Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-29 / 299. szám

/ ntvwzűK Í133 étcember 21. Végreitfasesl’•**»’ wntin—; ram u—mm nmmMtmmiwm*mu*\\Wiwmm JAWOL az egyetlen biztos hatású szer a reumatikus bántal- niak, idegesség gríppa és hűiéit ellen. — Kapható minden gyógyszertárban! tzmmmmzbmmmmmmmgmmmmmmmmmmmmmmm i doboz 3 tablettával, lei 9 színmüveket igazolta. A konszolidált Ma­gyarország rajta nyugodott. Ez azonban nem változtatott azon, hogy a néptömeg hihetetlen elmaradottságban és közöny Inni élt. De nemcsak a nép, a középosz­tály. az egész intelligencia s az összes vezető osztályok osztoztak ebben a konszolidált némaságban. Lehetetlen volt problémáról beszélni. V i'ehérasz- talt ellepte az adomák nádasa és a zöld asztalt a közjogi sérelmek mocsara. V gémek és kócsagok jól éltek, tie a sze­gény paraszt a turáni puszták nomád lelkét hordta magában. Ma teljesen átalakult a közélet színe, sodra és iránya. Még négy év előtt is elöreláthatatlan volt, hogy ily gyorsan átalakul az élet. Szinte egy csapásra el­tűntek a vadvizek. S ez most már nem a vezető réteg mesterséges mérnöki munkájából, hanem az egész gazdasági élet együttes és ellenállhatatlan kíván­ságából történt. Mint Simeon, örömmel kell. hogy kö- szöntsem ezt a fordulatot: valósággal divat s azonfefül kötelező, hogy aki a közélet legkisebb kérdéséhez hozzászól, közgazdasági, szociológiai. statisztikai anyaggal iegyen fölszerelve. Az irodal­mat, mely a század elején ezt az utat lörte, felváltotta, sőt lehengerelte a mai ludósok példátlan serege. Egy kifogást lehet tenni ellene: azt, hogy egyelőre sok a beszéd, kevés a eselekedet. De nekünk, akik átéltük azt a hosszú korszakot, mikor beszélni is vakmerőség, sót főbenjáró bűn volt ilyen kérdésekről, az is öröm. ha inár beszélni lehet és beszélnek. Ma valóban konjunktúra van a kul Iorális munkára. Csak szerencsét kíván­hatok hozzá a magyar népnek. A Bogár Imre romanticizmusa egy ■ orópai kultúra vágyává nemesedett. Vasárnap a hegyek között Hóhuííás, haHgata^ hólepte fenyők, hallgatag, tófedte hegyek, csend, csend, némaság, ez a vasárnap délután a hegyek között. csak a szél rohan, skalpja két százados fenyő, itt van most, aztán ott terem, lecsúszik gyorsan a hegyeken, majd a völgyekben sietve eltűnik; most bukfencet ^et és hógrimászt vág az arcába, kit útban talál. fagymankón jön a szürkület, ott, arra érik már az éjjel, csend, hó, a szél már messze jár és a hegyeken ott sétál a hold. LAER JÓZSEF. rengeteg képpé! üiszkötésben a korábbi 1900 Lei helyek. Utánvéttel Kérjen ingyen nagy könyvjegyzéket. VÁRADJ MIKLÓS: EMLÉK A'/.i «rluiröan ezúttal rocgimi, liogyun Jat­tunk Ivinktiiisztviselők Sebcsi Stunu barátom­mal együtt. Az Imperium változás utáni za­varos kiok mérnkét is kizökkx-jvtrrtek egy kist*- az. élet bőd, nem csoda, ha Arm kalandos válikükozásna odruk magunkt. Mert művész­ember Kzámar kidandos vállalkozásnak szá­mit, ha rendet, polgári pólyára csap ót. s amurt Ivamar bebizonyosodott, nem is vol­tunk idevalóik, erre a pályára. A közhata­lom változása után az «bő éveken rendes napi Uílilkozórvk volt a Mátyás-szobor mö­götti járdán, itt gyűltünk, össze egy kis terc­ierére négyen, I>eák Pál, városunk volt fő­kapitánya, Sobesi Samu, Túri Nándor vá­rosi tisztviselő és én. Ilyenkor letárgyaltuk a napi eseményeket, no meg azt, hogy sze­rény nyugdijunk mellett elkelne egy kis mellékjövedelem is. Minden rup találkoz­tunk délelőtt és délután, hosszú hónapokon keresztül s vártuk, Hogy mikor nyílik va­lami lehetőség. A várva várt nap végre megérkezett. A főkapitány ur, Samu és én már együtt vol­tunk a szobor háta mögött, amikor Túri barátunk örömtől kipirult arccal lelkendez­ve jön hozzánk ezekkel cl szavakkal: — Lesz hivatal és hozzá egy kis dohány is! A baloldalon lévő Status-palotára muta­tott és igy folytatta:- Olt lesz <a bankunk! Ha elfogadják sze­rény ajánlatomat, a főkapitány urat, Samut és Miklós bátyámat be jegyzem a tisztviselők névsorába. Egyelőre, mint napidipsokat al­kalmazzuk. később lehet, hogy végjlegesit jük. Hivatalos óra délelőtt nyolctól tizenkettő g, délután báromtól-hatig. Fizetés egy hónapra ezeröt.száz lej, melyet tiz naponként utalok ki öt-ötszáz lejenkint. Ez az üzleti pontossággal megtett ajáidat kissé furcsa volt, főleg azért, mert minden bővebb magyarázat nélkül történt, fin cs Se­bezi Samu Deák Pál főkapitányra néztünk, aki megértett bennünket és kijolcnulitte, hogy elfogadjuk az ajánlatot és köszönjük. Füri igazgatónk kezet fogott mindnyájunkkal, mint uj tisztviselőkkel és szivünkre kötötte, hogy másnap reggel pontosan jelenjünk meg a hivatalos helyiségben. Másnap nyolc óra előtt tiz perccel Deák Pál, Sebes! Samu és én már a főtéren vol­tunk és együtt mentünk be a hivatalba. Itt Túri igazgató hamarosan elrendezett és be­osztott a munkába bennünket. — Jertek, jertek — mondotta — Miklós bátyám, te itt végzed az irodai teendőket, ott van az íróasztalod, azonnal elfogj álhatód. Samut a másik szobába helyezte el, a főkapi­tány ur a harmadik szobában foglalt he­lyet. Túri igazgató és Szósz Jenő barátom, iránt aligazgató, a főtér felőli hatalmas te­remben intézték a bank ügyeit. Azaz csak intézték volna, mert úgy látszott, hogy a banknak egyelőre nincsenek ügyei. A gépiró kisasszonyt is ott helyezték el a nagy te­remben és megktzdődött az áfctalíános mun­ka. Az asztalomon egy csomó hasznavehe­tetlen írás volt, amelyet le kellelt másolni. összeszedtem minden szépírás! tehetsé­gemet és munkához láttam... Az egész hatal­mas bankheiyiségben a legnagyobb csendben folyt a lázas munka. Egész nap egyetlen egy ember lépett be az irodába, aki úgy látszott, hogy tisztáiban volt a bank-beosztásával, mert meg. sem állott, végigment a termeken, egyenesen az igazgatóhoz. Nemsokára Deák Pál és Sebes Samu kijöttek és oda szóltak hozzám: Tizenkét óra, gyerünk! Halvány sejtelmünk sem voit, hogy mi­féle bankban dolgozunk, miféle tőke von benne, honnan került össze és egy általában miből áll ez az egész bank. Mert errenézve semmiféle felvilágosítást nem kaptáink és máig sem sikerült megtudnom, hogy tulaj­donképpen miféle bankban vokam én. tiszt­viselő. Mikor kijöttünk, okkor látom, hogy tizenkét óra még messze von. Délután ha­sonlóképpen történt. Alig ülök le a munká­hoz, a nagy csendben léptaket hallok. Meg­fordulok, hát Deák Pál és Sebes! Samu jön ismét és hozzám szólnak: — Hat óra, gyerünk! Így történt e.z mindennap. Amikor az üzletnek valamiféle érdeke úgy kívánta, csak eltűntünk a hivatalból. Minden a legrejtélye­sebben ment. A tizedik napon azonban, Túri E I M B Ö L igazgatónk TOnmélya»rn adta ói az e#edckc. napid! jónkat.