Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-11 / 182. szám
BL LENZ ÉK Z 193 5 augusztus 11. RIPORT A BALATON MELLŐL Most üli Keszthely fenniilÉsánah 700-ih évforduláját KESZTHELY. (Az Ellenzék tudósítójától.) Tenger! — szeretnék felkiáltani, — itt igazin magyar tenger a Balaton! A viz pereme a végtelenbe vesz s a född gömibölyüsogec érzékeltető láthatáron most bukkan fel egy fehér hajó. Minden tündöklik e pillanatban, a vakítóan tiszta hajó, a napsugaraktól szikrázó víztükör s az öblöt körülölelő lombos lankák ... A kikötőgát messze nyúlik a Balatonba s visszafordulva a parti sétány gesz- tenyelombos árnya csak bájos előtér a varos fé'.lköraJaku látképe előtt. Karcsú templomtornyok között egy mesebelien kecses tor- nyocska teszi jellegzetessé a keszthelyi város képét: a Festetács-kiastély gyönyörű Barokk- tornya . .. A Sókajok-Sétányán lassan sétálok a város felé. Milyen kedvemre való liget ez: mindig egy olyan parkba vágytam, me.ynek semerre sem látszik a vége . .. S a térré táguló fasorban találkozom az első keszthelyi nevezetességgel, egy oszlopos kupolával, a Helikoni emlékkel . . . És fákat ültettek az írók emlékezetére .. . 1817—19-% tartotta a keszthelyi helikoni ünnepeket gróf Festetics György, az írók buzdítására. Az ünnepekre hivatalos volt az akkori szellemi élet színe-java, de többnyire csak a dunámu lak jöhettek el, a közlekedési nehézségek miatt. Keszthely fénybe borult ezeken a napokon, szinielőadások, kivilágítás, irodalmi ünnepélyek, lakomák, hangversenyek, bálok emelték a helikoni napok fényét. Festetics gróf tiszteletdijjal jutalmazta az írókat s a nap emlékére az irók egy-egy fát ültettek régi költők, Csokonai, Zrínyi, Gyöngyösi tiszteletére .. . Ezt a szokást elevenítették fel a helikoni ünnepek százados évfordulóján, 1922-ben (a háború s a forradalmait néhány évvel kés'éltették a századforduló megölését), miikor a ligetben a Helikoni emléket emelték. Felújították a faültetés hagyományát is s most azoknak a helikoni költőknek ültettek fákat, akik a Festetics gróf helikoni ünnepén a régi magyar irók emlékezetére ültettek fákat. Mennyire érzékelteti ez az idő könyörtelen múlását, századok semmiségét... A Helikoni Emlék körül, a fiatal hársfák alatt a magyar halhatatlanok nevei között oly egységessé olvad a műit, Zrínyi, vagy Gyöngyösi, akik a heikoni ünnepek idején már régi költőknek számítottak, ma semmivel! sem távolibbak, mint a Helikon költői, Kisfaludy, vagy Bersenyi. Nyári lakok, gyógyházok, üdülők utcáján túl az iskolaváros kezdődik, apácák és szerzetesek országoshirü intézetei. S beérek a főutcára, ahol a kisváros élete folyik, a vidéki élet kényelomszerető bájával. . . A kirakatok fővárosiak, az autóut pompás, — mi varázsolja mégis a városkát olyan 'kívánatosán vidékivé? Az, hogy itt sétálni mernek az emberek. Napernyős fiatal lányok jönnek szembe, vidáman udvaroltatva magúknak, — panamakalapos bácsikák sétálnak együtt meg-meg- állva s mindehhez stílusos vidéki hangjáték a falragaszokat helyettesitő dobolás és az utcát szegélyező nyílt piac gyümölcs- és virágillatos tercieré je . . . A Balatoni Muzeum A Balatoni Muzeum ugyanolyan barokk- stilusbani épület, mint a Festetics-kasté.y, mert eredetileg a hercegség épületei közé tartozott s a herceg adományozta a városnak. A muzeum jelenieg átépítés és rendezés alatt van, az előcsarnokban az oszlopok még vakolat nélkül meztelenkednek, a tárolók az asztalost várják s a balatoni vizimadarak szomorúan kuksolnak egy sarokban. De az üres termek és a becsomagolt anyag között is látszik, hogy szép és világos termekben nagy értékek és érdekességek lesznek itt láthatóak, ha az idő és főleg a pénz megengedi a muzeum befejezését. A Balaton növény- és állatvilága, — a balatonkörnyéki ősfoglalkozások, halászat, pásztorkodás, népművészet, — s a dunántúli irók kéziratai feltárják majd a Dunántúl hangulatos világát. S itt helyezik el a sümegi Darnay-muzeumot is, a legértékesebb balatoni gyűjteményt. Mult, jelen, jövő ... Keszthely múltjáról Reischl Imre, aki szülővárosának, Keszthelynek immár huszonötödik éve városbirája, mesél: — Ezen a nyáron üli Keszthely, mint magyar település, fennállásának hetszázadik évfordulóját. Valószínű ugyan, hogy a település kilencszázcves múltra tekinthet vissza, de ez még nincs tudományosan eldöntve. Ugyanilyen vitás nevének az eredete is. Némelyek a Ca Stelláimból származtatják, — cn, a máig,am magyar neylvérzőkével1, úgy érzem, hogy a Keszthely Kezdőhely lehetett valamikor, mert itt kezdődött a Balaton s a népvándorlás idején ez volt az egyetlen jelentősebb balatonparci település. Dehát ezt majd eldöntik a nyelvészek . . . Az bizonyos, hogy itt, illetve Keszthely közvetlen szomszédságában, Fenékpusztán, ahol most Festetics herceg világhírű ménese legel, a rómaiak egy előre tolt vára, Mogentiana állott. — A Balaton akkor alacsonyabb lehetett, mert a rómaiak urnatemetője lassan egészen a víz alá került. Gyermekkoromban, emlékszem, hullámverés után százával találtuk a partra- sodort égetett agyag urnadarabokat és római pénzeket. A római pénzek előbukkanása ma is egyre tart, egy diák a napokban talált egy Diocletianus korából való aranyat, mely oly ép és finom, mintha most került volna elő a verdéből... — A népvándorlás viharai után a magyarok már Vér-Bulcsu vezérlete alatt letelepedtek Keszthely helyére. — 1386-ban fejezte be II. Laczkfy István nádor gyönyörü gótikus templomunkat, mely most országos műemlékké van nyilvánítva. — A kuruc-labanc időkben megerősített végvár volt Keszthely. De Keszthely városbirája nem időzhet a múltnál, szó'átja a jelen, sőt a jövő. A gépkocsi előállott, az uj diáküdülő építkezéséhez kell mennie. — Jöjjön velem — hiv — megmutatom, hogy mibe vágtuk most a fejszénket! . .. Mig a gépkocsi a Helikon-liget felé robog, megtudom a keszthelyi nyári egyetem kétéves történetét. — Nyári egyetemünk tulajdonképpen a pécsi Erzsébet Tudományegyetem nyári egyeteme. Tavaly nyolcvan hallgatónk volt, köztük huszonöt külföldi, német, osztrák és olasz. Az előadók között is több külföldi egyetemi tanár van. Most, hogy intézményesen biztosítsuk a nyári egyetem állandó jellegét, ötven személyes diáküdülőt építettünk. Miután megnézzük a befejezéshez közelgő szép, modern épületet (a földszinten van az ebédlő, az első emeleten vannak az előadótermek és a másodikon a lakószobák), a Gazdasági Akadémiába megyünk. Európa eiső gazdasági főiskolájában... — Mikor giróf Festetics György 1797-ben megalapította a Georgicont, a keszthelyi gazdasági főiskolát, ezzel a lépésével egész Európát, talán az egész világot megelőzte. Tanították ugyan a gazdasági szakismereteket, — például nálunk is a nagyszombati egyetemen, — de csak melléktantárgyként. 7 OLCSÓ MAP a • Băile Episcopeşli Oradea mellett Augusztus 18-tól 25 I Victoria szállodában ... 840 lei Transilvania szállodában 940 lei Dácia szállodában ........ 1120 lei Hétnapi nyaralásban bennfoglaltatik: Lakás, háromszori kitűnő étkezés éllap szerint, naponta I. • . meleg vagy hullámfürdő, zene, gyógydij, borravalók. Kitűnő zene! A kursalonban minden este tánc, tombola. — 5) százalék vasúti kedvezmény, visszautazás gratis. Kívánatra ortodox kóser ellátás ! Iszap-fürdő! Hullám-fürdő ! 1 ölesé nap éw&U s«ä$©n végéig garaniálgKiíí 1 Festetics szakképzett gazdatiszteket és gazdákat akart nevelni. Ha minden kezdet nehéz, úgy ez különösen nehéz volt! Az intézet egyetlen tanulóval nyílt meg es csak ösztön- tandíjakkal és kedvezesekkel tudtak több növendéket az intézetbe csalogatni. A gróf azzal is igyekezett a tanulók kedvét nőve ni, hogy a záróvizsgákat a helikoni ünnepekkel egybekötve tartották. A tanulás nyelve előbb német, majd latin volt. A tudományos gazdasági iskolán kívül a Georgicon parasztiskolára, erdész-vadász-ménesmesteri oktatásra, — priste deumra (ahol az úrbéri jogviszonyokat tanították), kertészeti, mérnöki és gazdasszonyi iskolára oszlott. Ennek a Georgiconnak, késői, fejlett leszármazottja a mai Gazdasági Akadémia. Megnézzük az intézet gyűjteményeit, megtudjuk, hogy a növényegészségügyi tanszék egyben növényvédelmi körzetvezetőség is (ami annyit jelent, hogy folytonos, nehéz és sokszor meddő felvilágosítási munkát végez a balatonkörnyéki kisgazdáknál a permetezés és a rovarirtás érdekében), megbámuljuk az időjárásje'entő megfigyelőállomás öniró műszereit, s közben alig várom, hogy előállhassak a kérdéssel: — Ugy-e, most, mikor küszöbön áll a telepítés, a falu felemelése, a mezőgazdaság és a kertgazdaság újjászületése, il.’etve megteremtése, uigy-e, most erre a pályára özönlik í az ifjúság? 7 A DÚC HATE AU CSALAD A mc de Paradis enyhe szögben vezet az 1 állomás előtti tértől a Meuse partjáig. Jellegzetesen belga városi u-tca: magas és keskeny vöröstégla házakból áll; pár szatócsbok s egy-egy udvar mélyéről kidörmögő gyárüzemek tarkítják. Nehéz, dübörgő társzekereket vontató termetes flamand lovak és zörgő teherautók járják reggeltől késő estig: itt vannak vámkraktárak. Egy ilyen keskeny, függőleges magánház- ban lakik a Duchateau-család. A csengetésre Madame Duchateau nyit ajtót. Szája vidám, örvendő mosolyra nyílik, mikor meglát. A megszokás — hisz nem először vagyok itt — csaknem megszépíti. Pedig förtelmesen rut. Sovány, mint egy mumia, ruhája zörgő csontokat takar. Bor- zos hajának sárgás-fehér színe van. Arcát vastag rózsaszínű festékréteg borítja. És ez a múmia hatvanöt éve dacára, úgy virgon- coskodik, mint egy bakfis, már tuszkol is befelé a szobába, abol a fia, Fernand várakozik kézfogásra. Az asztal mellől kok fel, ahol most is kiterítve fekszik a füzet, amibe vallásosan misztikus verseit és drámáit írja. Obiigát szavakra fakad, vógágsimitja sürü, deresedő üstökét, melyen az átélt világháború harmata fehérük ki a fekete hajszálak közül. Idegesen ránt egyet felfelé kunkorodó bajuszán. Aztán nadrágzsebébe mélyeszti kezek és szórakozottan sétái! fel és alá a szobában. Ma is megkérdi, mint rendesen: — Ugyebár furcsa az élet? Nem gondolja Monsieur? .. — Igen, válaszolom, az élet tényleg furcsa... mint folyton halkuló viszhang | I — Furcsa, igen ... furcsa . .. nagyon is az ... Fernand Duchateau -zenészemben A háború előtt jó pár évet töltött Parisban, aho vidám tomboló napokat élt át. De ezeknek a szép napoknak emlékei egy erőszakos felejtés homályába vesztek el. Az 'emlékezés bágyadt sugarainak sötétjéből csak a név maradit még. Paris. A többit, a szónak az igazi, mámoritóan szép értelmét, amire egy emberi élet szürke hétköznapjai támaszkodhatnak, a párisi fiatal' korral egybenőtt átéléseket, egy ször-nyü félhő üké meg. Fernand Duchateau 1914-ben bevonult katonának. Teste elviselte .a legszörnyübb kínokat is, de kifinomult zenészidegei nem bírták a dolgot. Csődöt mondtak. Most háborús rokkant: nem emlékszik semmire, ami vele történt és háború előtti élete is teljesen kiesett emlékezetéből. Ha a háborúról kérdem: — Őrültség volt, — feleli. A háború olyan ércfaJiá merevedett oenne, melynek legkisebb érintésére tompa rezo- nánciák indulnak meg lelkében, elnyelve az értelem legenyhébb megnyilvánulásait is. A háború csak a németek elleni gyűlöletében él, akikben a borzalmas lavinát megindító gom-olyagot látja. Nem egyszer kdüett meg,- nyugrassam, hogy nem vagyok német. Sokáig kérlelem. Erre odaül a pianínó elé és Debussyt, Grétryt és Griegiet játszik. Bütykös" ujjai erélyesen íutkároznak a billentyűk kopott zománcán, amiket az ablakon behulló fény még horpadtabbaknak mutat. Aztán hosszas kértidésre a saját szerzeményeit játsza. Melodikus kis chanssonokat, dilettánskodó időtöltéseinek eme egyszerű, credetietiensegben senyvedő termékeit. Madame Duchateau, aráig; fia zongorázik, | fügével és datolyával kínál. Nyelve fürgén } pereg: az örökösen egy és ugyanaz a téma. A férje Duchateau ur, aki tiz évvel fiatalabb nálSa és egy a utolér ahat-garázs vezetője, egy régebbi perpatvarból kifolyólag, tizenöt éve nem beszél hozzá. Ő sohasincs a szobában jelen, de Madame Duchateau érzésvilágát mégis betölti teljesen. Minél közönyösebb iránta, annál szenvedélyesebben ragaszkodik hozzá és nem tud megválni ettől a bánatától egyetlen pillanatra sem. Én azt hiszem, hogy az életét is odaadná egyetlen szaváért, amit hozzá intézne és maradéktalanul az övé lenne. De Duchateau ur makacs, konok ember. Ha egyszer megmakacsolta magát, állja a fogadalmat. Délbe ha hazajön és felesége megkérdi (tiznöt év alatt egyszer sem mulasztotta el ezt megtenni) mi újság a garázsban, nem válaszol és csak ha azt kérdi, hogy hozhatja az ebédet, kap válaszul egy gyenge „igen“-t, mint valahányszor, mikor ez elengedhetetlenül' szükséges. így csal ki nagyritkán egy-egy éltető hangot ezekből a néma, csökönyösen zárt ajkakból. Va óságos paradoxonnak látszik ebből a tiszta-csont mu- miaszerüvé aggott asszonyból a férje felé áradó érzelmi melegség. A férje álftitóíag egy idősebb leánnyal csalja, aki az autólerakatban gépel. Madame Duchateau következetesen „chameau“-nak nevezi ezt a kövér szemüveges leányt, aki már jóval túl van az első virágzás korán és egyáltalán nem szép, de . . . de akivel mégsem veheti fel a versenyt. Nem egyszer panaszkodott, hogy a férfiaknak csak a jóltáp- iáltság a fontos, hogy a nő gömbölyű -egyen, a többi nem számit. Valóságos kémszervezete volt, -akiket a szomszédságból és pleytkaéhes , ismerőseiből rekrutált s ezeknek réven a férje és a leány minden lépéséről tudott. Sőt, egyszer — ez nagy esemény volt — odáig ment féltékenységében, hogy felkereste a leány szüleit és beárulta őket, de minden látszólagos eredmény nélkül. Egy másik nagy eseménye Duchateauné életének az a pár nap volt, amikor a férjét, aki egy nap biciklin igyekezett haza, elütötte agy autó s bár szerencsésen megúszta a dolgot, pár napig az ágyban kényszerült maradni. Madame Duchateau odaadó igyekezettel ápolta és nagy reményeket fűzött fel- gyógyulásához. Férje hálásnak is mutatkozott ezért a gondozásért, de azért, mikor megint talpra állt, minden maradt a régiben és kétségbeesve látta, hogy ezúttal sem sikerült jobb belátásra birni urát. Többször megkérdeztem Madame Ducha- teaut, Hogy Fernand milyen álláspontra helyezkedik ebben az ügyben? Milyen viszonyban van az apjával? A választ maga Fernand adja meg: — Mit tehetek én ellene? Beteg *mber vagyok. Apám egy gonosz ember. Duchateauéknak van még agy házas fiuk, aki Briixel ésben Lakik. Háborús rokkant. Dohánytőzsdéje van. Azonkívül nagy tisztséget visel: egy belga háborús invalidus egyesület elnöke. A lakás egyik legfőbb dísze egy nagyított fénykép, amely azt a íenkölt pil a- natot ábrázolja, amikor egy parádén a lóháton üllő Albert király kezet nyújt Duchu- teauék félkarú fiának. Duchateau asszony büszkén mutatja ezt a fényképet minden látogatójának. De erről a fiáról is csak ezeket mondja: — Az apja vére. Nagyon távol esett tollem ő is. Alig vesz tudomást rólunk. Az apja és köztem fennálló dologró' ő is tud, de egy vállrándítással elintézi a dolgot. Már félhomály dereng. A villany.ampa egyenletes, sárga fénye gyűl ki a homá.v felett. Fernand feláll a zongorától. Rámutat a feje fö'ött a falon agy piros-sárga kastélyFiatal nyári-egyetam és öfe§ gaidasági akadémia egymás mellett. — Síikén* lett & „Síecské^-ikől „YíacIttcStiSv
