Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-01 / 277. szám

6

ELLENZÉK

i 93 5 <J 0t e m h 6 r I.

Megjő majd mindenki párja, Oiuk föléfcredj nemsokára lines c les?. végre Julcsa,

1? a dolgok nyitja-kulcsu, t lim cs nőstény egybekel S más se kell.

Az. őrült, a szerelmen és a költő Ihaseus:

Szereim esek, őrültek agy« forr S teremtő képzel etjük megragad Olyasmit is, mit hűvös ész nem ért meg. \z őrük, a szerelmes és a költő Nem is egyéb, mint puszit^ képzelődés: Vki több ördögöt lát, mint pokolban, Örült: de bomlott a szerelmes is, Cigányüiny homlokába Helénát lát.

Szép tébolyában a költő szeme Tőidről az égre, égről földre fordul S amint a képzelet megtestesíti

Az ismeretlen doigokuit, a tolla Formát is ad nekik s a légi semmi Valóságos lakóhelyet, nevet kap.

Puck búcsúja

Hogyha nem tetszett c móka, Mentse, hogy árny volt, csalóka, •— Gondoljátok, hogy igézet S álmodtátok <az egészet. Megbocsássátok e témát,

Almok lenge fonadékát,

Nézők, nézzetek ti ránk is S megjavul komédiánk is.

Amint Puck tisztás nevem, Hogyha mostan kegyesen Nem pisszegitek és sziszegitek., Szebbet is játszunk unektek. Máskép rút hazug vagyok csak. Hát jó éjt mindnyájatoknak.

Egy tapsot nekem, barátok S jobb leszek, ha újna láttok.

CSEKME F

a református parő íhiák költőjéről

Irta: GYALUI FARKAS.

elyrn. GondokJial küzdve, miket csali a jó

rcn hall meg n7 rpyház e prófétáitól. ír- gyermekeket, jó fiukat, tinztwle'kü, dolgos lányokat kell nevelniök, tanillatniok.

Életemben alig ol vasúim meghal óbb leírást, mint a7. ital vétóról, a „székely koffer"- ről szólót, melybe a drága jó papné, gyermekének, oki a szülei háztól messze, a kollégiumba megy, becsomagol mindenfélét. B.u- hát, párnáit, ennivalót. Közben sir dogii. Aztán mind újabb tárgyat teszen belé, min- deniket megcsókolva. Az átalvető két csücskébe becsúsztál ja, a jó mama, megtakarított pénzét, a márci-k ketlőbe a gyermek testvérei, öccsei teszik be megtakarított pénzecskéjüket. És ez a tarisnyáliis így ment 20—25 esztendőkig, hisz öt gyereket is kclletii ncvél- niök, egyik-másikuknak. Ezenkívül hetivásáron a kis diákok és a nagyobbacskák is, meglátva a kollégium .ablakán ál egy édesanyát é.s egy átalvetőt, hogy rohantak három grádicsonként a kapu felé ; azt sem tudták, hova legyenek örömükben az öleléstől, a csóktól.

„Drótnélküli távírón futott a hír — írja Csekme --- szobáról szobára, gángról gangra, hogy Bölkényi Gyulának itt van a mamája... Szeretet vendégsége következeit ezután vidám osztoszkodással, édes falatokon. Ilyenkor meg az árvagyermeknek is anyja volt: hej, mert árvagyermek nem ismeri az átnl- vetőt.“

És ha kitanult, ha állást kapott, megházasodott a papfiu — kérdi a pnp-iró —: azt hiszitek, megszűnt az édesanya kezemun- kája? Az átalvető ekkor szekérkassá változik át s az ellátogató menyem asszony csak hnzn- érkeztében bámul cl. mi mindent pakolt fel az öregasszony első, hátulsó ülés alá, kosárba, szotyorba, szénaközé. Ne tudja a balkéz, mit cselekszk a jobbkéz. Már a kicsi unokák, is kérdezgetik: mikor megyünk nagymamához, kicsimama lelkem, és a mi kedves papnőink bájos dicsérete után, a szerző, egy Aesopustól vett textus alapján Így végzi megható rajzát. Aesopus rja, hogy Jupiter az embernek hátára átalvetőt tett; az előlfüggő részébe a mások hibáit, a hátul függő részébe pedig rakta az ember a maga fogyatkozásait. „Én ■— írja a szelíd, jó iró

— mindkettőbe a papnék érdemeit tettem,

— h búik? — azok nincsenek."

A jóságos anyák e méltó magasztalása mindnyájunk leikébe, akik olvassuk, a mélységes szeretet érzését kelti, meri szivünk mélyét is megmozgatja az emlékezés mindeni- künknek saját jó anyjára, Istennek mellénk küldött földi gondviselő angyalára, aki min- d.g tulkorán távozik el.

A négy kötetben egész sereg, elöltünk ismeretlen, érdekesen, finoman és az undok csalánozó gúny nélkül, szeretetteljes igazsággal megrajzolt elevenné varázsolt álak. Nehézlépes ü és tukar, de mégis csak miagukat megemberelő parasztok, érzéssel tele asszonyaik, leányaik. A nélkülöző kezdő pap, lé- vita, az egyház más emberei az esperesig. Mind életteljesen, ahol csak lehel a humor nyájas fényében. Emlékezések régi papokról, köztük néhány kedves, v.dám történet, Szabolcsiul Mihály szeretett jó barátunkról, a szivünk szerint való jó magyar poétáról, aki a megyében volt pap és személyes jóbarátság fűzte Csekméhez is.

Mi kiegészítjük a Szabolcskáról szóló történeteket a következővel. Csekme írói munkájában Baksry Sándor (tanítványa volt, 'aki maga kezdte meg a parókhiák népéről gyönyörű történeteket írni. Baksay becsülte és szerette Cselemét. Egyik könyvének ő volt első előfizetője és meleg levélben irt müvéről.

Szabolcska Mihály pedig 1930 március elején kelt és Dózsa Endréhez, az Erdélyi Irodalmi Társaság akkori elnökéhez intézett nyílt levelében, Gsekmét méltatja: Szabocska

S zomoru jelentésében csodálatosan szép néhány sorban jelenti az október 28-án, 75 éves korában elhunyt Csekme Ferenc halálát családja, Csekme Ferenc nyug. ref. lelkész voii, tiszteletbeli esperes. Az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság irodai hu, érdemes munkásságáért tagjául választotta.. A gyászjelentés e szavakban foglalja össze búcsúzóul életrajzi adatait:

„Gyermekeit, fölnevelte, övéit végig szerette, szodgálaítát a gernyeszegi parókhián 44 évig, a görgényi egyházmegye espereseként 20 évig hűséggel végezte, napsugaras képeit a parókhiáról Erdély szivébe véste és immár, három évi alkony merengésének, csendes pihenésének is végét érte; futását elvégezte, a hitet megtartotta. Boldogok, akiknek szivök viszta, mert ők az Istent látják itt és odafent, örökön örökkér'

Mint gránitba vésett felárait, oly rövid egy 44 éves pap' pályájának ez az összefoglalása. Az életrajz frójánaik azonban nem lehet ily tömören imia, mert nemcsak a feliratot csinálja meg a szobor íakipzatához, hanem kísérletet kell tennie az elhunyt férfiú alakjának, arcképének vázlatához. Csekme Ferencről dr. Tavaszv Sándor, a Kálvinista Világ című folyóiratban (1930 6-ik sz.) életrajzi adatokat közölt, melyekből megtudjuk, hogy Sóo-ban született Zăbafla-ri. Atyja bányatiszt volt az erdélyi bányavidéken, de az 1848/9. szabadságharc alatt menekülnie kellett .. . Visszatérít, szülőföldjére és ott gazdálkodott. F a középiskolát és theoiógiár a Bethlen fői-kólában végezte. Már diákkorában foglalkozott irodalmi munkássággal és mint uj pap, első tehenét azokból a félretett aranyokból vásárolta, melyeket az ősi intézel gimnáziumában az önképzőkörben jutalmul kapott. Ueylátszik, akkor a derék ifjúsági egyesületnek aranykora vök. Életének folyásából érdekes, hogy az 1884—85. évet a berlini egyetemen töltötte, hol a német nyelv megtanulása mellett theológiai tudományokban is teljes felkészüli séget szerzett. Ugyanakkor, mint theológiai iró is működni kezdett, alapos tanulmányokat irv,i, jó néhány esztendeig az összehasonlító vallás- tudomány köréből, behatóan foglalkozván 0 keleti vallásokkal és azok erkölcsi bölcseletével. íme, ilyen felkészültséggel s mint az akkori „Protestáns Közlöny" ismert cikkírója segédpapnak ment abba ia városba, melyben középiskoláit és a theológiát végezte, Szilágyi Farkas ref. lelkész mellé, aki történelmi tanulmányokat is irt. Ugyanakkor Csekme, <a Bethlen-főtanoda kontrája -s széniora, vagyis a kollégium felügyelője a tanári kar szeme-fülc. Ekkor és e két állásából a külföldi egyetemet végzett nagy- tudásu ifjút papjának hivja meg az a község, melyben aztán 44 évig hirdette az igét.

