Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-29 / 299. szám
s BLLBMZÉK 2936 érni:*tab*r 29. Kitűnő család \d| öt pengői kölcsön imvn-dln egy délután Kósza Barnabás .szobámba lépve, komolvaiy de nyája* arccal é.s szokása szerint köszönés nélkül. Már lnnék óta nem láttam, de nem lepődtem meg rajta. Hogy -ön. Tudtami, hogy mind!.. váratlanul szolt ott betoppanni. llanvag mozdulattal dobta le kabarját és .alapját, majd a tükör előtt megigazította ivakkendőjét, anélkül, hogy a kínálást várta volna, cigarettát vetít az asztalon lévő tárcából és rágyújtott. 1 la más tett volna így a hazamban,, megharagudtam volna, de reá nem tudtam. Már megszoktam furcsa szokásait ennek a különös fiúnak, kivel sokat jörtem-mentem együtt. Érdekelt a természete, mely csupa jóság volt. Állandó kedélyhangulaila. mely kesernyés gúnnyal, szomorkás filozófiával volt rele. mulattatott. Bámultan azt a könnyedséget, 1 esztelen séget, ahogyan élt, hogy miből? nem kutattam cs ő sem mondott soha .semmit, foglalkozása nem volt. bár műveltsége megvolt hozzá, hogy válogasson a pályák között. Hallottam, hogy valami nagybácsijától kap elég szép évjáradékot, de hogy igaz volt-e ez, nem tudom. A pénzt elkölteni mindenesetre tudta, könnyelmű volt a végtelenségig. Emiatt -okán elítélték. Léhasága engem is bántott és szóvá is tettem néhányszor előtte, de hiába. Enyhén ’egyintett kezével olyankor é> másra terelte a beszélgetést... — Fogadni mernék — mondta Barnabás, miután elhelyezkedett a velem szemben lévő fotelben magadban azt számitgaod, hogy már negyven pengőddel t.irtózom... Lásd, már megint anyagias vagy, öregem. Pedig hiába! Kell. Adjál öt pengőt — a t rakkomra. Szükségem van r.í és a zálogházban pihen már hetek óta. Ki kell váltanom. Néhány füstkarikát lehelt és folytatta: — Aranyi ékhoz megyek ma este teára... Eszembe jutott, hogy oda én is kaptam meghívást, bár fogalmam vént volt róla, kik azok, honnan ismernek s hogyan küldhették nekem meghívót. — Oda engem is hívtak — mondtam, előkeresve íróasztalomon a meghívót. — Bár nem vagyok ismeretségben a családdal. So- hasern láttam őket. — Tudom — válaszolta Barnabás köny- nyedén. — Hiszen én mondtam, hogy hiv-- iana.k meg. — Sejtettem, hogy a te müved. Nem tudom, menjek-e? Milyen család az? kérdeztem ingadozva. —- Velem jösz — mondta Barnabás olyan hangon, mely nem tűrt ellenvetést. Az Aráit vi család kitűnő család... Az öreg nagyszerű ember... A felesége pompás asszony... és a lányuk, öregem, elragadó... Elragadó. Olyan, mint egy tejszinü rózsa, édes, mint egy zengő ezüsorgor.a és az a társaság... Micsoda társaság szokott olt lenni... Elsőrangú emberek és azok a nők ott!... Óh! Megegyeztünk, hogy vele megyek és estére ériem jön. Valóban alig mult el fél-kilenc, már nálam volt. Frakkja, mint mindig, kissé vasain ti an volt, de kihúzta magát benne és fesztelenül mozgott, ami enyhítette a ruha gyüröttségél. Monoklija balszemén csillogott. mintha oda lett volna nőve. Sápadt arca kevéssé kipirult s ami nála szokatlan volt, türelmetlennek látszott. Világos, tiszta teli éjszaka volt. A hóbo- ritotta házak, mint valami óriás kristálykockák ragyogtak a holdfényben, mely kékesfehéren ömlött el a havon. A kéményekből fehér füstnyalábok szállottak, akár valami ezüstös felhők. A fák ágairól s a villanylámpák ernyőiről jeges apók csüngtek, mini ragyogó üvegrojtok. Kocsink egyhangúan zörgött