia rule the waves, a ..Britannia uralko­dik a hullámokon" teljes diadalával. Ha pedig az előkelő német tengerészeti szakértő megállapítja a vizek feletti tij ököl­jog beköszöntését, úgy a durhami egyetem professzora, Thorsten Kalijarvi viszont a tengereken nem kevésbé érdekelt Egyesüll- Állarnok semlegességét veszi nagyitó alá. A nem angol származású tanár megállapítja fejtegetései során, hogy Amerikát az európai helyzet egyre növekvő súlyossága indította a mostani háborúval kapcsolatos semleges- ségi nyilatkozatra (pedig nem szívesen mond le a venkee az újabb hndinnyagszállilás bu­sás hasznáról!) s ebből fakadt az az aggo­dalom is. hogy az USA maga is belesodród- hatik esetleg egy uj háborúba. Innen ered Roosevelt nagyjelentőségű külpolitikai nyi­latkozata s innen az a tény is, hogy most már amerikai magánszemélyek sem folytat­hatnak a semlegesség védelme alatt hadi­kereskedelmet. Mit jelent tehát ez az ame­rikai lépés? Kétségtelenül a Népszövetség megerősödését. \ szankciók keresztülvitele eri>sehh alapot k:i|M»tt, Kalijarvi szerint úgy látszik tehát, hogy a szankciós politika igen­is lehetővé teszi a béke biztosítását. Tengeren fekvő, tökéletesen kör- nlaku sziget az egyetlen biztonsá­gom állam Ismét egy katona szólal fel ezután: Nolda kapitány, a német hadügyminisztérium kép­viselője. a hadiigv és földrajz összefüggésé­ben keresi a Iá-ke kulcsát. Rámutat arra, hogy miért vannak a szigeti, félszigeti és tengerparti államok a kontinentális orszá­gokkal szemben előnyösebb helyzetben; mit jelent az, ha az átvonulási és szállítási, után­pótlási vonalaknak jó földrajzi vonalak is kedveznek és hogy a természetes határok milyen megfizethetetlen fölényt nyújtanak minden támadás ellen. Ne higyjiik azonban folytatja Nolda hogy ezek abszolút értékek. A repülés, a rnessz.ehordó ágyuk és a tankok fejlettsége ma már erősen csök­kenti ezeket n biztonságokat is s ennek szo­morú következménye, hogy mig azelőtt a háborúk leginkább a széleken, a határokon játszódtak le, a jövőben háború esetén min­den ország leljem területével. „Hinterland“ nélkül fog a katasztrófába kerülni. Még a klimatikus és talajviszonyok, az évszakok és időjárási periódusok is (Abesz- s/inia- befolyásolják a biztonság kérdését, mégis megpróbálja ez a vitatkozó felvázolni az. ideálisan védhető és biztonságos állam utópiáját. Hogy nézne ki cgv ilyen or­szág? Nolda szerint ez. egy tengeren fekvő, tökéletesen köralakn. nehezen megközelít­hető, kifelé hegyekkel védett, tjeiül egyen­letes talajú sziget lenne, melynek egészsé­ges. egyenletes kiimája, kitűnő vízrendszere, középen elterülő fővárosa és biztonságilag decentralizált ipari gócpontjai volnának... Makowski lengyel szenátor már nem a Verne-szerű utópiában, hanem ismét a sok­kal jobban elképzelhető, illetve; el nem kép­zelhető leszerelésben véli a nagy titkot meg­találni. Már nyilatkozata elején megállapít­ja. hogy dacára a politikusok szerinte leta- gadhatatlanul emberfeletti erőfeszítésének, a biztonság kérdése bizony egyáltalában nem jutott előre. Lerombolja minden illúziónkat Makowski szenátor, mikor kijelenti, hogy: ..jól tudjuk mindannyian azt is, hogy az első ágyulövésre összedőlne a szerződések művé­sziesen felépített konstrukciója“. És meg­állapításait még azzal toldja meg. hogy a Népszövetség egyáltalában nem hozta meg t.-uzininnk a béke biztosítását Makowski nem hisz abban sem, hogy csak egy állam is teljesíti majd adott esetben a löbbiekkd szemben vállalt kötelezettségeit, ha az saját érdekei ellen lesz, sőt nem hi­szen abban sem, hogy egy limitült fegyver­kezés — a leszerelési konferencia program­ja — célravezetne, mert: vájjon — kérdi — nagyobb a biztonságunk akkor, ha 4000 ágyú helyett csak ,“4000 ágyúval lőjük egy­mást agyon? Vagy talán maguktól sülnek el az ágyuk? Hol fekszik tehát a kérdés súly­pontja? A pszihológiai tényekben — adja meg rögtön a választ — melyek háború rémével fenyegetik a nőket, gyermekeket épp úgy, mint a férfiakat. Igyekezzünk te­hát először, ha mással nem. legalább a nega­tívumokkal dolgozni, amikor a lelkekből ki­irtjuk ezt a fantomot, mert csak ha a „mo­rális