Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-01 / 277. szám
i 193 5 december 1. ELLENZÉK Az abessziniai barlanglaké nők faiuţâbmt Hókmssszonyoh és asszonySelhek a hiénákban. — Rosita Forbes anpoí iróná különös abessziniai tapasztalaim Rosita Forbes neves angol irono különös cikket. Int egy nagy londoni újságban az abessziniai nőkről. Miss Forbes hosszabb^ idői töltött a világérdektlődés középpontjában áldó afrikai országban és sok Olyan adatot gyűjtött össze, melyek meg un legtapasztaltabb afrikai kurtátokat is. meglepték. A kitűnő angol hölgy evekig tamtilniányozta ezeket az egzotikus (területeket és szeretetreméltó egyéniségével, nó meg. kis ajándékaival!. annyira rvaf ér között a benszülöttek szivébe, hogy azok fehér embernek soha e! nem mondott átkokat árüllhak el neki. Abesszíniában hosszabb idő óta ott élő európai volt Miss Forbes kísérője felfedező altján. Ö hivta fel az írónő figyelmét a bar- langlakó asszonyokra, akik sohasem ihattak 1 napot és valami különös vallási ooduiial- aan élnek, amelyre európai ember magyarázatot nem tud találni. A vezető is mindössze annyit tudott, bogy a keresztény ibesszlnek is különös babonákban hisznek és -endkivüiii tiszteletben .tartják őseik legendáit Van például egy régi mese, melyet áhi- üatosan hisz .a nép. Senki sem öl meg rókát, imig a hold látszik az égen. Ehhez járul egy tülönös népszokás. Teli hold napján minden :érfl annyi rókát fog össze és visz a házába, thány asszony van a családban. Az állatokat ;sapdákkal fogják el és úgy kötözik össze, mint a falkavadászok az egy csoportban járó kutyákat, A benszülöttek nagyrésze hiszi, jogy mitiden embernek megvan az áilat- c épmása, hogy lelkének egyik része valamiyen áüattestében van elrejtve. Ebből az kö- /etkezik, hogy ha állatmását megölik, ő is lpusztul. Ezért védik sokan még a hiénákat s. Azok az abesszinek, akik hajlanak ősi babonákra. — és nagyon sokan vannak ilyenek —, azt mondják, hogy a hiéna, meg a róka elke szenteb b, mint Maryam (az ő nyelvükön Szűz Mária) a Szentháromság templomáén. Rosita Forbes az Arussi-hegyekben éjfél elé egyszer különös lármára ébredt fel. Ez . lárma azután minden éjfélkor megismétlő- löLt s így utána járt a dolognak. Kiderült, logy hiéna-csapat követte expedícióját, bizo- ívára prédát remélve. Gabra Gorgis faluban ^határozták, hogy az állatcsoport közé lőlek, mivel féltették öszvéreiket. A benszii- iicLek meghallották a tervet és kétségbeeset- en kér télt a fehér utasokat, hogy kíméljék . szent állatokat. Különösen kétségbeesettnek átszőtt egy fekete harcos, aki kézzel-lábba l magyarázta, hogy meggyőződése szerint kedvenc lányának lelke is egy hiénában lakik. Mikor a benszülött eltávozott, mégis úgy határoztak, hogy megközelítik a hiénákat. Estszürkületkor egy völgy katlan felé indultak, ahol néhány fiatal hiéna tanyázott. Nagy csodálkozásukra azonban fiatal abesz- szin nővel találkoztak, akin jól látszott, hogy sok órát gyalogolhatott már. Sovány, beesett- ,arcu teremtés volt, mintha sohasem evett volna. Rosita Forbes kísérője megmagyarázta, hogy a csontig lesoványodott asszony vallási extázisbán él s most sátrától messze bolyong, mert át kell engednie lakóhelyet annak a hiénának, amelyben hite szerint saját lelke rejtőzik. Mikor a szerencsétlen teremtés közelébe értek, az asszony térdre rogyott és labesszin szokás szerint csókot mutatott a levegőben. Majd az ismeretlen teher asszony lába elé hajolva artikulálatlan kiáltásokkal próbálta megértetni kérését, hogy ne közeledjenek a hiénák völgye félé. A jelenet annyira megható és különös volt, hogy a társaság tagjai visszafordultak. Kevéssel ezután a fehér emberek sátra felé üvöltő magános hiéna tartott. Egyik férfi gondolkozás nélkül rálőtt az állatra, amely bukfencezve hempergett egyet oi porban és kiszenvedett. Másnap az expedíció tovább folytatta útját s a legközelebbi völgyön áthaladva halott abesszin asszonyra találtak, akinek lőtt seb volt a lábán. Ugyanarra az asszonyra, akivel az előző napon beszéltek. A dolog megmn- gyarázhatatüan volt. Sohasem i tudták meg, hogy ki lőtte le az asszonyt és földemhetet- len rejtély maradt a hiéna és a fanatikus nő egyidőben történt halála. Rosita Forbes meglátogatta Garían és Gadbames között a barlanglakó asszonyokat is, akik fantasztikus szikiaüregekben állati sorsban élnek. Ez az asszonyfalu ősidőktől fogva fennáll. Az abesszin ősi vallás apácái laknak benne, akik önkinzó mazochizmus- ban elzárják magukat a fény és nap előd s örök sötétségben, állati módon barlanglakokká lettek. Szigorú fegyelemmel kerülik a napot, gyökerekkel táplálkoznak és odaadó szeretőtöket főleg a közeli sziklák vadállataira pazarolják. Ennek Oi szektának titkait sem sikerült megtudnia az angol írónőnek, aki azonban különös 'tapasztalatainak leírásával is rendkívül érdekes képet ad olvasóinak. Az abesszinek rókaasszonyoknok hívják az emberi közösségtől teljesen kivált, önsanyargató nőket. A M1NTAISKOLA Riport egy érdekes iskoláról, ahol kirakatba került a szertár, a vakolatra festik a falitáblát és könyvtárt kaptaka — szülők... BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Néhány évtizeddel ezelőtt még álomnak is merész lett volna egy olyan iskola, ahol a tanárok felforditják — saját jdszántukbóll — itekintélyük szimbólumát, a katedrát és — horribile dictu... — honiokot töltenek bele, a szertárt kiszabadítják rejtelmes poros J elzártságából és kirakják a folyosóra, a nö- I vendékek számára újságcikkeket tűznek ki a folyosó falitábláira és minden osztályba madárkáink ákat akasztanak, hogy a csicsergés élénkebbé tegye a tanórák hangulatát... Mielőtt belekezdenék ennek az iskolának részletes leírásába, szeretném önmagam előtt ÍT?SU A ROKON Irta: BÖZÖDI GYÖRGY Az iroda ajtója nyitva van, nagy, hatalmas, otromba- hivatalos ajtó. Jóllakott őszi legyek sütkéreznek a párkányán, ahogy oda- ■süt a nap az égről. Előtte a kővel kirakott (eljárón túl virágok nyiladoznak még, pirosak, kékek, sárgák. Nem félnek az ősztől, az elmúlástól, mint a többi virágok, ameiyak már elhervadtak, mert hiszen hivatalban vannak, velük nem olyan könnyű elbánni, még az ősznek sem. A küszöbön belüli az asztal mellett hatalmas kövér ur foglal, helyet. Féloldalt ül, süttök a hasát, a lábszárak, meg a cipőit a nappal, amely ide is beomlik a nyitott ajtón es ablakokon keresztül. Ez a kövérség a nyugalom, a jólét, a boldogság, a jókedv, az élet gondjának nem ismerése és általában az egész élet semmibevevéve. Az ember szinte megszereti, ahogy nézi és ilyen kövér szeretne lenni, ilyen jó, biztos épületben és ilyen jól elsütkérezve nemcsak a maga, hanem a hivatal idejét is. Néha nagyolt kacagni, így, mint ez a kövér ur, amint unalmában egyik kezével elüti a másiktól a legyeket, ilyen ropogósán, Ilyen egészségesen, ilyen föildren- gotő csíklandóssággal kacagni bizony nem is volna rossz. Ni, most nagyszerű fogást csinált, foglyul! ejtett egy undok bögölyt, azt térengm most óriási kövér ujjat között. Néha egy-egy résen félig kiengedi, ott aztán megszorítja,, beszélget vele, biztatja, hívogatja és ócsárolja. Aztán halálra ítéli, saját hivatalos erejénél fogva és jóleső érzés önti el egyébként kifejezéstelen arcát, 'amikor ha- taümaí puffadt ujjaival a légy szárnyát keresi, hogy kitépje. — Kézit csókolom, tekintetes ur — köszön j egy 'alázatos 'asszonyi hang és hordozója nem j mer belépni az ajtón, .csak megáll a küszöb j előtt, nekitámaszkodik a falnak és zavarában felfelé húzogatja mezítelen lábát a szoknya áld ti, meg odadörzsöli talpál. a másik lábszárához. — Na, mi az? — néz fel a kövér ur és elszalasztja félszárnyúval a legyet. — Ali baj van? Van valami baj? — LehajLik, hogy a legyet keresse, amely