Alkalmam volt most elolvasni, nyomtatásban is megjelent beköszöntő beszédét, mely híven vázolja papi működésének tervrajzál. „Lelkipásztori gondviselés" a címe beköszöntő egyházi beszédének, melyet papi hivatala elfoglalása alkalmával mondott 1887 jul. 3-án az- uj tiszt elet es. Alapiigéje: Jesaja LV, 10—ix. Miképen leszáll az eső és a hó és oda vissza nem tér, hanem megnedvesiti a földet és azt miveli, hogy teremjen és gyümölcsözzön és a mag velőnek magvat adjon ás kenyeret az éhezőnek: „Úgy tlészen az én beszédem, mely az én számból kimegyen, nem tér én hozzám üresen, hanem meg- cseleksz’, amit akarok és szerencsés leszen azoknál, akikhez, küldöttem, azt." Mily meghatóan, mily igaz érzéssel

férfias akarattal üdvözli az őt meghívó ünnepi gyülekezetét és szétosztja köztük .szivét, midőn célkitűzéséi kifejti: „Ifjú vágyak, ifjú álmák eltűnnek ez órában lelkem elől — úgymond —• s egyedül hivatásom betöltése foglal cl. Megszűntem a magamé lenni csupán, ez. órától a tiétek vagyok. Együtt fogunk küzdeni és munkálni, tűrni és szenvedni, aggódni és lusakodm, örvendeni és remélni. Sors, ha -sújt, együtt

fogjuk érezni mindnyájan, egyenlően fog fájni minden künknek s ha szerencse kedvez életünknek és boldogságunknak, közösen fogjuk áldani azt, oki mindéit és akitől száll alá minden jó adomány é„ tökéletes ajándék, a szerető atyát, ki áldó kezeivel átkarol és sze- retetével citedez minket." Az ifjú lelkipásztor nem titkolja el, hogy gyengeségének érzetében aggódva néz pályája elé. Vájjon dég erős lesz-e megküzdeni az akadályokkal?

„Oly ha tudnám, igy sóhajt föl, Hogy sajkám az első áradatban elmerül, hogy erőm az első gáton megszakad .s akaratom meg- töiák, oh, akkor kétségbe kellene esnem, akkor meg kellene álljak az első fordulónál; dehát — folytatta bizakodóan —, Isten nevében kezdem el, ő segédjen kegyelmével! az ő leiké; hívom erőtlenségem gyámoláu! s hiszem, megsegitend nemes munkámban, igaz. törekvésemben." Hitvallása pedig, melyet ihlettel és igaz meggyőződéssel kifejtett, ez volt: „Megtörni az igazságnak kenyerét számotokra. A vállság munkáját eszközölni. A szeretet vallását tanítani és a szeretetet gya- koi-olni."

A jó Isten, akihez fordult, életének e nagy órájában, meghallgatta őt és megsegítette abban, hogy szent munkáját híveinek épülésére és egyházi hatáságainak megelégedésére végezhette. Még egy ajándékot kapott égi gazdájától: Írói tehetséget, mellyel elbeszélhette, négy kötetre terjedő, számos rajzban, leírásban, enxlékezésben az erdélyi magyar ref. parókiáin életét. Egyszerű szavakban, hol a humor derűjében, hol a szeretetteljes melankólia édes ragyogásában tudott palás- tos falusi alakokat lerajzolni. Elmondani, hogy a falu lelkészének munkája kox*ánt sem merül k: abban, hogy az igét hirdeti, hogy az egyházi (teendőket- végzi. Hanem ő is, felesége is, atyja, testvére, barátja, -tanítója, orvosa, támogatója népének. Odavarázsol minket Képek a parókhiáról című müvének négy kötetében a papilakok elé, melyekbe hajh, gyakran becsurog itt-obt az eső. Szűkös íöildecskék vékony jövedelméből két keze nehéz munkájával is kell dolgoznia, sok-sok

TÍZEZER

megelégedett vevő bizonyítja, hogy a

'zephiit

kályha az összes kályhák között a

L> E GJOBBÎÎI

kilogram fával füt egy normái szobát

Gyárija s

M

ízÉfáDJsFla

érán áf.

Kapható mindenéin. — Kérjen dij! alatt árjegyz ik 2.

C.u|-i kípviselat „B.VRZE:.“ va^kereskedés, P. Mihal V.teai - :

biztatta e szomszédos paptársát első írásaira és — mint fölemlíti 0 maga, Szaboicska gyönyörködött legjobban, talán bennük. Szaboicska végül szeretetteljes cikkében a következő „kérőszavát" küldötte -az Erdélyi Irodalmi Társasához:

— Ha van a Társaságban ezidő szer nt egy üres hely, töltsék azt be a pgrókhiális képek derűs lelkű, szelíd, kedves humoru költőjével, Csekme Ferenccel. Bizony mondom, hogy megérdemli. S hogy sem tisztább, becsületesebb világnézetű, sem magyarosabb lelkű hóembert keresve sem találhatnak ma nála.

Mikor a legközelebbi tagválasztó gyűlésen Csekmét -ajánlották rendes tagnak, ajánló: belevették írásukba Szabolcskánuk e nyílt kérése! is. Egyhangúlag választottuk meg, önmagunkat megtisztelve, Csekmét rendes tagjaink közé. Megválasztatásáról igaz örömmel értesítettem őt még az napon. Szaboicska Mihály ekkor már nem élt.

A pap és a poéta munkájának e töredékes vázlata után azonban tegyük hozzá, hogv mint Tavaszy Sándor irja, aki ped g illetékes erre, odaadó hü munkásságát paptáreai és az. egész egyházmegye kezdettői fogva elismeréssé; és köztisztelettel méltányolta. Gyülekezetének erőskezü építésében, többféle tisztében dolgozott, majd húsz évig, mint esperes vezette a „minta traktust". Igazgató-tanácsos is vök. 1891-ben féleségű’ verte Muzsnai Annát, M. József pap unokáját, kit 1900-ban elveszítvén, 1901 közepén Pap Ilonát vette nőül, dr. Pap István kúriai -tanácselnök húgát, Péterffy Józsefnek, a szt- kelyíőváros volt papjának és esperesének unokáját. Két házasságából 12 gyermeke született, kik közül él még öt. Tegyük hozzá az özvegytől kapóit szives adatok nyomán, hogy 1933 októberben a megyeszékhelyre költözött Csekme Ferenc, aki az év január i-én ment nyugdíjba. Ez év tavaszán még találkoztam kedves, jó tagtársammal, vele Derűs, kedves voit, mint mindig. Október 31-én, n reformácó ünnepnapján temették. Halála után az Ellenzéknek egy tehetséges fiatal munkatársa, akinek egyik sikerült, szép cikkéhez a jóságos aggastyán szivbőí gratulált és elismerő, buzdító szavakat itt neki, kedves kis megemlékezésben köszönte meg az elhunyt iró e jóindulatát. Ez is jei- lemző adat Csekmére, szeretetteljes lelkére mely a fiatal iró iránt jóakarattal, biztató buzdítással, virágszálat küld elismerése által.

Két epizódot juttat eszembe Csekmének lisztes élete, jósága. Mindkettő szereplőjén a református papi palást ékeskedett. Egyik: Almási Balogh Sámuel úsztdetes, aki Kiss Józsefet, a költőt, gyermekkorában szerette s mikor a falusi gyermekek a zsidó korcs- máros fia esi áj ára kutyák at uszítottak, melyek azonban apró kezeit nyaldosták meg, a tisz- teleres magához ölelte, sokat foglalkozott vele, tanította, vendégül látta, buzditotta, A tiszteletes asszony is jósággal, fehér cipóval várta a gyermeket, kinek édesanyja sírján is a ref. i tiszteletes mondott áldást. A költő Egy ref. pap emlékezete című költeményében zengett hálás, szép köszönetét egykori jótevőjének.

A másik történet néhai Her epei Gergely Quj-i nevezetes ref. esperes aranyszivéről szóljon. Herepei a ref. kollégiumiban, gyermekkoromban vallástan áram volt s mindvégig jóakaróm. Midőn több mini 35 év előtt édesanyám a régi klinikán élet-halál közt kórágyon feküdi, egy éjjelen a sebészeti klinika folyosóján szörnyű aggodalmak és remegések közt virrasztót tam. Ekkor hozták be a mentők Herepei nagyuszídetü urat, aki meglátva régi tanítványát, nevemen szólított és megkérdezte, hogy mit keresek itt? Mikor pedig megtudta, hogy anyámat operálták, okkor ő, a halálosveszedelem élőit álló, maga -is pillanatok alatt operációra kerülő, szenvedő, mindkét kézzel áldást intve, Isten segítségét kérte betegemre ... íme, a parókhiák emberei. A gyűlöletnek, az eszeveszett emberi tévelygésnek rettentő légköriben 3 parókhiáknak minden felekezetű jóságos lelkei felé forduű nyomorgatott szivünk. Az ő szeretetükben, Istenfélelmükben, szelíd önzeúeaségükbea k keresünk vigasztalást.