Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-08 / 206. szám
6 RVLfífiZfíK s:aKÍfywIsa, *•/ ;«n7*'S épitésy.ct Ixűrs/ámiiá-Ivjl öt <s félmillió pcnyőlic kerülne az. állami vö/egrk N/.inut.ísu s/rrint. A napokban találkozom haiúioivmul, aki .urna kidé jen nagyon nicpkért, hogy pártálU- >ara való inkiiueuel, ne hozzam egyelőre nyü- vitunAAgru ezt a tervet, melyhez |xnliţ; csa/k .1 letguagyobb öröiromcl tudtam volna szerem- ' 'rt kívánni: 1m a dolog aktuális lesz, Ígérte, o maga felkeres és az összes adatot rondeJJce- cscmrc bac s a t ja. Kérdem tóik, mi van % tervünkké ? Szomorúan telel: most már aztán igazán nem lehet róla írni, mert az illetékes Jutalmak neru adták meg az engedélyt, nem szavazták meg rá az öt- és télmáilaót. Kétségbeejtő. Dt- és ió'imn'üKó egy ilyen hatalmas terv keresztülvitelére nem pénz. Ennyibe kerül a Horáras-téri Ind meglépi rése. Vau itt most egy bizonyos kőinkben népszerit gondolat, hogy ennyi pénzzel odáhl> kell tolni a Belvárosi templomot néhány méterrel, hogy « Kossuth Lajos-utca sugarát kiegycnotutsék. Igenben erre a legelik') nagyszerű és modem tervre, a 1 lármás Körös szabályozására nincs pénz. Százezernyi munkás esik cl a jobb munkaI ehetőségétől, Egymillió gazda ember küzd tovább s évről-évre jobban a természeti csapások, a mostoha csapadék nyomorúságával. Kötelessége mindönkinek, aki ebben az. ügybon valamit toliét, hogy uj meggondolás tárgyává tegye ezjt a szép gondolatot. 1 La Széchenyi tévedett, az korának tévedése vollt. De ha a mai ember téved, az a legsúlyosabb bűn a nemzeti gazdálkodás ellen. «; PESTEM Látogatás egy magyar fiimmüteremhen. — Píotíuce?, fián keverő, színészek és „Drehbuch“. — Ä Hím lencséjét nem lehet becsapni. — „Következik a 725-ik jelenet*• BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) — Tessék vigyázni! Már késő! Hajszálon múlt, hogy orra neun buktam a vak sötétben, rugalmas testű kígyók között. Ez hát a műterem, a filmmüterem. Sötétség cs langymeleg. Valaki a hónom alá nyúl, meggyujtanak egy lámpát. Most látom: a kigyók — kábelek. Mennyi kábel! A kábeleket valaki éppen rendezgeti. Szerencséje vöt, hogy nem estem rá. De lássuk hát a műtermet! A félhomályban mintha valami épületfélét emelnének. Talán várfal. Reflektor gyűl ki. A várfa tetején három munkás beszélget. Itt nem nagy a szorgalom. A várfal előtt homok, földbucka, malter, tégla, vakoló habarcs. Az egész jelenet olyan, mint a lakás ••enoválás. Sivár, hanguiatné küli. Hol a pompa? A ragyogó ruháju nők? Hol vannak a milliók, amelyek kápráztató gazdagságot varázsolnak a filmre. És hol van maga a film? Valaki rámkiált, de a bokámná : — Csendesebben! Szégyen ide vagy oda, claigrottam a helyemről. Hiába, az ember nem szokta meg, hogy a földről beszéljenek hozzá, még hozzá embertelenül erős hangon. Kinevettek. Tgazuk volt, mert nemcsak, hogy eltügrotcam, még körül is néztem és csodálkoztam, hogy nem látom a hanghoz tartozó embert. Nem láthattam, mert a hang a hangmérnöké volt, aki valahol távol szólt bele a mikrofonba és az egyik hangszóró ott állt a fö-dön, a hm-lom között. Vörös arcok Az első műteremben vagyok, ahol mindig a következő jelenet díszletét építik. A felvételek a másik műteremben készülnek. Most nem lehet bemenni, éppen felvétel van. A műterem tu'-só oldaláról a folyosóra lépve, minden ajtó fölött piros lámpa parancsol csendességet. De ezt a parancsot senki nem veszi tulkomolyan. Egy színésznő trail ázva jön ekbénk. Azt hittem, nagyon siethetett, mert olyan piros volt, mintha gőzölte volna az arcát. .. Egyenletes, szinte téglavörös festék volt rajta. Ez a smink. Enélkül nem állhat a felvevő gép elé, különben olyan volna, mint a hold: száj, orr, arcvonalak egybe- o vadnának. A bemenet a műterembe sem olyan tilos, amint első pillanatban hittem. Mi is bementünk, mások is bementek, csak a piros lámpa lett mérgében még vörösebb. A jelenet végére nyitottam be. Táncoló párok oszladoztak kifelé a műteremből. Sebaj, gondo-tam, majd vesznek fel mindjárt másik jelenetet. Vettek, vettek, de abba beletelt több mint egy óra. Ez alatt az idő alatt látszólag senki sem csinált semmit. Egy színész olyan nyugalommal ült egy ku‘ isza árnyékában, mintha Budhát játszana. Vártam, hogy talán átrendezik a szint. Azt sem. Maradt minden a helyén. Gondoltam, egyikmásik szereplő talán átöltözik. Az sem. De mért áll akkor minden? Azt mondták .egyek türelemmel, majd megértem. Jelenet Nem bánom. Addig benéztem az irodába. Megtudtam, hogy uj magyar film készül. Böngészek a vezérkönyvben (Dréhbuchban.) Ezt olvasom: A villa hallja. 69. Halbnach. Bubornyák jön a képbe. Óvatosan kinyitja az ajtót és beengedi az idegent. Becsukja maga mögött az ajtót cs udvariasan megkér di: Bubornyák: Mi tetőzik? Az ur: Olvastam itt, hogy ez a villa eladó. Érdekelne .. . Meg lehetne nézni? Bubornyák: Nem érdemes. 70. Nach. Az ur csodálkozva: Az ur: Hogy-hogy nem érdemes? Bubornyák: Mert úgy sem fogja mcgu venni. A fal^k vizesek, igy áll a vakolat a szobákban. Akar mindent tudni? Ez a viha tavaly még ott volt. A szél fújta ide... Halbnach azt jelenti, hogy a felvevőgép a szereplőhöz félköze!, a Nach, hogy közel megy. De miért Írják németül, amikor ez a fim egyébként magyar? Miért mondja a szabó az orsóra, hogy spuini, az asztalos az élre, hogy kant? És miért akarják eladni a villát, ha a vevőt lebeszélik? Megmagyarázzák: éppen ez a mulatságos. A tulajdonos valóban el akarja adni a vi Tát, de az épületet szélhámosok szálljak meg. Ezeknek nem áll érdekében a vásár és ebből támad a bonyodalom. Ha jól emlékszem. Bubornyákot Kabos játsza. E képzelem, a t ihnen Ka bőst, amint ; mutatja: ez a villa tavaly még ott volt és a szél fújta ide. Biztosan nevetni fogok rajta, ha látom. Az iroda falán statisztikai táblázat. Berki; 23, 42, 45, 51... 209. Egész kétszázki len dg megy a számsor. Minden szereplőnek iclirják a jelenetszámát. Autó indu' csomagokkal megrakva az ablak előtt. Az Oktogonra megy. Egy fát vesznek fel. A film elején szerepel egy fa teljes nyári lom bd ízben. Most ugyanaz a fa kell kopáran. Már mennek is. Ődöngünk a műteremben. Benézünk egy kocsiba. Kívülről o yan, mint a vándorkomédiásoké. Kereken gurul, ablaka van. Beépített asztalán telefonok, csavarok. Itt ül a hangkeverő. Mérnökember. Nem Kabos hangját lógja összekeverni Berki Liliével, hanem addig dirigálja a szereplők hangszinét, erejét és ál itgatja a mikrofon csavarját, amig a leadógép számára legjobban megfelel. — hiány film bukott már meg a rossz hangkeverés következtében! Nem itt, de általában! — Ezt a producer mondja. Nem milliók, csak