Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-20 / 242. szám

BLLBNZ6K r "roií.i’.A I 9 .1 fi. ok i óh rr 20. „Magunk keil mindkét oídairói Román folyóirat JVfahfiai Sándor műveiről és a kisebbségi célkitűzésekről Az erdélyi íiat*l romín íróknak egyik ér­tékes folyóirata a Pagini Literare, amelyet Túrósról szerkeszt Teodor Murisanu. Ez a toivóirat többször kihangsúlyozta erdélyi jel­egét és rendszeresen íogilaúkozi k a szomszé­dos népek irodalmi életével is. Maginak a szerkesztőnek Murisaimnak, elfogult, a ma- varságot helytelenüJ megítélő felfogására .van rámutattam egyszer (Erdélyi i leiikon, U34 január), ezurtall lazonban örömmel kell linóm, bogy a fiatal romín folyóirat a ma­sa rság igazi irodalmi értékeiből, belülről is igyekszik megismerni itteni törekvéseinket. A Pagini Literare szeptember i 5-i számában Alexandru Olteanu hosszú cikkben foglal­kozik Mokkái Sándornak Az élet kérdezett című nagy müvével és ezzdl kapcsolatban a kisebbségi célkitűzésekkel és irodalmi felada­tokkal. A politikai bele- és félremagyarázá­sok természetesen ezúttal sent hiányoznak, de az iró munkájába való belcméiycdés ez­úttal mégis közelebb vitt a megértéshez. Olteanu azt akarja ntegmututni tanulmá­nyában, hogy a magyarságnak nincs miért panaszkodnia Erdélyben, mert Makkait kö­vetve, megtalálja szeldemi kifejlődése és az alkalmazkodás útjait ós feliadatait. Makkait szembehelyezi Nagy KárolflyaJ, ,,a féktelen politikai agitátorral“, de jellemző egyházclle- nes elfogultságára, hogy szerinte Makkai sem mentes hivatásának dogma ti zmus ától, noha a valóság sohasem cáfolta meg vallásos meg­győződését. Nyilvánvaló, hogy itt Olteanu el­lentétbe kerül önmagával és csak megszokás­ból ered előítélete minden papi dogmatizmus- sal szemben. Ezért nem tudja teljes súlyában átérteni Makiainak a lelki nemzet kialakí­tásáról szóló írásait és azokat elsősorban po­litikai szempontból értelmezi. Mokkáiban felismeri azt a törekvést, mely a valósággal való szembenézést, a nemzet nultjának és bűneinek leplezetlen megisme­rését követeli. Részletesen foglalkozik azután rrhlen Gábor, Széchenyi István és az Ady Endre alakjaival, mint akik önismeretre és igazi feladataira tanítják a magyarságot. Ql- teanu ismeri valamennyire a Bethlen Gábor .-.örül föiviharzott irodalmat is, de nem egé­szen bízik a Makkai elfogulatlanságában, iert azt hiszi, hogy Makkai csak kisebbségi útmutatás szempont jábóí mutatja be a bethleni elgondolásokat. Érdekes azonban, hogy itt is elsősorban Bethlen politikai tö­rekvései foglalkoztatják és nem veszi észre, hogy Makkai ép Bethlen erkölcsi egyéniségét mutatja példaképpen a magyarság számára. Áttérve Széchenyire, Olteanu már egy pár furcsa megjegyzést is megkockáztat, amit csak a viszonyok és az irodalom hiányos is­merete magyarázhat meg. Szerinte Széchenyi idegen eredetű és egy angliai menhnlycn halt meg. Ebben az esetben nem ajánlhatunk jobbat, mint, hogy olvasása cl a Hegedűs Loránd Széchenyijét, akkor majd rájön té­vedéseire. Hibáztatja Makkait, hogy nem foglalkozik a Kelet népe politikai gondolatai­val, Kossuthtal való vitatkozására a nemze­tiségi kérdés felett. Szerinte a dualista nem­zedék teljes erővel alkalmazta Széchenyi programját s igy láthatólag nincs tisztában azzal, hogy mai álláspontunk erről éppen ellentétes. Adyban látja a magyarság utolsó kísérletet, hogy a germán hatalom karjai közül szaba­duljon, de Ady igazi költészeti jelentőségé­vel nem foglalkozik. A következő részben a Magunk revíziója alapgondolatait emeli ki érdekesen Olteanu. Helyesen értékeli a mult revízióját és a Mak­kai mutatta kisebbségi hivatást, habár nem veszi észre azt, hogy Makkai nem kizáró­lag lelki, szellemi feladatokat követel a ma­gyarságtól, hanem társadalmiakat és gazda­ságiakat is. Teljesen félreismeri azonban a Makkai szerepét, amikor azt írja róla, hogy egy önálló erdélyi irodalomért küzd és hogy az erdélyi történeti regény megalapítója. Érdekes végül Olteanu tanulmányának be­fejezése, melyben azt mondja, hogy a szel­lemi és kulturális együttműködés alapját látja Makkai müvében. Rámutat a magyar I Iskoláknak arra >a feladatára, hogy ezeket az eszméket terjesszék, a kisebbségi irodalom pedig leplezze le a mult hazugságait és mu­tassa meg a magyarságnak, minit kis nép­nek, igazi hivatását. A kisebbségi irodalom feladata szerint az, hogy őrizze meg a tör­ténelmi igazsággal való kapcsolatot, a m<a- i gyarság pedig alkalmazkodjék a jelenlegi helyzethez és akkor semmi sem akadályozza meg, hogy a románság baráti kezet nyújt­son neki. 7 FKlTSCHNE BUDAPEST, IV., Párisi-utca 6. (Ssümidegné öccse űzlek) Eredeti párisi modell ruhák. — Trico, yersays cost ü mök és pu 11 overek. Örömmel látjuk, hogy Olteanu felismeri ti kisebbségi irodalom súlyát és szerepét, a tö­rekvéseit is rokonszenvvei kíséri. A gyanú árnyéka azonban még ide is bclopózik, Ol­teanu úgy csinál, mintha Makkai még izolál­tan hirdetné a maga. eszméit és nem állaná­nak mögötte a magyarság tömegei. Nem mu­laszthatja el, hogy ne vágjon egyet Székely Mózes „gyerekes ravaszkodása“ felé, amely mögött a magyar irredentizmust érzi. Ol­teanu nem vette észre azt, hogy Székely Mó­zes által már csak egy letűnt nemzedék nemzetsinatá&a szólalt meg, míg Makkai mö­gött az egész erdélyi jövő, egy uj világnézet kialakulása áld. Qltcununak ismernie kellett volna, hogy milyen sajtóhangokat váltott ki a Zátony megjelenése, amellyel (szemben a kritika éppen a Bcrdr Mária f öldindulásán: ;', gyakorlati, alkalmazkodó célkitűzéseit emelte ki. Ha Olteanu kellőképpen ismerné a mai erdélyi, magyar irodaimat, el kellene ismer­nie, hogy az olytan nemzeti eszmékért és felfogásért küzd, ami egybevág azzal, amit o még csak a jövőtől vár. Olteanu azt kívánja a magyarságtól, hogy szakítson az irredentiz­mussal és nem tudja, hogy a magyarság belső revíziójának munkája már rég elkezdődött és a románsággal való összetalálkozás csak akkor lehet eredményes, ha a románság is végrehajtja a (saját előítéletének revízióját. Ez azonban csodálatosképpen még nem jutott eszébe. Vita Zsigmond Amerikai hölgy százezer dollárért meg­vásárolt és egy iiatal vonósnégyesnek ajándékozott négy BÉCS, (október). Becs nagy művészi .szen­zációja egy fioilal amerikai kvartett, amely eltekintve kiváló képességeitől, legnagyobb­részt azzal vonta magára a közfigyelmet, hogy a világ legdrágább hangszerein játszik. A négy fiatalember számára ugyanis mecé­násuk, egy előkelő amerikai hölgy, Mrs. Mathew John Whitall, egy bostoni ipar­mágnás felesége megvásárolt négy Stradivá- rit, úgyhogy a kvartett esténként százezer dollár értékű műkincsekkel lép a közönség elé. Azt mindenki tudja, hogy a Stradiváriusok gyártották a legjobb hegedűket, de ezt már kevesen tudják, hagy a hegedűkön kivüí még más hangszereket is készítettek Stradi- váriék műhelyében, nevezetesen époly ki­tűnő brácsákat, gordonkákat, gombákat és hárfákat. Az amerikai hölgy, aki rajongó zenekedvelő és a zene történelmében is jár­tas, tudott erről és elhatározta, hogy bár­mennyibe is kerül, megszerzi egy vonósné­gyes számára Stradiváriék egy hegedűjét, egy brácsáját, egy gordonkáját és egy második 1 hegedűjét. Elhatározását végrehajtani annál is inkább könnyebb volt, mert férje azonnal száz­ezer dollárt folyósított a nemes tervre és az ügynökök egész hadserege rövid idő alatt fel is hajszolta a négy Stradivári-hangszert. Eszerint Mrs. Mathew John Whitull meg­vette u hires Conte Castelbaco-hegedüt, amely egy ideig Wagner Richárd birtokában volt, megvette a Castelbaco-gordonkát, a Vanamaker-brácsát és a híres Betts-hegedüt, amely 1704-ben került ki Stradiváriék mü- helyébő:, a világ egyik legféltettebb mű­kincse, ,a nemzetközi tolvajok álma, amely­nek egész külön delektivtestőrsége van. Ezt a négy hangszert az amerikai hölgy Louis Krasner, az Amerikában nemrégen feitünt fiatal hegedűművész kvartettjének ajándé­kozta. Krasner hírnevére és tudására jeiiem- ző, hogy Caselia és több más hires zene­szerző egész uj müveket irt számára. G játszik Wagner Richárd hajdani hegedűjén. A Betls-hegedün egy fiatal orosz zenész, Nikolaj Berezovsky játszik. A brácsa tulaj­donosa Nicolas Moldavan, » 25.000 dolláros cselló pedig a beriini filharmónikusok volt csellistájának, Joseph Sch os temek, Hinde­mith volt kamarazene-partnerének kezében van. A legnemesebb erdélyi hagyom-tajr^ képviseli és szóig álja az Ellenzd'á* megüti a legtifa&b, legszebb, legfőbb őszi h!iiöRieges§£gehe! hozza

Next

/
Oldalképek
Tartalom