Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-19 / 15. szám
1936 j mm u ár 19. BLLBNZÉK I IO1J0 __ 23Uáj iísn ariaí £ hí süxd ns^a aox ttnsxa /ijv> orifc-H mól T§ßn nőj SSg ...019^1 íasjíÖT ^ qqen aia?l 1 •••S7g£rí «IOißldu öxg hari 339296137 ^°7 sJsni ,gíoíi/ dart JIov m9í) 3íov xnoii ni Ó2Í0ÍJU Asumai [ ßiCß áaba tsÜai 7Ío ß röíüq >§B2Öífairi ürn ,ttot iß 2a ßn üß IßSXij I ?7IlB3i asfamiai riiiqmasz d Jioyg T 2 aoíij Í9T ífega 1T7 2Q}ßj i6q A aj - Í9Í ÍE?n r£) —^ Í.Í9Í ián A ...mai Oil ifiSZ ISfiSl ?:)-’I .mci'l ni :do/i mse r.ii I£LÍ£ Sí; [fi ioíav ayaavzo •Mirív aŞŞăiffâ 2aí xriil □ VgOfí mabexz fg&ls'tö J£ 513X íu dán fgäefelü e(ieíj; ..Jóm > zxyr* ssţBSg n is : nie ... I sA □E0SOÍ3 í OlÍ2 xA 30225.“ ,í*s2 ÍÓ 9C tt£7Gî « d: 3 ÜÜBCj Cp: t«M C rp: ■Z5'/ í um mmm Báthory Zsófia gyónása Irta: uÓRICZ — Gyónom atyám bűneimet, szivem- J nek teljes igazságában. És kérlek, ments fel a tehertül és könyörögj érettem I Szűz Mária anyámnál, hogy irgalma/- I zon nékem... Soha nem akartam feleségül menni György urfihoz, a fejedelem fiához: ő futott utánam és ö éktelen nagy énekléssel könyörgött énné- kem... szavainak nem volt szere száma és röttenetös tülekedéssel, sem éjjel, sem nappal nekem nyugodalmat nem hagya... Ajtóm előtt alkonyodott reá és ablakom alatt virrada meg neki... emberi szó azt el nem mondhatja, mint verdesett érettem... ldvességnek gyermeke voltam én és Márialeány, nememnek utolsója, kivülem több Báthory már nem volt e föld kerekén s szent szándékom volt kolostorba menni és ezt az utolsó magot, ki e földön valék, Istenemnek áldozni. Szivem tele volt nagy édes ájtatóssággal és énnekem semmi oly kellemetes nem volt, mint a térgye- pülés, a zsolozsmák és a nagy szép méltóságos imádkozások... De ő meglátott, mikor a templomba mentem volna és akkor mindjárt elébem lépett és azzal állított meg utamon: „Ivi vagy te leány? Isten báránykája s nekem sze- relmetes ajándék?“ Attól kezdve egy szempillanatra engem békin nem hagyott, hanem az ő nagy természetivel irton s útfélen csak utánam leselkedött, cselt vetett és szépeket mondott és utálatos virágénekekkel rontott... A páter megszólalt: — Leányom igazán beszélj: Mégis csak feleségül: ménéi hozzája. — Gyónom atyám vétkemet, szivemnek teljes igazságával. Könyörögj érettem... Anyácskámhoz futottam panasz- szál, hogy mentse meg az én telkemet és testemet a rossztól... s ő azt mondta: fiam, Istennek utjai kiszámíthatatlanok: imé a nagy prótestáló fejedelem fia benned megbotla s Istennek talán az ;iz akarata, hogy te miveid, amit <"> mixelni akar... Egész Erdélyország a bűn ösvényére fordult, hogy immár el kell vesznie, tűzesővel, vagy pestissel, vagy éhséggel, vagy hadak romlásával. Talán téged szemelt ki a mennyég arra, hogy megfordítsa a pogányságnak ve- szedelmiből és térítse az igaz útra és őfelsége a legkatolikusabb császár kezére adja ezt a szegény házat... Istennek útjaiba belelátni nem lehet és Isten őfelsége talán a kicsin}’ leányzóval akarja megbocsáttatni a végveszedel- raöt... És én meggondoltam, hátha csakugyan nekem, a kis rögöcskének, a semmi madárnak kelletik a tüzel; es vizei és pokolt elfordítani... Így lettem felesége... Leányom, emlékezz a vérnek tüzűről: igazán beszélj. Gyónom atyám bűneimet... szép voll, gyönyörű voll, férfi volt... amerre ment. az emberek mind levették süvegükéi és levegőégbe hajigálták és ri valgottak, hogy vivát, vivát... Nekem is megforrósodott vérem, de nem azért, csak mert hittem, hogy Istennek kedves dolgot cselekszem... Mikor menyegzőre vittek, olyan voltam, mint a vére vesztett s csak azt éreztem, kötelességem... Tizenkét szolgáló kisasszony öltöztetett. Vont ezüstruhát adtak rám, pártámról tizenkét rőf drága csipke úszott utánam, fejemen ezüstkorona oly nagy gyémántokkal s gyöngyökkel, hogy mindenek elkápráztat füle... és énben- nem csak az volt, hogy Istennek tetsző dolgot kell cselekednem és a megrontott világnak jóvá tételére kell igyekeznem... György úgy lépe mellettem, mint egy árkangval és a forró keze égetett, mint a láng. Ám én csak azt éreztem, amit a hitvallók érezhették az oroszlánnak vermében és a tüzes kemencében: mind azt mondtam magamban ágyasa lettél egy eretneknek... így történt az én nászom éjszakája... — Leányom, igazán mondd meg: igazábban beszélj. — Gyónom atyám... irtózatos kínok és kétségek gyötörtek... fiatal leányka voltam, semminek tudója... még most is borzongok a bornak szaga miatt és az iszonyú cselekedetnek miatta, ami velem történt: de én csak azt mondtam, Istennek méltói tátik velem ezt cselekednie... legyen minden az ő akarata szerént... Öregvár gyermeke voltam... Vár kertje virágokkal tele, ameddig látni lehető, mindenütt ártatlan virág... én is annyi voltam, mint egy a szegfűk és a bazsalikomok közül... Mikor megébredtem első éjszakám után, egy sötét pincészagu rossz házban voltam, puri- lánus fehér falak, ócska és éktelen bútorok s minden cselédem egy közönséges öreg boszorkányféle asszony... Oly árva voltam, atyám, mint valami kitaszított... Reggel mindjárt vittek a trón- terembe... Ott ültek a fejedelem és a fejedelemasszony... A fejedelem rideg, komor nagyszakállu, sovány ember, a fejedelemasszony éppenolyan, fejér patyolat kendőjéből csak nagy orrát láttam rettegve... Leborullam s lelérdepel- tem, mintha emberhússal élők köze kerültem volna: de ez kell az igaz marti riumra... Lányom, igazabban beszélj láttad a hatalomnak dicsőségét. Gvónom atyám minden gondolatomat és vétkemet... én csak a keresztény üdvösségre gondollam... és a fejedelemasszony azonnal szóll: kel j fel és hőbbet ne vétkezzél, térdepelni csak Isten elölt szabad: fel kelle venned az igaz bitnek láncait... Papokai adtak mellém, pogány papokat, akik erővel verték belém az ő szavaikat... Elmém megtanulta, szivem kihányla magából. Lányom: már akkor arra gondoltál, hogy evvel a csellel felébe kerülj a fejedelmi trónnak s kezedbe vedd ;i kormányzást. — Gyónom atyám, hadd mondjam rendre, hogy könyöröghess érettem... György, uram, nappal aludt, este tivor- nyázott, éjfélkor megjött és ez igy ment I egész éven át... Soha nem kaptam öl. j csak ha utálatos szaggal és éktelen arccal fontolt reám... Istenem, meddig tart még ez a soktőrü szenvedés... A fejedelmi akarat parancsolta, hogy meg kell az országnak mutatni a fiatal párt... Akkor útra keltünk s amerre mentünk, a nép mindenütt, mint a méh, nagy rajokban állott az utak mellett és ujjon- gattak és tomboltak és boldogok voltak... És én is boldog voltam, hogy kikerülhettem az udvar hideg ceremóniáiból és az ég sugarai hullottak rám... Éreztem, hogy a szegény nép bennem látja mentő angyalát... De amint bárhová megérkeztünk, uram ment vadászni az erdőkre, erdei disznót űzött és szarvast kergetett és madarakat ölt... és én sohasem találtam őt, csak ha éjfél után borban fürödve s részeg dalokból szabadulva rontott reám... Igv jártuk lie az országot és mindennap uj és halhatatlan martiriumot éltem át... Volt, hogy engem cipelt lie tivornyaházába és látnom kellett, hogy dőzsölnek és fertelmes nőkkel mulatnak szemem láttára... Ez az úri virtus, kiáltották és vi- vátozták Györgyöt, aki élükön járt... — Lányom, mondd meg, magad örömöt lestél, ugy kerültél oda. — De nem, atyám, bűneimet gyónom... hallgasd meg imám és könyörögj érettem... Fékevesztett napok, kan- tártalan férfiak... szemérmetlen asszonyok... Hát ez az élet?... En jártam a szegények hajlékait és segítséget vittem Aki a lejjjobbij], SeffHnamahbaí és eß c'gcuxsegesebbcf akarja felhasználni a na;;;' egészségére, kizárólag az antiszeptiknsan készített és fertőtlenítő a betegeknek és éhezőknek es a nép