az utca kövén. Egy virágos bob előtt Barnabás leszállóit. Két halvány- sárga orchideát vásárolt. Egyiket az enyémre, másikat a saját frakkjára tűzte id. — Hiába, a virág kell a megjelenéshez — mondta mély meggyőződéssel. -—- Másfél pengő volt darabja — tette hozzá kissé sajnálkozva, majd hanyagul legyintett. ,—• Igaz, hogy hitelbe vetítem, de ez az este megér ennyit... A villanegyedben álltunk meg egy nagy sárga epület előtt, melynek ablakai ki voltak világítva és néhány autó, kocsi vesztegelt az ulon a holdfényben. Azzal a visszafojtott szorongással léptem be a házba, melyet mindig érezni szokott az ember, ha ismeretlen helyen jár. Barnabás, ki nálam is cs az utón is kissé izgatottnak látszott, már megnyugodott. Egykedvű arccal vetette le kabátját s az előszoba tü- körje előtt még a nyakkendője csokrát sem mulasztotta ol megigazit««». A vendégszoba már tele vodn vendégekkel. Nagyrészük előttem teljesen ismeretlen volt. Ugv látszik, Barnabást mindnyájan ismerték, mert mindenfelől barátságos pillantások repültek telcje. A háziúr s a háziasz- ,szon> fogadtak bennünket. Arányi ur egy ötvenéves körüli ember volt, vöröses pofaszakállal es hunyorgó fekete szemekkel. Fe- jeletcje kopasz volt s n haja csak koponyája körül nőtt, mintha egy vöröses pamutrojt1 le.tt volna odaragasztva. Felesége egy' elhi- j zott asszony, nehéz selyembe öltözve, kar- i ján, nyakán csillogó ékszerekkel cs számos ! ara.nyfoggal, vastag, piros ajkai között. Ök ■ mutattak be a vendégeknek. Éppen, mikor végeztünk a bemutatkozással, akkor lépett <i szobába Arányi Amáfka. Barnabás feléje siklott és olyan kecses meghajlással üdvözölte, amilyet sohasem láttam tőle. Fiatal, törékeny leány volt Amálk.i, valóban olyan, mint egy kinyílt rózsa. Szőke haja aranyos fényt vetett gyöngyházszinii arcába, zöldeskék szemeiben a gyermek ártatlan, tiszta bája merengett és a női szenvedély tüze lobogott váltakozva. Olyan megdöbbentően szép volt, hogy az üdvözlésnél szinte féltem teléje nyújtani a kezemet. Mi az utolsók lehettünk, akik érkeztünk, mert nemsokára átvonultunk az. ebédlőbe, hol felszolgálták a teát. Az asztalnál kér. idegen hölgy közé kerültem és Árnál ka távol fiit tőlem Barnabás mellett. Élénk beszélgetés közben folyt az. étkezés. Púderes, illatos é- ki vá góttruhá< szomszédnőim sokat fecsegtek, de engem egyáltalán nem fárasztói) a társalgás. Csupán néhány udvarias választ kellett adnom kérdéseikre s ‘leiybcn hagyni, amit mondtak. Volt azonban valami, ami gondolkodóba ejtett. A vendégeken különös, lázas izgatottság látszott, még Barnabáson is, ki egyébként nyugodt szokott lenni. Valami megmagyarázhatatlan türelmetlenség keringett a levegőben. Az urak idegesen nyúltak poharak után, ta hölgyek keze remegett, amint az édességeket kanalazták. Szinte siettették az étkezést, melynek láthatólag alig várták a végét. Egyesek hangosan, élénken beszélgettek, talán, hogy leplezzék türelmetlenségüket, vagy ezzel is megrövidítsék az időt. Voltak, akik izgatottan mozogtak a széken s csak szemükkel jelezték szomszédjaiknak, hogy* alig váriák már az asztalbontást. Mindenki deges voll, türelmetlen s mindenki tudta a másikról, hogy az is az, mint egy' színházi közönség, mely várakozva lesi, hogy felgördüljön a függöny. A házigazdán és a háziasszonyon is mutatkozott az izgatottságnak némi jele. Csak Amáika ült nyugodtan. csöndben. Alig beszélt