lefegyverkezés“ megtörtént, remélhet­jük sikerrel a túlzó nacionalizmus, az isko­lákban és sajtóban űzött kutmérgezés meg­szűntét, a valódi fegyverkezés feleslegessé válását. Lord Allen of Hurt wood, az angol Natio­nal Labour Party egyik alapitója hasonló őszinteséggel mutat a bizalom hiányára, a „papirosokkal“ szembeni kételkedésre s a nemzetközi szerződések módosításának szük­ségét hangsúlyozza. Ezért változtatott Ang­lia is tavasszal politikáján s úgy látszik vége a splendid isolation büszke álláspont­jának, mellyel Anglia minden szövetségestől való teljes függetlenségét jellemezte. Ma az angol politika centrifugális érdeklődést hir­det s kijelenti, hogy a Downing street min­den nemzette] hajlandó együttműködni, mely a jog védelmét tűzi zászlójára. „Most vagy soha“ — irja Allen of Hurtwood — nem várhatunk, mig a vajúdó belpolitikai áram­latok közül eldől, hogy a kommunizmus, fasizmus, vagy a demokrácia életképesebb-e; Európa nem várhat tovább s ezért van az, hogy bár mi, angolok elvetjük például a kommunizmus tanát, épp úgy, mint a fasiz­must, mégis megértjük és határaikon belül virulni hagyjuk mindkettőt. Fontolja meg Németország, hogy mit jelent... Felemeli azután egy fokkal hangját az érdekes vitatkozó: igenis szükség van úgy a gyarmati (Abesszínia?!), mint kontinentális, sőt népszövetségi változásokra s kötelessé­günknek is érezzük ezt végrehajtani, azon­ban mindennek csak egy fóruma lehet: Genf. Németországgal kibékültünk, de Genftől függ e viszony további alakulása, ha nem tér vissza Németország a Népszövetségbe, úgy kivonja magát minden további megbe­szélés lehetősége alól és Genf maga fog fel­lépni a készülő kollektiv rendszerben min­den rendbontó ellen. „Gondoljuk meg mind­ketten, mit jelent ez s aki közülünk bát­rabb, az vegye is azután a még elkövetke­zendőkért magára a felelősséget“ ... A nemzetközi újságíró szövetség elnöke, a svájci Bourquin alapvetően utal ezután ismét a kollektiv biztonság egyedüli béke- mentő lehetőségére, amikor állást foglal az cgymásközti titkos és nemtitkos szerződések tömege ellen. A háború közös veszély, kö­zösen kell tehát ellene fellépnünk — szegezi ő is le; az ideális kollektív rendszernek nem az a célja azonban, hogy kiélezze, mennyi­ben tér el egyik nemzet a másiktól, hanem éppen ellenkezőleg, az, hogy: mennyiben van megadva a közös együttműködés alapja. Az individuális biztonság túlzó és versengő fegyverkezéshez vezet, melyben az erőviszo­nyok kérdése lép szinte kinzóan és állan­dóan az előtérbe. Fölény és hátrány jellem­zik ezt a sánta rendszert, mely végül is új­ból háborúhoz vezet s amelyből nem is lesz ezután többé más kivezető ut. Bourquin is helyteleníti a túlzó nacionalizmust, épp úgy, mint minden szellemi vagy fizikai erősza­kot, de ellene van minden — akár kollektív alapon is vezetett — ellentámadásnak, mely helyett sokkal jobb, sokkal emberibb a pre­ventiv megelőzés rendszere. Valóban, nem lenne teljes az ankét, ha nem állana itt végül az olasz Coppolanak, a római akadémia ismert fasiszta tagjának fulmináns nyilatkozata is. Az olasz szempont szerint a kollektív biztonság lehetősége nem áll fenn s csak azok hisznek benne, akiket a Népszövetségnek „már sikerült elbutita- nia“. Ez a kollektív ideológia kerékkötője ma minden kibontakozásnak — mondja Coppola — a „biztonság“ szubjektív, nem materiális, hanem pszihológiai kérdés, ezért nincs, nem volt s nem is lesz soha objektív feltétlen és általános biztonság. „A győztes hatalmak szeat emész­tése“ A kollektív rendszer kizárólag Anglia fen- héjázó érdekeit szolgálja — mondja a fasiz­mus képviselője —; vonalat akar huzni a status-quo alá, hogy lehetetlenné tegyen nem csak minden módosítást, hanem magának a történelemnek is egészséges változó moz­Rcszlelek egy meggyógyult beteg leveléből, amely sofc embert érdekelhet <> Sándor aradi kc*b»v/t viselő löblx-k ko zött a kő vetkezőket irja nekünk ... lő évi, majdnem állandó lx* leges kedés után /a haditól t meg egy . tíaxtrn 1)."" kúra már mái gyógyíthatatlannak hit.! súlyos gyomorhajorn tói. A folytonos koplalástól annyira lesová­nyodtam és legyengültem, hogy mái csak