Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-15 / 289. szám

BLLBNZfiK wmmnAJwwmuwiK 19 3 S december /5. u< <siwu».|'>uj*ij*í,B»i;'.k j I W '. j humwj.' iwwcuia Náthától téli-Fulía Minden üzletben csak a mi kifogásta- :an minőségű árunkat Kérje. Ügyel­ten kérem a védjegyünkre! Jl/jsure&ir. Nevetés - a modern tudomány tükrében Talán paradoxonnak hangzik, de a vetést komolyan kell venni. Pszihológu- sok komolyan is veszik, vitatják és ta­nulmányokat írnak róla s újabban egé­szen uj megvilágításba helyezik az em­bernek ezt az ösztönös és természetes szokását. De lássuk csak. Természetes-e a neve­tés? Gerald Heard, a neves angol iró azt állítja, hogy nem mindig természetes s nem is mindig jókevből fakad. Mert a nevetésben van valami titokzatos, a mosolygó álarc mögött különös dolog rejtőzik. Először is, ha természetes alatt azt értjük, ami minden állatban, igy tehát a legfelsőbbrendü emlősben, az ember­ben is magátólértetődően vele születik — már nem természetes a nevetés. Kétsé­ges ugyanis, hogy az emberen kívül, más élőlény nevet vagy csak mosolyog is. Az állatok halálosan komoly teremt­mények. A nagyon fiatal állatoknak van egy egészen rövid életszaka, mikor játé­kosoknak és vidámaknak látszanak. De a kis macska játéka is, mikor anyja egérfogásra tanítja, nem szórakozás, ha­nem komoly előkészület az életre. Elő­játék a harcra. Nemcsak a macskák, de minden állat egész pici korában már védekezni és támadni tanul, hogy ké­sőbb a létfentartásért folytatott élet­halál harcra fel legyen fegyeverezve. így játékos idejük és inkább előkészítő tanfolyamnak számit, iskolának, amely­ben kevés vagy; semmi tréfa sincs. Az állat nem nevet, tehát a nevetés sem természetes dolog. S az ember is való­színűleg csak rövid ideje nevet, ha fajá­nak hosszú történetét vesszük alapul. Dr. Heart, az antropologista írja, hogy a déli tenger szigetein tett utazása­kor benszülött barátai nagyon különös­nek találták a fehér emberek nevetését. Egyik törzsfőnök rosszalóan ezt mondta: — Miért bolondoznak, játszanak és nevetnek a fehér emberek? A mi gyere­keink is játszanak és nevetnek. De ha megnövünk, nem játszunk, csak lánco­lunk, ami komoly és szent dolog. Csakugyan, mintha réges-régen, épp úgy, mint a primitiv embereknél, szo­katlan lett volna a nevetés. Az Ótesta- mentum, mely a világ legrégibb köny­veinek egyike s amelyben még régebbi könyvek foglaltatnak benne, ritkán em­lít nevető embert s ha igen, akkor is rosszalással. És ez a nevetés is vagy a gyűlölet, vagy a bosszú nevetése. Eset­leg a boldog megkönnyebbülés kaca­gása. Cyrus irja, hogy a babilóniai fogság­ból hazájába visszatért nép boldog meg­könnyebbülésében nevetett. „És akkor szánk megtelt kacagással és boldog di­Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. ICO modern, kényelmes szoba. Lif­tek. Hititţj-nieieg íoljóvíz. Központi fűtés cséreUel a nyelvünk...“ A humorérzék s azok a dolgok is, amelyek megnöveltetik az embert, nagy változáson mentek keresztül. Shakes poare idejében még a durva tréfák ko­rát eltek. A színház közönsége akkor tört ki falrengető nevetésben, ha valaki rovására durva csíny sikerült a szín­padon. Mérge volt a kacagásnak, ellen­ség 1 előtti győzelem vagy káröröm volt a forrása amint különben ma is leg- többnyire. A nevetés okai gyorsan változtak a századok alatt, épp úgy, mint az ember. De csak a legutolsó párszáz évben lett a humor az, ami ma. Hobbes, aki egy nemzedékkel élt Shakespeare után, mondja: A nevetés — hirtelen dicsőség. Mai filozófusok is el­fogadják ezt a tételt. Mert minek az eredménye a kirohanó kacagás? Valami gyorsnak, hirtelennek, meglepetésnek, váratlannak. Például hirtelen ráeszmé­lünk, hogy amit a félhomályban vesze­delmes vadállatnak láttunk, nem más, mint egy jámbor bokor és megkönnyeb­bülten kinevetjük magunkat Vagy látunk valakit, fontos és nagy­szerű személyiséget, amint akaratlanul, szépen leül a sárba — megint nevetünk, de ez már a káröröm nevetése. Nem akarunk nevetni és mégis nevetünk. Lássuk orvosi megvilágításban a dől got. A nevetés az orvosok szerint —- ide­ges energia kitörése: megkönnyebbülés. Ha egy tréfán nevetünk, ez a kacagás hirtelen megkönnyebbülés, mely akkor tör ki belőlünk, mikor felfogtuk a hely­zet komikus voltát, vagy egy mondat furcsa jelentését. Érdekesen magyarázza meg egy hires londoni orvos azt, hogy miért nevet az, akit csiklandoznak. Ha valakit csiklan dozunk, idegeit ingerlékeny állapotba hozzuk. A nevetés ilyenkor a test reflexe, ami által elviselhetőbbé válik az idegek felizgult állapota. Egv darabig segít a kacagás — azután görcsbe megy át. majd ha az ideg-ixritáció elhatalmaso­dik, az áldozat sikoltozni kezd, végül el is ájulhat. Ezt tudták a középkorban és ezért alkalmazták a talpcsiklandozást kinzó módszernek. Nevető görcsöt akkor is kaphat az ember, ha nagy lelki feszültség, aggo­dalom után tulhirtelen és tulnagy szá­mára a megkönnyebbülés. Az ember ne­vetni kezd és képtelen abbahagyni. A könnyek, amelyek ugyancsak arra valók sokszor, hogy ideges energiát le­vezessenek, gyakran csatlakoznak kisé- rőként a nevetéshez, ilyenkor nevet sir va az ember. Vannak másfajta nevetőgörcsök, misz­tikusak, megmagyarázbatatlanak, ame­lyek hisztérikus kitörésekben nyilvánul­nak meg. Ilyen rohamokat szenvedett át halála előtt rövid idővel Lenin, or­vosai szerint azért, mert élete izgalmak és feszültségek szakadatlan láncolata volt. A nevetés — eltekintve betegesen túl­zott formáitól — olyan egészséges és olyan fontos, mint a nap fénye. A neve­lés jó s a nevetés jót tesz. A fent idézett angol orvostudós szerint a nevetés uj energiát is visz a vérbe. — A kiválasztó mirigyek ujult erővel kezdenek dolgoz­ni egy-egy szivbeli nevetés után s a cu­kor — az a nagy erőadó ilyenkor felfo­kozott mennyiségben található a vérben. A természet csodálatos masszázsa ez az izmokra és az egész testre. A „ple­xus solaris‘c (a nagy idegközpont a gyo­morszájnál) felfrissültén működik, épp úgy a szív is. Végül pedig a nevetés — a fiatalság jele. A halhatatlan tettrekész ifjúságé. A kor, melyben szívesen és sokat nevet az ember, egyúttal tettrekészségének, bátorságának, boldogságának a kora. Aki nevet, sohasem veszi önmagát tul- komolyan, s ezért meg is menekül attól, hogy nevetségessé legyen. Aki nevet, jobb ember, mint aki komor és sava­nyú. Aki szívből nevet, nem lehet rossz, nem lehet kegyetlen. Talán szebb és jobb világ lesz körü­löttünk. ha megtanul mindenki bátran s ártalmatlan tréfákon is nevetni. FRIi SCHÍSE Î HAUTE COUTURE, PUD/'PEST, IV., Párisi-utca 6. (i .ÜmíÜ3gütí ÖCC33 Ü2tet_) fíredeti párisi modell ruhák. — Trico, yersays costümök és pulloverek. Negyven éves a Röntgen-sugár Hogyan történt a korszakalkotó felfedezés ? — Saj:.t sugarai ölték meg a nagy feltalálót 1895 november 8-án a würzburgi egyetem hallgatói és asszisztensei lassan elhagyták a fizikai intézet .léiméit. Csak Röntgen tanár ur kísérletezett az elcsöndesedett laborató­riumban, régi szokásához híven. A „katód- xuganakkal“ végzett k serieteket, ezekkel az abban az időben még rejtelmes sugarakkal. Ezek a sugarak a tudomány azon ágába tartoznak., amit ilégritka térben való „elektro­mos kisülések“-nek neveznek. A legegysze­rűbb ilyen kisülés a közönséges szikra, ame­lyik egy rövid légréftegen átüt, ha elég nagy a feszültség. Ha ez a kisü és légritka térben jön tétre (pl. egy üvegcsőben, ahonnan ki­szivattyúzták előzőleg a levegőt), akkor a szikra jóval nagyobb. Ilyenkor az üveg­csőbe két fémdrót van beformsztva és ezek vezetik az áramot. A negatív vezetéket hív­ják „k»tód“-niak. Minél jobban ritkítják a csőben a levegőt, annál ál andóbb lesz a szikra és az egész cső egy különleges fény­ben világit. Ilyen csőveket készített a bonni üvegön-iőmester, Geissler, akiről azután eze- kot a csöveket el is nevezték. És ezek a Geissler-csövek a mai óriási világitó reklá­mok ősei. Ha a levegőt még jobban ritkítjuk a cső­ben, előáll egy még érdekesebb jelenség. A cső belseje sötét marad, ezzel szemben csodá­latos módon az üvegcső fala kezd el villogó fénnyel világítani, legerősebben a katóddal szemben lévő oldalon. Ha itt az üvegfalra egy kis aiuminiurruabiako! helyezünk, akkor ezek a sugarak itt k.