Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-17 / 265. szám
BLLBNZfiK 19 33 november 17. 6 V.' iii bányászott kő multit minden va ó- . müseg s. crint a rómaikig törjed, mert u '.apron körül talál; római .sirköack ebből a 'bői valók. A bánva hiteles múltja a XVII. a. ad közepéig nyúlik vissza s a XIX. színi bécsi házai is tulnyomóré.szben ebből a öböl épültek. Eddig azok a kövek érvényesültek, mélyéért elvittek innen, ez.után az ittmaradt osz- opokna, üregekre, termekre vár a hírnév. j V kötermek kiválóan alkalmasak lennének , i szabadtéri játékok egy eddig ismeretlen j ajt.ij.ua... ez a szabadtér ugyanis fedett... tvő-szinház, a betüs/erinti értelcml>en. A terne!, akusztikája kitűnő s c gigászi kőtömbök eiiiiínulj.ik -> legmodernebb díszlettervező képzeletet ia mértani vonalak ritmika változatosságában ... S miközben újra Sopron leié utazom az autóbuszon, még, halasabb vagyok a „civiias tideüss- ma,,-ivak, mint eddig: Talán még nem is tudjuk, hogy meglévő kincsein kivül mi- iven jövőbeli értékeket tartott meg nekünk Sopron. Sz. Wcress Jolán Nem éppen szenzációs levél, de Liszt Ferenc irta és egy magyar lanitványA nak irta és éppen az idő előtt elholt, igen nagyra hivatott szegény Juhász Aladárnak. Ez. a Juhász Aladár rendkívüli zongoratehetség volt. Liszt igen nagyra tartotta. Volt lényében és sorsában valami Chopin-szerü. Öt is súlyos iiidöbnj vitte el. Már fiatal korában nagyon beteg volt, egyszer a Zeneakadémián Liszt órája közben érte utói a tü- ilövérzés. Liszt aggódva ment el több szőr is meglátogatni a szeretett tanítványt Juhászék Fortunn-utcai lakására, ahol különben nem ilyen szomorú alkalmakkor is megfordult. Liszt nem egyszer játszott négy kéz re Juhász Aladárral. Egy régesrégi pozsonyi szinlap birtokomban lévő tanúsága szerint 1881 április harmadikán érdekes hangverseny folyt le a pozsonyi városi színházban. A Hummel-emlékszobor alapja javára rendezték. A műsoron két énekesnőn kivül Liszt Ferenc, gróf Zichy Géza és Juhász Aladár szerepeltek. Van valami megrendítő abban, hogy műsor utolsó számát, a Rákóczi-indu- iót. Liszt és Zichy együtt játszották — három kézre. Zichy grófnak tudvalévőén csak félkeze volt, de ezzel úgy tudott zongorázni, mint Európában két kéz.zel is kevesen. Ugyanezen a műsoron szerepel aztán Hummel As-dur szonátája, amelyet Liszt és Juhász négykézre adlak elő. De természetesen nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor négykezest játszottak. Éppen erre vonatkozik az a Liszt-levél, amelyet közzéteszek a teljeség kedvéért. Magyar fordításban, mert ; levél eredetije német. így szól: ,,Kedves Aladár, mellékelem Bülow szép és különös balladáját, amelyet Vhlanel „A dalnok átka“ cimii versére irt. Örülök, hogy ezt a költői szerzeményt magával játszhatom négykézre. Mivel ma délután eljön az Akadémiára, kérem, hozza magával indulóim kötetét. Még egyszer megköszönve azt a mesteri előadást, amellyel tegnapelőtt Zichy Livin grófnőnél a Cserkész indulót és a Három királyok indulóját eljátszotta, maradtam kedves Aladár, mindig őszinte hive: F. Liszt.“ A levélben szereplő arisztukrata hölgy, gróf Zichy Nándorné, akinek házához a nagy művészt szives barátság fűzte. A Liszt-levél eredetije Juhász Aladár nővérének, Schlatter Alfrédné urhölgynek birtokában van. Tőle kaptam a következő Liszt-epizódot is, amelyet változtatás nélkül idézek velem közölt és kiadatlan v is s z a emlékezései bői. ..Liszt rengeteg elfoglaltsága mellett, amelytől sokszor lázas betegsége sem vonhatta el, önfeláldozó türelemmel hallgatta a sok képzelt zseni elő játszását és egynek sem törte szét reményét: szelíden. kedvesen bocsátotta útjára. A rajongó szeretetek mely sokszor imádattá fokozódott, megértő megadással és szelídséggel fogadta. Ámde ez a nagy szellem is ember volt és nem volt mentes a hiúságtól. Ravasz Ilonka, a későbbi Korbayné, egy jónovii énekművész felesége, tehetséges és nagyon kedvelt tanítványa volt Lisztnek, Weimarba is követte és állandóan közelében élt. Liszt egy délelőtt meglátogatta egy Veresné, vagy Vörösné nevű gazdag, előkelő hölgy, afféle Vereinsdame, társaságában Ravasz Ilonkát. Én, mint koraérett lányka, szoros barátságot tartottam a nálam jóval idősebb Ravasz Ilonkával és ekkor is éppen nála voltam. Liszt, mint ahogy mindenki tudja, nagyon szerette a cigányzenét. Hangversenyek után a Hungáriában vagy Vadászkürtben tartott vacsoránál elmerengve Hallgatta a fülébe huzó Rácz Pali vagy Balázs Kálmán magyar nótáit. Ravasz Ilonka pedig, aki kiváló dalköltönk, Szentirniav Elemér, unoka- buga volt, nagyon szépen játszott magyar dalokat. Ezúttal is eljátszott Veres- ! né kérésére néhány magyar dalt. A zon- j gora mellett a fajon függött Liszt fiatal- i kori arcképe, szép kép, amelyet Ilonka 1 Fritzi megszólal: — Hallja maga .. . Nem látja, hogy a kisasszony áll? Maga nem tudja mi az illLem? — Aber Fritzike — szól közbe Szivecske — was geht dich dass an? — Volt ebben egy kis féltékenység is, ahogy Szivecske mondta. Az újságos ur összehajtotta az újságot. Röviden, szinte szakértelemmel megállapította a tényállást. Csak ennyit szólt: — Felállni! Varjú Péter tehát megmozdult. Egyik lábát maga alá feszítette, felsőtestét e’őre taszította, kezeivel az ülést nyomkodta. Próbált felállni. Nem ment, — Szimuláns! —• mondja Fritzi. Varjú Péter szája elgörbült, csúnya káromkodásféle folydogá t az ajka között, de benn maradt a szájban. Varjú Péter hallgatott. — Szegyei je magát, egy nőt állni hagy! — rebegi közbe a tanárnő. — Neveletlen fickó — mondja a kofa. — Kérem ... én... én.. . — csak ennyit mondott Varjú Péter. — Fogja be a száját és álljon fel, — dühöngi meglepetésszerűen az újságos, aki ugyiátszik védőszárnyai alá vette S. Olga 17 évest, A tragédia elindult. Közbeszóltam: — Kérem, talán a kisasszony állhatna hazáig, hiszen . .. — Ne avatkozzék a mások dolgába — harsogja Fritzi. Tyü az apád mindenit: — Ha maga olyan nagylelkű, miént nem. áll fel maga? — mondom. A pinesishölgy mosolyog. Ez direkt felbátorít, A Fritzi: Hallja, vigyázzon magára! Szivecske: Aber Fritzike .. . Frici: Vau, vau ... vauuu . . . Újságos ur: Kuss! Varjú Péter: ... Kérem én felállnék, csakhogy ... Újságos és Fritzi (egyszerre): Szemtelen gazember! Varjú Péter: ... csakhogy a .. . gép kérem, az abrichter ... ráesett a lábamra, ide ni... Azt mondta a doktor ur, hogy lehet, hogy csontrepedés. Ho nap menjek fel a kórházba a röggönyre. Add tg a doktor ur két fa közzé tette, de igy is fáj, kérem... Tessék megnézni . .. kérem, én nem hazudok . .. Én sohse hazudtam kérem ... soha ... óriási csönd lett. Csak a motor egyhangú zúgása az, ami zaj. Utazunk. Az elegáns hölgy nagyon melegen néz rám. Ekkor újra' én: — Hallja kérem. Ön azt mondta ennek í az embernek, szemtelen gazember. Ha nem vonja vissza, vegye tudomásul, hogy második dijat nyertem ■& kisközépsulyban az országos versenyen. Hát én & torkába verem az ál~ kapocsát, tisztelt uram, de úgy a torkába verem ... Szivecske erre: — Aber, bitre... mein Mann hat dass nicht gesagt. .. Újságos ur: — Kérem, kérem az más. .. hehehe... az az ur izé . ., — Semmi izé!! — Igen. hát persze ... Nem akartuk megbántani, elnézést kérek. Persze ... Varjú Péter tehát üve maradt és hálásan nézett rám gépolajos szemével. Az S. Olga ('gv Reuss nagyhercegtől kapott. Ilonka felállt a zongorától s a képre mutatva, németül igy szilit: Nézze, drága mester, micsoda pom- p.is kincsem van nekem. I.iszt kedvtelve, mosolyogva hallgatta, ../Ián felém fordulva, ezt mondta: Egészen olyan vagyok a képen, nint Aladár, ugye? Erre Ravasz. Ilonka kedves niegbot- ■ felkiáltott: De. kedves mester, hogy mondhat ilyet? Aladár nagy zseni, de csúnya fiú. Liszt elnevelte magát és megveregette u művésznő vállát, mondván: — Haha, ez. az Ilonka, ez az Ilonka... Fruska leány létemre csodálkozva láttam. milyen szívesen vette a banális bókot. Pedig Aladár bátyám, nem is volt csúnya. Lángész eláruló széles, magas hornloku, átszellemült mély tekintete, finoman iveit ajka vézna testén is érvényre jutottak. De Lisztre, pisze orra lévén, igazán nem hasonlított.“ Az. epizód a kitűnő megfigyelés igaz színeit hordja magán. Liszt csakugyan boldog volt, ha bókokat kapott. De, hogy ilyen apró hiúságok mellett milyen lelki előkelőség lakott benne, azt éppen n fent idézett szinlap is mutatja. Volt egy idő, mikor Hummel majdnem kettétörte Liszt pályáját, Liszt akkor tízéves volt és apja mindenáron taníttatni akarta a rendkívüli tehetségű gyermeket. Régi barátjához, Hummel- hez, fordult tehát Liszt Adám, akivel valaha együtt szolgált az Esterházy- uradalomban. Gyakran muzsikáltak is együtt. Hummel válaszolt és olyan méregdrága óradijat követelt a hajdani jóbaráttól. hogy Liszt Ádámnak le kellett mondania a külföldi taníttatásról. Később más uton-módon mégis megoldotta a dolgot és u kis Franci mégis csak a világ első zongorása lett. De öreg koráig benne maradt a tövis, amelyet Hűmmel kapzsisága és szükkeblüsége szúrt lelFURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL Akinek pénze van, az feledékeny is köny- nyen lehet. Londonból jelentik: Hogy a hölgyek. kulcsaikat gyakran ismeretlen helyre rakják éli, az közismert, de hogy egy hölgy után külön repülőgéppel kell poggyásza kulcsait küldeni, az már ritka eset. Mrs. Brewer, egy idősebb angol hogy, Leánya láíoga- tására utazott Southamptonbó? Amerikába a „Majestic“ fedélzetén. Elutazása után vették észre, hogy poggyásZia összes kulcsait otthon hagyta. Az egyik hozzátartozó nyomban autóba ült, kirohant a repülőtérre s egy akkor induló repülőgép pilótájával elküldő tte a kulcsokat Cowes szigetére, onnan külön repülőgép iramodott a „Majestic“ 17 éves-párt teljesen visszavonult. Most már csakazértis: — Ez az ember reggel hattól, este hatig robotol, a kisasszony délután négytől hatig tenniszezett. Kit illet meg jogosan a hely?— És önök, kipihent nyugdíjasok, ha tetszik önöknek egy ilyen ifjú szépségkirálynő, miért nem ál nak fel önök és mién kívánják ezt olyantól, aki a munkafrontján esett el és lett — talán •— nyomorékká. Körülbelül ezeket mondtam, nagy hévvel és & győzelem bztos tudatában. Valósággal ráfeküdt a csönd az autóbuszra. S. Oga 17 éves) hol elpirult, hol elsápadt, mindkét szia azonban nagyon jól állt neki. Mert ha ellenségek is voltunk, szép ellenség volt, gyönyörű ellenség. A pincsis hölgy rám nézett (micsoda sikerem van?), felállít és igy szólt: — Tessék leülni, kisasszony Lett erre nagy felá .lás. Mindenki felállt. Az autóbuszon kiürültek a helyek. Csak Varjú Péter ült. S. Olga 17 éves büszke szőkeség rám nézett, felvetette a fejét az első megállónál leugrott. Na, ezt se látom többé az életben — gondoltam, * A tragédia megszakad, átugrunk néhány hónapot. A pincsis hölgy koromfekete szemei, az újságos, Fritzi, meg Szivecske már szinte-szinte súrolják a memória határait. S. Olga 17 éves azonban itt ül mellettem, amikor e sorokat irom és lelkemre köti, hogy semmit ki ne hagyjak a tragédia leírásából, azt sem, hogy a hős a végén elbukik: mea culpa, mea maxima culpa — mert S. Olga 17 éves ma már a menyasszonyom. KI UTA2IK MA POSTAKOCSIN? amikor vasút és automobil is rendelkezésre áll ? ! Ki ír ma lúdtollal, amil.or írógépen irhát ? i Ki küldi lóvéiéit futárra! idegen országba, ha telefon és rádió áll rendelkezésére ? ! Ki hasznúi más, kétes hatású gyógyszert, amikor bizonyosan tudja, hogy minden influenzát, akármilyen súlyos is, néhány óra alatt meggyógyít ?! Ischias és czúz, köszvény és neuralgiák okozta fájdalmat, fejfájást, fogfájást, menstruációs fájdalmakat, hüiéses bajokat Algocratine azonnal megszüntet. Algocratine praeventiv 52er és gyógyszer, megakadályozza a betegség fellépését és gyógyít is. Gyógyszertárakban és drogériákban kopható. kébe. A pozsonyiak azonban szobrot akartak állítani a pozsonyi Hummelnek. Liszthez, fordultak. És Liszt azonnal vállalta az utazással járó fáradságot, idő- veszteséget, munkát. Hetvenéves korában törődötten és fáradtan fellépett annak a Hummelnek emlékére, aki élete egyik legnagyobb csalódását okozta. Harsányi Zsolt után s miikor elérte, a kulcsokat a fedélzetre ejtette. Persze, a feledékenység egy csomó pénzbe került. * Kilencszer halt meg és még mindig él. Londonból jelentik: Tyndal Mac Ivor dr. nemcsak saját maga, hanem kollégái előtt is valóságos rejtély. Tyndal dr. orvos időrő'i- időre meghal és azután újból élet rekel, anélkül, hogy a ilegkiválóbb angol orvosprof esz - szórók meg ál lupi thatnák, hogy tulajdonképpen mi a baja. Nemsokkd ezelőtt egyik betegét kereste fel Tyndal dr. Útközben összeesett. Bevitték -a mentőállomásra, ahol az orvos a beállott halált konstatálta. Nemsokkal ezután egyszerre csak felemelkedett Tyndal dr. és megkérdezte: hol van? Erre beszállították a szanatóriumba, ahol az orvosok napokon át vizsgálták. A vizsgálat azzaíl végződött, hogy Tyndalnah semmi baja az égvilágon nincs. Kieresztették a szanatóriumból. Nemsokkal ezután újból „meghalt“ Tyndal dr. Színházban volt és egyszerre csak összeesett páholyában. Két orvos megállapította, hogy meghalt. Hazavitték, fdravatalozták, de néhány óra múlva újból magához tért. Ettől az időtől kezdve Tyndal dr. hétszer „halt meg". Egy alkalommal öt napig volt „halott“. Ekkor már senki sem hinti az orvos halálában és hagytak neki időt, hogy' visszatérhessen az életbe. A várakozók nem is csalódtak. Tyndal dr. jelenleg 4 j éves, eddig 9-szer halt meg és mindig ék * M’ért nem hordanak az arabok inget Londonból jelentik: Egy ismert angol orientalista, aki igen jól ismeri az arab történelmet, érdekes magyarázatát adta annak, hogy miért nem viselnek az arabok fehér humuszok alatt sohasem inget. Eszerint, amikor az arabok még birtokukban tartották Spanyolországot, épugy viseltek vászoninget, mint a2 európaiak. A spanyol szabadságharc idején Izabella, kaszti’iai királynő seregei Granadát ostromolták és ekkor a királynő fogadalmat 'tett, hogy addig nem vált inget, amig Granada vissza nem kerül a spanyolok birtokába. Nehéz harcok után elfoglalták a spanyolok a várost és a vitéz védőseregnek szabad elvonulást biztos róttak. Az arab véd- őrség vezére tudomást szerzett a kirá ynő fogadalmáról és ekkor a maga részéről megesküdött, hogy egyetlen arab sem vesz fel addig inget, mig Granada újból az arabok birtokába nem jut. Az eskü letétele után le is vetették az arab harcosok az inget. Ezóta ötszáz év telt el. Granada ma is a spanyoloké és az arabok nem viselnek inget.