Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-17 / 265. szám
X 1935 november í 7. ellenzék zm KBJMVtHţSWWSB iiCi^i'SSP*5K>?®S®SBK5ffS1|,i53I90^U?1?'* S * * S * l3 XŰCSP^® ■'/. "■. ihoí a változott világ sem tudta felforgatni a régi polgárság életét Riport a soproni BoUnenziichterek zárkózott életéről, ahol fekete ruhát öli a mennyasszony és habbal töltik a rétest,,. SOPRON, (Az Ellenzék tudósítójától.) Tavaly is jártam Sopronban, de akkor még — mint 'teljesen idegent — csak a varos külsőségei, a hangulatos régi házak és a nap- íényes nyaralók, a „Löverek“, érdekeltek.^ Idén már a város 'leikét keresem. S ezerţ kutatok a soproni Ponaliterek, a babtermelő vazdapolgárok élete után .. . Ök Sopron őslakói, eredetükre nézve bajorok. Azért neve-zik őket Bohnenzúcbl ereknek, mert szőlősoraik között ők termelik a h rés soproni babot. A Bohnenzüchtert aztan a tájszólás- poncih térré ferdíti. Viseletűk rendes és komoly. Fekete kötött mellényük, fekete csizmájuk s az asszonyok cs a férfiak által egyaránt hordott sötétkék kötényük önmagában is kifejezi, hogy olyan parasztok, azaz olyan őstermelők ők, akik már évszázadok óta városi polgárnak számítanak. A Poncihtereknél Életük legfőbb jellemvonása a zárkozott- j ság. így törekvésem talán meg is hiúsulna a j Bohnenziichterek lelkes patrónusának, Pött- I schacher igazgató ar támogatása nélkül. De ; Ő elkísér s sétánk a Bohnenziichterek Szent j Mihály-uteájába vezet, ahol már az építkezés j módja is kifejezi a lakók zárkózottságát. Az utca csúcsos tetejű, kétablakos kicsi ; házakból áll, a. ház homlokzatán fülkébe j illesztett kicsi szenttel s gyönyörű barokk j kőfaragássatl. A zárkózottság építészeti tünete f az, hogy a ház csak látszólag ilyen kicsi, j ilyen keskeny, valójában három-négy-öt j szoba .sorakozik mögötte. De ezek már az j udvarra nyílnak. A poncihler a világnak J csak annyit murat meg az életéből, amennyi s elkerülhetetlenül szükséges. Szobasorát az i udvar felé építi s a virágos udvarra nyílik j vagyonkája két itárházának ajtaja is: a pincéé j cs a magtáré. A giazdasági épületek is rende- | sek, de a szeretet, mely állandó jövedelmi j forrásához, a borhoz fűzi, a vas pinceajtók í művész: díszítésében nyilatkozik meg igazán, j Egyszerű, szerény udvarokban is gyönyörű j ötvösmunkákra, bukkanunk. Ha egyedül leírnék, bizonyára meghiúsulna j minden közeledési kísérletem, de vezetőmet gyermekkoruk óta megtanulták tisztelni, ért : ,i nyelvükön s szavára megnyílnak az ajtók és a szivek. Többnyire csak az asszonyokat találjuk orrhon, a férfiak kinn vonnak a szőlőkben és a Loverekben. S itt érdemes megállni, Minden Sopront- járt ember tudja, hogy <i várost körülvevő, nyaralókkal beépített- kies erdőket és gyü- möIc.sövöket Lövereknek nevezik, de kevesen ismerik e furcsa- név eredetét. Újabban kövérnek írják, utalva arra, hogy bizonyára a- besenyő ij jászokat, „lövész“-esket nevezte így a- németajkú nép, de ez a magyarázat époiy erőltetetten hangzik, minit a mai Sopronbánfalva helyét ádlc „Luer“-ből származtatni a Lövert. Sokkal kézzelfoghatóbb megoldás, elfogadni a Löver helyett a pon- cihterek „Lewer“ kiejtését. E szó a régi bajor il-exikonok tanúsága szerint gyümölcsfákkal belültetett határhalmot jelent s ez a meghatározás pontosan ráillik a Löverekre. Szóval .a férfiak nincsenek itthon, de -annál kedvesebbek az asszonyok. Kérésemre szívesen elmesélnek néhány eredeti poncih- ter-ételt. Miikor a napoleoni időkben a francia hadak Sopronba értek, -a- francia generális -azt a kívánságát tolmácsaltatta a gazdapo-lgárok- nak, hogy szeretné megizlelni a soproni étel- kü’önlegességekei. A legtekintélyesebb ponei bt er látta vendégül a generálist s <az ebéd fogásait a -legfinomabb, babból készült ételek képezték. A generális igen meg volt elégedve s folyton hajtogatta: „Oest bon, óest bon .. Mi-g végül nem áldhatta meg a házigazda, hogy -fel ne világosítsa: „Verzeihung, Gna‘ Herr, aber das sind keine See-Bohnen, sondern Duklesz-Boh- nen.“ A családi élet Miután. ir konyhai dolgokról eképpen kibeszéltük magunkat, a családi életre fordul a szó. Bár vendéglátó nénikéim bizony már öregecskék, mégis buzgón mutatják az esküvőjükön készült fényképeket, külön felhívja a figyelmemet, hogy ők bizony még nem öltöztek fehérbe s fátyolba, mint a fiatal pon- cihiter leányok közül a modernebbek . . . Ők a hagyományos poncihtcr menyasszonyi ruhában esküdtek: fekete taftban, fátyol nélkül, fehér mirtusiggal a vállon, a szoknyán és a hajban . .. S nézzem meg;, milyen előkelő jelenség a vőlegény, fekete bőr- nadrágban, fekete csizmában, asztrakán galléros fekete kabátban, ezüstgombokkal- a bőr- me Lény én . .. S valóban, e képről sugárzik -a soproni polgárok legvonzóbb tulajdonsága: rendezett &ÁIÖÜÖNTtanácsolja Önnek ma: M x yiafícfrvta,---&&L &e£yeó / Mindenki eloft ismert tény, hogy n foquk között fennoketdó ételmaradékok — a 4zá| cca 37 fokos hőmérsékletében — 10-12 órán belül erjedésbe mennek át Tehát nyilvánvaló, hogy nem elegendő fogainkat egyszer egy nap mosni, kétszer egy nap és rendesen, ez a helyes! és sose feledje el, hoqy a Kalodonl 3 kiváló tulajdonsága bizfosifja a helyes íoqápolást: a speciális foq-és szój-szcippon enyhe fl J habja alaposan megtisztítja a fogakat, * “ ot is ahová a fogkefe nem juthai el; a különlegesen finom tisztító anyag kifényesíti a foazománcot, anélkül hogy azt megtámadná; ® a Dr. Bräunlich által összeállított Sulfo rizin-Oleat fokozatosan távolítja el a fogkövet és megakadályozza az újra képződést. életet élnek ... Mily okos, követendő dolog az is, amit borkimérésükről elmesélnek. A kis fenyőg-xÉlyacska m-egetit, mely hol j ezen, hol azon a házon jelzi, hogy itt fehér, vagy vörös bor kapható, becsületreméltó irányított kereskedelem rendszere rejtőzik. Még Mária Terézia idejében kapták meg azt az előjogukat, hogy házuknál bort mérhetnek ki. Azonban vannak olyan okosak, hogy a soproni bortermelők szövetkezete ál- J tál beoszeatják; ki, . mikor mérheti ki a bo- J rát. így nem versenyeznek egymással s nyugodtak, hogy mindenkire rá kerül a sor. j * Bár ez már igazán nem tartozik a Bohnen- zü-chterek megismeréséhez, azt tanácsolják a nénitek, hogy el ne utazzam addig Sopronból, mig fel nem ültem az utcájukon átrobogó autóbuszra és meg nem néztem a fertőrákosi kőbányát: „Weil so was habn Vnoch niergends gcsehn . . .“ S igazuk volt a nénikéknek. A fertőrákos: kőfejtő valóban egyedülálló látvány a maga nemében. Most ugyan üzemen kivül áll, mer.-t a betonnal nem fűd ver- : senyezni, de a néma bánya gigászi barlangja; elnémítják a szemlélőben a szót. A csodálatos kőbánya A felülről fejtett kőbányákkal ellentétben, ez a kőbánya templommagasságu termekből áll. Hatásukat visszaadni eddig fényképpel is alig sikerült. A mélység, és magasság, fény és i árny olyan fenséges változatait nyújtják az I egymás mellett és egymás felett következő lermek, a roppant nagyságú oszlopok, hogy a szavak lei ró ereje megsemmisül, mert a látványt semmihez sem lehet hasonlítani. A Pannon tenger kagylólerakodása képezi ezt a kőzetet, melyben történelem előtti idők gömbölyű, lapos, homorú kagylói világosan, szinte azt mondhatnám: „személyesen“ kivehetők:: S ez az egymásra szorult roppant kagylóhalmaz látomást sugalmaz az elvonuló tengerről, amint szárazon maradnak az élőlények miíliárdjai. . . E kőzet múltja külföldi tudósokat ösztökél kutatásra, dr. Lampe berlini egyetemi tanár nemrégen vaskos füzeiben adta ki a fertő- rákosi kőfejtőről szóló tanulmányát, melyben hatását indiai sziklapagodákhoz és egyiptomi királysírokhoz hasonlítja. De itt nemcsak a ,,kőzet“-nek van múltja, hanem a „kő“-nek is, a barlangnak pedig jövője lesz . . . Autóbusztragédia Irta: SIMON TIBOR Olyan meleg vök akkor, azon a fullasztó augusztusi délutánon, hogy az ember cipője mélyen belevágott a puha aszfaltba. Olyan kábító és olyan nyomasztó volt ez a kánikulai levegő, hogy igy kiizzadtán, munka után, az ember inkább pazarlóvá lesz és bezsufoló- drk egy áttíizesedelt autóbuszba, hátha hamarább ér haza, mondjuk a Donáth-ut végére, teszem föl a Piroska nénihez, akinek a háza előtt folyik a Szamos és akinél a nyári hónapokat eltölteni, magamfajta kispolgári szemmel nézve, valóságos riviérai nyaralás, kevesebb költséggel, több csönddel és. a fantáziának korlátlan kiruccanásl lehetőségeivé!, Mert Piroska néni figyelmesebb, mint a nizzai Nesgresco maitre d'hotelje, jobbszivü, mint egy jólszervezett missziós- nővérek rendje, tisztább, mint az orlennsi szűz és okosabb, mint Einstein professzor. Mondom, akkor, azon a tikkaisztó augusztusi déli: ián, pontosan: huszonnyolcadikán, szerdán, háromnegyed hatkor, világosszürke másodéves preckelt ruhámban, melyben kifejezetten elegáns vagyok (hogy a halványzöld nyulszőrkíükpomról ne is beszéljünk), elsőnek ültem be a főtéren vesztegelő autóbuszba, talán azért, hogy elsőnek indítsam el a tragédiát, mély barázdát huzva a világtörténelem súlyos lapjain. A soffőr, a volán mellett, fogyasztotta a délelőttről maradt ebédet. Hogy mit evett, ezt legnagyobb igyekezetem dacára sem 'tudtam -megállapítani. Mélyen beszivtam tehát az ismeretien illatot, mely éhségemet némiképpen csillapította és behunytam a szemem. Melegem volt, ültem és vártam. Hűsítő kölniilliatfc csapta meg hirtelen bili orreimpáma-t. Egy nagyon csinos úri nő, meg egy nagyon divatos pincsi ülnek le, velem -szemben. Két elragadó teremtés, milyen ciszták, milyen kipucoltak, csak ne volna ez a forróság, szavamra több érdeklődést tanúsítanék irányukban. Egy ur csörtet el előttem, a soff őrrel szemben elfoglalja, ugyíátszik, megszokott helyét, kinyitja hatalmas újságját és belemerül. Rosszul mondtam: belefekszik, beleolvad, belehaló!. Szigorú pillantásától megperzsejődik az újság. Most egy isnájdig katonatiszt következik. Mellém ül. Együtt nézzük a hölgyet, helyesebben: ő nézi a hölgyet, én a pincsit, ia- hölgy a pincsit és a pincsi engem. A pincsivel telepatikus utón meleg barátságot létesítettem. Magas evikker-es hölgy a következő utas. A pincsi mellé kerül, komoran ráncolja össze eléggé ráncos homlokát. Szinte az arcára van Írva: tanárnő, akit megbotránkoztat a kutya jelenléte. Fáradt vagyok, de azért a pincsire kacsintok, a pincsi vissza. A hölgyet elintéztük. Egy házaspárral -az autóbusz már be is népesült. Én az újságos ur és a tiszt közzé vagyok bepréselve. A házaspár az ajtó közelében foglaltak el legalább négy helyet. Kövérek voltak és édesek, mint az orvosságra csurgatott málnaiszirup, lehettek ketten együtt úgy nyolcvanévesek. A férfi a nőt szivecs- kének szólította, a nő a férfit Fricinek, amire a pincsi minden alkalommal felkapta a fejét. Kiderült, hogy őt is Fricinek hívják. A soffőr befejezte az ismeretien kosztot és ezzel az ismeretlen szag a minimumra redukálódott. Minden jel arra mutatott, hogy rövidesen elindulunk. A to.xáskisasszony is megjelent egy éktelen dudaszóra. Még néhány perc és belesodródunk a tragédiába. E pillanatban még nagy az öröm, hogy a ' helyemet, mely kicsi ugyan, de kiérdemelt, nem kell átadnom senkinek, A tragédia -előtt úgyszólván ez volt a legnagyobb örömöm. Az indulás előtti néhány másodperc alatt még kilencen szálltak fel. A kilenc közü elsőnek egy tagbaszakadt, at rom-bak üLsej ü férfi, neve: Varjú Péter, vasmunkás, egészen pontosan és nyilvánvalóan. Ezt a munkászubbony felsőzsebéből kikandikáló munkakönyv- ről olvastam le villám gyorsasággal. Leült, de inkább leroskadt az egyetlen szabad helyre, fogai között mormogott, szitkozódott!, dühöngött. Vájjon miért? Vájjon kire haragszik Varjú Péter vasmunkás? Két diák, egy rendőr, egy hegedűtanár, egy hegedű, egy zongoratanárnő, egy zong... azaz, hogy zongora nélkül. Egy piaci kalmárnő, röviden: kofa, egy háztartásbeli női alkalmazott, röviden: cseléd és agy hölgy, akit díákem!ékeimből idézhetek vissza csupán, röviden: elvált uriasszony, ezek az újabb utasok, -akiket még látni bírok. A zongoratan ár nő, szemeinek hűvös pillantásával felállított a helyemről, miközben elátkoztam Wagnert, Beethovent és Puccinit és ezt az egész izzadt világot. Elindultunk. A snájdig tiszt cipője nagyon finoman közeledett az. enyémhez, miközben az elegáns hölgy szeméivel nyugtázta a közeledést. Bosszant, hogy engem itt összekötő kapocsnak használnak fel, de nem szólok, csak dühösen mosolygok. Szivecske azt mondta: „Aber, du Fritzi...“, mire a pincsifrici elvakkarulotta magár. Csak már otthon lennék. Jó, hideg fürdő a Szamosban, utána bőséges vacsora, egy nád- diványon végigcerpeszkedn, — egy jó cigaretta, végül nagy alvás, csak már otthon lennék. A 'tragédia első fejezete a sétatérnél kezdődött. A tiszt, bár nem szívesen, nagyon nem szívesen: leszállt, előbb mélyen belenézett az elegáns hölgy koromfekete szemeibe. Kissé megnyugodtam. A kofa, korát meghazudtoló fürgeséggel rávetette magát az üres helyre. A hegedűtanár is leszállt a hegedűvel együtt, a rendőr is, meg. még egynehányan az állók közül. Szabad mozgási lehetőség mutatkozott. Most megfogom simogatni a p'ncsit. i Nem mintha ezáltal az elegáns hölgyet akarI nám ilyen kerülő utón . . . Nem. Azaz. hogy., j Nem. Elég az hozzá, hogy a kezem éppen ! a pincsi fején volt, amikor felszállt: S. Olga 17 éves. Terin isznak etlel, kivágott könnyű spcrlruhában, frissen, büszkén és világosszőkén. S. Olga 17 éves körülnézett, nyilván leakart ülni, dehát ülő férfi, aki etekintetben számba- jöhetne, csak Varjú Péter volt, parancsolóiag nézett tehát Varjú Péterre, mintha azt mondaná: mars a helyemről. Varjú Péter nem tud a szemekből olvasni, tehát S. Olga i7 éves csak nézett. Szivecske is Varjut nézic, az újságos ur is, Frici is, sőt, pincsifrici is, mindenki Varjut nézte. Varjú Péter csak ült. szemei karikások voltak, zubbonya gépolajszagu. Úgy ült ott. mint -akinek nincs kontaktusa a világgal, (gitárt ott ez körülbelül egy percen keresztül.