mindenütt áIdol la lépéseimet... í non kurtán parancsolt: most ezl tedd. 1110*0 azt: vacsorára buszán leszünk, harmincán teszünk, ez s az legyen s bor eleg... S nekem főkötelességem voll minden parancsát teljesíteni és solia hiba nem volt, mindenkor mindenek megelégil- tetlek, csak az én lelkem volt üres és elcsigázott... Ez-é, kérdeztem, a fejedelmi élet?... ez-é az ország élete?... Így kell-' vezérelni a népet, hogy éljen és meg elégedjék a föld javaival?... Lányom, le nem ettél és nem ittál? Gyónom, atyám: ettem is. ittam is de vétek-é?... Nem csak kenyérrel él a/, ember, monda az edes ídvezitó: én mást nem láttam, nem kaptam és nem ismertem, csak a testnek kényét, kedvét és a rablás!... S eljött az idő, mikor György atvja halála után lejedelem lön... Most itt van az idő, hogy tehetek valamit, kötelességem szerint... s akkor György uram, fejébe szállott dáridók hőse, háborút indított, egyiket a másik után s én otthon imádkoztam, titkon, térdepelem: a háború nem dicsőség, rablás... Uj. meg uj koronát akart szerezni: uj, meg uj népeket akart leigázni. tönkretenni... Amerre lépett. tüzlángja gyulladt ki. asztagok égtek le, házak gyulladtak ki és megölt emberek fet- rengtek vérükben... — Lányom: viselted-é a koronát? föl tetted-é az uj dicsőség koronáit? .—- Gyónom, atyám: ott voltam, benne voltam, fejemre tették, ünnepeltek és én viseltem, mint a töviskoronát... Nem is maradott más nekem, csak a sok seb. amit homlokomon és szivemen a sok tövis ejtett. Láttam, ahogy az utolsó nagy hadra tízezrével mentek el a jól ruházott, jól fegyverzett daliás népek. Elmentek a nyár elején s őszre jött a hire, hogy minden elveszett. Tízezren estek a török fogságába. S akkor megindult az anyák, feleségek és leányok tízezreinek siráma és rohanása ellenem és énnekem kellelt hallgatnom a jajveszékelést és átkot és egeknek szakítását s mikor a kétségbeesésben már nem .és ha az anya ismeretlen Irta: Huguette Garnier Leberquois és felesége határozatlanul állanak a bölcsők előtt, amelyekben az elhagyott csecsemők pihennek. A háló terem füg- gönyezetlen, széles ablakain bevetődő napsugár ráesik a gyűrött arcocskára, meg villan a parányi hadonászó kits öklökön. Az őszi; szél vidám táncba kergeti a száraz faleleveleket. Megperdülnek a légben, aztán, mint fáradt ballerinák dőlnek el az előcsarnok előtti gyepen, ahová nyafogó, síró hangok szűrődnek ki a teremből. Az ápolónő, aki a látogatókat bevezeti, ugy ajánlgatja a. kis porontyokat, mint kereskedő a portékáját. Igaz, olcsó gyümölcsként, kicsit bizonytalan hangon mutatja be őket. — Ez itt Claude, alig hathetes, egy kicsit .soványka, de jól fejlődik. Mellette Lucette, 26 napos. Sohasem sir éjjel — egy angyal! ■ Ez- a legidősebb a teremben, háromhóna- pos. Raymond. Nincs szerencséje, nagy orra és kiesi szemei miatt, senkinek sem kell, — mintha bizony a logcsunyább pó- üyas babákból nem válhatnának a legszebb fiuk! — Ez pedig a legújabb jövevény — ; Marcelline-nek hívják, mert Szent Marcelle j estéjén érkezett. Persze csak röviden Mar- \ ceülane. A családi nevét majd az örökbefogadótól kapja. — Mi,b szólsz hozzá Paul? — fordult Marthe az urához. De az csak szótlanul, elgondolkozva nézegeti ezeket a csöppségeket, akiknek érkezeset senki .sem kívánta. Gyermekek nélkül töltve be ötven évüket, Leberquois-ék egyidő óta busán gondoltak arra, hogy most már egyedül kell tölteixiök öregségüket Marthe tudta, hogy a hiba egyedül benne van és ez mindég egy kicsit bátortalanná tette. Azért sohasem gondolt volna adoptálásra, ha az ura nem hozza elő. — Miután biztosak vagyunk benne, hogy nem lesz örökösünk, — mintsem, hogy az áll ómnak vagy távoli rokonokra hagynánk j vagyonúnkat... És ő meghatva egyezett bele: „Igazad van — egy ilyen kicsike...“ — Egy szép, egészséges gyermek, aki itt nő tel a szemünk előtt..., akit megőrzőnk minden bajról... és ha az anya ismeretlen, nem kell majd attól tartanunk, hogy az apa I jelentkezni talál érte... Marthe behunyta a szemeit, maga elolt látta már a nagy, sivár szalonban vidáman iutkarozni a szőke csöppséget, meztelen lábszáraival — majd matróz ruhában —, azután fehér gallérosán... egy kicsikét, akit .szeretettel és gyöngédséggel fog körülvenni, akit kézen fogva visz iskolába... milyen barátságos lesz az otthonuk. Az ötlet [estet öltött. Az orvos, akinek lanacsat kikérték, ezt a lelencházat ajánlotta Paris mellett. És most itt állanak a választás nehézsége előtt. Marthe, Claude fölé hajolva, gyönyörködve nézi. Ugy érzi, már is kezdi megszeretni. — Milyen szép!... Láttad már a szempilláját... az ujjait... — Nagyon gyönge — nézd csak. meg jobban — feleli Paul — ő inkább Marcelline iránt látszik érdeklődni. Egy fiú? Vagy egy leány? Melyik szegény kis teremtés fogja nevetésével felvi- dámítani a visszhang nélküli otthon csendjét, — puhán, melegen térdükre támaszkodni, vigasztalást várva? Melyikei fogja Marthe kabátja alá rejteni. Mint kis, éjő zsákmányt? — Ez itt. —- Nem, nem, inkább ezt. Első eset, hogy kívánságuk nem egyezik. Leberquois gyöngén ellenáll: — Nézd Marthe, a szeme színe, hogy hasonlít az enyémhez, — olyan lesz, mintha a mienk lenne. Ez az érv hatott, — Marthe sóhajtva beleegyezik. Különben is régi szokás, hogy mindig ő enged. Mint jó házi asszony gondolatban már is elrendezi, hogy is legyen most már, hogy ezzel a pöttön kis nővel többen lesznek. — Julaettenek éppen elég dolga van, ha én egyedül nem győzöm, fogadunk még egy gyermeklányt. Juliette, a szobaleány — két. év óta van szolgálatukban. Magas, csinos, barna leány, de elég gyenge. Nemrégiben haza kellett küldeni, pihenni vérszegénysége m iatt. A dg j nyolc napja tért vissza, -- nem lenne méltányos még külön dologgal terhelni. Marthe, mikor az örökbefogadást elhatározták, mindjárt meg is nyugtatta:- Magának nem lesz semmi dolga a gyerekkel, — egyedül én foglalkozom majd vele. De sohasem lehet tudni, hogy jubelte mire gondol — munkakosara fölé hajolva, szótlanul folytatta a varrást, olyan sebesen, * mintha a gyorsasági rekord megdöntéséről 1 lenne szó. Hanem egy kis emberkét nem lehet csak ugy egyszerűen elvinni, mint egy kis cicát, vagy kutyakölyköt. Vannak formalitások, amiken előbb át kel! esni. Végül, mikor vizsgálat után Marcelline-t átadják a párnak, Marthe még ügyetlenül, nem nagyon tudja, hogy is fogja a kezébe. Késői szereplés... Milyen idősnek látszik most egyszerre ezzel a csecsemővel a karján!' Paul zavartan fordítja el róla a tekintetét. — Bizony’osan az erőltetett apaság fáj neki. — gondolja Marthe —, jobban szeretett volna egy .saját gyermeket. Végtelen hálát érez a férje iránt, akit becsapott s aki ezt. vele sohasem éreztette. Gyermekszobát rendeztek be Mareeiine- nek, — becézgetik, kényeztetik, — a legkisebb bajra orvosit hívnak. Marthe régié től estig fáradhatatlanul gondozza, elragadtatással szemléli friss, üde bőrét s milyen büszke rá, hogy már száz — már kétszáz gramot hízott. Csakugyan gyönyörű kisleány — nevetésre készteti az egész 'lázat, - kivéve Julielte-et. Ö ugy lesz, mintha nem is látná. Telnek-mulnak a hetek, — hónapok. Egysezr csak eljön a nap, mikor a kis baba megteszi első bizonytalanul botorkáló lépései!. Elpön a nap, mikor az asztal mc'Iett, magas székében ülve, tisztán és érihe!ővn megszólal: „mama...“ Juliette, aki éppen a kávét szolgálta V. — hirtelen elejti a tálcát, a csészék c örömpölve törnek össze. Bizonyára a baie fölötti ijedtségében össze akar rosk.i : Leberquoisnak alig van idej e vissza 1 irt:>- Na! Na! Mi az leányom, rossz ul v. A szobaleány bocsánatot kér, — c ' v esit elszédült. De sápadt . olyan n.vív sápadt', hogy napközben, m ielőtt Ni, 1 íveli
