Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-03 / 253. szám
A ' L P 1 19 3 5 november 3. mamámmá. ELLENZÉK a Liszt és a rajkó ftimnmnmrm A A nagy magyar muzsikus bámulato- Xb§ nsan gazdag életéből hadd mondjak el az -uj « jubiláris esztendejének kezdetén egy "'■•Ava.levéssé ismert epizódot. x>i-l Lisztnek tudvalevőleg jóbarátja volt - iój.jróí' Teleki Sándor, ugyanaz az érdekes, 'iaxzertelen hevíi és kitűnő Teleki, akinek -lóbürdélyi kastélyában Petőfi a mézeshete- Höi j‘)xet töltötte. A gróf hosszú utazást tett ^bxeLJszttel Oroszországban, együtt volt vele ?dnihö8erlinben és gyakran meglátogatta Pá- •flßdei isban. A nagy muzsikus folyton a cigá- Dulovnyokról faggatta és magyar nótákat fßÜobjjiudoltatott vele. A magyar rapszódia °m dook motívumát Telekitől hallotta elő- •löx.zör. — Szeretnék egy érdekes kísérletet - innoenni, — mondta egyszer Telekinek, — üwq <és pedig ezt: kiválasztani valamelyik vnégtügány sátoraljából egy tehetségesnek í öxetéátszó purdét és azt kiképezni hegedii- xaávüimüvésznek. Azt hiszem, világraszóló smonűenomént lehetne egy ilyen magyar ci- vgyná^ány gyerekből nevelni. dfieO Csak úgy hangosan gondolkozva Gíbnorniondta ezt Liszt, aztán maga is elfelejti .aítaette. Hosszú hónapok teltek el, mikor sdxivgegyizben, pontosan negyvennégy nva- H tnáján, Teleki beállított hozzá Párisba egy ■nöhjxulönös fickóval. — Tessék — mondta Lisztnek. —ezt inágfimiagának hoztam ajándékba. Józsi a .avsneve. L§i3 Cigánygyerek volt az ajándék, mintái vgegy tizenkétéves. Pitykés dolmány volt s b}[jj "ajta és vitézkötéses nadrág. Arca sötét- •ßnißoarna, fekete haja dús és kócos. Kezé- 9d nsejen hegedű. xaiJ Lisztet kissé zavarba hozta az aján- .Ab. sók. Nem igen tudta, hová tegye. Ma- íánájgánál nem tarthatta, mert éppen hosz- ddßxozabb spanyolországi hangverseny kör- J £*ijlatra készült. Egyelőre elhelyezte édes- ß[ynnnyja házánál. De a gyerek ott csakha- rß/miar tűrhetetlenné vált, lopott, nyalako- t díolűott, mindent összetört és elrontott. iüiox/Azonkivül senki sem tudott vele be- .infoxrszélni, mert a fickó csak magyarul és znâg: cigányul tudott. Liszt mama e nyelvek rAivr egyikét sem beszélte. 1 A A fiút valahogyan kosztba adta tehát txeiJLiszt és beíratta a párisi Conservaíorie bagsíihegedü-tanszakának tanárához, Massart bogarSiegedümüvészhez. Kifizetett érte min- > insíxlent előre, aztán elutazott. Hosszú bolyongásai közepette állan- nßöbdöan Íratott magának az ajándék-gye- dairek haladásáról. De rossz híreket kapott .BÍönóla. Józsin nem fogott a tanitás. Kono- i ínakul ragaszkodott a maga otthon tanult iáilbeifráihoz és semmi módon nem lehetett riidérrábimi, hogy gyakorlatokat játsszék. oxgL* 1" Viszont annál többet járt az esze a ru- .•nárfhán: mindenáron rikító nyakkendőket tißilßlakart, fényes topánt, feltűnő holmit. ;ncjY Nem engedelmeskedett senkinek, hazu- .Jtobdott, szemtelen volt. ÚJ Liszt levélben Strassburgba rendelte, ß tio ott adott neki légyottot. Józsi fel is ke- 9iz9r reste a Strassburgba érkezett zongoráidra művészt, aki alig ismert rá az erősen dßili illatszerezett uracsszerü piperkőcben a légió cigánygyerekre. — Hallod-e, úgy nézel ki, mint va- irriEÍ lami gavallér. — Az is vagyok — felélte kihivóan és ygiv vigyorogva a gyerek. J Liszt játszatni próbálta. Nem haladt ; xß az a világon semmit. A művész fejét /Ö2D csóválta, de elhatározta, hogy tovább [óiq próbálkozik a gyerekkel. Lehet, hogy a fiéq párisi környezet ártott Józsinak. Elküld- f 9l te tehát egy német városkába, Löwen- \ieö bergbe, ahol egyik Hohenzollern herceg gßd kastélyában Stern hegedűművész ve- 1Í9X zette a zenekart. Liszt erre a Sternre isid bizta a fickó oktatását, hosszú időre i Saját gyárában készült Csehszlová- | I hiúban a modern tudomány legutóbbi 1 £ találmánya. — Óvakodjon utánzatoktól!! I m [ffîrmews] #j előre kifizetett mindent és meghagyta, hogy néha küldjenek neki Józsiról hirt. Kapott is híreket, de megint csak rosz- szakat. Jó idő elteltével Liszt Bécsbe került és elment a „Zum Zeisig“ nevezetű vendéglőbe. Ott cigánybanda muzsikált. Ahogy Liszt helyet foglalt társaságával egyik asztalnál, a bandából odarohan hozzá az egyik füstös, térdre borul előtte, kezét csókolgatja, boldogan ünnepli. En vagyok a Józsi bátyja, — mondta németül — csókolom a jóságos kezeit. A jó Istenre kérem, tessék nekünk Józsit visszaadni. — Józsi komolyan tanul. Hegedűművész lesz belőle. — Nem jól van az, kérem. Nem való az ilyesmi cigánynak. Az Isten szerelmére kérem, tessék őt visszaadni. A többi cigány is odasereglett, mind elkezdtek rimánkodni, mintha csak a siralomházból akartak volna kiszabadítani egy családtagot. Liszt vállat vont. Részint nem merte a felelősséget tovább is vállalni, hogy erőszakosan beleszóljon egy emberi életbe, részint meg reménytelennek is látszott már a dolog: Stern híradásai tele voltak panasszal, hogy a fickó semmit sem tanul és tűrhetetlenül viselkedik. Irt Löwenbergbe, hogy Józsi azonnal keljen útra és jöjjön Bécsbe. Itt aztán majd határozza el maga, hogy mit akar: úriemberré nevelődni és tanulni, vagy cigánynak megmaradni. Józsi megjött. Majd megbolondult az örömtől, mikor övéit viszontlátta. Másnap az egész banda szőrinszálán eltűnt a városból. Hazavitték Józsit Magyar- országra az apjához. Liszt a cigányokról írott vaskos könyvében évek múlva ezt az esetet is leírta. A fejezetet igy végezte be: „Vájjon vi- szontlátjuk-e még valaha, valami erdő- szélen, hegedűvel a kezében, amint pipázik, vagy alszik? Ki tudja?“ Viszontlátta. Egyik magyarországi körútja alkalmával elvetődött Debrecenbe. Ott találkozott Józsival, aki a város végén nomád sátrak közt tanyázott a fajtájabeliek között. A párisi gavallérra alig lehetett ráismerni. Piszkos, rongyos, mocskos volt, állati sorban tengődött. Hajdani pártfogójának láttán vigvorgó mosollyal mutatta hófehér fogait. De mikor Liszt megkérdezte, Kerülje el a veszedelmes kísérletezést ismeretlen készítményekkel! Használja a fiatalság és a szépség megtartására a híres RICHARD HUDNUT THREE FLOWERS készítményeket! AZ ELSŐ EGYÜTTLET... yan-e nő, aki az eíső együttlét fontos- v ságát a férfivel, akit egy tánc, vagy teadélután alkalmával kitüntetett, nem ismerné-e ? Mig itt a fényár csillogása, a zene és a tánc hiányzik és ez a tündér? összeállítás az egyéniséget nem rejti el többé, a szép arcbőr, minden nő ellenállhatatlan báia, !éo az előtérbe. A THREE FLOWERS PÚDER, amelyet a hires Richard Hudnut gyár készít, védi és megszépíti az arcbőrt és New ícrk és Páris előkelő hölgyeinek a kedvence. E1CHAE HUDNU ♦ throe outers* púder és KRÉM nem akar-e innen valahova jobb sorba kerülni, rémülten húzódott vissza társai közé: — Nem, nem! Itt akarok maradni! Liszt vállat vont, pénzt vetett neki és otthagyta. Továbbment a hihetetlen dicsőségbe, sikerbe, világhírbe. És tudta, hogy kettejük közül nem ő a boldogabbik. Harsámji Zsolt. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Vera meg a Vera, öcsém két és féléves kisleánya a kertben ült. székpadjában, a vadribiszke és a jégcjolyó-bokrok között, fején vékony galykoszoru, sötét szemében a játék tündérálma s amint én beszélgetés közben ön- tudatlanul, évtizedek óta belém idegzett, gépies mozdulattal cigarettát kotrok elő zsebemből és rágyújtok, ő abbahagyja a játékot és tündérálmot, a csodálkozástól tág szemmel szájamra mered s az izgalomtól szinte rekedt hangon ezt kérdezi: — Mit csinálsz te? A helyzet nyilvánvaló. Azt látja, talán életében először, mert apja nem cigarettázik, hogy egy ember, a teremtés koronája, akitől eddig mindenféle hasznos fölvilágositást kapott, itteni rejtélyes tartózkodásra és környezetére — a lángra, a kutyára és a csillagra — vonatkozólag, ajka közé vesz egy gyárban előállítóit, fehér papírba csomagolt dohányrudat, de nem eszi meg, amint észszerűen várni lehetett volna, hanem ott fi- tyegteti, szívja, a vége tüzesedni és parázslóm kezd, körötte pedig bodor-kék füstfelhők szállingóznak az őszi levegőben. Ámulata akkora, hogy magam is elámulok tőle. Ilyesmit még nem tapasztalt soha. A tündérek, akikkel imént társalgóit, az álomvilág páraalakjai sem olyan titokzatosak, mint ez a kézzelfogható, érzékelhető valóság. Fekete szeme, mely közben még jobban elfeketült, választ vár tőlem. Mit feleljek neked, édes — tűnődöm — milyen szabatos magyarázattal szolgáljak neked, te emberi lény, aki a petesejt és a csírasejt találkozásából jöttél létre, oly végzetesen, mint a világűrben az égitestek s harmadfél éve járod ezt a földet, te teljesen műveletlen, irni és olvasni nem tudó őstehetség, te minden tudományban és irodalomban egyformán tájékozatlan gyönyörűség, te rokonom és vérem, aki ocsúdó érzékeiddel nyilván éppoly fogékony vagy a csodálkozásra és ámulatra, mini én ilyen koromban. Hogy mit csinálok mostan•? Hát bizony erre nem oly egyszerű válaszolni, mint te hiszed. Mondhatnám tréfásan, hogy tüzet eszem és füstöt iszom rá. De én nem akarlak becsapni, se felülről kezelni. Ahhoz, hogy az élet legparányibb mozzanatairól becsületesen és értelmesen beszéljünk, szükséges tudnunk mindent, de mindent, ami azelőtt történt, amit az emberek évezredek óta gondoltak és éreztek, történelmet, bölcseletet, csillagászatot s most el is kezdhetnélek beavatni ezkbe a titkokba, de félek, hogy mire ez a gyorstanfolyan véget érne. te körülbelül tizennyolc éves lennél s akkor is csak édeskeveset sejditenél meg abból, hogy voltaképpen mit is csinálok én, amikor ciI Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés ERZSIDET KIRALYN j garettázom. Mindenekelőtt magamról kellene j szólnom, hosszan és bonyolultan, arról a I mélységes mélységről, mely egy ember lelkében lakozik. Vedd tudomásul tehát, Vera, hogy ilyenkor megjutalmazom magam egy kis mámorral azért, amit az előző percekben szenvedtem, vagy esetleg megbüntetem magam, nyelvemet és szájpadlásomat pörkölve, egészségemet rongálva, azért az örömért, melyről azt hiszem, hogy méltatlanul jutottam hozzá. Vedd tudomásul, hogy mi. amikor nyugtalanok vagyunk, nyugodtak akarunk lenni és amikor nyugodtak vagyunk, akkor a nyugtalanságra áhítozunk s szivünket, mely percenként hatvanat ver, végezve a maga robotmunkáját, paskoljuk. pácoljuk, korbácsoljulz, hogy csak azért is százhúszat verjen és mennél gyorsabban vágtasson a végső célhoz, a halálhoz. Vedd tudomásul, hogy minden áron élni akarunk, de minden áron meg is akarunk halni s az életvágy és a halálvágy között lengünk és táncolunk, játékosan, mint az inga. Vedd tudomásul azt is, hogy az életet botrányosan és felbőszitően rövidnek tartjuk, de a kis részleteiben botrányosan és felbőszitően hosszúnak is s fölsóhajtunk a boldogságtól, hogy már ismét délután van, hogy végre szerda van, hogy már megint nyár van és ősz van s nincs előttünk annyi letudni és elintézni való idő, mint eddig. Általában ilyenek vagyunk, Vera, de ezt te most még nem értheted, ennélfogva nem is magyarázom meg neked, hogy mit csinálok, amikor cigarettázom és miért cigarettázom. Lenyelem gyorsan kigömbölyödő párbeszédemet, egy kukkot se szólok. de hogy mégse maradjak adós a válasszal, Vera elé guggolok, fogaimat vicsorítva mutatom neki az égő cigarettát s szájamból, orromból vastag füst felhőket fújok rá. — Mit csinálsz te? — kérdezi még egyszer rémülten és kacagva a csiklandozó füsttől s úgy tetszik, hogy ezt gondolja magában: — te hozzám hasonló, te az élet egy rejtélyes darabja, te ember, te felnőtt, te csecse- i mő, te csodálatos, te megmagyarázhatatlan, I ta őrült. Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü: 1 -60 P. Er- zsébet-pincében egypincér rendszer
