Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-03 / 253. szám
6 ELLENZŐK 19 3 5 november 3. Súlyos ui'zanyofe hozott él s jpszláiÉi magyar Mse Felekezeti elemi iskoláik nincsenek, magyar nyelvű állami iskolák is csak papiron vannak. — KvsebbségeUenes lian- i’uHart a szerb fiatalság soraiban. — Magyar diákok pincér- kednek, tejet hordanak, hogy megélhetésüket biztosítsák CLUJ (Az Ellenzék tudósítójától.) Villám- űnberjunak is rövid az na. idő, amíg a vonat beat ifli az iflomóson. Arra azonban elég ez a rövid idő is, hogy a városunkon átutazó Jugoszlávián magyar ifjúság egyik vezetője elmondjon egyet-mást az ottani miagyar kisebbségi és kullturiilis életéről. Kapkodva iodyt a beszélgetés. Az első pillanatokban nem i-s -1unt tel olyan aggasztónak a Jugoszláviában élő százezer tőnyi magyar kisebbség kulturális jövője, -amilyennek, a mondottakból most, alig néhány nap távlatából mutatkozik. A magyar iskolák helyzete és a magyar ifjúság jövője Az iskolákról esett bő szőr szó, a magyar - .lenti és középiskolákról. A kép, amelyet az elemi és középiskolai oktatásról nyerünk a ehető iegszomorubb. — Felekezeti elemi iskoláink egyáltalán nincsenek. A magyarnyelvű állami elletni iskolák is csak papiron vannak. A valóságban, a gyakorlatban magyarnyelvű áákurrü elemi iskolák nem működnek. A tanítók, hivatalos és nem hivatalos nyelvként, egyformán Î szerbül tanítanak. Magyar gyerekek meg- t '■anulnak írni, olvasni szerbül, azonban ma- j gyárul írni és olvasni nem tudnak. Nagyon j kevés azoknak a gyermekeknek a száma, akik csak böngészni is tudják a magyar ábécé be- ! iáit. Ahol a családi nevelés nem pótolja az iskolák magyarnyelvű nevelésének hiányát, ott nemcsak az imi-oilvasni tudást, de a nyelv ismeretét is komoly veszély fenyegeti. Hogy a magyar nép múltját, irodalmát, életét csak. nagy vonalakban is ismernék a gyermekek, arról természetesen szó sem ’ehet. — A középiskolák helyzete sem mutat j kedvezőbb képet. Az összlakossághoz képest nagyon kevés a számuk és még kevesebb * tanulók száma. A zen'.ai négyosztályos magyarnyelvű gimnázium és a szabadkai nyolc- osztályos, áíamri nyelvű liceum távolról sem ' tudják a magyar kulturális nevelés jövőjét $ biztosítani. Tavaly magyar tanítóképző inté- : /etet álfléíotzsk fel Belgrádban, öt osztállyal1. Sajnos, ez az igen fontos intézmény sem < mutatkozik hosszú betűnek. Az idén már ! nem volt első osztállyá. Az egyetemi ifjúság küzd a meg- j élhetésert — Az egyetemi diáké!!lett is nagyon mulatja a kisebbségi sorsot. Aránylag, ralin, kielégítő a magyar diákok száma, mely az összes fakultások hallgatóit egybevéve meg- i közelíti a háromszázat. Anyagilag nagyon szegényesen álnak. Reggelenként tejet hordanak szél a városban, pincéreskednek, hogy fenn tudják tartani magukat. A magyar diáknyomor a legsürgősebb megoldásra váró kérdés, de ailig siet vattaki segítségükre. A diákok pedig aíig tudnak segíteni magukon. Nincsen olyan kisebbségi alapon álló egyesületük, amely’- az anyagi ügyeikben is megoldási lehetőségeket találhatna. A Belgrádi Magyar Diák-Egyesültet, vadaminit a zágrábi j is kevés munkát tud kifejteni. — Milyen a viszony a szerb és magyar diákság között? — Nem a legbarátságosabb. Különösen. II. Sándor halála óta ridegede’t dl' nagyon a helyzet. A tragikus sorsú király halála után magyar ellen es tüntetéseket rendeztek a szerb diákok s ennek hatását az egész egyetemi éven keresztiül!, érezni tehetett. Lehetséges, hogy az uj iskolai évben ez a feszült; viszony enyhül és a közeledés lehetősége is kedvezőbb talajra tálál'. •—- Hol fog elhelyezkedni a diplomát szerzett magyar értelmiségi ifjúság? — Nekünk is ez a 'legnagyobb kérdésünk. Még kilátások sincsenek az elhelyezkedési lehetőségekre. Kisebbségi intézményeink száma oly csekély, hogy’ tanulóifjúságunk csak nagyon kis része helyezkedhehk e;i azoknál. Állami intézmény éknél viszont ez teljes lehetetlenség. Nemhogy uj embereket vennének fel ide, de az állásban lévőket is állandóan az elbocsátás veszélye fenyegeti. Nyelvsokán maradtak kenyér nélkül 2 már cl’he- lyezkcdent, öregebb nemzedék tagjai közül is. A szerb diákság szoros kapcsolatban áll a néppel Hogyan dolgozik u .szerb ifjúság? — A világháború után mindenhol mutatkozó ifjúsági mozgalmak Jugoszláviában is talajra találtaik. A szerb diákság telkes munkál fejt ki népe érdekében. A szláv egyncgct, a faji öntudatot, amely különös mértékben é bennük, minden eszközzel igyekeznek cb- rentnrtani. A Szokol és a Ncpvéddmi Egyesület ifjúsági szervezeteim keresztül állandó kapcsolatot tartanak fenn a falvak népével. Kiszállásokat végeznek, Szokol-népünnepé- iyekel rendeznek, felhálágositó előadásokat tartanak, mükedvelőgárdákat képeznek. Ami különösen jellemzi az ifjúsági mozgailmia'k munkáját, az a túlfűtött sovinizmus. A nép- nevclcs munkájába a felnőtt generáció is teljes erővel vesz ré.szt. Népgyüiéseket tartanak. Népegyetemeket álltának fel, melyeken közepi kofái és egyetemi ranárok tartanak előadásokat. A költők és írók szintén kiveszik részüket a szíávégység gondolati propagálásában. 1. Ducic, volt budapesti követ, a kitűnő stiliszta, a nemzeti érzelmű M. Rokic és a fiatal jugoszláviai Novak müveiben mind meg lehet találni a faji öntudat gondolatát és a nagyr szlávegység á'lom képe if. (szJ.) Ha pénzét olyan biztos és jövedelemezö vagyonba akarja befektetni, amelynek értéke állandóan emelkedik, ne habozzon, vásároljon területet a J1ANU VILLANEGYEDBEN amely rövid időn belül Bucureşti legkeresettebb és legelőkelőbb negyede lesz. Ez a negyed a Şosea Kiseleff, a Parcul Naţional es a Parcul Filipescu közvetlen szomszédságában, a központtól tiz perc távolságra fekszik. Közvetlen és kényelmes autóbusz és villamos vonalak kőtik össze a központtal A JIANU VILLATELEP kertekkel és szabályozott a legmodernebb városren* tavakkal övezve, csodálatos dészeti szempontok szerint kilátást nyújt, az egészségre van kiépítve. Teljesen kiasz* annyira káros pórtól és faltozott, gazdagon világizajtól teljesen mentes, igy tott széles ucca'k, sugárutak a főváros előkelő köreinek vízmedencék és a középü* legkedvencebb l a h ó helye letek számára kihasított te- ^esz- rületek előre is biztosítják* a legrohamosabb fejlődést. P'felvitógósitassal és tervekkel szívesen rendelkezésére áll: JIANU parcellák irodája Bucureşti, Str- Mauriciu Blank No. 4 I-em. 15. sz. szoba R&SBHaBffui Emberek a külvárosban Ruha, a jövő csillaga — De édes szivem, nem muszáj megenned, amit oda adok. — De ne adj annyit. — Ha kevesebbet adok, még kérsz. — Nem kérek. Ne etess. Ne hizlalj! Klingánc változatlan szeretettel csüng Bubán, mindent eltűr tőle a világon. Szereti és tudja, hogy nagy színésznő lesz, mert Buba bámulatos tehetség, a tükör előtt sáliakat csavar magára, régi rongyokat, amiket cuIáknak hiv (színjátszásra szánt rongyok a culáík) és elkezd szavalni, táncolni, drómázni. Egész jeleneteket tanul be, régi Színházi Életek darabmellék! étéiből. — Istenem, olyan drágák ezek « színházi lapok — panaszkodik Klingáné. Ma 18 lejért főztem ebédet s húsz (lejbe került az uj Színházi Élet Bubának. Dehát meg kéül legyen, mert kei'!, hogy készülődjön a pályájára a drágám. így élnek ők ketten az egyszoba-konyhá- ban. Főz, mosogat, takarít1, varr Klingáné, iskolába jár és „cu'Mzik“ Buba. Délután el- i kiséri az anyja a tánciskolába, ott bobiskói fáradtan a sarokban, kimosott, szegény kezén cérna-kesztyűvel, mialatt Buba ropja a táncot, ment egy kis elefánt. Két tánciskolái ruhája van a leendő művésznőnek. Egy rózsaszín batiszt, kék virágokkal a toka alatt s egy fehér müselyem, óriási vörös bársony- szataggal a derekán. A haja kisütve, kis fehér szalaggal átkötve. Gyönyörű Szépnek látja így magát Buba és ezt hiszi róla özv. Klingáné is. Klingáné nam rajong a tánciskoláért, jobban szerelne otíthon lenni, hi* szén annyi dolga van. Buba úgy rongálja a harisnyát, ruhát, mint senki más, izzad nagyon szegényke. A nőegylet elnöknője felkérte a tánciskola növendékeit, hogy szerepeljenek a legközelebbi tea'esfélyen. Táncszámot fognak bemutatni s szólót, igen a szólót Buba táncolja! Bubát azért választják iszólótáncosnőnek, ,A rózsa haldoklása“ a címe a balettnek és mert már négy éve tanul táncolni s a kiesek közötti neki van a legnagyobb gyakorlata. Két hét muiltva lösz a teaest, amelyen monolog is lesz, meg szavalat, színdarab is és A rózsa haldoklása, első számként. Klin- gáékmak egyébről sem esik szó, mint A ró- zsü haldoklásáról!., készül a: zöld-sárga ruha Buba, a jövő csillaga ma még csak tizen- ötéves, a kamaszkor harmatos pattanásos korszakéban van, mamája özv. Klingáné szerint csupa üde, báj és hal alfán tehetség. Igen, ő a jövő legnagyobb művésznője. Ennek készül és ennek készíti a mamája is rajongó szíretertei. özv. Klingánc sovány, elnyűtt asszony, mindenki számára savanyu és keserű és haragos felváltva, s az ő egyetlen Bubájának a legjobb, legvadabb édesanyja, aki valaha taposta a külváros macskafej-köve;t. Imádja Klingáné a lányát. Nem. Bálványozza, De nem is lehet azt kifejezni. A bálvány 150 centi és 65 kiló. Tömött zsákhoz hasonlít. Legvastagabb rajta a dereka. Buba tehát nem éppen karcsú. Ahol más vékonyodik, ő következetesen vastagszik. Például bokában és csuklóban. A feje, ó, a feje szép nagy fej, olyan orral, amelyen a iikak dominálnak s ameyről azt szokták mondani, hogy beleesik az eső. Buba ugyan nem emlékszik, hogy valaha is beleesett volna az eső, vagy akármi más. Tel» van amellett szepilővel. A haja gyönyörű és ápolt, szép vi/ágevs szőke. Anyja mossa tojássárgával, samponnal, ecettel, mindennel, amivel hajat csak mosni lehet. Szeme barna és nagy, szája vastag, foga lapát. Nem, Bubának csak szájacskája, fogacskája és szemecskéje van. — Megmostad a fágacskádat? — kérdezi özv. Klingáné. Ó, igen, Buba megmosta, legalább is azt mondja. Megy az iskolába, viszi a tízórait, megy a tánciskolába, viszi az uszonnát. Rengeteget eszik, megeszi az anyja nyugdiját, cukrásztészta kell neki, szalámi és csokoládé és mindennap friss vacsora-, s ebédre legalább háromféle. Mikor Buba ebédel’, nem szabad őt zavarni. Ül az anyja a konyhában egy hok- kedlinek nevezett kis széken és nézi a bálk- ványt, amint tömi magát és csámcsog és szuszog és minden falat után vizet iszik. Nem szabad egy percig sem késsen a leves után a hús, a hús után a tészta, mert Buba morog. Beszélni sem szabad hozzá, ha eszik, mert az elvonja- a figyelmét. — Miért etetsz, anyu? — mondja Buba. vizsgák és más hasonló okok miatt máris Mért etesz. Nézd, hogy hízok! valódi selyemből, Klingáné rááldoz minden rááidozhatót. Buba próbán van. Buba fellép. Buba első fellépése. Nagy esemény, 50 év múlva ugyanazt fogja jelenteni, rint most az, hogy Fedik Sári első fellépése. És elérkezik a nagy nap, az izgalmas, nagyszerű nap, a nyomtatott programban ott áll a Buba neve, igy: A rózsa haldoklása, balett, táncolják: Kovács Poci, Kiinga Buba stb., stb ... Másodiknak van téve Buba csak, pedig főtáncos, de Poci az einöknő unokahuga. Hja, már művészi pályája kezdetén tapasztalja Buba, hogy első a protekció, második a teherttség, s a nyolcéves Pocit csak azért nem léptették elő szólóvá, mert nem tudta a táncot betanulni. Este taxi viszi Bubát, meg az anyját a fellépés színhelyére, ahol anyák és lánykák vannak. A lánykák a- színpad melletti kis szobában libegnek, próbálgatják a számaikat, nevetnek, táncolnak, festik a szájukat, meg a szem pilláikat és ilyeneket mondanak egymásnak: Csodaszép vagy Marikám! Remekül áll a ruhád Bori! özvegy Klingáné tízéves fekete díszruhájában, kimosott kezeivel) igazgatja Bubát. Nagyon távol érzi magát ezektől az asszonyoktól, akiknél tálán fiatalabb, de mindenesetre öregebbnek néz ki náliluk. Ezek nem mosogatnak, cselédje van valamennyinek, szép fürdőszobás lakása, talán még udvarol- tatnak is maguknak. Mig ő, özvegy Klingáné, szomorú, szegény, furcsa édesanya, külvárosi egyszoba-konyhás álmodozó édesanya. Hogy is kerül ide közéjük? Csak Buba révén, aki rendkívüli tehetség, de lesz neki még jobb dolga is, talán egyszer még uj ruhája is Iksz, majd ha Buba . .. KÜÍllenc óra. Féitiz. A közönség türelmetlen. Ete még nem kezdhetek az előadást, egyik szereplőnek nincs itt a parókája. Végre megérkezik a paróka s fdllebben a függöny. Taps. Konferánsz. Majd A rózsa halála. Hat zöld-sárga gyerek, a középen Buba, a művészet szent, átszellemült: lázában. Buba haldoklik, sokáig haldoklik, rugdos párat, végül lerogy, ledobban a földre. Zene forte. Taps. Özv. Klingáné íöröigeti •a szemét & habár enyhül a taps, kikergati Bubát a színpadra újra, meg újra, hadd ünnepeljék. Mert a legszebb, a legtöbb, ha valakinek ilyen nagy művésznő Ileánya van, akinek holnap benne lesz a neve az összes lapokban ... Marton Lili
