Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-08 / 206. szám
1 93S szeptember Hogyan él egy régi erdélyi kiihorváros a gazdasági válságban Más yárosba helyezeti kivasalok, anyagiakkal kiizdő, nagymuNu iskolák. — Ami a fürdővárosi igényekből megvalósul.. — Föl- Sendük a gyümölcstermelés. — Vida a strandfürdő körül AIUD. (Az Ellenzék tudósítójától.) Kisváros, ahol nem füstölög egyc-t.cn . gyark'c- mcny, nem zakatol üzem s az utcák porsza- lagjám néhány, hosszas időközökben atporosz- kátó szekér, nagyritkán egy, a varost átfutó autó jelentik a forgalmat. Mint mezogazdasagi termény piac szintén nem jöhet különösképpen számításba. Iskola- és hivatalnokvaros, jelentőségüket vesztett nagymultu iskolákkal és más városba helyezett hivatalokkal, melyeknek üresen maradt épületeibe kaszárnyák költöztek. Pár évvel ezelőtt, mikor a megyeszekhelyet és ezzel kapcsolatos intézményeket áthelyezték Álba- Juli ára, mindenki az elfalusiasodás veszélyéről1 beszélt. Ma ez a veszély többe nem fenyeget: a kis. erdélyi magyar központ gazdaságilag annak rendje és módja szerint faluvá sü'yedt, bár külsőleg ma is az a szép patinás város, mely az idevetődő idegent meglepi és egyéni varázsával rabulejti. A patinas régi házak és középületek sorai mellett megtaláljuk az uj középületek modern szépségét is, de mindez ma tegfennebb díszletnek szolgál. Egyszerű kulissza, ami mögött felmérhetetlen ür tátong. A város felett emelkedik a kerekhátu őrhegy dúsan termő szőlőivel, amiből országszerte hires bor készül. Ez a város, felett őrködő dombtető régebben ellenség közeledtére figyelmeztette a lakosságot. Ma más értelemben teljesíti neki tulajdonított kötelességét: bortfakasztó humuszával uj életerőt szivoty- tyuz a város elsatnyult gazdasági vérkeringésébe. Aiud jellegzetesen magyar kisváros. Az utcákon magyarüli beszélnek, a gazdasági leromlás magyarokra sújt le főleg. A váró« magyarsága lankadatlan kitartással mégis néhány a maga nemében példátlanul álló kultúrintézményt létesített magának. De ugyanakkor ádáz versengés folyik a megélhetésért küzdő lakosok között s az gyakran veszélyt jelent itten a köz érdekeire. Az Aiud-i magyar Iparos-önképzőkör például pompás szervezetével, kulturházával mintául szolgálhat bármely magyar város lakosságának. Legújabban az Iparos-önképzőkör, saját hatáskörében magyar tanoncotthon létesítését határozta el és elhatározásait, mint a múlt bizonyítja, rendszerint keresztüli is tudj* vinni. Mégis mindenki tudja itten, hogy ez dilién az intézmény ellen erős aknamunka folyik, mely képzelt, vagy tényleges egyéni sérelmek miatt képes felbontani az egyesület egyensúlyát. A he$yi magyar sajtó külön megemlítést érdemek Pár hónappal ezelőtt még az „Enyedi Hírlap“ volt az egyetlen megjelenő sajtóközlöny. Az évekkel ezelőtt megszűnt „Enyedi Újság“ helyére lépett ez a sajtószerv, mely egyike vök a legjobban szerkesztett vidéki hetilapoknak. Pár hónappal ezelőtt az újságnak váratlanul' konkurrense támadt. A város lakói kételkedve csóválták fejüket. JÓI tudták, hogy a kis példányszámmal megjelenő „Enyedi Hírlap“ is milyen nehézségekkel küzd, nem értették, miért van szükség második sajtószervre. Ä helyi sajtó szerepét a régi lap közmegelégedésre töltötte be, cikkei jelentős részét országos viszonylatban is ismerttollu emberek Írták. A régebbi újság természetesen meglehetős idegenkedéssel fogadta a második sajtóorgánumot, amely létérdekeit veszélyeztette. A háborúság a két újság között apróbb csatározások után személyes jellegű, éles sajtó- polémiában robbant ki. Ki a felelős ezért, nem kutatjuk. De e vita hangja mindenesetre nem méltó ennek a kulturvárosnak tradícióihoz. Aiud, mint csaknem valamennyi erdélyi kisváros fürdővárosi ambíciókat táplál'. Jogaki- pot erre nem is olyan nehéz itten előránci- gálni. Pár évvel ezelőtt gyönyörű strandfürdő épüüt, mely díszére válna bármelyik nagyvárosnak is. Azonkívül a városban van elhelyezve a modern igények követelményeinek megfelelő állami tüdőszanatórium is. Minthogy azonban mindez még nem elégendő a fürdővárosi jelleg elnyeréséhez, a városi vezetőség az Aiud-tól pár kilométerre lévő úgynevezett Szabad-erdőben villanytelepet kivan létsiteni. A festői fekvésű erdőben a város ingyen telket ajándékoz mindenkinek, aki kötelezi magát arra, hogy három év eforgása alatt villát épít ide. Mint kiránduló központ szintén jó célpontul szolgálhatna a város a turisták számára. Egyelőre azonban a nagyon áhított jo százalékos vasúti kedvezmény nincsen még meg és a fürdőváros jelleget csak az jelzi, hogy közigazgatása élén a kormány által kinevezett időközi bizottság; áll. . . A város gazdasági élete ma mái- kizár minden üzleti lehetőséget. Az iskolák tanulóinak létszáma több mint felére csökkent, a köz- intézmények elköltöztek, uj vállalat nem létesült. Ilyen feltételek között a város lakosai mind inkább a gyümölcstermelésre és szőlőművelésre fordítják figyelmüket. Most minden a gyümölcs- és szőlőterméstől függ. Ha jó a termés és az árak olyanok, bogy a meg- müvelési költségen kívül hasznot is hajtsanak, ez uj életerőt szivattyúz a város gazdasági életébe. Ellenkező esetben szomorú tél köszönt a kis magyar városra- Az idén korai fagyok teljesen letarolták az alma- és baracktermést. A késői fagy a szőlőben is okozott ugyan károkat, de hála a jó Aiud-i talajnak, a terméskilátások olyan, nagyok, hogy a kár alig jöhet számításba. Ezzel szemben más veszély fenyeget. Attól félnek ugyanis, hogy a jó termés következtében az árak úgy fognak alakulni, hogy néni marad sémiini haszon. Szüretig azonban még jó pár hét eltelik, addig a szőlősgazda minden reggel óvatosain kémleli az eget, vájjon egy sötét felhő megért közelgő jégeső nem-e teszi tönkre a következő félórában legszebb reménységét. Vagy pediglen kimegy a szőlőbe és féltő gonddal keresi a rothadás, vagy a peronoszpora esetleges nyomait, ami az utolsó pillanatban is képes 'megsemmisíteni a termést. A kisváros nevezetességei között külön fel- emilitést érdemel az a strandfürdőre vonatkozó határozat, melyet a város vezetősége nemrégen hozott. Mozgalom indult ugyanis meg, melynek kezdeményezői s vallási szempontokra való hivatkozással, erkölcstelennek bélyegezték a férfiak és nők közös fürdőzését. Ezzel szemben mások azt hangoztatták, hogy amennyiben a városi tanács élé kerülő javaslatot megszavazzák, elkerülik a strandfürdőt. A városi tanács olyan határozatot hozott, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Az uj strandrend szerint délután együtt fü- rődnek a nők a férfiakkal, míg; a hét három délelőttjén külön fürődnek a nők és másik három délelőttjén külön a férfiak. Ezzel a döntéssel ,mindenki meg van elégedve . . . k. a. és Jé ©fel fáikéi Felfedezik azok a fjáziasszonyo k, akik megveszik az első karma SpLinx táklaoiajat, mert a t&kiaolajjaf eikésziteít ételek sokkal Ízleteseknek, megtaláljuk kenniik az első termés újdonságának friss izét. Oyő- ződjöü meg felüLmulkaiaílan finomságáról, aromájáról, rendeljen száll» A hármas Körös egyszerű tragédiája Irta: MÓRICZ ZSIGMOND BUDAPEST, (szeptember). A tavaszon bejártam a Sárrétet. Békés és Bihar vármegyét. Ez a táj száz év előtt még nagyon érdeke« jehetett. Óriási területek, tele vízzel, mocsárral, nádasokkal. Nem állítom azt, hogy kár vök lecsapolni. Nem szeretném ha a közönség egyszerűen elhinné, hogy Széchenyi a bűnös abban, hogy a magyar Alföld kiszáradt s halott tájjá változott. A nádas világ', a mocsártenger festői lőhetett, de annyi átokkal van. összekötve, amiről a mai embernek már fogalma sincs. A szúnyogok miriádjai nem a legkisebb baj volt ebben az ősi korban. A hideglelés még az én gyermekkoromban állandó, mindennapi és elviselhetetlen betegség volt. A. szúnyogok beoltották a gyermekeket s az ember haláláig kínlódott vele. A „morbus bungaricus“ nem erkölcsi betegség volt, hanem afféle súlyos baj, mint a trópusi áz. A benszülöttek valahogy hozzászoktak s aki meg nem halt benne, az kibírta. A .magyar függetlenségnek nagy oltalma volt ez a betegség. A Rákóczi forradalom azért tarthatott vígan egy évtizedig, mert az idegenből jött katonák azonnal megkapták ezt a kórt és elhullottak benne, vagy lega’ább is úgy ei1- gyöngültek, hogy harcképtelenekké váltak. Van egy híradás, hogy angol katonák haza vitték a bajt s Angliát megtizedelte a magyar betegség. Ezért nem bírták el a jól képzett, jól fegyelmezett osztrák hadak a legjobb vezérek alatt sem, a magyar guerilla csapatokkal, mert a magyar Alföld beleszólott és ieteri- tette őket. De a mocsári lázon kívül is éppen elég ok volt, hogy Széchenyi halált üzenjen a mocsárnak. Óriási területeket vett el' a mocsár a földművelés elől. Annak a csekély ncpré- tegsmek, mely a mocsárszigeteken élt, csak adott valamilyen kenyeret a vizi világ, nádat vágtak, tojást szedtek, mint az északi sarkvidék madárszigeteinek lakosai, csikót, halat fogtak s azt ették és eladták . . . De mi ez ahhoz képest, hogy a mai tizezer lakosú falvaiknak mire van szükségük? Alikor Szeghalomnak volt kétezernyi Iákosa, ma van tizenkétezer. Ez egyáltalában nem is élhetne meg abban a nyomorban, ami akkor uralkodott Békésmegyében. Még rágondolni is szörnyűség, hogyha ma is a régi állapotban állanának a mocsárrenge- tegek. Ezt nem lehet lekicsinyelni, a mai kép bemutatásával, hogy ma viszont esőben és nedvességnélküli földeken jár az ember. Szikes, vad földeken, ahol csak minden harmadik évben aratnak. Ez kétségbeejtő, de ennek nem az az oka, hogy lecsapolták a mocsarakat, hanem az, hogy elvezették a vizeket. A :e- csapotó mérnökök nem láttak a jövőbe, számukra egy cé volt kitűzve: menekülni a mocsártól. Gsak néhány év óta tudjuk, hogy a víz elvezetésének az a rabiátus és barbár rohama, ami végrehajtotta, más roppant bajt hozott: a száraz nyarakat és a terméketlen életet. A baj az, hogy a vizet nem tartották meg. A tavaszon, mikor néhány cikkem megjelent erről a kérdésről, felkeresett egy politikus és megmutatta nekem, hogy éppen most nagyszerű tervvel foglalkozik az állami viz- épitészet. Elkészítették a Hármas Körös szabályozási tervét. Ez a terv a modern és egészséges gondo!atra van bazirozva: meg kell tartani a tavaszi árvizeket. A Körösök ármentesitő gátjai kitűnőek. A vizmeder mellett oly széles sávot vesznek körül, hogyha duzzasztó gátakkal a vizet Szeged fö ott s bizonyos távolságokban vízlépcsőkkel felfogják, akkor az egész évi vizcsapadékot meg lőhet tartani. A Körösöket hajózhatóvá lehet tenni fel Szeghalomig és a Berettyót Mezőtúr felett legalább Tur- kevéig. Ennek kiszámíthatatlan haszna van már a vizi közlekedés szempontjaitól is. Magyar- országnak egyik legnagyobb baja a vasút. A vasút, mely a maga megépített töltéseit mint kínai falát nyujtóztatja végig az országon. De belső adminisztrációs okokból, — oly óriási személyzetet és nyugdíjasokat kell eltartania, hogy a vasúti tarifa mozdu atlan és kétségbeejtő — igy a lakosságnak nem tud eléggé segítségére jönni. Ha a vizek hajózhatókká válnak, a búzát oi'csón lehet elszállítani és fát, szenet olcsón lehet beszállítani. A Körösök szabályozásának másik, előnye, hogy negyvenezer holdat azonnal vizelárasz- tás alá lehet venni, öntözőzsilipek és csatornák segítségével könnyedén lehet fokozni a termelést. Negyvenezer hold nem nagy terület az ösz- szes szikesek területéhez képest, hiszen egymillióra teszik a használhatatlan szikterü.etet, mégis valami. Mennyivel több munkás kezet lehet használni az öntözött területeken. Minden telepitési akciónál nagyobb értékké válhat ez az egyetlen módszer. Harmadik és talán legnagyobb haszon j volna azonban, ha azt a töménteen millió I köbméternyi vízmennyiséget itt tartanánk s az a nyári napon állandóan párologhatna: uj esőket lehet várni az egész Alföldön. Az egész munka, a Hármas Körösnek ez a