- Nem is olyan utolsó dolog baiikth/J:- v iveidnek lenni, gondoltam. A második „cik­lus" napjai, zavartok»nu>l ítéltek, annak da­cára, hogy nekem délelőtt próbáim vadnak a ffzinJiá./.nóI. De a délutáni órák akar behoz­tam, amit elmulasztottam dóleiótl. Egyik vasárnap az.tán összegyűlt a „Bank" egész tisztikara. Jiogy fényképen örökítsük meg egy ült dolgozásunk ai. Nagy asztal kö­rűi ioglokunk. helyet, kor szerint. Az asztal szóién Deák Pál üld,, utána én, majd Túri vezérigazgató és végül Sebes. Samu. Hátunk mögött állt Szász Jcjio igazgató és a gepiró- kisass/ony. Egyedül csak a ixmk szolgája maradt ki a fotográfiáról, mert ő csettintel­te .el a, gépet. Mai is őrzöm ezt a képet, az akkori idők egyetlen emlékét. A következő csütörtökön Túri vezérigaz­gató, a m! jótevőnk kiadta a második tiz napra cső ötszáz lej* is, ezeknek a szavak­nak a kíséretében: — Boldog vagyok, mert eddig minden dolgunk reményemen felül sikerült! Ezen a héten egész végig élénk volt az iroda helyisége, hölgyek, urak jöttek-men- tek, érdeklődtek Túri igazgató után. Végül # úgy a nyolcadik nap déliáján egy küldött­ség jelent meg a bank helyiségében és fcl­tzóLtoci bennünk«. — Az urak r/jrveskedjenei dbngyr. a lónk lj«]y>réy,ét! Nem vök mat uCiuiunk, ve: uik j kaiapu - kait ét lumentiink a * ótérre az * ­ráfy szobrának lutSu nuoy/r és ott taiűL-.koz­tunk f hogy mi történhetett. Valami baj van bizonyoson. 1 Iogy mi, azt ivem sejt At ur Sebosi Saami azt mondja, ha mór b*-j vai:. bár legalább a í.zxtés után pattant voina k Mert igy most mi lesz a napídijurikkal? Paii bátyánk leintette Samut, én mint szán Az embe# c tk annyit jegyeztem meg: Vége a „pünkösdi királyságnak". Alig mondom er/.i. ki, lejön Túri a bankból, lei veszi a tárcáját és mindegyikünknek kifizeti az. esedékes na­pidijat ezzeul a ka jelentéssel: pervesztettek vagyunk. Ezzel elköszöntünk egymáttól és a titokzatos bank .szétoszlott örökre. Nemrég a saóp őszi meleg napok kicsal­lak u főtérre és megálltaim Mátyás király szobra mögött, mint régen cs csak vártam, vártaim, hogy jöjjenek a régi barátok. Vár­tam. Deák Palit, Túri barátunkat, Sebezi Sa­mut, de hiába vártam, mind eltávoztak már a föld szinérőL. Legelőször Deák Pál. az egy­kori derék főkapitány hunyt el. Nem sok idő múlva Túri barátom követte, azután pe­dig Sebes! Samu tragikus végű elmúlása döb­bentett meg. Mind elköltöztek, csak engem felejtettek itt a régi időkből, egydül. Nem vök erőm tovább ott állni az érzelmek és régi emlékek .súlya alatt. Hazamentem és megírtam ezt a történetet, hogy legalább emlékük éljen tovább. A világ egyik leggazdagabb emberének kevés tiz gyerek Nem biztos, hogy Rockefeller, Morgan, vagy Rotschild a világ leggazdagabb embe­rei. Őket könyvelte el ugyan a világ, mint a legnagyobb vagyon tulajdonosait — de él keleten egy titokzatos ember, akinek me­sébe iHő vagyona és hallatlan értéket kép­viselő műkincsei nemcsak megközelítik, de felül is múlják az ismert milliárdosok hires gazdagságát. Háza a '«csodálatosabb ház Hong-Kong- han. Szolgái ó-kínai selyemrubákban- Cso­dálatos lakk, ]>orcellán és vésett falak, ame­lyek a legkifinomultabb kínai művészei bi­zonyítékai. De a világítás rafíináltan mo­dem, angol Chippendale-székek és olasz mesterek képei díszítik a termeket. Liftek és legmodernebb fűtőkészülékek a konyhák­ban. A ház ura -gâzi kínai mandarin, a régi nagy mandarinok mai megtestesítője. Gaz­dagsága megmérhetetlen. előkelősége nemes és igaz. Meistersége a hajózás. De Hoaig- Komgban nem sokat foglalkozik távoli vize­ken közlekedő hatalmas hajóival. A Seymour Road-i álomszerűén csodálatos házban mű­kincseinek és gyerekeinek él a milliárdos bankár és hajótulajdonos. Nyolc lánya és két fia van Sir Róbertnak, de tiz gyerek, ugylátszik. kevés a számára, mert még adoptált egy kis fiút. Kínában j még a gazdagság sem olyan vég leien fontos, j mint az imák és áldozatok, melyeket a csa- I Iád fiai mutatnak lie az ősök