árnyéka voltam régebbi önmagámnak Min­den reményemet elvesztettem már. hogy va­laha Ismét egészséges emlx-r válik 1 »előlem, aiiékor szem*-rub«* ötlött a lapokban megje lent közvélemény, az Amerikában felfedezett uj gyógynövényről és annak kivonatáról, a ..Gastro D. '-röl, megrendeltem azzal a gon­dolattal, hogv annyi minden után megpróbá­lom ezt is. Már nz első néhány nap után fel­tűnően jobban éreztem magarn. Görcseim, gyomorégésem, állandó kibírhatatlan fejfá­jásom elánul). Rövid idő alatt elkezdtem rendesen étkezné s visszanyertem eredeti testsúlyomat és ez.ze! régi életerőmet és élet­kori vemet . . . A „Gastro I).“ kiváló gyógyhatású, az ösz- szes emésztési zavaroknál gyomor-, 1 »él- és epebajoknál. Vidékre löt) lej utánvéttel szál­lítja Császár Ernő gyógyszerész, Bucureşti, Calea Victoriei 124. gását, fejlődését, szankciói pedig a rendszer kísérleti nyulává teszik Olaszországot, hogy azután, ha ez. jól bevált, Németországon hajtsák ugyanezt még erélyesebben végre. Mindez, csak erkölcstelenség, hitványság Coppola szerint s csak azt a célt szolgálja, hogy „a győztes nagy és kisliatalmak szent emésztését mi sem zavarja“. Crescendoba csap azután Coppola hangja, amikor Wilsonról megállapítja, hogv neki köszönhető ez az egész kollektív téveszme, neki. ki a hiúság és pénz uj vásárát, az egyéni nagyra vágyások. Génijét megalapí­totta. El a kollektív biztonság téveszméjétől — ebben csúcsosodik ki végül Coppola fasiszta akadémikus véleménye — mely robbanó temperamentumával emelkedik ki a sok fel sem sorolható más nézet, vélemény, állás­pont és felfogás közül. A vita az audiatur et altera pars elve azonban itt nem hozta meg gyümölcséi, ellenkezőleg: megdöbbentő élességgel bizonyította be ez az ankét a, nemzetközi morál legmtabb csődjét. Soha még nemzetközi vita ilyen időszerű nem volt és soha ennyi, egymásnak ellentmondó teória nem merült még fel a biztonság kér­dése körül felcsapódó világhullámokban, mint itt. Sajnos, nem sikerült ennek a kétségtele­nül érdekes ankétnak sem közelebb jutni a becsületesen közös és méltányos megoldás­hoz. Mint kortörténeti dokumentum azonban kétségtelenül érdekes lesz az utókor számá­ra ez a vita... annak az utókornak szá­mára, mely egyedül lesz hivatva eldönteni a közben talán mégis életté vált egyik, vagy másik igazságát Doros Ferenc. Választási helyzetkép Httnedoara-megyéhen DEVA. (Az Eflenzék tudósítójától.) A feb­ruár másodikára kitűzött részleges képvise­lői választással kapcsolatban letett jelölő listákban változásokat fognak eszközölni. El­lenőrizhetetlen hírek szerint Vaida visszalép s nem vesz részt a közeli képviselői válasz­táson s arról is szó van, hogy Bugnariu Io­sif sem fogadja el a jelölést. A Goga-párt Clujon tartott legutóbbi értekezletén a Hu- nedoara-imegyei képviselői mandátumra dr. Silviu Dragomir Cluj-i egyetemi tanárt je­lölték, kinek esélyei lehetnek — kormány­párti támogatás hiányában is —, mert a je­lölt Hunedosramegyének szülötte és kiter­jedt. baráti kapcsolattal rendelkezik. Habár a Gogisták még nem tették le a jelölő listat, a jelölést komolyan figyelik politikai körök­ben, mert tudvalevő,- hogy Goga jelöltje a saját hívein kívül a Mica bányatársaság Brad-i aranvmunkásainak szavazatait is el fogja nyerni, hiszen ezrek mindennapi kenye­re függ Goga Oc táv Lant ól, a Brad-i Mica arany bánya-társaság vezér iga zga tó ját ól. Ami végül a Mihalache-párt és az Ekés­front válasziási egyezményét illeti, ez nincs ■még véglegesen eldöntve. Az Ekések körül csoportosuló „Demokratikus Népfront ‘ ugyanis Mamin kezdeményezése folytán fel­hívást küldött a Mihalache-párt erdélyrészi csoportjához a frontba való belépés érde­kében. A felhívás tárgyalása során Bucures- ti-ben elvetették ugyan szótöbbséggel az in­dítványt, de a tárgyalások során fontos ki­jelentések hangzottak el s az Ekésfront még mindig várja, hogy az erdélyi tagozatok nyo­másának engedve, visszavonják határozatu­kat és megkötik a választási kartellt, mely esetben Mihálactie pártja biztosra veheti Hu- nedoara-megyei győzelmét. HagukEol sülnek el az ágyuk?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom