Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-29 / 299. szám
1 9.? 5 december 2 9. ELLENZÉK 7 A Nem tudom Egy olvasóin felszólít, döntenem el azi a vitát, amelyet régóta folytat valakivel: lehet-e hinni az álomnak, vagy sem. Erre könnyen Indok válaszolni. Persze, hogy lehet. Csak ott a hiba, hogy az emberek rendesen a jövendőre vonatkozó ujjmutatüist keresnek az álomban. Ebben már nem hiszek. Az álom múltúnkat, de még inkább jellemünket árulja el, a jövőt semmiféle emberi működés meg nem mondhatja, tehát az álom sem, amely nem más, mint az öntudat zsarnoki uralmától megszabadult képzelet szabad kóborlása. Hogy az álom mit jelent, azt az uj, elemző lélektan igen jól meg tudja magyarázni. Lelkünk mélyén rejtett vágyak és ösztönök szunnyadnak, ott vannak még a gyilkos hajlandóságú ősember indulatainak csökevényei is. Nappali életünkben ezeket már rég elnyomtuk és aki felbosszant bennünket, azt komolyan már nem akarjuk azonnal agyonvágni, mint húszezer éve tettük volna. De azért magunkban azt mondják: pukkadj meg. Vagyis halálát kívánjuk. Más olyen ősi ösztönök is élnek bennünk, mélyen begyömöszölve lelkünk padlója alá, oda rejtette őket a civilizáció, amely a törvények tiszteletét eszmélő korunk óta belénk oltotta. De mikor elalszunk, az öntudat pihen és egy darabig nem uralkodik. Akkor orvul kinyílik annak a padlónak csapóajtaja és kiosonnak a rejtett indulatok. Azt álmodja valaki például, hogy apját holtan látta. Holott ébren nagyon szereti apját s ha elköhögi magát az öreg, már orvosért szalad. Az ősember lelkének magva diktálta ezt az álmot. Ar ősember a maga állati módján apjában látta a természetes vetélytáirsat és mint a szarvas, ha megnő, nem habozik apját felöklelni, nem habozott ő sem. A népképzelet, amely a világ minden tudósánál bölcsebb, már a bécsi lélek- elemző-iskola bámulatos tudományos eredményei előtt megmondotta, hogy REVPALGIKUS REUMATIKUS FÁJDALMAK e£Ím MEVBALCüNE JUKI éhes disznó makkal álmodik. Ennél tik mörebben nem lehet a modern lélelktu- domány lényegét összefoglalni. De ha makkal álmodik az éhes disznó, abból még korántsem következik, hogy másnap makkot fog kapni. Az álom nem jósol. Az álom megállapít, még pedig jelképek, utalások különös formanyelvén, amely nyelvet külön meg kell tanulni. Idegorvosok tudják is. Az a hit, hogy valamit előre meg lehet álmodni, számomra vak babona. És mint minden babona, ez is az emberi képzelet hiszékenységében és kritikájának hiányában leli magyarázatát. Aki lakodalommal álmodik, az az álmoskönyv szerint temetésre lehet elkészülve. Vájjon van nap, mikor senki nem hal meg-? A babonás ember, aki máskor egyszerűen tudomásul veszi, hogy ez vagy az a távoli ismerős meghalt, a lakodalomról szóló álma után mohón lesi, hogy ki fog meghalni. S mivel két-három napon, vagy akár egy héten belül a dolgok természetes rendje szerint csakugyan meghal valaki, diadalmasan kiált fel: itt van ni, tessék, megálmodtam. Az álom teljességgel használhatni lan jövendőmondásra, ebbe bele kell nyugodni. Általában minden jövendőmondás csak szemfényvesztés lehet. A jövőt csak az tudná megmondani, aki a világ összes jelenségeit egyszerre tartván elméjében és azokat áttekintvén, meg tudná mondani, hogy azokból logikusan mi következik. Ilyen csak egy van, az Isten. 0 tudja is a jövendőt, de más nem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jelenleg ismert lelki erőkön kívül más erőkben nem hiszek. De hiszek. Nyilvánvaló, hogy vannak, ha nem tudom is megmagyarázni őket. Villamosság is volt, mikor még igen okos emberek nem tudták a villámcsapás természetét megmagyarázni. Az akaratátvitel, a hipnotizálás és egyéb ilyenek mindennapos jelenségek, bár ezeknek mibenlétét eddig még senki sem tudta nekem megmagyarázni. Hiszen, hogy az úgynevezett telepátia is valóban létezik, bár sokkal kevesebb esetben, mint ahányat hall az ember. Még a jóhiszemű elbeszélők is kerekíteni, szépíteni szokták ezeket a dolgokat, hogy hatásosabban fessenek; a tárgyi igazság aztán lassan- lassan elsikkadt, mire a történetet a tizenötödik ember beszéli el a tizenhatodiknak. De a^ért előfordulnak olyan esetek, mikor a legjózanabb elméjű ember is azt kénytelen mondani, mint a néger a rádió hallatán: nem értem ezt a csodáit, de hogy van, az kétségtelen. Megfigyeltem valamit hétköznapi életemben, amit nem tudok megmagyarázni. Olyan jelenség ez, amelyhez a Grän Izsákné mennybemenetele (Karácsonyi riport novella) Irta: PÂLFFY LILI Az impériumátvétel harmadik évében för- ■tént. Alig nyolcéves életemben, úgy emlékszem, nem sok vizet zavart ez a nagy változás, bár maradt 'bennem ebből az időből némi zaj és túlfűtöttség s egy nagyon meleg tavasz különös feszültsége:, de mindez, csak mint halvány kontúrja a képnek; melyből ez az emlék kiemelkedik. Nekünk, a Londrei utcai gyermekeknek megvoltak a magunk sajátos kedvtelései, mint például, a „szekfüzés“ és „boltozás“. A „szek- füzést“ az utca végén húzódó nagy, üres telken bonyolítottuk le és abból állott, hogy a telken dúsan termő apró székfüvirágokat csomóba szedtük^ megszáritottuk, majd esténként, ugyancsak a telek végében lévő fa- kalyiba mögött elégettük. A nagyobb gyönyörűség azonban .a „boltozás“ volt, vagyis az óránként való boitbaszaladás, aminek kielégítésére négy kis fűszer üzlet állott rendelkezésünkre. Kettőt közülük csak nagyon ritkán látogattunk, részint, mert tulközel voltak nekünk, részint pedig; mert jólfé.süt segédek szolgáltak ki bennük, akiken semmi furcsát, semmi nevetni valót nem találtunk. M; pedig betegesen szerettünk nevetni, ezért annar sűrűbben futkostunk egy lejre — cukorért, a „Kicsizsidónéhoz“, meg a „Fekete- kutyához“, melyek a szomszéd utcában voltak. A kic.sizsidóné-cég- tulajdonosát Grün Izsaknenak hívták, a feketekutyáét pedig Varga Lacinak, öregek voltak, soványak, állandó harcban állottak egymással és mindketten gesztenyebarna parókát viselte^ de különböző okokból. Grünné a rituális előírás I szerint, Varga bácsi pedig, mert öreg é.s ko- I pasz volt, viszont fiatalnak akart iátszani. Grünnét, az egész környék, csak kicsizsidó- nénak szólította. Nem volt ebben semmi rossz mdulat a környék részéről, csak úgy hozzá szoktak a jól fiilbenmaradó rövidítésekhez. Varga bácsi is onnan nyerte a Feketekutya nevet, hogy cégtáblája két sarkába két el rajzolt fekete kutya volt festve, szájukban fűszeres-kosárral. A Grün Izsákné boltja füszerüzlep konyha és majors ág udvar volt egyszerre. A zöld- remázolt állványok mögött konyhaaszta] és kemence állott, melyen különböző ételek főitek a napnak minden órájában, az ajtónál pedig, lisztes zsákok között vesszőből font boríték alatt libák és tyúkok álmodoztak. És milyen hatalmas rendetlenség volt ott. Előfordult néha, hogy mi rajzszeget kértünk és Grünné gombostűt ajánlott nekünk, mert „az inkább kéznél van“. És‘ ha mégis a rajzszeghez ragaszkodtunk, magában szitkozódva, leszedett négy különböző csomagot, felborított egy doboz dugót és kiöntölt egy üveg ecetet, amig előkerült a rajzszeg. Ha a végletekig akartuk bosszantani, csak annyit Ha becsapták, Ön a hibás! Egyetlen készítményt sem hamisítanak olyan szemérmetlenül, olyan gyakran, mint a hires KÖP ROL csokoládéhashajtót. Ez a készítmény, amelynek biztos, de abszolút onyho hatása még gyermekek számára is alkalmassá teszi, állandóan hamisításoknak van kitéve: hamisítják alakját, külsejét, csomagolását. De csak a gondatlan vevőt lehet b® csapni — mert a Koprol név, amely úgy a csokoiádépasztillán, mint a dobozon raita áll, könnyen felismerhető! Arak« 1 drb. < drb, 10 drb. 3—lei 11.— lei 27.— lei normális logika segítségével hiába próbálkoztam hozzáférkőzni, pedig gyakran megtörténik velem. Bizonyára megtörténik a hozzám hasonló épeszű és egyáltalában nem babonás emberek százezreivel is. Megyek az utcán és ime látom mesz- sziről közeledni Gyurka barátomat, akit már hosszú ideje nem láttam, mert elköltözött vidékre. Igyekszem feléje nyájas ábrázattal, hogy köszöntsem. Mikor közelebb ér, akkor látom, hogy egyáltalában nem Gyurka, hanem vadidegen ember. Elhaladunk egymás mellett. Eddig rendben is volna a dolog, tévedtem. Köznapi eset. De a következő percben csakugyan maga Gyurka fordul be a sarkon. Honnan éreztem meg, hogy jönni fog? Titokzatos képességek nincsenek bennem. Aid hipnotizálni próbált, pórul járt velem. Rossz médium vagyok. Honnan éreztem meg? Szeretek csak abban hinni, amit eszemmel megmagyarázhatok. Istenben is azért hiszek, mert józan eszemnek ellene mond Isten nemléte. Próbáltam tehát ezt a hétköznapi jelenséget is megmagyarázni. Matematikán felnőtt, egyáltalában nem hiszékeny, rejtélyekre nem hajlamos agyammal. Az ellenérv azonnal kínálkozott: megesik, hogy az utcán valami idegent ismerősnek nézek és a tévedés ki is derül. De az az ismerős nem is bukkan fel utána. Ha mégis felbukkan, ez olyan különös eset és akkora benyomást tesz rám, hogy érdekessége elfelejteti velem az előző sikertelen eseteket. De ez nem kielégítő magyarázat. Igen kevés alkalommal történik, hogy elvétem az embereket. Ha mégis megtörténik, rendesen úgy folyik le a dolog, ahogy fentebb leírtam: akit valami közömbös idegenben látni véltem, az rögtön utána felbukkan. kellett mondanunk, hogy a Feketekutyánál valami olcsóbb. Akkor kiállott a boltajtóba és addig ordítozott, amig Varga bácsi is ki nem jött és hallatban hidegvérrel aart nem mondta: „hiába Grün néni, mi már csak akkor fogunk egymással kibékülni, ha összeházasodunk“. Grünné erre hirtelen elhallgatott, berohant és becsapta az ajtót. Ez már több volt annál, amennyit elbírt... Különben özvegy volt és (teljesen egyedül élt. Magányát csak gyéren érkező furcsa alakú levelek enyhítették amiket lélcn-nyáron, az ajtó elé kiállva olvasott s ha véletlenül arra jött egy ismerős, rögtön megmutatta. ,,A Gerő irta“. „A Gero“ egyetlen fia volt, aki évtizedekkel azelőtt vándorolt ki Amerikába és cipőfelsőrészkészitéssel foglalkozott. Egy esős őszi napon, miután újabb levele érkezett, a „kicsizsidóné“ bezárta a boltajtót és végig szaladta a szomszédokat: „Megyek Amerikába!“ —- Újságolta lelkendezve. „Újévkor indulok. A Gerő elküldte a hajójegy«-^ Ettől: kezdve aztán megcsendesedett és meg is lekinlélyesedett. Kezdtek beszélni róla csodálkozással és némi irigységgal. Többen kezdték már a nevén is szólítani, sőt egy-egy cseléd nacscságázta ;s. Emlékszem egyszer én is kitéptem a földrajzkönyvből Newyor.k látképét és elvittem neki. Boldog mosoly- lyal nézegette, aztán megsimogatott és fölakasztotta a képet a falra egy naptár alá. Ahogy az idő lassanként téliesedett, mind gyakrabban mondogatta. „Na már csak hat hétig vagyok itt... Na mái" csak négy hét van hátra... Karácsony után már ki se nyitok.“ Másik magyarázat természetes. Iwgg akit régen nem láttam, annak felbukkanása a statisztika törvényei szerint folyton valószínűbb. Az a gondolat is természetes, hogy ejnye, de régen nem láttam ezt a Gyurkát. De van még olyan ismerősöm száz is, akit ugyanolyan régen nem láttam. Miért éppen az Gyurka jut eszembe valamennyi közül, áld kisvártatva utóbb csakugyan felbukkan ? Nem vagyok nyugtalan a rejtély miatt, egyszerűen azt felelem ró. hogy nem tudom. Az ember megtanulja, hogy minden részletkérdésben kielégítheti tudásvágyát, csak éppen az olyan dolgokban nem, amelyeket legjobban szeretne tudni. Ha valaki elfogadhatóan megmagyarázná nekem ezt a hétköznapi jelenséget, amelyet közöltem, mindenesetre nagyon le volnék kötelezve. HARSÁNYI ZSOLT. .4 könyvkiadás csőd In ' Paul de JCr&lf: DAC1UUS VAD ÁSZOK Az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere!, Az orvostudomány 12 nagy hőse: Ehrlich, Koch, Pasteur, Behring, Leeuwenhoek, stb. életének és munkásságának csodá'a- tos története. — Lexikonalak, félbőrkötés 350 oldal, rengeteg fényképpel csak Í20*— lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Korlátolt példányszám van csak raktáron! Vidéki rendeléseket utánvéttel is azonnal intézünk! — Kérje az olcsó könyvek ingyenes jegyzékét! ! i Az a karácsonyest, éppen olyan volt, mint a itöbbi. Nagy, fehér pelyhekben hullott a hó, gyérvliágosságu lámpák alatt, ezernyi kéz vitt apró csomagokat, jókedvű cselédek borért futkostak, hangosan kiáltozva egymásnak s kivilágított ablakok mögül félig üres karácsonyfák hajladoztak. Nyoüc óra felé még átszaladtam hozzá rumért. A pultra könyökölve beszélgetett valakivel. Másodikén már hajón vagyok.“ Mikor kijöttem a boltból, hangos robajjal lehúzta mögöttem a rolilót. Reggelűre futótűzként terjedt el a hir: — A Kicsizsidónét meggyilkolták! Es jöttek az újságcikkek, részletekkel. A tettesek ketten voltak... Az udvari ajtón kopogtattak be, minden valószínűség szerint azzal, hogy bort akarnak vásárolni... A tettesek a körülményekkel ismerős személyek voltak... A tettesek előbb fojtogatni kezdték áldozatukat, majd baltával több súlyos ütést mértek a fejére... A bestiális gyilkosok a lakást teljesen kifosztották. * Mint minden csoda, úgy ez is csak három napig izgatta a közhangulatot. Az emberek aztán napirendre térlek fölötte s a kis kopott boltajtóra cédula kerüllt. „Kiadó“! Egy lucskos, enyhe reggelen, stráfszekér állott meg a házacska előtt. A lezárt ajtót kinyitották s az ismerős, ócska lomok egymásután szekérre kerültek. Délfelé a rozzant jármű helyét már csak a sárba ágyazott keréknyomok s néhány elszórt, összegyűrt papírlap mutatta. KLhal'ásztam egyet a sárból és kisimítottam. Newyork látképe volt.