áramlanak az üveg­csőből. Miért világit az ernyő? Ezen az örökké emlékezetes napon ilyen készülékkel dolgozott Röntgen. A készülék közelében egy íoszforeszkáló festékkel be­vont papírlap (u. n. ernyő) állott, amelynek az volt « tulajdonsága, hogy a sugarak ha­tása alatt zöldes fényben világított. Röntgen hirtelen megszakítja munkáját és csodálkoz­va mereszti szemét a világitó ernyőre. Csodá’, latos dolgot észlelt. Az ernyő világit, holott Röntgen az ernyő és a gép között áll. Más fényforrás a katód- lámpán kisül az egész teremben nincsen. Minden fizikai magyarázat csődöt mond. Röntgen professzor erre, hogy .teljesen biz­tos legyen dolgában, az egész üvegcsövei be­vonja í eke le, átlátszatlan papírral. A leghal­ványabb fénysugár sem hatolhat most már ki az üvegcsőből — és csodálatos, az ernyő mégis szépen vi.ágit. Valami egészen várat­lan dolog történt itt. Röntgen professzor ekkor fedezte föl, hogy „vannak láthatta!lan sugarak, amelyek vastag papirrétegen is minden nehézség nélkül áthaladnak“, mond­ja jelentésében és elnevezi ezeket a (sugarakat I X-sugaraknak. Az emberiség jótevő sugarai Későbbi jelentésében ezeket irja Röntgen: „Megáiapitható, hogy minden test többé- kevésbé átereszti ezeket a sugarakat. Egy ezeroldalas könyv mögött még erősen világit az ernyő. Egy vékony szlaniollapon már ne­hezebben hatol keresztül. Ha pedig a kezün­ket tartjuk a sugarakat előidéző gép és az ernyő közé, akkor az ernyőn jól kivehetők a csontok sötét és húsos részek világos ár­nyékai.“ Később pedg Röntgen az X-sugarak többi tulajdonságait is fölfedezi. Ritkán ismerték föl egy fölfedezésnek óriási jelentőségéi oly gyorsan, mind ezekét a sugarakét. A legutóbbi két évt zed alatt ez a találmány csodálatraméltó diadalutat futóit be és széleskörű alkalmazásra tálát nem­csak az orvostudományban, hanem még az iparban is. A háborúban pedig szinte nélkü­lözhetetlen segitőeszköze volt a tábori orvo­soknak. Különösen erősen nyelik el e Röntgen-sugarakat — most már igy hivják — és ezért sötét árnyékot adnak a nehéz fémek. Ezért igen jó szolgálatot tettek a Röntgen-sugarak a háborúban megsebesült katonák testének átvilágításánál, mert a testbe beékelődött srapnellszilánkok és egyéb idegen anyagok helyét, alakját, nagyságát pontosan meg lehetett állapítaná és sok cselben biztos műtéttel eltávo itani. Érdekes, hogy a kutató tudósok, mialatt saját kárukon tanultak, rájöttek arra, hogy okkol-móddal, helyes „adagolással“ a Rönt­gen-sugarak hatását a szenvedő emberiség ja­vára lehet ford tani. Vannak ugyanis a beteg emberi testben és annak föiületén rosszindu­latú daganatok, rákos szövetképződések, bőr­és hajbetegségek, ame.yeket a Röntgen-su­garak szét roncsolnak és ezzel a betegség ja­vulását előidézik,. A Röntgen-sugarakat tehát nemcsak bizo­nyos bajok és betegségek (lábtörés, tüdőbaj, gyomor- és bélvizsgálat) fölismerésére, vagy — amint az orvosok mondják — orvosi diagnózis céljára használják, hanem maguk­kal a sugarakkal gyógy tanák is. Az orvos- tudománynak ezt az utóbbi ágát „Röntgen- therápiának“ nevezik. Itt rendkívül fontos és nagy orvosi gyakorlatot kíván a sugarak helyes adagolása, vagyis annak a sugár- mennyiségnek az alkalmazása, amely a be­tegséget megszünteti, de a szervezetnek meg nem árt. Röntgent is elérte a végzet. Saját sugarai ölték meg 1923-ban. Dr. V. P. BÖK TÍZEZER megelégedett vevő bizonyltja, hogy a □fEPHiir kályha az összes kályhák között a L EGJOBBÎÎÎ lüJTIfc kilogram fával ^ M III mii es?o-oár; érán Gyárijai 5Z3líÍÓ 0. ÉS FÍ0, Unii! Kapható mindenütt. — Kérjen díjtalan árjsgyxihst. C.uj-i képviselet „BARZEV* va'.kereskedés, ?. Mihai V toizi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom