Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-20 / 242. szám
erjeben A/ »Ut keposkonwe ez Ivépek emberekről a Adutokról, mozdulatok lol és fintorokról, képek u tnvus/rol es a télről, a teáról, a vidéki butyuhálról és i's.'i in is/,ómról, a/ idomról, a bahoná ró!, a/ öreg dadáról s a bnkafiintos pár- bnjsegédröl, képek a/ élet elmúló Finne v iol l gy ére/zFik, hogy elüs/.ör érint koz Fiuk a/ élettel, bogy elós/.ór latunk embereket, tárgyakat, zúzmarát és lám patényt s \ alami s/ii/ borzongás Int véig rajtunk, biz a/ alkotás csodája. Walts: nos: kij, az orosz irodalomtörté' uetiro az Anyeginról szailva azt mondja, hogy az ..élet megzavaró érzését adja.“ Hirlinszki, „Az orosz, élet ismerettóráAz alábbi érdekes útleírást egy francia gyarmati főtisztviselŐ erdélyi magyar származású neje küldi tápunknak az egyenlítői Afrikából. DAHOMEY, (szeptember). Egy pillanatig, mintha otthon !etilém volna . . . Fehérre meszelt, hivogatóan megpihentem t.viusi Állomás vérvörös virágú, pelárgoniás udvarával, — mennyi édes testvére van a messzi Erdély kanyargó sínjei mentén ... A mozdony íiityöl, hangja mindenütt ugyanaz, il.uzióm 'teljes. Csak egy szempillantásig. A pelárgoniás kis hazai kent nincs többé, a büszke, tüzes virágú hibiscus magának őrzi titkát e duhomey indóház pálmákkal árnyékolt udvarán. A nap már kezdi éreztetni halálos erejét. Szerencsére nem kell nélkülözném a zuhany- íiirdőt, mert az egész elsőosztályu kocsi rendelkezésemre áll. Nem is vasúti fülke ez, hanem 'tágas, szelíős, napeilen védekező szoba, kellemesen bútorozva, kényelmes, íonoM karosszékekkel a nagy asztal körül. Tükör is van kis toillete asztalkával. A szomszédos fülke a zuhanyfürdő, mig egy másik háló- tülkéül szolgálhat. Reggel hét óra. Amoussu, néger szakácsom, aki mindenütt kísér, egy közeli harmadosztályú hatalmas kupében parancsaimra les. Már jön is, hogy elkészítse a reggelimet. Nagy gyakorlattal működteti a ■yorsfőzőt asztalom egyik sarkán, mig a 0:0tkon az ízléssel rögtönzött reggelit rendezgeti az elefántcsonttal kirakott ébenfa- tálcán. A pompás reggelin meglátszik, nogy Amoussu a.ngol urat szolgált előttem. Magatartása is előkelő és angolos, nem különben az öltözködése. Fehér, frissen vasalt vászonnadrágban, sporting, nyak- endőve!, fehér vászoncipő, — egészen — Gál bácsi, van-e levelem? Milyen elborulások következtek, ha nem voit! Már pedig honnan lett volna! Lencsi akkor még táncba se járt — és ezek szerint teljesen akadémikus értéket jelenteti', Liza néni fenyegetőzése a Poidival, nemkülönben a kinpadet jelentő terem közepével — egyedül áát, ismeretlenül, az ő társadalmi köre -okkal később bővült ki, jaj, amikor már a harmatot is felszít ca a nap. — Ifiur kérem, süntögött körülöttem, mikor az anyám ebédutáni álmát ailudta, kész van a leckével? Bennem hirtelen felforrt a vér. Hát nem cégét hallom én ezeket a szózatokat szülői ajkakról is? Éppen a Lencsi volt még hátra, hogy ő is beadjon az életem elkeserítő'! közé! Ingerülten váLaszoltam: — Mi közöd hozzá. Majd épp a te orrodra kötöm. Szörnyen megrémült, csupa alázat jlett. — Persze, hogy nincs hozzá semmi közöm, azb csinálja az ifiur, amit akar és ha soha nem tanulja meg, akkor is az ő dolga. Azért kérdeztem, mert nem szeretném zavarni. Ha volna olyan szives . . . Hozta a rózsaszínű (levélpapírt, amelynek sarKaoan koszorúba zárt galambok csóko- ;ództak s biztató, megszelídült intésemre odakönyökö'ilt az asztalomra, diktálván: — Kedves kisasszony! írom kegyednek ezeket a sorokat, kívánva a jó Istentől, hogy egészségben találja, továbbá közlöm, hogy •mióta kegyedet megláttam, se éjjelem, se nappalom nincs, mert mindig a kegyed szép kék szemére gondolok, amivel engem meg letszebt bolonditani, de maga olyan büszke, hogy rá se néz az emberre, pedig igazi tiszta •szivet ismerhetne meg, amely a sirig hü„Fehér, Monsieur,, « ,,pany-os“ benszülöt- tek mellett. Az embemagasságú fü és az áthatolhatatlan bozót u-tán, melyet élénk szinü virágok, tarka színfoltjai vidítanak fel s kis állomásra érünk. Neve Agblangandan. Néhány benszülött ház bambuszból, szalmával fedve. Köröttük a kókuszpálnnák hajlékony ágain a kis „gendarme" madár függőfészektábora. Kecse.s gazdáik nagy zajjal keringenek mellettük. Megszámlálhatatlan baromfi éles kiállása vegyül el a ben- szülörtek diadalmas, üdvözlő ordításába. A nagyapák még vadul támadtak az első vasútépítőkre, akik a szó szoros értelmében egyik kezükben csákánnyal, másikban revolverre! dolgoztak. A Gajor és Baol törzsek nagy főnökei kegyetlen harcokkal akarták megakadályozni a sinek kiépítését. Csengettyüszó, mozdonyfütty, — már indulunk i- tovább. Fekete karok bucsumoz- dulatta] láncolnak a levegőben, izzó szempárok, irigy és vágyó tekinteittel kisérik. a boldogokat, akik rohannak tovább a „brousse“-on át. Cél nélkül talán. Utazni, az utazás gyönyörűségéért, ábrándja minden négernek. Nem egy van e számos fekete utas között, aki vasúti jegyénak kiváltásakor letesz 30—40 frankot a tisztviselő elé és kér egy billettet ezért az összegért. Felesleges megkérdezni, hová? Utazni akar csupán addig, ameddig a pénzből telik. Visszafelé gyalog bandukol, primitiv hangszerét pengetve, vagy önmagával beszélgetve. Száz kilométer is lehet az ut a vad afrikai bozóton át’, kigyó, vadállat nem zavarja. Ha a hivatalnok ismerős a helyi viszonyokkal, I egy retúrjegyet is ad a pénzért s akkor a boldogság teljes. séges . . . Megálltam az írással, — Lencsi, nem értem, kinek megy ez a levél? — Csak tessék folytatni, majd a végén megmondom. Beugrat valakit, gondoltam nem minden izgalma nélkül a -tréfa csín álló kedvnek. Azzal folytattam: — ... és csak az ilyen szivekkel érdemes kikezdeni, azért szépen kérem, hogyha leg- > közelebb viszem haza a székből a húst, ne legyen olyan büszke, hanem álljon velem szóba, mert lehetünk mi még egy pár... Szabályszerűen megiródott a levél, aztán jött n címzése. Az agyam kereke megállt, — Lencsi, hiszen ez te vagy! — Igen, ifiur, én vagyok. — Magadhoz insz levelet? Azok a szelíd szemek eibámultak a levegőben, most valóban harmatosak voltak, de fátyolozott és szomorúsággal, teli a hang is, amely azt mondja: — Minden lánynak írnak szerelmes levelet, csak én nem kaptam még. Nem tudja az ifijur, milyen bánat az, amikor másoknak van mutogatni valójuk, nekem pedig semmi, semmi. . . Hát nem csalok meg vele mást. Nem értettem, hiszen olyan tudatlan egy kis diák! Másnap se tudtam megmagyarázni, miért ujjong olyan sikoltozva Lencsi, mikor befordul hozzánk a levélhordó. — Lencsi kisasszony megjött a levél. A lány pedig izgatottan kezdte bontani. — Viajjon ki küldhette? Mondom, meg kell öregedni, hogy sok mindent megértsünk a világon. Rohanunk tovább. Mentői inkább haladunk Észak, vagyis a belső terület felé, a vidék képe annál változatosabb. Fanagy.ságu harasztok, szebbnél-s/.ebb virágcserjék s a mozdonyt tulharsogó vad-koncert. Érdekes nevű állomások, őrhelyek jönnek közbe- közbe. Ékpc-Djoif.a. Seine-Podji, Djerigbé, Adjara stb. Még lesz néhány addig, ahol leszállók. A hegyestetejü kunyhók mind gyérebbek, alig lakott területeken megyünk keresztül. Néha magánosán állnak a banánerdőkben, vagy a manioc-ültel vény között. De a vonat mindenkit érdekel. Amikor az érkező fütyülés felhangzik, mindnyájan abbahagyják munkájukat az érdeke« szem lelni való miatt. Az állomások perronján sürögnek az árusok, akik fülsikető hangon kínálják az inyencfalatokac. Pálmaolajban sült manioc- fánkot, főtt yam-yam-ot, füstölt halat, gar- rit, amelyek teck-levélbe göngyölve, háncsai átkötve, egy hatalmas tálban, vagy iaposko- sárban felhalmozva imbolyognak az áros fejebubján. (A néger soha semmit sem visz kézben, kis és nagy terhet egyformán a fején hord.) Újra a bozótos síkság. Néha-néha feltűnik egy' hatalmas kapok-fa, majd a baobab ház- vastagságu törzse. Kies, szép liget, hüvöst- adó fái alatt a Fétis parányi kunyhója. Szent titkát profán kíváncsiság nen> rabolja el. Kukoricamezők jól ismert színfoltja, mély tükrü tó vizipáhnákkal, ahonnan fel-fel bukkan egy-egy barna fa törzs, — a krokodilok. Egyik állomás főnöke fehér, fiatal felesége is vele van. Az ál'lbmás körül virágos és veteménycskert, háttérben gyümölcsfák. Itt is, mim mindenütt, rengeteg majorság, juhok, disznók. Az élet könnyebbnek látszik, mint otthon, Európában. A főnök és felesége örömmel üdvözölnek. Nincs más európai a környéken és ha a vonat nem visz fehér utast, hetekig nem látnak egyet sem. Minden jó volna, de panaszkodnak a rengeteg szúnyog miatt’. Egy f>erc után magára marad a rokonszenves házaspár. Naponta két vonat nekik is a fő szórakozásuk. Dél van. Édennek is beillő oázis, ahol vagy ötven főnyi fehér humuszos alak kelet felé fordulva, mellén, keresztbe font karral imádkozik. Ma a Ra- madam utolsó napján, a környék maraboui dicsőítik Aliaht. Amoussu nesztelen mozdulattal már ebédem körül forgolódik. Magamban felteszem azt a kérdést, hogy milyen varázslattal jutott ehhez a zöld galambhoz, amelyet ínyenc falatnak minősítünk Afrikában. Pompás ebéd után a megszokott! pihenést sem mulasztanám el, de a vidék annyira lebilincsel, Hogy inkább lemondok a kényelmes hálófülke használatáról. Lassanként közeledem a végállomáshoz. Egy bambuszkunyhó fakeresztje hirdeti a misszionáriusok nemes és nehéz munkáját az őstermészet ölén. Ez a legszerényebb és legőszintébb Isten háza, amit valaha láttam. A benszüiötitek itt fent északon, azok, akik nem keresztények, primitívebbek, mint ent a tengerpart környékén, csaknem vadak és teljesen meztelenek. Lesnek a vonatra, mint a majomcsapat, de közeledtére épugy szétrebbennek. A fehér ember megfélemlíti őket, de a vonat rájuk is igézettel hat. ők is simogatják szemükkel a gépet s irigylik ia sötét- bőrű fűtőt és mozdonyvezetőt. Ez a szenvedélyes csodálat okozta bizonyára, hogy nemrégen egy mozdony eltűnt a ,,brousse“-ban őisbozóthan füiösitől, vezetőstül. Hosszas keresés után találtak rájuk — Cameroun államban. Különben valamennyi néger vasutas rajongással tölti be kötelességét. Őket csodálják legjobban cs «tekintélyük, mint egy idegen Fétis papjának, hatalmas. Pobél Hat kilométer Nigéria angol gyarmattól Egyelőre itthon vagyok. Az elembe küldött autó a rezidenciára visz, ahol az egybegyült európai kolónia üdvözöl. VeLem együtt heten vagyunk. Egy ifjú gyarmalgazdasági mérnök átnyújt egy halvány tearózsát, az elsőt, amit sikerült kihoznia a dahomcy főidből. Elteszem emlékbe. Lefort Mária FURCSASÁGOK A NAGYVILÁGBÓL walesi Rheidal folyó körül gazdálkodó kisgazdák panasszal fordultak a megyei tanácshoz, hogy a kirándulók arcfestékeket dobnak a folyóba és ezzel ihatatlanná teszik a vizet barmaik számára. A tanács megígérte, hogy megvizsgálja az ügyet. * Veszélyes a repülés az oiajforrások, olaj- termelőhelyek és földigáztermelő vidékek felen, — mint ezt az amerikai repülőkhöz intézett egyik hivata os felhivás megállapítja. — Ha a repülő motorgáza ezekkel a gázokkal és kipárolgásokkal érintkezésbe jut, könnyen explozió követ kezhetik be. Az amerikai repülők tehát az oíajföldeket legalább is 1500 méter magasságban repülik át a jövőben, mert most már tudományosan megállapitónak, hogy eddig terjed a veszélyes zóna. * Az autóvezetők „veszedelmes kora". Londonból jelentik: Az ango automobilisták érdekes statisztikát állítottak össze. Kimutatták, hány éves korukban éri a vezetőket a legtöbb közlekedési baleset. A statisztikusok többhavi munka után kiszámították, hogy a legtöbb autóbaleset a huszonhárom I évnél fiatalabb és a hatvan évnél idősebb autóvezetőket éri. Az autósok ezt a statisztikát, mint érdekességet közölték. A biztosítótársaságok azonban sokkal komoyabban fogadták ezt a „házi használatra" készült közleményt s azonnal bevezették biztosítási feltételeik közé az autóvezetők „veszedelmes korát". Azokat az úrvezetőket, akik ebbe a korosztályba esnek, a biztosítótársaságok csak jóval magasabb díjért hajlandók baleset ellen biztosítani. Az 1923. évi katasztrofális japán földrengés sokezer ádozatot követelt. Az áldozatok nevének megörökitésére most olyan emlékművet készitettek, amely páratlan az egész világon. Jamaki japán mérnök találmánya az emlékmű berendezése. Az áldozatok névsorát ■kínai tussal ráírták egy rendkívül' erős papírra, hozzáfűzték ugyancsak igy írva és ilyen papiron a földrengés történetét és egy ■ fejezetet egy ó-buddhista könyvből. A mintegy ötszáz ivre terjedő papirtömeget brazíliai kvarckristályból készült üvegpalackokban helyezték el, amelyeket légmentesen elzártak és ólómköpöny-eggel vettek körül. Ezek a palackok minden külső behatásnak, még tűzvésznek is ellenállnak. s A szakértők szerint ezzel az eljárással mintegy tizezer évre sikerült megörökíteni a 1923. évi földrengés áldozatainak: névsorát. A páratlan műemléket egy buddhista templomban helyez ték el. BLLENZÚK nah' new/i a/ Anyegint. Annakidején sokszor mondogatták, hogy hu Orosz ország vég-kép eltűnnék a löld színéről, ebből a/ egyetlen könyvből fogalmat al kotliatiiiínk, milyen volt Most ez megtörtént. 11/ 11/ Oroszország nines többé. De az Anyeginben még mindig ott remeg és ragyog, mint gyermekkorunk biivosesövében a jegeeekböl és színes gyöngyökből összehulló, tiikröztetett képek. Olt áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lens/ki. mintegy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek s úgy rémlik, hogy nem is múlnak el soha. SZABÓ DEZSŐ UJ KÖNYVE. Var j- csonyi ievél -— A néiretség tztfa — 0. - receni tanulságok — Feltámadás Lucs kén. A 4 mii egy kötetben 1!) az Ellenzék könyv osztályában. J Futta Unirii.