érthetetlen módon meg- .szaihadulit. A légy a bal cipője talpa mellett vergődik a deszkapadlán, ilyen csöpp jószágért egészen a földig kellene hajolni, azt pedig nem engedi meg a tekintetes ur dereka, hasa, meg a két, fényesen csillogó combja. Már éppen rá akar kiáltani az asszonyra, hogy: na! hát nem segítesz nekem, miféle népség vagy! — amikor az asszony előtte terem ás nézi a padlót. —• Mit tetszik keresni, tekintetes ur? — Egy légy, no add' ide, ott a cipőmnél, hehehe... Az asszony fölveszi és odaadja! a puha ujjak közé. — Miilyen jó lelke tetszik lenni a tekintetes urnák, hogy még ezt a legyet is úgy tetszik nevetni. Már az ilyen magamfajta egyszerű buta ember csak elpusztítja, ha elérheti. Hiába, nekünk nem adott az istien annyi észt s olyan jó szivet, mint az uraknak. A kövér ember mosolyog, a lehajlás után az erőlködés miatt arcába ömlött a vér, j most meg kell várja, amig a:oszlik. Addig is az 'asszonyt nézi hátulról, amint megy vissza az ajtóhoz, milyen csinos teremtés. Hogy ring a két oldala. Az ajtóban egy szőkehiaju kicsi leányka várja az asszonyt, csak most mert előbujni, ahogy az anyja bennebb ment volt a tekintetes úrhoz. Sugárzik az arca a> boldogságtól, ahogy az anyja jön vissza feléje. A fülébe súgja: — Na, most mondja meg neki, édesanyám, lássa milyen jó kedve van. — Várj csak még leányka, hogy mondanám meg! Ilyen hamar nem, még meg találna haragudni, azt hiszi, hogy csufoikodunk vele s kikerget. Megint csak állnak, az asszony nézi a kövér urait, le nem veszi a szemét róla. Mintha nem volna biztos benne, hogy az-e, akit lát. A leányka meghúzódik illedelmesen mögötte, frissen kinyalva a feje, kifésüLve, pánitülika kötve belé, ahogy csak karácsonykor, meg husvétkor, nagy ünnepekkor szokott lenni. Cipőt is húztak a lábára, pedig nincs hideg, jöhetett volna, ő is mezítláb, mint az anyja, de hát mutatni akarták, hogy ők nem. is olyan szegények, nem keE őket szegyeim, hiszen né milyen fajin fényes egésszáru cipője van a leánykának. Az asszony egész utón kószülgetett is arra, hogy fogja megmondani a tekintetes urnák — aki egészen biztosan kiváncsi lesz rá és kérdezni fogja —, hogy né, ez az én leánykám. És azt is elképzelte, hogy a tekintetes ur mennyire fog örvendeni, maga elé állítja a ilieánykát, a tenyerébe csap és játszik véle, minden lekiniíetes ur így szokott, ba ilyen látogatók mennek hozzá. S bizonyosan ajándék nélkül nem is ereszti vissza. Milyen jól állna a kacagás ekkora kövér urnák — gondolja 'az asszony —, még egészségére is válna. A kövér urnák azonban sem a kacagásra nem mutatkozott kedve, sem a leánykát nem kérdezte meg, hogy kié, sem a fejét nem simogatta meg. Igen goromba, volt, rosszkedvű. Az ia szaunái* légy meghalt a keze kö- j zott, amikor kitépte a másik szárnyát is. i —- No, honnét jöttetek? — mordult rájuk, 1 amikor kifogyott a játékból és unatkozna ! kezdetit. — Idevalók vagytok? — Neeem ...! — kap az <asszony a kérdé- I sen és a leányka felbátorodva megint elébujik ia szoknyája mögül. Kerekdombiak vagyunk, tekintetes ur. — Kerek domb . .. Mm. Kerekdomb . .. Régóta laktok ott? — Nem, iLakánltetas ur, csak húsz esztendeje lehet. Vagy huszonkettő. A leányka megint meghúzza az anyja szoknyáját, hogy bátorítsa. —• No, most édesanyám. Most mondja meg. — Még nem, várjunk egy kicsit. A tekintetes ur barna cipője fejét nézegeti, aztán forgatja lábát, a sarkán, szemügyre veszi körül a talpszélét. Valamivel nincs megelégedve, csak komor az arca. — Néni akar felvidulni — töpreng az asz- szony —, pedig ezt csak úgy lehet megmondani, hu jókedve van. Egyébként, hogy vo’.n-i bátorságom eléje áHani vele. A kövér ember összehajtja a két térdét, osszefonja ujjait a hasán, hogy a napsugár:!., cs-ak úgy csuszkáinak lefelé az aranygyűrűkön a pocakja felé és elméláz az asztal közepére. I — Kerekdomb. .. Nekem is van ott eg\