szomszéda - val s csak néha (ordította szőke fejét Barnabás felé. Asztalbontás után, mintha egyszerre mindenki megkönnyebbüli ypina. A szemek felcsillantak, az ajnkak mosolyra nyiitak. Az urak szivarra gyújtottak, a hölgyek közül j néhányan cigarettára. És egymásután hagy- ! ták el az ebédlőt. A .szoba mélyén egy ■ aranysárga, mintás, súlyos függöny mögött 1 tűntek el. Láttam, amikor Barnabás is el- j távozott egy' szikár, magas, nagybajszu emberre., ki közel hajolt hozzá és valamit súgott a fülébe. Én még mindig az asztalnál álltam. Cigarettáimat kerestem s már utánuk akartam menni, amikor valaki enyhén megérintette a karomat. Megfordultam. Amáika állóit előttem. Arca kissé zavart volt és piros. — Vlaga ne menjen — suttogta. —- Miért? — kérdeztem önkéntelenül, j — Ne menjen — ismételte. — Legalább J egy legyen, aki nem tart velük. Jöjjön, mn- j radjon velem és játszom magának a nár- j fán. ✓ I Megfogta kezemet és a hangszerhez veze- I telt. Leült és ujjal végigsiklottak a zengő J húrokon. Játszott és halkan dúdolta a dalt. I De én egyre csak a függöny felé lekint- getlem cs kíváncsiságom ott kószáit mögötte. Az aranysárga minták hívtak, vonzottak... Amáika többször felnézett rám, arca 1 egyre pirosabb lett, pillái zavartan remeg- I lek és szemei sok szomorúságot árultak el... ! aztán lehajtóíta a fejét cs játszott tovább, j És lassan, lábujjhegyen megindultam a függöny felé. Amáika észrevette és abban- hagyía a játékot. Visszafordultam. Láttam, hogy ott ül a hangszer mellett és utánam néz az előbbi szomorúsággal s tál ám mintha könnyes is lett volna a szeme... Félrevontam a függönyt és beléptem. Pillanatokig semmit sem láttam n sűrű füstben,, mely', mint valami kínzó köd, terjeni geit a. .szobában összekeveredve meleg r. émelyítő all »tokkal. Csak később láttam, hogy valamennyien ott voltuk egy kicsiny zabában, melye; a tüggöny lak art el. Kár- tvá/cak. Több asztalnál folyt a játék némán, ideges ttévéiemmel. A tompított fényű vil- 1 any lámpa sápadt arcokat világított meg, merev, szinte élettelen szemeket', melyeknek minden figyelme a játékra és :iz asztalon halomba gyűlt száné* pénzdarabokra ö-MZpontodult. A síkos kártyalapok (inom nesze, rekedten suttogó hangok, pénzdarabok zörgése, megkönnyebbült, majd lemon dó «óhajok törték meg néha a vonagló csendet. A férfiak arca izgatott és verejtéke* volt. A nők arany é.s fekete haja nedvesen szét bőm lőtt, mint a kóc. Szemüket vörösre marta a csípős dohányfüst és szájuk piros vonaila szejjelmosódott. Szédülten álltam ott, ahol beléptem és egyik kezemmel a függönybe kapaszkodtam. A bódiitó füst .s nz étkezésnél iogyasz- tott italok mámorossá tettek és talán azért tűnt fel olyan különösnek, amit ittam. Úgy látszik, nem vették észre, hogy bementem, mert senki sem látszott ügyet vélni reám a játék hevében. De én végignéztem cgvenkint minden arcot, mint egy kép- tárlaton a képeket. A házigazdát vörös pofaszakállával, kidülledt szemeivel. Előtte egy halom bankjegye feküdt, mely mellett védőén nyugtatta kékeres kezét, mintha u-lnc, hogy elragadják tőle a pénzt. Mellette együk hölgy iáit, kj szomszédom vol az asztalnál. Sárga arccal, verteién ajakkal kétségbeesve nézett maga elé. Arányiné, a háziasszony", füstölgő cigrettavéggel húsos ajkai között, gépiesen rakta a lapokat. Roboz, egy marcona külsejük de dúsgazdag ma lom tulajdonos vaskos tárcájából friss pénzt vett elő és gondosan maga elé rakta. Élinger, sovány ügyvéd, kiről mindenki tudta, hogy kommunista, gúnyosan mosolygott, mert két szines bankjegyet gyűrt zsebre. A fiatal öz- vc.v. Rodite kapitányaié, fátyolos szemmel meredt a még megmaradt aprópénzre és meztelen válla raegrmegremegett. Barnabás is játszott sápadtan, komolaym, nagy figyelemmel. Előtte több pénzdarab feküdt, melyekre néha ideges pillantásokat vetett... Szemem egymiásután siklott végig a sápadt, vergődő és aggódó arcokon, majd hirtelen gyűlöletet és undort éreztem. Kiléptem a függönyön, mely zajtalanul lebhcnt össze mögöttem. Amáika még mindig ott. ült a harfa mellett egyedül, elhagyatottan, kerek, rózsás arcát kezeibe temetve. Mikor közelébe értem, lépteim zajára felrezzent. Zavar, szegy enkezés hullámzott át arcán s valami csendes szemrehányás, mely megremegtette szivemet. Felál lőtt. Láttam, hogy űrt. Szemei még mindig nedvesek voltak. Bennt volt?... Látta?... — kérdezte. Hangja rekedten csengett. Némán bólintottam: — Gyakran van ez így'? — Estéről-estére... — mondta fejét lehajtva. Hiszen mi ebből élünk... — És maga?... Szinte büszkén emelte fel lejét: — Nem... Én még sohasem voltam ott bent... Ilyenkor itt üldögélek, vagy' visszamegyek a szobámba... És megint sirt, csendesen. Szerettem volna valami vigasztalót, valami szépet, bátoritót mondani neki, de nem tudtam. Hang nem jött ki a torkomon. — Szegény... szegény Amáika — csak ennyit mondtam, aztán elbúcsúztam... Lent •az utcán úgy' éreztem, hogy' a lány' szomorú tekintete nyomon követ... Barnabást ismét nem láttam néhány hétig, mígnem egy este csendesen újra benyitott hozzám. — Ma este Aránylókhoz megyek teára. Velem tartasz? — Abba u bűn tanyába? — mondtam szigorúan. — Csak menj egyedül. Mondhatom, kitűnő család. Nagyszerű család, ahol a házigazda a vendégeit, a vendégek pedig egymást fosztogatják ki nap-nap után... Barnabás jóságosán mosolygott: — Látod, milyen rosszul Ítélsz meg, valamit — mondta nyugodtan. — Hiszen egy kis tea utáni szórakozás az egész. És mit csináljon, ha valakinek kedvez a szerencse... Megcsóválta a fejét cs távozott anélkül, hogy' köszönt volna. Az ajtót nesztelenül tette be maga után. Persze, neki más volt az erkölcsi felfogá sa... Pedig alapjában véve jó fiú volt... Enyingi Sándor. NŐI ŐSZÍ DIVATLAPOKAT óriási választékban Ellenzék kortyvosztáíyá» ban kaphat! FURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL Csokoládctliciu, mini reklám. Móri •:.;«íróból jelenítik: Az üzleti tiszte .sé,; utólérhctct • len példa!.épével .szolgák egy montevideo: c -okoládc'.'yáros. Hirdetéseiben azt áiilott i, hogy a/ a csokoládé, amit az ő gyára ké,/it, nemcsak az össze, szükségei alap-tápanyagokat tartalmazza, hunéin valamennyi ismert viimint i>. A többi csokoládégyár tiltakozott ez. ellen a hirdetés e lei, amelyet tisztességtelen versenynek mi nősített. A gyáros erre kijelentette, hogy amit állított, be is bizonyítja és egy telje-, éven ál kizárólag a gyárában készített csokoládén fog élni. Szava nem maradt puszta togadkozá., c, három közjegyző, :ik: éjjél-nappaL mellette voll, most, hogy :i 365 napos csokoládédiéta végétért, valóban igazolta, hogy a gyáros egyetlenegyszer sem fogyasztott más táplálékot, mint csokoládét. A példátlan teljesítmény megsemmisítő haiá.sai volt a konkur- renciára. Mást, mint a „vitamincsokoládét“ ma már e sem lehet adni Montevideoban, sőt, .számos montevideo gyermek kijelentette, hogy hajlandó követni a gyáros példáját. A konkurrens vállalatok most kétségbeesve tapasztalják, hogy milyen nagyszerű reklámot csináltak r> kon kurrensnek. Az amerikai gangsterek benzin-terrorja. Newyorkbó! jelentik: Amióta „száraz“ Amerika nedves lett és a szeszcsempészet megszűnt jövedelmező mesterség lenni, nagyon sok bootlegger é.-. gangster munka nélkül lézeng. A nagy jövedelem, a könnyű élet a múlté é.s egyik-másik csempész már azzal a gondolattal foglalkozik, hogy megpróbálja a becsületes munkát. Egyik csempésznek most kitűnő ötlete támadt: hátha a szeszesitalok helyeit benzinnel próbálkoznék meg? Minthogy a gangsterek — gondolta — adót, vámot, illetéket nem nzetnek, az árut pedig legtöbbször úgyis .opják, velük tehát a versenyt senki fel nem veheti. Hogy pedig a benzinkutak és töltőállomások az ő benzinjüket vásárolják és árusítják, erre nekik — a gangstereknek — megvannak a maguk kipróbált módszereik és eszközeik. És a legújabb hivatalos statisztika kimutatja, hogy a harmincezer benzintöltő-állomás közül rövid idő alatt hétezeröt száznál a gangsterek benzinje van forgalomban. A földalatti Amerika tehát nem nyugszik. A kikötőn kívül, a szabad tengeren ismét te. tűnnek azok a hajók, amelyekről senki sem tudja, honnan jöttek, hova mennek. Kinyílnak a vendéglők, ahol bort nem igen kapni; a mosodák, amelyek nem fehérneműket tisztítanak: ügynökségek, amelyek látszólag házak, földek árusítását közvetítik, valójában azonban a hajókon, a mosodákban, a vendéglőkben, az ügynökségekben mindenütt az olcsó, csempészett benzin kapható. Hol az együk, hol a másik olajmezőt támadják meg a gangsterek, hol pedig a nagyvállalatok raktárait rabolják ki, csakhogy elegendő árujuk legyen. Ügynökeik bejárják az egész országot. Ha- valamelyik benzintöltő-állomás elutasítja őket: másnap már légbe repül. A gangsterek munkába léptek. Az amerikai rendőrség is. A rövid fegyverszünet után teljes erővel kitört isméi a harc az amerikai alvilág és az állam- hatalom között. „Hogyan lehetek gazdag és boldog.“ Azoknak az Íróknak a száma, akik vizet prédikálnak és bort isznak, most egy jónevü I amerikai színpadi szerzővel növekedett. Ed- ! ward Keith néhány évvel ezelőtt nagy siker: j aratott „Asszony', aki nem felejt“ cimü fihn- j jével. Utárfn következő munkát azonban már ! kevésbé sikerültek. Legutóbbi müvének ez a I szép címe van: „Hogy' lehetek gazdag és bo,:- • dog“, de a tanácsok, amiket a közönségnek j ad, neki magának, ugylátszik, kevés szer éri I csét, hoztak. A múlt héten egy kopottruháju férfi ájlott ti newyorki büntetőbiró előtt, azzal vádolva, hogy' legutóbb nem kevesebb, mint 34 lány'nak ígért házasságot és a hiszé- •I kény teremtésektől jelentősebb összegeket j szedett el. A szemé-yi kérdések urán a bíró | megkérdezte a vádlottat: — Az ön neve Keith? Nem rokona véíet- i lenül annak az urnák, akinek „Hogy lehetek i gazdag és boldog“ cimü munkáját nemrég I láttam? — Bocsánat, én magam vagyok az, í mondotta a férfi halkan. Most egész Newyork nevet a Szerencset- j len írón, akit egyébként kétévi börtönre i ítéltek és aki gazdag tapasztalatai ellenére j nem talált más utat a gazdagság felé, mint a i házasságszédclgést. Keithnek most végre is- j mét sikere van, mert a kiváncsi newyorkiak l sietnek megvásárolni a könyvet, hogy „jóra- j nácsait“ elolvassák.