ioo.coo pengő Lehetetlen tisztelet néikü nézni rá. A producerre van bízva az egész film. ő csinálta a költségvejést, ő rendelkezik minden felett, ő felel azért, hogy átlépik-e a sok százezer pengős költségvetést. A tiszte etet ő maga rontja le. Elmondja, hogy szó sincs százezrekről. Magyar filmnél csak tízezrekről lehet szó, mert különben ráfizetnek. A magyar mozik magyar- nyelvű filmen nem hozzák be a költséget, ha túlmegy a százezren. Ö ilyen százezer körüli költségvetéssel dolgozik. — Százezer pengő is összeg! — állítom vissza tiszteletemet s megkérdezem, melyik szinésznek mennyi a fizetése? Szép, szép, amit kapnak, de nein nagyon sok! Ha a sztninövendékek tudnák, talán még idejében átválhatnának valami gyakorlatibb, sőt jövedelmezőbb pályára. A magyar film nem fizethet gretagarbói fizetéseket. Ki kel jönni a százezerből, amit sokkal nehezebb előteremteni, mint az ember hinné! Csak a sok felépített díszlet mibe kerül? Mert itt a falak nem remeghetnek félénk vászonból. Itt minden masszív. A szőnyegek igazi perzsák, ha kölcsönbe is vannak, igazi a selyem, a brokát, d tapéta. i / fl 3 5 Hzopt'úmher H. rrrţjjraawii v'.MiamBBX!. XRXZ73Rmm «am traymmirs.nrm, A film lencséjét nem lohn becsapni. És a tuhó műteremben épülő villafnmtot - mert épül ott - még igy, díszletként sem hordani el könnyen a szél. Olyan mas tiv. És 11 áram. Mennyi áramot szopnak a motorokból ezek az alattomos kigyókálselek. Szánalom: egy jelenethez tizenkét reflektort használnak. És milyen soká égnek Inába! Azaz nem hiába, mert »nőst világítási próba van. A fényt a szereplők arcához, próbálják. Mindegyikéhez külön és megint külön a díszletre és végül összhangba hozzák az. egészet. Aprólékos, gondos, nehéz munka, csak a szemlélő számára unalmas végtelenül. Végre kész a vlláigiiiáá próba, most jön a felvevő- gép. Gyönyörű masina. Az operatőr úgy ül rá, mint huszár a lovára és úgy néz bele a kémlelőbe, mint csi lagvizsgáló a teleszkópba. — Ernő! — szól egyik színészre — idebb állj! Nem! Kissé balra! Úgy! Ott állj meg. Ez végleges. .. A színész megáll. Égy sovány emberke leguggoj eléje, mintha a cipőjét akarná kipucolni, pedig csak krétával von bűvös kört a lába köré. Ezen a vonalon belül kell maradivá, ha nem akar homályos lenni. Ugyanez a próbálgatás ismét ődik meg a jelenet minden egyes szereplőjével. Türelem kell ehhez, roppant türelem. Most mérőszalagot húz valaki a felvrvőgép- tő! a szereplők fejebubjáig. A számot bediktálják. Ez is aprólékos munka. Rendőrök naftalinban Úgy nézem, most már kezdődhetnék a felvétel, de két szereplő, — két „rendőr“ közben elment kabátot felvenni. Felső kabátot, mert kintről jönnek. A rendőrunifor- 1 mist csak most hozták lóhalálában, az utolsó ! pi lanatban a rendőrség raktárából. Volta- j keppen már tegnap is itt volt, de mikor ki- I csomagolták, látták, hogy tévedésből folyamőri az egyenruha. Hogy történt a tévedés? I Ki tudja. Nem lehet annyit kérdezni, máris I rámpisszegnek: Csendet kérünk! Rendben van, csak már látnék valamit! A diszletet eléggé megszemléltem. Szép, e-egáns szalon. Télikertjében most reflektorok nyílnak. Finom muszlinfüggönyök, félhomályosra mart ablakok választják el a téikertet a szalontól. A paraván mögé áll Gózon, Berk» Lili, Csikós Rózsi, Verebes és jön a két rendőr. Már itt is vannak. — Phü! — csavargatják a szereplők az ; orrukat. Jogosan, A két rendőrszinész olyan j naítalinfelhőt hoz magával, hogy kibirhatat- ! Lan. Hiába, ezt be kei szippantani. Dudálás: i Achtung! Aufnahme! Ez a németeskedés : olyanforma kis airektálás. A nagy, milliókkal j dolgozó műtermek illúzióját keltik. Felvétel I — csak o.yan magyaros fillérekkel fizetett munka. Pedig nem szégyen. Minél kevesebből és okosabban csinálják, annál nagyobb érdem! No, most vigyázzunk! Most próbálják a jelenetet. — Azt is mondta magáról — háborog Berki Lili — hogy tolvaj és Schwarznak hívják. Ezt Kabosró! mondja Verebesnek. — Pardon — tiltakozik Kabos. — Hogy tolvaj, azt mondtam, de hogy Schwarz, azt nem. Ennyire nem akartam megbántani. — Hak, halt! — kiált a rendező. — Az nincs benne a szövegben, hogy „nem akar, tam megbántani“. Ezt ki is hagyják. A jelenet végén kiderül, hogy Csikós Rózsi mint tolvajt és Schwarzot is szereti Verebest, a villa tulajdonosát; de nem is Schwarz, nem is tolvaj és a két rendőr hiába hozott olyan penetráns naftalinfeLhőt a villába. Nem viszik magukkal Verebest. A naítaJint igen. De még addig várni kell egy kicsit, mert ez csak az első próba volt. Külön próbál velük a hangmérnök, a világosító, a rendező, a fényképező. Mindegyik megismételteti a jelenetet, többször is! Már egéíz kimerültem! Ekkor a szereplőket megrohanják: az ö töz- tetőnő, a kellékesné, a fodrász, a szabó, igazítanak, formálnak, tisztogatnak rajtuk, — uj rúzst a szájra, árnyalatot a szem alá, pudert ide-oda, kefélni itt-ott. Aztán megint beállnak a képbe. Ez már szakkifejezés! Megtanultam. Még egyszer-kétszer próbálnak, végre megindul a felvétel. Az „Aufnahme!“ E>e most komolyan. A gép elé kis emberke ugrik, nagy faollóval és kis fekete táblával a kezében. A táblán egy szóim: 468. — Négyszázhatvannyolc! — üvölti magánkívül és összecsattantja a faollót. Ez a jelenet száma. A felvétel előtt a fekete táblát fotografáiják a fűimre, erről tudják, hogy melyik jelenet következik a másik után. Az emberke elbújik a gép alatt a gép elől. A felvevőgép zajtalanul működik, lassan előre nyomult. „HalbnaohJból — nachba“. — Aus! Végre sikerült. Következik a 725-ik jelenet. Nekem ugyan mondhatják. Most már el- j köszönök. Műit l>mszülött, aki jó .smeri (fürgéit, nyitom ki az egyik ajtót, uogy folyosói« érjek. Tévedtem. f \V. ti; 7,,'<-,.jjr//t f leptem ót c; sikerült bele" .0/1.0:11 a m e ram falába. Nem olyan könnyű kiismerni a filmc/é.’! Máriái» Imre. ÜJKÖNYVSJK ANDRÉ GIDE: A VATIKÁN PINCÉI. Bűi- I ügyi történet ez a regeny, amelyben szél- I hárno8ok a pápa elrablónknak meséjével I befonják a jámbor hivek egész seregét, s jj amelyet egy különös gvi.koaság iz -a ina , bonyodalmai tetéznek-. Ugyanakko a fran- I cia Középosztály páratlan Imrnoru tükör- I képe. Minden fejezetében uj meg uj meg- I lepetéseket hozó kalandregény, mu atságos, fl elejétől végig izgalomban tartja az olva- I sót s ugyanakkor felvetett merész problé- f máival sokkal több az egyszerű olvasni- | valóknál. Oiyan iró remekműve, akit méltán tartanak a mai világirodalom legnagyobb alakjának s iegizgatóbb jelenségé- f nek. A kitűnő könyv remek kiállításban, Franklin kiadásban fűzve 132*— Lei, di- I szes vászonkö'.ésben 165*— Lei rn nd-.n I könyvkereskedésben. Kérje az uj Franklin könyvek jegyzékét. LIAM O’FLAHERTY: AZ ARANYHÁZ. j Az aranyház egy nap története egy iror- I szági kis városban. Éjszakától éjszakáig j Ö3?zesüritve, szédületes iramban robog le előttünk a kis város egész élete, látjuk I életformáit, bősz szenvedélyektől halálra zaklatott alakját a város nagy ember nek, I aki a kapzsiság démonától űzve, igájába - fogta az egész várost és a környék nyomorúságos népét, érezzük a düh és gyűlölet fojtott levegőjét körülötte és lépés- rői-Jépésre benne érezzük magunkat egy végzetes tragédiában, amely egy démon, testű és démoni hatású nő alakjában lehúz a hínárba mindenkit, aki a közelébe kerül. Az iró nem kíméli honfitársait, kegyetlen realitással rajzolja meg alakjait, feltárja az ir nép kiűző sebeit s az ir levegő minden nyomottságát. A mai angol irodalom nem tud felmutatni ehhez hasonló, mélyen megragadó és drámai erejű regényt. A kitűnő könyv remek kiállításban, Franklin kiadásban, közel 360 lap, fűzve 132-— Lei, díszes vászonkötésben 165-— Lei minden könyvkereskedésben. Kérje az uj Franklin könyvek jegyzékét. TÖRÖK SÁNDOR: SZEGÉNY EMBERT MÉG AZ ÁG IS HUZZA. Az idegen város szerzőjének ez az nj regénye olyan műfajból való, amelyre kevés iró mer vállalkozni: tragikomédia. Egy szegény munkás emberről szó , akit úgy üldöz a bal- sors, hogy az már komikus. Minden próbálkozása, nem is arra, hogy javítson sorfán, hanem arra, hogy egyáltalán a viz selett tudjon maradni, balul sikerül, minden lépésével valami bajba keveredik. — Semminek sem ő az oka, mindig valami véletlen vágja fejbe — az ilyen embert, ha sajnálja is az ember, de nevetnie is kell rajta. Az iró is ezen az összetett hangon beszél erről a Bilicse Péterről. Ez a legnehezebb hang, egy vonalnyi eltérés már veszedelem volna az íróra, de éppen abban áll Török Sándor írói művészete, hogy a hangot mindig hiánytalanul tudja tartani, zökkenő nélkül. A kitűnő könyv remek kiállításban, Franklin kiadásban, közel 400 lap, fűzve 132*— Lei, diszes vászonkötésben 165-— Lei minden könyv- kereskedésben. Kérje az uj Franklin könyvek jegyzékét. VÖRÖS MÁRTON: A szerencsés expedíció (Az északi sarkvidék iegvakmerőbb kutatói). 1931-ben a svéd és norvég tudományos élet legkiválőbbjai összeálltak s a hírneves Flans W. Ahlmann professzor vezetésével az északi sarkvidékre indultak, hogy a jégmezőkön, gleccsereken, a befagyott tenger és terméketlen szigetek világában fényképészen, meteorológiai, föld és víztani kutatásokat végezzenek. E szigorúan tudományos expedíció résztvevői nem törődtek veszéllyel, nem az életüket fenyegető kalandokkal, csupán azért, hogy a térkép egy-két homályos foltjának pontos rajzát megadhassák, hogy a Jeges-tenger áramlatainak irányait, az ottani szelek járását figyeljék s hogy felderíthessék az északi földrészek geológiai titkát. Vörös Marton, aki Ahlmann professzor tanítványa és munkatársa volt, ennek az expedíciónak a nagyszerű teljesítményéről számol be könyvében. A magyar Földrajzi Társaság uj sorozatában jelent meg a kitűnő könyv, rengeteg képpel, gyönyörűen diszitett és aranyozott egészvászonkötés- ben 165 lej minden könyvkereskedésben. FÉRFISZABÓK! Divatlap szükségig tűket legolcsóbban, a agy választék mellett az Ellenzék könyv osztályában Cluj, Piaţa Unirii, szerezhetik óéi
