Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-01 / 200. szám
193S azaptembar I. BLLBNZBK mosmsm Két évszázad előtti tatárpusztításra emlékezik vissza bűnbánati ünneppel minden évben egy mezőségi nagyközség Mi történt a széhiehh&l Í7Í7 augusztus 24-8írséiro ? — „Szent isten a dühös pogány tatárral pusztító rablás a!á bocsájtotta volt,./* A Bertalasi-napi PoenUentia Az epidermisznek azon részei, amelyek a nap sugarainak és a levegőnek ki vannak téve, különös anyagokat igényeinek ápolásukra. Ezen anyagokat EUKUTGL nyújtja. A bőr szépségé, bársonyossága a dermának, ez epidermisz alatti rész- nek, a frisseségétől, erejétől tügg. A természetes zsírcockrci, amelyet a bőr pórusai kiválasztanak, a donnának szüksége van, hogy megtartsa szilárdságát. De a nap sugarai és a levegő halasa alatt ez a zsiradék megszárad, elégtelen lesz és akkor a derma, táplálék hiányában, elveszti szilárdságát, ami viszont a bőr ráncosságát okozza. E U K U TOL olyan bőrkrém, amelynek tudományos elvek szerint összeválogatott organikus alkatrészei sikeresen pótolják a természetes zsiradékot, amelyre a dermának ereje fentartására szüksége van. használjon E U K U T O L BORKRÉMET az epidermisz legjobb erősítő szere. Mezősig ... szomorú és moggondolkaztatÓ képek . .. árokból visszajáró, keserű emlékek elevenednek meg előttünk ennek a vidéknek láttára. Az elnémult harangok tragikus vidéke ez, hol az erdélyi magyarságot évszázadok óta folytonos átalakulás ritkítja, apasztja. Vcűamikor az Erdélybe nyomuló magyarság legelső megszálló helye volt ez a terület, rueÍy később is, hosszú századokon keresztül, edég sürü magyar lakosságot táplált. De jöttek talárok, törökök, végigvágtattak a Sza- mosvölgyén, a mezőségi utakon s nyomukban mindenütt pusztulás, falvak elnéptelenedése, az egész vidék arculatának megváltozása járt. így évszázadok alatt az egykori magyar lakosság lassanként nagyon megritkul*. A megírnaradottak is ig,en sok községben elveszítették vallásukat, anyanyelvűket és a szórványmagyarság' szomorú sorsára jutotrak. Sorsukról folyton közeledő végzetükről megrázóan ir a „Kiáltó Szó“ harmadik könyve, mely kizárólag a szórványokban élő magyarsággal foglalkozik. Ahol megőrziték a hagyomány okait De vannak még olyan községek, ahol a magyarság megőrizte egykori számarányát, őseinek szokásait, nyelvét és kultúráját. Ezek a falvak rendszerint igen érdekes hagyományokat, népviseletet őriztek rpeg. Helyzetük nem reménytelen, habár szigetekként állanak az őket körülvevő román falvak tengerében. Legtöbbjük már nemzetiségileg is vegyes, de ahol megfelelő vezetés alatt vannak, ott sajátosságaikat féltő gonddal védelmezik. Ezek közül a falvak közül nagyság és a hagyományok érdekessége szempontjából egyaránt legérdekesebb Sic város-nagyközség, mely Gherla-tól, a szamosmenti örmény vártól mintegy 14 km-re fekszik. A szomos- ölgyi vasuttó’- hosszú, kígyózó utón. lehet negköz'eliteni ezt az érdekes községet, melynek régen a sóbányája nagyobb forgalmat nyújtott, mint a gazdasági és háztartási iskolája. A falu határában, mintegy kis Balaton, terül1 el a Csukás-tó, mely sokkal kisebb figyelemben részesül, mint ahogy azt a gazdasági kihasználás lehetőségei megkívánnák. A kék hullámokon úszó vadkacsák és az rtt-ott előbukkanó, néha a nádtól egészen eltakart halászóhelyek csak éppen utalnak a tó gazdag lehetőségeire. A bambámat ünnepe Az ötezernyi lakosú községben évről-évre egyszer, a legnagyobb nyári munkaidőben, augusztus 24-én megáh a munka. Bertalan - napján férfiak és nők, gyermekek és öregek nem mennek a mezőre szántani, aratni, vagy más, ebben az időben annyira sürgős munkára. Mindenki otthon marad, fölveszi őseitől maradt festői szép ruháit és elmegy a templomba, hogy a 4—500 éves falai között kegyelettel emlékezzék meg a csapásról, mely ezelőtt több mint kétszáz esztendővel erte az ősöket. Megtudjuk azt is, hogy miért ez a szoikat- íion, megható, nagyméretű ünnep, ha az atyafiakkal beülünk a templomba és a zsúfolt hallgatóság áhitatos figyelme közpette meghallgatjuk a fiatal református tiszteletes, Mihály Károly szavait. A tiszte etes felolvassa a nap történetét úgy, ahogy az régi job- b ágy vallatásokból! meghatott. Az egykorú följegyzésből érdekesen tárul elénk az 1717 augusztus 24-én történt tatárpusztitás képe, melyet meghatottsággal olvasunk ma is: Az ősök kívánsága , „E városnak, mint az egész hazának is sok bűneiért a szent Isten dühös pogány tatárra! i pusztító rabiás alá bocsájtotta volt mások I felett pédásabh ítéletével ezt a bűnös helysé- * get, melyből midőn a kegyelmes Isten soka- I kát visszahozott, megszabadított, meggondol- ; kozván azok a jámborok, hogy Istenhez a l szabaditásért háládatosságokat megmutassák j és megharagudott orcáját engesztelhessék ő Felségének, az egész város és eklézsia megegyezett akaratból fogadást töltenek vara, hogy azt a napot, mely Birtalan nevére hátik a Kalendáricmban, fiuról-fiura, nemzetségről- nemzetségre poénhentia (bünbánat) tartásra szentelik, böjttel és háromszori isteni szolgálattal az Istent engesztelik. De jaj, csakhamar elfeledkezének fogadásukról, eihagyák a megirt napi Poenitentia fentartását, mintha nem is lőtt volna. Midőn azért irának 1758-ba és esmét ily dühös tatártól való félelem rémítené országunkat és bűnös Helyiségünket, ujjólag felindította Isten némely Istenfélő keresztények által az egész várost és gyülekezetét az elalutt fogadásnak felállítására, a minthogy néha ez a gondolat a megírt Birtalan napja után jutott eszünkbe, még is mind az által j az említett 1758-dik Esztendőben egy bizonyos úrnapján a böjttel és háromszori Isteni tisztelettel való Poenitentiát Isten segedelméből elkezdettük, véghez is vittük fogadván Isten előtt való buzgó esedezéslink között, hogy ennek utánna continuis semper tempo- ribus míg Isten közöttünk lakozik, a megírt I Birtalan napját, a megirt isteni tiszteletnek rendivel búzgóságosan megtartjuk és Hogy mindvégiben megtartassék, az ezután követ- kezendőknek is buzgó indulattal átaladjuk, ha az istennek bosszúálló indulatát elíávoz- tatni akarják. Mely hogy így menjen véghez, jó Istenünknek kegyelmes segedelmét alázatos szivvel kérjük. Nomine cemmuni in consis- torio Ecclae Reformatae székiensis Extradi per lurat. Cittis. notarium Anno curente 1759 Die 4-ta mensis Fcbruarii. Stephanum Győri“ így beszéli el a bűnbánati nap keletkezését az 1759-ből származó alapitó oklevél. És az utódok hűségesen megtartották az elődök által alapított gyászünnepélyt. Azóta évről- évre, augusztus 24-én a protestánsoknak oily emlékezetes Bertalan napján szigorú böjttel, teljes munkaszünetiéi, háromszori istentisztelettel emlékeznek meg őseik egykori megpróbáltatásáról. 1935 ... Az idén különösen jelentős keretek között történt a Bertalan napi ünnep, melyre Erdély fővárosából sokan kiutaztak. így Vásárhelyi János, az erdélyi ref. egyházkerület püspök- helyettese, dr. Szász Ferenc, Gyalilay Pap Zsigmond előadásaikkal nagymértékben hozzájárultak az ünnepély fényéhez. A ref. egyházmegye papjai pedig ugyanekkor papi hivatásuk kérdéseit tárgyalták meg több összejövetel kereteben. A termőmet zsúfolásig megtöltő, gyönyörű ősi viseletben pompázó népre láthatólag mé- I lyen hatott Vásárhelyi János püspökhelyettes beszéde. Nagyszerű ötletek, váratlan fordulatok, de mindenekfelett a nép gondolkozását legjobban megkapó egyszerűség jellemezte ezt a beszédet, melyben az előadó buzdította a székieket templomuk rendbehozatalára, gyermekeik iskoláztatására és egyházuk iránti hűségre. Ugyanilyen 'szellemben beszéltek a többi előadók is. Megható volt az a szeretet és tanulás iránti mohóság, mellyel az asszonyok a központi ref. Nőszövetség kiküldötteit fogadták. „Jöjjenek minél többször és minél többen, — mondották a Nőszövetség egyik bu7.gó vezetőjének, Vidovszky Ferenc- nének, — úgy szeretnénk tana ni és uj do gokat kipróbálni. Ne hagyjanak minket magunkra itt, ebben az eldugott faluban! . . .“ A jövő útja Ez az ünnepély sok tekintetben irányt mutat, uj lehetőségekre figyelmeztet, melyeket számításba kell vennünk. Láthatjuk itten a gondosan ápolt hagyomány erejét, a jól előkészített munka eredményeit. A község fiatal! 'lelkipásztorának igaza voit, mikor az ünnepet lehető legnagyobb fénnyel akarta megrendezni, mert hivei igy láthatták, hogy másik is érdeklődnek hagyományaik iránt s ezzel öntudatuk erősödött. A még élő mezőségi gyülekezetekben is hasonló öntudaterősitő munkára van szükség. Ebben a munkában a magyar értemiség minden rétegének részt kellene vennie. Nőszövetségünk munkája, papjaink kulturális tevékenysége egyaránt ezen a téren érhet eí komoly eredményeket. Mezőségi íalvaink várják ezt a munkát. Elhagyatva, félreeső völgyekben eldugva éhk egyszerű életüket, melynek gazdagításán és szervezésén annyi sok derék pap fáradozik. Nem szabad őket magukra hagyni! Keressük fel őket minél gyakrabban, segítsük tanáccsá', könyvekkel, pártfogással; járuljunk hozzá egyszerű, de megható ünnepélyeik rendezéséhez, nehogy egyedül maradva óriási nehézségeik közepette a megoldott kévék rettentő sorsára jussanak. Biró Sándor. Uj! Mos? jeleni meg! L Silone: Font amar a Az olasz Marsica parasztjainak (és minkén ország parasztjainak) küzdelme a davicsos földdel, babonával, lelki és társadalmi vezetőivel. Ára 60 lei. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj A .. KALAUZ UR Irta: CSAT HÓ KÁLMÁN ‘Ezt a történetet úgy adom tovább, ahogy megtörtént, azaz, ahogy hallottam. Se hozzá nem teszek, se el nem veszek belőle. Azt hiszem ezt mór megtette vele az az úri dáma, aki nekem elmondta. Ezt a gyanúmat csak azért közlöm, mert az Élet nem igen szokott kerek tört éne tekketí szolgálni, őnagyságától azonban már hallottam egyet-kettőt. A nagyobb pontosság kedvéért átadom a szót neki magának. — Ismeri a kutyámat? A Babát. Hát hogyne! Az öreget. A nyárom múlt tizenötéves, de mcíg mindig elég jól birja magát. Mindennap megsétá"tatom ebéd után. Vasárnap délután is elindultam vele, de véletlenül elszórakoztam egy kicsit, messzebbre kerültem, mint akartam és féltem, hogy ennyi járás sok lesz a kutyának. Ezért aztán elhatároztam, hogy villamoson viszem haza. Megálltam egy megáll óhellyen és vártam. Két zsúfolt kocsi ment el előttem, végre a harmadik pótkocsijának az első perronja, ami tudvalevőleg a kutyaosztály, üres volt. Kutyazsinór, retekül), esernyő: tele volt a kezem. Hozzá az a buta zár a perronajtón belül! Mire kinyitottam és a Babát feltessékeltem a lépcsőre, bizony beletelt egypár pillanat és a pótkocsi kalauza meghúzta a csengőt, ami azt jéen/ti, hogy mehet. Szörnyen megijedtem, hogy a kocsi elindul és vagy az öreg kutya esik le, vagy én lemaradok. Rákiáltottam a kalauzra, hogy miért nem - figyel, mikor látja, hogy fel akarok szállni. A kalauz vrészafeWfc valamit, amit uccu értettem, amire még mindig dohogva azt mondtam: — Hallatlan! Egy szóval sem többet, csak ennyit: hallatlan. Gondolni igaz, hogy azt gondoltam: „hallatlan szemtelenség!" Ezt azonban nem mondtam ki. A kocsi közben állt, szerencsére csak akkor indult el, mikor már fenn voltam. A perron üres volt, csak egy fiatal leány átcsorgott ott egyedül. Nagyon csinos volt. Szőke, kéksze- mü. Jobbfajta irodakisasszonynak néztem, vagy masamódnak. Aliig állapitattam ezt meg róla magamban, megjelent a kalauz ur. Lovaglás arccal és kérdőrevont: — Mit tetszett felém kiáltani? Megvallom borzasztó dühbejöttem. Kockáztatja az én nyakamat, a kutyám nyakát és még neki áll feljebb! — Azt, hogy micsoda tempó az, hogy indítani mer, mielőtt az ember felszállt! Ezt mondtam és mondom is. És, ha még okoskodik, hát fel is jelentem! Paprika vörös lett és azt felelte: — Csak tessék! Legalább majd megtanulja, hogy a pótkocsi első perronjára figyelni nem az én kötelességem, hanem az elfeő kocsi kalauzáé! Engem ne tessék a kötelességemre tanítani! . . . Hová tetszik? — Két egyenest! Nekem és a kutyámnak! — feleltem kissé szelidebben, mert beláttam, hogy neki van igaza. De nem akartam egészen alulmaradni és hozzátettem: — Hanem beszélhetne vaüamivel udvariasabban is. Azért nem szükséges gorombáskodni A kalauz rámnézett és közben megállt a j jegyet letépni kezének a mozdulata is. Egy : pillanatig farkasszemet néztünk. Akkor oda- ; fordult a leányhoz, aki csendesen meghúzód- í va állt a sarokban és azt kérdezte tőle: — Mondja kérem, gorombáskodtam én Ónagyságával? A leány lángvörös lett a megszólításra és a két szeme riadtan tapadt a kalauzra. Valamit motyogott, de olyan halkan, hogy nem lehetett érteni. A kalauz rámorduk: — Hallotta maga, hogy én egyetlen go- ; romba szót is szóltam? ... Mutassa csak a jegyét! ... A leány előhúzta retiküljéből a jegyet. Valami igazolványt, vagy jegyfüzetfélét. — Hát persze! — szólt a kalauz. — Bevásárlási jegy vasárnap délután! . .. Miért nem feléli kérem? Gorombáskodtam én ezzel a tölggyel? A leány most ebáppadt és azt rebegte: — Nem kérem! Nem tetszett gorombás- kodni! — És felém vetett egy bocsánatkérő pillantást. A kai,lau znak elégedetten megcsillant a szeme, visszaadta a 'leánynak a jegyét, rámnézett és azt mondta: *— Nahát! — Azzal megfordult, visszament a kocsiba és ha ragosain be rántotta az ajtót maigamögött. Mint, aki még igy is meg- ! bántva érzi magát önérzetében az igazságtalan j vád miatt. Baba ijedten kezdett ugatni az ! ajtócsattanásra, én pedig, hogy könnyítsék j magamon, odafordultam a szőke leányhoz és { azt mondtam: — Hát ezek a kalauzok sem a legudvaria- j sabb emberek, annyi bizonyos! Azt hiszem, egy kis szemrehányás is volt i a hangomban a leány imént való tanúskodása miatt, amit mqgérezhetett, mert azt felelte: — Ne tessék haragudni kérem, de nekem muszáj vök úgy felelni. .. Különben a kalauz ur leszállított volna. Talán el is vette voGna a jegyemet. — Hogy, hogy? — kérdeztem. — Hát érvénytelen jeggyel utazik? — Dehogy kérem! Érvényes ez. De csak hétköznap és ünnepeken délig. Bevásárlási jegy— Mi az a bevásárlási jegy? — Uigy hívják. A Beszkárt urak háztartási alkalmazottjai kapnak ilyet. . . Piacra járni. Az én gazdám igazgató. — Maga háztartási alkalmazott? — kérdeztem. — Igenis kérem. Szobaleány vagyok. — Most kimenője van? — Igenis kérem. — És ilyenkor nem szabad azt a jegyet haszná ni? — Nem volna szabad kérem, de a kalauz urak elnézik. Még az ellenőrök is. . . Tudják, hogy akinek ilyen van, az valamelyik főnöknél szolgál... Nem tudom miért, de tovább kíváncsiskodtam. —-* Maga ilyen későn indult a kimenőjére, vagy már hazafelé megy? Mert arra még korán van. Megint elpirult, mint az imént, a kalauz megszólítására. Rákvörös lett az egész arca. Csak vékonybőrü szőkék tudnak ennyire elpirulni. — Nem megyek haza! — mondta. — Én sehová se megyek. Csak éppen kccsikázok. És zavartan mosolygott hozzá. — Kocsikízik a vüLamoson? — csoda köti