oltáránál. Nemrégen egy fiatal angol látogatta meg Sir Robert Ho Tung tiszteletreméltó hazát. Ti.szleletére hatalmas ebédet rendezett a csa­lád. — Ez az ászpikos gomba remek volt — szólt lelkesen a világutazó angol, mire Ho Tung udvarias mosollyal ágy válaszolt: — Nem gomba ez, házain kedves vendé­ge — hanem régi, talán százéves tojás. ked­venc eledelem __ Majd látva az európai elképedt arcát, megnyugtatóan hozzátette: — Minél régibb, annál zamatosabb az ize. Kínában épugy megőrizzük a tojásokat, mint a bort. * Több mint félszázadia, bogy Robert Ho Tung a hongkongi vámhivatalnál dolgozni kezdett. Azóta a világkereskedelem féltucat leghíresebb vezetőegyéniségei közé tartozik. Arca vékony, aszkétaszerü, de élénk szemei, a szemüvegei mögött, éles és átható pillan­tásunk. Szemüvege, amelyet nem visel állan­dóan. nagyok és teknösbékahéj-keretük van. Mindig kinai ruhában jár. Sötétkék selyem - a kedvenc anyaga, ebből készül kicsi sap­kája is, amelyet gyér, ősz haja fölé tesz. Viselkedése az ősi hagyományokon nevelt udvarias kínai nemesé — s hangja egy jói- neve.lt angol emberé. Kínai ügyességgel és ravaszsággal a mai modem üzletember min­den erénye megvan benne. Nem véletlenül milliomos, hanem munkája és tehetsége ered mén yek épen. Vendégei, akik Hong-Kong- ban levő három csodálatos házának vara - melyikét megtekintik, elámubrak a felhalmo zott művészi kincsek értékén és a gazdagsá­gán, amelyek múzeumhoz hasonlóvá teszik Ho Tung három otthonát. Helve nhá rom éves. de nem vesztette még el a szép dolgok iránti nagy rajongását. 1915-ben Hong-Kongért tett szolgálatid elmén az angolok lovaggá ütöt­ték, aaóta visel: a „sir" címet s azóta is mindig hüségesn szolgál ja, városa egyetemét, kultúráját, jövőjét. Rengeteget költ képekre Ho Tung. Csodá­latos tárgyait egyi/ben kiállították Angliá­ban. Sok kitüntetést kapott életében, de a legbüszkébb arra. hogy a Chrao-Ho rend az övé. Hossza éveken át volt tanácsadója a vál­tozó kku* kormányoknak s Európa leghíre­sebb pénzemberei a legfőbb szakértőnek tartják ma is rajodén kínai kereskedelmi iigvben. Sokun csodálkoznak azon, hogy miért éli ma is a mandarinok éleiét, mikor Angliában nevelkedett gyermekei veszik körül s üzleti ügyei nyugati emberekkel hozzák összeköt­tetésbe. De Ho Tung igazi kínai: ruházata, ebédjei, vacsorái, minden kínai rajta és kö­rülötte. 1931 decemberében arany lakodal­mát ünnepelte ez a kínai nábob s 2000 ven­dége-!: látott el egy olyan ebéden, amelyen minden ország minden inyencfalalja képvi­selve volt. )>ersze nem véve ki a fecskefé- szekáevest s a régi tojásokat. A rengeteg üdvözlő távirat között, ame­lyet kapott, olt volt a walesi herceg jókí­vánsága is — aki nagyon szeret elbeszélget­ni a müveit, öreg kínaival. Hong-Kong-i kertje a város egyik látvá­nyossága. Ritka madarak csodálatos otthon, ez a gyönyörű kéri. Ho Tung .sok időt tölt .Angliában, Londonban, ahol, ha üzletfeleit fogadja, megkívánja tőlük a feltétlen pon­tosságot. Aki egy percet késik, már nem tár­gyalhat vele. Kedvencei a macskák, áltáléiban nagy ál­latkedvelő. Kelet és Nyugat kultúrájának keveréke, verseket ir. bölcsesség minden- szava ■— s amellett nagy vagyonát megőrizte és mesőrzi minden válságon keresztül. (M. L ) Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. ICO modern, kényelmes szoba. Lií- m tek. hiÉíj-ííeteg toíyoviz. Központi fűtés Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü: Î *60 P. Er- zsébet-pincébea egy pincér rendszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom