Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-03 / 253. szám

* fí L L fi tS 7. fi K 1 U Ü 5 november /wuNnaasrw Esm RIPORTSOROZAT A SZÉKELYFÖLDRŐL A legősibb székely forrásnál Látogatás a rovásirásos ősi templomban. — Szineh és rajzok a szellemi felsöbbség és művelődés kicsiny szigetéről XI. 1VI VC.t'NI. A/ Ellrn/ék tudósítójától.) \ 1 írtos-hcgY legendás „Fehér lova' alatt teks/ik ez a falu, olyan festői szépségben, mintha illusztráció lenno egv székely nicses- kónyvben. Völgy fenéken van és meg sin «•sen völgyben, hunén» hepehupás dombok hátán, rakoncátlanul szaladgálnak össze­vissza házsorai, több mint ezer méter ma gasságban a tenger szine lelelt. Bármerröl próbáljuk megközelíteni ezt a falut, min­denhol hegyre kell mászni, türelmesen ka­paszkodni felfele Firtos irányába, mig egy­szer csak, mikor már azt hisszük, hogy a Firtoson vagyunk, elénk tűnik a tahi egyet­len templomának piros cserepes tornya, fé­nycsőn csillogó bádogszegélyével. A legma­gasabb dombon áll. közel a felhőkhöz es az istenhez, a faluból pedig csak itt-ott látha­tunk egy-egy piros, vagy fehér foltot a ha­talmas fák koronái között, melyek ugv rej­tik a házakat, mint valami erdő. A legősibb székely forrásnál járunk. Ez a kicsi unitárius templom itt a nagy hegy alatt őrzi a székely rovásírás leg­régibb és szinte egyetlen emlékét. Ennek a mennyezetén van a deszkatáblára festett ro- vúsirásos jelmondat: ..Csak egy az Isten“. Muzsnai György templomépitö nevével együtt. Ez, a hires emlék ismertté tette a falu nevét mindenhol, ahol magyarok lak­nak. Amint a faluban járunk, az a meggyőző­désünk. hogy nem véletlen körülmény foly­tán maradt éppen itt fent ez az emlék. En­nek a falunak a lakossága műveltségével, szellemi előrehaladottságával ma is jóval kiválik a székely falvak zöme közül és bi­zonyosan igy volt ez régen is. Sziget ez az eldugott hely itt magasan, nem az elmara­dottság szigete, amint földrajzi helyzetéből következtetni lehetne, hanem a szellemi felsöbbség s a művelődés szi- gete. Hogy szivárog fel ide a kultúra és a husza­dik század haladása, amikor város nincs a közelben, szekérrel is nehezen lehet meg­közelíteni a hihetetlenül köves utón. vasút, telefonhálózat messze elkerüli? Ugv látszik, a művelődés nemcsak ezeken az. utakon halad, hanem ezek nélküli is eljut oda, hol a lelkek várják és szeretik. Az a hatszáz léleknyi embercsoport, amely felte­lepedett ide a Firtos alá, mindig érezte lel­kében a székely nép hivatását, hogy kultú­rájában és művelődésében kell biztosítania fennmaradását. A békesség és szeretet faluja Ezt a falut szeretném a legszékelyebb fa­lunak nevezni, de hiányzik belőle mindaz, ami egy székely faluról él a köztudatban. Szinte romantikus kedvteléssel úgy vitték be a székely falut a köztudatba és iroda­lomba, hogy a kocsma, pálinka és bicskázás foglalja el az első helyet benne. Mit látunk azonban itt ebben a faluban, ahol járunk? Kocsma egyetlen egy sincs, a falu lakos­sága a szövetkezetből vásárolja be, amire szüksége van. De ebben az egyetlen szö­vetkezetben is hiába keresünk bort, pálin­kát vágj- sört. egyiket sem kapunk. — Hiába tartjuk, nincs fogyasztás — mondja a szövetkezet vezetője. — Néha még kapható pálinka vagy bor. de. jelenleg egyik sincs. Amikor van is, csak az erre vetődő idegen szekeresek fogyasztják. Zsakó Gyula tanitó ur aztán elmondja, hogy az iskolai és iskolán kívüli neveléssel miként érte el tiz év alatt azt a szép ered­ményt, hogy ma a falu ifjúsága sem nem iszik, sem nem dohányzik. Az öregek közül némelyik néha-néha még visszatér régi szenvedélyéhez, de a fiatalok példája már annyira befolyásolta őket is, hogy száz ember között alig akad egy-két dohányos. Keszeg embert meg éppen nem lehet soha látni. Zsakó tanitó ur tartózkodik attól, hogy bár­milyen érdemet is tulajdonítson magának a falu erkölcsének megtisztítása körül, mert, amint mondja előzékenyen, ezt a népet nem kellett sokat tanítani, természetében van a tisztaság. De az ő munkája nélkül alig állana ma itt a falu. — Az ügyvédet nem ismerik ezek az em­berek — mondja. — Nem perlekednek, a vitás ügyeket is elin­tézik egymás között békességesen. Úgy­nevezett „békéltető bizottságot“ állítottunk össze és ez elé viszik a vitás ügyeket. A bizottság határozatának mindenki köteles alávetni magút. Nem is volt elégedetlen­ség a békéltető bizottság munkájúval és döntésével szemben soha. C.sak egyetlen eset történi négy évvel ez­előtt, amikor az egyik gazda nem fogadta cl az ellene hozol! határozatot és ügyvéd­hez fordult. De meg is bánta, mert rosszab­bul járt. Ez volt a faluban a/ utolsó per. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, ha bicskázás ..még hírmondónak sincs“ mondja a tanitó ur. — Tiz év óta vagyok itt. de nem hogy bicskázás, de semmiféle vere­kedés nem történt ez alatt az. idő alatt. Ellenben van a községnek két zenekara: fúvós és vonós. Ilyen kicsi faluban szinte hihetetlen. A drága fúvós hangszereket az. egyes zenész.gazdák a maguk pénzén szerez­ték be. a vonós hangszereket pedig itthon készítették. V tanitó ur irányítása melleit már odajutottak, hogy több szólamban tud­nak játszani. A vasárnapi táncokban cigány helyett a vonószenekar huzza a nótát, a pénzt pedig, amit a muzsikusoknak fizetné­nek. a közművelődési alapra fordítják. Van ezenkívül dalárdája is a falunak, műked­velő egyesülete és szép kulturháza. Virágzás a kövek között Pedig a község szegény, nagyon is sze­gény. A határ terméketlen, nemcsak a ma­gas fekvés, hanem n köves talaj miatt is. Amikor ősszel, meg tavasszal kimennek szántani, előbb az egész család követ hord egy fél napig a földről, különben nem lehetne az ekével megindulni rajta. Nagyon silány a termés. Nyáron a szom­szédos faluk már mind arattak és a csép- léssel foglalkoznak, mikor itt fent a Firtos alatt még mind a lábán áll a gabona és zölden hajladozik a hideg szelek simítása alatt. Gyümölcs alig terem. Ezen a silány földön testvériesen oszto­zott meg a falu. Nincsen olyan ember, akinek vagyona ne volna, viszont nagy gazdaságot se találunk. A falu leggazdagabb emberének ötven holdja van, mig a szomszéd faluban a háromszáz holdas gazda sem ritka. Valóságos kis köztársaság alakult itt ki önként, a földek majdnem egvenlően osztódtak szét a családok között 20—30 holdanként. A szaporodás nem a legvigasztalóbb. Úgy­szólván nincs is szaporulat, mert átlag any- nvi gyermek születik évente, mint ahány ember meghal. Az idén éppen páratlanul rossz az arányszám, eddig csak három szü­letés történt, mig haláleset tiz. Alig van család, hol kettőnél több gyermek volna, különösen a módosabbaknál. Ugv látszik, a művelődéssel itt is velejár az elkerülhetetlen hátrány és veszedelem, a születések számá­nak csökkenése. A rovásirásos templomban A falu közepén van a temető és a temető közepén a templom, hatalmas kőfallal kö­rülvéve. Templomba menet a temető egyik részében a hősök emlékművét pillantjuk meg. Ezt a művészi kivitelű, négy oldalán féldombormiives emléket a falu egyik neve­zetes szülötte: Patakfalvi Zsigulim i. a '„luj-i unitárius kollégium kenviktusának gondno­ka készítette. A templom bejárata előtt hosszú, fedett folyosó van, amit ma már csak igen kevés régi templomnál lehet megtalálni, ősi szo­kás szerint innen temetik ma is a halottakat, itt van a siratóknak is a helyük. Különös meghatódottság fog el, amikor be­lépünk a templom ajtóján, hol az ősi szé­kely műveltségnek egyetlen emléke él. Alig hiszünk a szemünknek, mikor a menyezet egyik kockáján, közvetlenül az orgona fe­lett megpillantjuk a két sor feliratot, amit képes irodalomtörténetek lapjairól hajszál- pontosságnyira olyan jól ismerünk. Csodál­kozunk, hogy semmi megkülönböztetése nincs ennek a nagyértékü emléknek, való­sággal mi kell felfedezzük a templomok szokásos latin és magyar feliratai között. Amikor megpillantjuk, el fog a láz, hogy ■“PORCELLÁN I gazdagabb es legnagyobb választékban található a Cluj, Str. Memorandului 22. •/. alatti porcellán lerakatban ahol a legkedvezőbb árak mellett raktáron varr nak a legpraktikusabb porcellán - készletek, úgymint : Ebédlő, kávé, mocca, teaa, sendvic i, kompót, 8tb., stb., valamint tűzálló gyógyszerészeti és electroteclinikai cikkek is. Vásárlás előtt látogassa meg saját érdekében a Strada Memorandului 22. szám alatti IRIS Iris porcollángyári lerak tot I minden sarkot, minden deszkadarabot meg­figyeljünk, mintha nem kutatták volna elöl­tünk már százan és százan, hogy hátha elő­kerül még valami rovásírás. Érdekességek A templom mennyezete lécekkel kockákra van osztva és minden kockában más-más díszítés. Az orgona felett, közvetlenül a ro- vásirásos kocka mellett Ádám és Éva van lefestve a kígyóval a paradicsomban, de ez a deszka annyira megbámult, hogy alig le­het kivenni rajta valamit. — Olajjal kentük be kapjuk a magya­rázatot •— azért barnult meg. A rovásíráson kockát ugyanis annyira megrongálta a szú. hogy minden percben a szélomlásától kell tartanunk. Annyira kivékonyodott a deszka, mint egy cigarettapapír. Az egyház vezető­sége látva a veszedelmet, he akarta kenetni olajjal, hogy a szú további pusztításától megmentse, szerencsére azonban nem rajta kezdték, hanem a szomszédos kockán. Az olajtól teljesen megbámult a deszka, mire abbahagyták az. olajozást. így a ritka és nagyértékü emlék megmenekült az elbarnu- lástól, de nem a végleges pusztulástól. Való­színűleg nemsokára leveszik a templom mennyezetéről, mert a több évszázados, meg­rongált telő helyett újat kell tenni. Sok egyéb érdekessége is van ennek a templomnak. A/ oldalbejáratot még ina is hatalmas gerendával zárják el. mit a falba beépített járatban ide-oda tologatnak. Az ellenség elől védte ez az. erős ajtó a falu lakosságát, mely a nehéz, időkben a tem­plomba menekült. Valóban, szinte lehetetlen betörni. Az. orgonához vezető lépcső egyet­len óriási fa törzsből van kifaragva, hátul pedig megrongált, de szintén egy darab fá­ból ki faragott hatalmas padokat őriznek. Mindezek a régi időknek az emlékei. Itt egy feliratot is felfedezünk, ákom- bákoin irás, földműves kéz munkája: „1899 tavaszán husvétba, amikor a tem­plomot takarítottuk, olyan nagy hó volt, amilyent inég nem értünk s még nem szán lőttünk volt. Hús vét április 2-ikán volt. Egy­házfi voll R a fáj i Dániel és Keresztélv Ger­gely“. Így üzengetnek egymásnak a századokon keresztül ezek az egyszerű, jó emberek . . . A templom körül három hatalmas ,,zá- dog“-fa. Törzsüket egy sereg gyermek ha átalérné. A székely néphit azt mondja ró­luk, hogy ezer évig élnek és akkor üitették őket, mikor az első templomot építették. Megpihenünk a zádogfák alatt, amelyek még látták azokat az embereket, akik itt rovásírással írtak. Bözödi György. „Kell nekem valaki, akihez jó lehessek!“ — mondja Sólymosán Magda A primadonna portréja — életben és színpadon CLUJ. (Az Ellenzék tudósilójából.) Hu­szonkét éves. Huszonöt-harmineezer lejt ke­res havonta. Primadonna, vezérigazgatói fi­zetéssel egy éves színészi múlttal, abban a korban, mikor más fiatal lány az egyetemre jár s készül a jövőre és az életre. * Dr. Krenner Miklós, volt professzora azt mondja róla. hogy a legokosabb lány volt Aradon. Erről volt hires. És ha hallgatja őt az ember, meggyőződik róla, hogy Sólymosán Magda csakugyan okos. Csupa értelem, aka­rat, jót és szépet akarás. Egy délelőtti pró- baszünetben a színház sötét nézőterén ül­tünk. Angol kosztümjében, szemüveggel diák­lányhoz hasonlított. Megkérdeztem tőle, hogy mért nem fogadta el a pesti szerződést. — Egy szóért menjek el innen1? — kér­dezte és mosolygott — vidéki — pesti, hidd el nekem, ezek csak szavak! Itt is éppen olyan melegszívű és mélyérzésii emberek ül­nek a nézőtéren. Engem itt szeretnek, én itt szeretek. Gavallérosan megfizetnek, gyönyörű nagy feladatokat kapok, fejlődhetek. Mért menjek én el innen? Kis szünet után hozzátette: — Látod, egyszer úgyis elmegyek, még ha nem is akarok! Mert ez az önmagámmal szemben való kötelességem. * 1934 szeptember 26-án lépett fel először a János vitézben. Színjátszást sohasem ta­nult. A zeneművészeti főiskolát végezte, ahol 3 akadémiai és 2 opera-évet végzett. Diplo­más operaénekesnő , 15 operaszerepet tud. Szeretne egyszer operában fellépni. Mindene a színpad. Azt mondja, hogy csak egy éve él, mióta művésznő. Azt mondja, hogy mi­kor énekel, miikor játszik eltűnik a szeme j előtt a nézőtér, a súgó, a reflektorok s vala­hol egy másik, egy gyönyörű világban van, ami az ő igazi élete. * Ott ülünk Modern-penzióbeli kedves szo­bájában Sólymosán Magdával. Azért jöttem, hogy megkérdezzem: igaz-e, hogy férjhez megy. De először színészetről kell vele be­szélnem. Rózsaszín pongyolában és rózsaszín Gyümölcsfák és szöllőoUványok fajtiszta minőség­ben és legolcsób­ban beszerezhetők Maár László lahkoláfáháL Amd Cluji lerakatba már megérkeztek TORDAY miikertész telepére. — Nagy választék. — REGELE CAROL II. 7. — Árjegyzék ingyen. papucsban van, orrán a szemüvege, olyan az arca, mint egy 8 éves kislánynak. Mesél. Na­gyon érdekes amit mond s a hangja ugyan­az a természetes hang, amit a színpadról is­mernek az emberek. — Azt kérdezed, hogy miért sírok olyan nagyon a színpadon. Simom kelL Nem ne­héz ott mükönnyeket előcsalni, csak bele kell nézni nyitott szemmel a vakító erős ref­lektorba. De mikor én mint Bob herceg ér­zem, hogy örökre elszakítottak az én Annym- tól, aki 17 éves és én húsz vagyok, akkor nekem majd megszakad a szivem Ann vért és én szerelmes vagyok és férfi vagyok és ha Annyit valaki bántaná, azt én megölném. És mikor János vitéz vagyok és Pufi elhoz­za nekem az Iluskám sírjáról a rózsát, tu­dom. hogy ezt a rózsát a Szigeti adta oda Pufinak a szinfaJak mögött és mégis látom a sirt és a többi 10 szál rózsát és tudom, hogy az Óperenciás tenger 'választ el minket egymástól és nem tudom, hogy az mi. Csak látok valami rettenetes nagy vizet és olyan szerelmes vagyok a Stefanidesz Ilibe, hogy majdnem meghalok és sirnom muszáj . . . — Melyik szerep a legnagyobb vágyad? Prózai szerep. Drámai feladat. Sok szo­morúság van bennem, hajlok a tragikumra. De a komikumra is. Szeretném eljátszani Mu­ra ti szerepét a Szerelemből elégtelen-ben... Bajorét az Utolsó szerepben. — Hát a Kaméliás hölgyet? — Te! Ha ón eg\rszer eljátszhatnám a Kaméliás hölgyet! Azt hiszem, hogy a har­madik felvonás végén meghalnék a színpa­don tüdő vészben! * A szerep teljes átélésén kivül még egy érdekes tulajdonsága van Sólymosán Magdá­nak. Magasabb, mint egy középtermetű férfi, de kicsinek tud látszani, ha akar. Egyszer beszéltem Bajor Gizivel — meséli — s ő elmondta, hogy dacára, hogy alakja rém légies, sőt erőteljes, ha akarja légiesnek és álomszerűén karcsúnak tudja magát mu­tatni a színpadon. Szerény tehetség lenne magam akkor a nagy művésznőhöz hasonlí­tani!, de ez a tulajdonság egy pici mértékben meg van bennem is . . . És most végre megkérdezem azt a hizo nyos fórjhezmenést. — A dolog nem egészen hivatalos — felel Sólymosán —, de hogy házálányosan fejez­zem ki magam — szándékaink egészen ko­molyak, mert ő utazó mérnöke a CFR-nek. Aranyos, jó fiú, derék százszázalékos ember. És úgy kell nekem valaki, akihez hozzátar­tozzak. Akihez jó lehessek . . . (M. L.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom