Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-14 / 262. szám
X ESiSSSÄS u/ksuatizaatMLi Szerkesztőség és kiadóhivar. ai: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkí adóhivatal és könyvoszt. ily : Piaţa Unirii 9. tzim. — Teiefonszám: 109. — Leveleim: Cíuj, postafiók So. LVL ÉVFOLYAM, 2 6 2. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS C S Ü T Ö R T Ö K Előfizetési srak: havonta 70, negyedévre 21», félévre 4*0, rrsnt* fjic lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 23, évente ţa pengő. A többi külföldi államokba csak a portokülönbőzettfti rdbbw 1 9 3 5 N 0 V E M SER 1 4nj/villástól szabadultunk meg. November 14-e már eleve agg ászt ott mindenkit. Nemrég fokozódott a szorongás: a kormány a nemzeti- parasztpárt és a keresztény arcuonal tömegeinek a fölvonulási tervét ürügyek alapján meggátolta s Mihalacheék fenyegetődztek, hogy erőszakos eszközökkel is érvényt szereznek akaratuknak. Ez a lappangó és kitörni készülő pártháboru igazolni látszott a miniszterelnököt, aki Constanta-i beszédében jó és rossz csoportokba osztályozta ellenfeleit, a jelentősebb ellenzéki pártokat, személyiségeket és harcokat, aztán következtetéseiben burkolt célzásokat eregetett, hogy kormánya ált ozás esetén a „rotáció'■ kereke nem a nemzeti-parasztpárt, hanem a jobboldali csoportocskák felé fog gördülni. Ez is épp elegendő és fölösleges izgalmat, gyújtott és fokozta a politikai légkörben mindig kavargó kormot és szemetet, amely a pártpolitikai küzdelmek végletessé elfajulásakor az egészséges légzést veszélyesen akadályozza. Egy csapásra minden megváltozott. Fölléleg- zünk; élvezzük a nyugalmat. .4 függő válságokat egy-két királyi Idhallgatás szinte pillanatok alatt elbűvölt az előtérből és a közeli jövő lehetőségei sorából is. Egyelőre nem lesz kormányválság, egyelőre, nem sorakoznak föl utcai tömegek, ami az erős kéz és hatalmi kötekedés szünetét is jelenti. Egyelőre nem lesz heves harc a törvényhozásban, amely november 15-én kezdi meg rendkívül hosszú, tavaszi, nyári és őszi szünet után tevékenységét, amivel véget ér a különleges gazdasági és pénzügyi fölhatalmazás, ami éppen idején való, amikor be és kiviteli háborúba bonyolódtunk négy-öt kivételével a velünk kereskedelmi viszonylatot ápoló fontosabb országokkal és égető gazdasági — pénzügyi — hitel kérdéseket kell összefogott erővel életrevalóan és tevékenyen megoldani. Mindez békés, mi több, barátságos légkört kivan és igy remélhet is. Nem szottyan különös kedvünk, hogy megvizsgáljuk, mi okozta ezt a november 14-ére vonatkozó nagyjelentőségű és örvendetes fordulatot és átmenetet váratlan gyorsasággal és alapossággal. Titulescu boszorkányos tárgyaló művészete, Lupu állítólagos sokkhatása, Mantii öntudatos és önzetlen háttér- bevonulása-e, vagy az érdek, hogy ne szélső jobboldali kormányzat váltsa föl a jelenlegi rendszert és a nemzeti parasztpárt kormány- képességét ne érje újabb és újabb megrövidítés? Talán a kormányutódlás rendjét, sőt idejét is szabályozták megnyugtató módon és igen közel időre? Hiszen a nemzeti-parasztpárt aligha szerelhetett le ily gyorsan, ily föltűnően, ily kockázatosán, csak ködbc- boritott lehetőségek, vagy értéktelenül csillogó hal pénzek láttára, nem, bizonyára nem. Egyelőre azonban hiába való lenne, minden firtatás. A közélet egyetemes berendezéséhez tartozik, hogy ilyenkor csak hozzávetőleges magyarázatokra és változékony föltevésekre utalnak bennünket. Se a díszletek mögé, se föl a csúcsra nincs alkalmunk távcsövezi. Csak lassan és elejtett szómorzsák- hól gyúrhatjuk össze majd később a lehetőség valami kis kenyér yalacsinját. Azonban számos kicsinyes és olcsó magyarázat mögött mégis önkéntelen és akaratlan meg kell pillantanunk egy mozgató erőt: nagy erkölcsi és történelmi kényszer hatását. Amire a külsőségek is utalnak: Titulescu jelenléte és a Mironescu szerű politikusok kilépése a visszavonultságból. Ez a szükségszerűség a világhelyzet hatása és az ország felkészülődése a lehetőségekre, amelyeket a külügyminiszter teljes világítással és határozott szavakkal mutatott be. Ez bizonyára jelent olyan erőt és kifejez olyan értelmet, amely előtt a legélesebb pártpolitikai ellentétek és keserűségek is igaz lélekkel tartoznak fegyverletételre késztetni a fölabajgatott köztelket. Bármiként legyen, égy bizonyos és ez a valóság örvendetes: a november 1-í-i veszély elmúlt és jó nyugalom lesz: a népképviselet és alkotmány eddiginél igazibb szellemét fogja képviselni a kormányzat az uj törvényhozási munkában. Nem halasztják el m szankciók életbeléptetéséi a legújabb tiltakozó jegyzék mîmm sem OS&siQrszág ellenséges cselekedetnek minősíti kivitelének Betilt Paris uiabt tárgyalásokat pernél, Mnglia hideg nyugalommal fogadta az olasz tiltakozó segyzéket. Tapogatózások Németország é$ Franciaország közelítésére A déli és keleti frontokon tovább folyik az olasz előnyomulás Az olasz—abessáa háború katonai eseményeiről teljesen világos képet nem lehet alkotni. Az olaszok északon főleg azzal vannak elfoglalva, hogy Makallé elfoglalásával elért eredményeiket a háttér kiépítésével és a front előtt fekvő fontosabb stratégiai pontok elfoglalásával a lehetőségig biztosítsák. A déli és keleti frontokon, melyek egyik oldalról sem képeznek olyan szakadatlan vonalat, mint az északi front és óriási területekre terjednek ki, az olasz motorizált hadosztályok gyors előnyomulásban vannak. Ez a terület jórészt sivatag és abesszin részről minden valószínűség szerint abban bíznak, hogy az előnyomni^ olaszok ilyen sivatag-területen nagy csapatokat átvinni úgy sem tudnak és igy valamelyik bensőbb ponton kedvezőbb körülmények között vehetik fel velük a harcot. Az egész abesszin stratégia nyilvánvalóan arra a gondolatra vau felépítve, hogy az olaszok háttéri összekötő vonalait minél inkább meguyujtsa, ami egyúttal időt is adhat a készületlen abesszin hadsereg fölszerelésére. Erre a stratégiára vall. hegy mindeddig nagyobb harcok az előnyomuló olaszok és az abesszinek között nem voltak. Hogy a számítás helyes-e, azt a következmények fogják megmutatni. Ha az olaszoknak sikerül még idejében olyan teljesítő erővel kiépíteni összekötő vonalaikat, hogy mélyebbre hatolt hadseregeiket mindennel elláthassák, akkor az eddigi abesszin stratégiának az az eredménye lehet, hogy az olaszok a döntő harcok megkezdésének pillanatában már az ország jelentős területei fölött rendelkeznek. Viszont meglehet, hogy az abesszineknek éppen hadseregük felkészületlensége miatt más kivezető ütjük nem is volt, mint ez a slraiégia. A hadszintéri jelentések nagyrészben az érdekelt propagandákat akarják szolgálni és az előnyomuló hadseregek távoli céljait ugy adják meg, mint amelyeket a már közvetlen közeiben el fognak érni. Elfelejtik megjelölni, hogy e célok elérése előtt még hatalmas természeti akadályok és eddig érintetlenül erős hadseregek állanak. A diplomáciai frontok továbbra is nagy mozgalmasságot mutatnak. Előtérben az az olasz jegyzék áll, melyet a szankciók alkalmazására kész államokhoz Róma az utóbbi napokban juttatott el. A jegyzékben az olasz kormány erélyes érveléssel fejti ki újra azt az álláspontot, melyet már a népszövetségi viták alatt képviselt. Sőt bizonyos tekintetben tovább megy ennél is s amíg Genfbeu a gazdasági szankciók férfias eltűrésére vállalkozott, most kijelenti, hogy az olasz kivitel eltiltása valósággal ellenséges cselekedet, amely elmaradhatatlami] ellenintézkedéseket fog maga után vonni Olaszország részéről. Róma — mondja a jegyzék — ezért kénytelen felhívni az államok figyelmét arra a felelősségre, melyet a szankciók érvénybeléptetésével magukra vesznek. A jegyzék erélyes hangja meglehetős feltűnést kelt a külpolitikai központokban. Paris a jegyzékben annak a nyugtalanságnak jelét látja, mely az olasz hivatalos köröket a szankciók közeledő életbeléptetése miaít elfogta. London hideg nyugalommal fogadja a jegyzéket, angol hivatalos körök kijelentik, hogy az olasz jegy zék semmiben sem befolyásolja Anglia magatartását, mely ragaszkodik ahhoz, hogy' a szankciókat a kitűzött időpontban éleíbeléptessék. Parisban szintén az a vélemény', hogy a szankciók elhalasztásáról szó sem lehet. Illetékes körök azonban annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy' az olasz jegyzék újabb eszmecserékre adhat alkalmat. Az egyes kormányok, melyekhez Olaszország a jegyzéket eljuttatta, különben francia felfogás szerint sem fognak a jegyzékre válaszolni. Anglia és Olaszország között tárgy alások folynak ugyan, Mussolini tegnap is fogadta Drummond római angol nagykövetet, ezek a tárgyalások azonban kizárólag a Földközi-tengerre vonatkoznak és az abesszsniat kérdést nem érintik. A diplomáciai válság hátterében pedig tovább folynak a nyomon alig követhető tapogatózások az európai hatalmak erőviszonyainak újabb rendezésére. Ezek között vezető szerepet játszik az a kísérlet, mely Németország és Franciaország között akar közeledést létrehozni. Angol lapok szerint a közeledés érdekében Laval is nagy erőfeszítéseket tesz, mert azt hiszi, hogy' Németországgal való megegyezés esetén ugy a külpolitikában, mint a belpolitikában nagyobb mozgási szabadságot nyerhet. A német— francia közeledés létrehozása előtt azonban még súlyos külpolitikai és belpolitikai akadályok állanak és nagyon kérdéses, hogy ezeknek legyőzésére a párisi parlamentben nem nagyon erős Laval kormányának lesz-e ereje. Äz olasz sajtó ssmmkdák&éí KÓMA. (Az Ellenzék távirata.) A sajtó erélyes kommentárokkal huzza alá a szankciók ügyében nyilvánosságra hozott olasz jegyzéket. A lapok hangoztatják, hogy Olaszország nem kételkedik abban, hogy a gazdasági szankcióknak ellen tud (Vívni, szükségesnek tartja azonban figyelmeztetni a szankciós államokat arra, hogy a megtorló rendszabályok olyan komplikációkhoz vezethetnek, amelyekért való felelősséget Olaszország a megtorlásra vállalkozó államokra hárítja. Az egyes államok elleni sajtótámad*sok azonban enyhültek az utolsó napokban. Különösen föltűnik az Anglia ellesni sajtó h a djárat enyhülése. A Popolo di Roma például, aanely eddig igen éles hangon irt Anglia ellen, most azt kérdi, hogy mi fog történni a mostani válságot követő években. Tűiéibe1 i-e az angol-szász barátságos viszony a jelenlegi válságot? Mi azt hisszük — mondja vezércikkében a lap —, hogy a két országnak még sokáig közös utón kell járnia ás mindkettőnek szüksége van. a másikkal való együttműködésre. Ez a kérdés előreláthatólag a most következő évek egyik legfontosabb kérdése lesiz. Nem halasztják el a szankciókat PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Francia kormánykörökhöz közelálló laipok szerint I az olasz jegyzék nem tekinthető olyan éles- ! nek. amilyennek a sajtó fölfogja azt. Az I olaszok Lén5regileg csak eddigi álláspontjukat foglalták össze ebben, a jegyzékben, mely után remélni lehet, hogy újabb eszmecserék fognak következni. A szankciók elhalasztására azonban, amint a Temps írja, francia illetékes körökben sem gondolnak. A kisan- tant-barát sajtó meglehetős aggodalommal nézi, hogy Franciaország és a kisantant közötti viszonyban is válság mutatkozik az afrik* háborús viszállyal kapcsolatban. A Journal. des Débats hibáztatja, hogy egyesek azon a véleményen vannak, hogy a kisan- iant túlságosan ránehezedik a francia külpolitikára. A lap rosszalással szögezi le, hogy a régi francia külpolitika fölborulásának láthatóan hívei vannak. A szankciók elleni olasz jegyzék szövege RÓMA. (Rador.) Az olasz kormány a következő jegyzéket intézte azokhoz a kormányokhoz, amelyek a szankciókhoz csatlakoztak: Az olasz kormány szerint az olasz emlékirat érveit nem vizsgálták meg megfelelő módon. A népszövetségi alapszerződést nem alkalmaztak a tényleges helyzetnek megfelelően. Abesszíniából számos néptörzs önként helyezi magát olasz védelem alá. Az olasz kormány megszüntette a rabszolgaságot és az abesszin nép nem hóditót lát az olaszokban, hanem olyan hatalmat, amely védelmet jelent a számára. Ezt a védelmet nem is lehet többé ettől a néptől elvenni, meri különben borzalmas bosszuállásnak lenne kitéve. Minden egyes kormány felelős marad Olaszországgal szemben a: Olaszország elleni tiltó rendelkezések hibás és egyoldalú alkalmazásáért. Ugyanakkor a fegyver- szállitási tilalom felfüggesztése Abesszíniára nézve, csak súlyosbította a helyzetet. Soha konfliktusok esetén ilyen egyoldali: intézkedést nem tettek, senki sem vonhatja kétségbe az olasz kormány jogát, hogy védekezzék és biztosítsa népének egzisztenciáját. Kénytelen lesz irháit olyan gazdasági és pénzügyi intézkedő seket tenni, amelyek teljesen megváltoztatják majd jelenlegi forgalmát és árucseréjét Az olasz kivitel eltiltása valósággal ellensc ges cselekedet, amely olasz ellenintézkedése két von maga után. Olaszország nem akart eltávolodni a genfi fórumtól, amelynek egyik alapítója volt és el akarta kerülni, hogy súlyosabb komplikációk keletkezzenek. Az olasz kormány mindenesetre felhívja .»/. egyes államok figyelmét arra a felelősségre, amelyet a folyamatban levő intézkedésekkel magukra vesznek és ezeknek következményeire. Az olasz kormány tudni szeretné, milyen minden egyes kormány álláspontja az Olaszország elleni megszorító intézk - sekkel kapcsolatban. Suvich küliigvi á!' titkár. (Folytatása a 8. oldalon)
