Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-20 / 267. szám
X 793* * ff, É$w raff orosz vezér* ksri iŐTiök lefőffe a B'lhor-megyes Dsrna- Tafaros-J asziaSibáuva mazgaléiÉi, azután ön* gyilkosságot ©I ORADEA. (Az Ellenzék távirata.) Véres merénylet történt tegnap Bihor megyében a Dorna Tatciros-i aszfaltbánya közelében, ahol Korovalos Hermann, volt orosz táboritok, egy orosz hadsereg volt vezérkari főnöke tegnap délután rálőtt Leonida Gatossky igazgatóra s azután önmagával végzett. A tábornok az orosz hadsereg összeomlása után Romániában keresett elhelyezkedést. Összekerült Leonida Gatossky-val. aki a Dorna Tata ros-i aszfaMizemeknek volt a tulajdonosa. A tábornok hosszú időn keresztül volt itt igazgatói minőségben alkalmazva és megbízatásának hűen meg is felelt. A mult év végén azután — állítólag minden indok nélkül — elbocsátották állásából, anélkül. hogy a felmondási időre járó fizetését kiadták volna. A tábornok ezért 900 ezer lejt követelt az aszfaltbánya tulajdonosától és mivel ez a követelését nem akarta kifizetni, az Oradea-i törvényszéknél pert indított ellene, Az igazgató és a bányatulajdonos között rendkívül elmérgesedett a viszony, ennek a következménye volt a merénylet is, amely most az egész megyében óriási feltűnést és megdöbbenést kelt. A tábornok megtudta, hogy Gatossky vadászai megy« bánya körüli erdőbe. Ö is magához vette fegyverét és az erdő egyik pusztásán összetalálkozott a két ellenfél. Ă tábornok előbb szemrehányásokat tett Gatosskynak, amiért indok nélkül bocsátotta el és a nyomorba kergette, aztán j fegyverével reá lőtt. Gatossky eszméletlenül ; rogyott össze, a következő pillanatban a tó- j homok maga ellen fordította-a fegyvert és j agyonlőtte magát. Gatossky nem szenvedeti i halálos sérülést és életét valószínűleg meg lehet .mentem. Anyját akarta megvédeni és apját ütötte agyon. Tudósítónk jelenti: Titokzatos halál eset történt az elmúlt nap a szilágysági Ve send községben. Havrinca György béresem bér — elég gyakori szokásához hiven — ré szegen tért haza egyik ismerősétől és mint ilyenkor rendesen, alaposan elverte feleségét. A szerencsétlen asszony a brutális ember elől bemenekült a házba s annak ajtóját magára zárta. Havrinca megfenyegette feleségét, hogy ha nem engedi be. felgyújtja a házat. A védtelen asszony nem merte kinyitni az ajtót, a részeg ember pedig valóra váltotta ígéretét és tényleg meggyuj tóttá a szalmatetőt. Szerencsére éppen ekkor érkezett haza a garázdálkodó béres Demeter nevű fia, aki a szomszédok segítségével gyorsan eloltotta a tüzet apját pedig bevitte a házba, hogy ott lefektesse. Havrinca ismét folytatni kezdte a verekedést s a fiú, hogy megvédje édesanyját, a nála lévő bottal apja kezére akart ütni, a béres azonban, amint fia mondja, éppen akkor hajolt le s az ütés fején találta. Eszméletét vesztette s másnap reggelre meghalt. A fiút letartóztatták, mert az a gyanú, hogy nem véletlen szerencsétlenségről van szó. A váróterem Krisztusa. Charbinból jelentik: Amikor az oroszok annakidején felépítették a charbini pályaudvart, az I—II. osztályú váróteremben Krisztus-szobrot állítottak- És ez a szobor ma, több mint harminc év elteltével, még mindig áldón tárja szét ott karjait, pedig a pályaudvar közben buddhisták, shintoisták és pogányok kezére került. A vasutat és az állomásépületet átvették a bolsevikiek, a kínaiak, majd a mandzsukuo kormány és nem nyúltak a Krisztus-szoborhoz, amely előtt hosszú időn át szerencsés utazásért imádkoztak az egészséges és beteg, boldog és boldogtalan utasok. Csak legutóbb hangzott el az a kívánság, hogy távolítsák el ,,a váróterem Krisztusát“, mert a vasút már nem a keresztényeké. Az igazgatóság megbízott egy tisztviselőt, hogy tegyen jelentést. A tisztviselő terepszemlét tartott, látta, hogy aggódó szülők, betegek, letört kivándorlók térdelnek le a Megváltó előtt és bizakodó lélekkel mennek tovább és ezt irta jelentésébe: „Mivel a Krisztus-szobor az embereket annyi bizalommal és vigasztalással tölti el, ameny- nyit a leggondosabb vaststasszolgálat sem képes nyújtani, mert sokakon könnyít és senkit sem zavar, maradjon ezután is a helyén*-'. A charbini Üdvözítő továbbra is a váróteremben fog áldást és megnyugvást osztogatni. A csodagépkocsi. Londonból jelentik: A gépkocsikiállitás keretében bemutattak egy tehergépkocsit, amety sínen tehervonatot tolt, majd leeresztette gummikerekeit s le- siklolt a töltésről az úttestre. Később a tehergépkocsi hernyószerkezete segítségével felkuszott a lépcsőkön egyik palota első emeletére. A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék, ELLENIÉIf Solvoliíh A Karisbadi Forrássó feloldja a fogkövet — épugy, mint ahogy szét- mállasztja a kőképződményeket az emberi szervezetben. Solvoliíh - Fogpép ha naponként használjuk, megakadályozza a iogkő képződését, mert tartalmazza a természetes, kőoldó karisbadi forrássót. A Sol voii th- Fogpép pikáns, üdítő ízű, ■ÍÉíSamu GARA ERNŐ RIPORTSOROZATA CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Pinti- lescu asszony betegágya mellett, az éjjeli szekrényen, orvosságra üvegek között egy fénykép. A mosolygós arcú fiatal ember, akit a fénykép ábrázol és a meggyötört, beteg fiatal asszony, aki könnyes szemmel nézi a fényképet — néhány héttel ezelőtt még ifjú házasok, ennek a kedves, meleg otthonnak láthatólag boldog birtokosai voltak. A fiatalember halott, a fiatalasszony a gyilkosság vádja alatt vergődik — egy viharos jelenetben kirobbant revolvergolyó tette ezt. A halott hallgat. A beteg élő — tagad. A társadalom jogszolgáltató szervei kö- nytöirtelenül kutatják az igazságot. Mi történt azon a viharos estén ebben a szépen berendezett hálószobában? A tényállás megközelítésének a céljából mindenfelé kutat az ember. * Lássuk ma például ezt a mosolygós arcú portrét. Burtica Vasil mosolyog a képen, őt már nem lehet többé kihallgatni ebben az ügyben — de róla .sok mindent meg lehet tudni, ami talán közelebb hozhat a tragédiához. Egy régi osztálytárssal beszélgettem ma. Nagyon figyelemreméltó a Burticát jellemző adatok körül: — Hirtelen természetű volt. Hamar meg- dühösödött és — odavágott. Egyszer például az igazgatóval volt egy olyan jelenete, amelyért talán más diákot ki is csaptak volna, de ő nagyon jó ’tanuló volt és elnézték neki. A jelenet, amint az osztálytárs részletesebben elmondja, akörül történt, hogy Burtica egy szigorú bennlakási parancsot megtagadott. Ezt a „hirtelen természetet“ bizonyára mérlegre kell tenni a tragédia kutatása közben. A lobbanékony, ingerlékeny hajlamra jellemző még az a történet, amit egy üzletbarátja mond el. — Nálam volt és aznap meglehetősen rossz kedvűnek látszott. Ezt gyakrabban tapasztaltam nála minden láthatólag különösebb ok nélkül. En tudtam vele bánni ilyenkor, nem volt szabad kérdezősködni. Egy közös ismerősünk ellenben, egy szállítócég hivatalnoka, aki nem ismerte ezt a természetét, megkérdezte tőle „miért olyan rosszkedvű Burtica ur?“ Burtica felugrott és olyan volt a szituáció, hogy csaknem inzultus történt. Aztán mégis — az utolsó pilla-.-ftia fejezetei Poríré ormi, akii egy mosolygós lény kép ábrázó í natban sarkon fordult és kirohant. Negyedóra múlva visszajött. „Elment már?“ azt kérdezte. Csak miután meggyőződött róla. hogy elment, nyugodott meg kissé, de még mindig ingerülten tárgyalta a dolgot. „Hogy meri megkérdezni? Mi köze hozzá? Szerencséje, hogy nálad történt, elintéztem volna...“ De nem tartott .sokáig a harag nála, sőt: — .Amikor megmagyaráztam neki, hogy az az ember jóindulatulag, barátsággal kérdezte, annyira megenyhült, hogy azt mondta, felkeresi ás bocsánatot fog kérni tőle. Vájjon: ez a szinte kiszámi thatatlan ingerlékenység nem játszott-e szerepet azon a tragikus estén, amikor az aktatáskából előkerült a revolver? . . . * > A lobbanékony, változékony temperamentuma megnyilatkozott a szerelmi életében is. Ami a házasságáig eléggé viharos volt: — Már untam a folytonos nőügyet, amelyekkel állandóan traktáTt — mondja az egyik barátja. Most azonban, a történtek után, már kevésbé unalmas, ahogy feltárulnak ezek a sűrű kalandok: — Te, ma megismerkedtem egy nővel! Ennél édesebbet, ennél tökéletesebbet . , . Minden ismeretség igy kezdődött, de gyorsan egyik a másik után. A lobogó lelkesedés állandó volt, de az ismeretségek sűrűn változtak. — Az? Az meg sem közelíti, a nyomába sem jöheti ennek . . . Ez volt az állandó refrén mindig, ha uj ismeretség akadt. Persze, ilyen körülmények között nagyon sok baj keletkezett. Úgyszólván állandó izgalomban élt az elhagyott nők bosszújától ■való félelmében. — Sokszor előfordult, hogy nem mert egyedül hazamenni. Az volt a szinte kényszerképzete, hog;v levitriolozzák. Ha az újságokban ilyesmit olvasott, erről mindig hosszasan tárgyalt. Pintilesu Vioricával való megismerkedése előtt is volt „egy különösen aggasztó“ esete, amit nagyon tragikusnak látott. — Te, meglátod, ez lesz a végzetem. Ez el fog intézni. Ebben az időben vásárolt revolvert. Elmondta, hogy gyakran olyan félelemérzetei voltak, hogy a kezében tartotta a fegyvert, amikor este hazament. Az iránt érdeklődött például: — Vájjon van-e az embernek annyi ideje, hogy ártalmatlanná tegye a nőt, mielőtt a vitriolt ráönti? . Ezt a jelenetet egyszer ki is próbálta: — Tegyük fel, te vagy a nö. Várjál, ide állj. Jössz szembe, a vitriolos üveg a kezedben . .. * Amilyen közlékeny volt addig a ,,nő- üg5-eit“ illetőleg, éppen olyan zárkózott lett azóta, hogy Pintilescu Vioricával megismerkedett. — Úgyszólván semmit sem tudtam erről a szerelemről és a házasságát is csak utólag tudtam meg tőle. Ha valamit kérdeztem a dologról, hallgatott. Ha mégis szót lehetett belőle venni ebben az ügyben — egyszer például azt mondta: — Nem is érdemiem meg ezt a nőt. Olyan tökéletes, hogy szinte nem is hozzám való. Korántsem ugv, mint ezelőtt, amikor nagyon szerette mindig hangoztatni, hogy milyen szerelmes belé egy-egy „ideálja“. * Valahogy: rangon felülinek érezte ezt a házasságot — A feleségem ma előadást tartott az egyetemen ... a feleségem befejezte a tudományos könyvét... Szinte alattvalói tisztelettel beszélt az asz szonyáról. .Mi történt mégis akkor éjszaka, hogy önnek a feleségtisztelő férjnek az aktatáska jából előperdüli, a revolver? . .. Az a revolver, amelyet vitriolozó nőktől való félelmében vásárolt valamikor, ameh ime, egy végzetes pillanatba t kioltotta a. életét Hogy került elő a revolver és hogy rőt. bánt ki abból a halálthozö golyó? Ez a bűnügyi probléma és erre csak ;i, a megtört, beteg asszony tudna feleletet adni, aki könnyes szemmel nézi a mosol> gós fényképet. Akit: ezen az ágyon, amelyen talán hol dog órák is voltak, gyötör a fájdalom szó rit a vád és kinoz a betegség. . . A betegség, amelyről bővebben kell rá beszélni ebben a riportsorozatban. Emelkedik a liszt ára. A liszt Bucureşti ben megdrágult. Az 1. oszt. lisztet 9.80 lejéi; adják. A főzésre alkalmas olaj ára viszont két lejjel esett, kilója 22.66 lej.