Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-11 / 182. szám

fi B t.EIWZAK 193I Mufjuuttu* II. ‘‘"''fit—— 1 uh jövőképpen nem is kertiem, hdnnn .ülnöm, v»ly bi/tos vagyok benne. Ilis7.cn, ha Magyarország ríni akar, a korszerűvé finer im\ őv,.i. daságé, a înimW -termelésé a iövő. A. rtjuság, mely elől úgyis löbbc-ke- vesbe be.árultak a hivatalnoki pályák, visz- ' J'd a tödhöz. s a földből csikarja ki az elerhe.' való jogát. Utóvégre a/. Altöd meţ sem közelíti a gyarmatok idegen és sötét világát s az angol ifjúság mégis természetes­nek veszi, hogy akinek odahaza nem jut hely, kimegy a gyarmatokra. lhnni sem akarok a fülemnek, mikor meghallom, hogy kevés kivételle j fiatal­ságnak még mindig a selejtesebbik része mégy gazdász.nak, sért azok is kevesen, káig a pesti egyetemeken tülekednek a felvételért, a Gazdasági Akadémián egészen alacsony marad a létszám .. . Az ember megdöbben s önkéntelenül féle­lem Önti cl, ha a megvalósít ás felé induló telepítésre gondol. Mi lesz, ha megvalósul­nak a keretek képzett, fiatal, lelkes vezetők nélkü . De nyár van s a gondokat elűzi a viig fel­kiáltás: — Gyerünk vitorlázni! Hogy lesz a kecskéből yachtclub? Hogy lesz a kecskéből yachtclub? Úgy, hogy a keszthelyi öbölben tanyázó fiatal sportolókat, a Keszthelyi Csónakázó és Kor­csolyázó Egylet tagjait addig-addig bosszan­tották a KECSKE névve, mig megelégelték a dolgot és most már az előkelő hangzású KYC (Keszthelyi Yacht Club) betűket vi­seli a club festői kapuja. A vitorlázás különben is telve van roman­tikával és humorral, kezdve az érzelgős vo­násoktól egészen a vaskos matrózhumorig. 1 logy u kigvaskosxbbal kezdjem, eknoséhék, hogyan kell megállapítani, ill-e a Hajó?I (Tudniillik a vitorlázók minden vizájánmüvet hajónak neveznek, a legősibb, lepedővel íel- szerdt bárkát éppen úgy, mint a legmoder­nebb áramvonalas vitorlást...) Szóval: bele kell köpni a vízbe s ha a köpés háromszor megkerüi a hajót, akkor a hajó áll... Ha két vitorlás versenyez és az egyik ef- haigyja a másikat, akkor, emlékezve a vásári disznó hazacsalogatására, csúfol ód va hátra­kiáltanak: Szórjunk kukoricát?... Kiolt tatnak, hogy majdnem mindig van szél, a viz akkor is fodros s a zászló akkor is leng, ha a szelet nem is érzi az ember. S itt következik a romantika. Széljelzőnek ugyanis női eszményképe eml'lékiUl kért szőke vagy barna hajfürtjét akasztja ki az érzelmes szivü ifjú hajós ... Az idő telik s nekem még ma tovább kell utaznom. A szél pedig annyira elállt, hogy még a hajfürtöcske sem leng . . . Kézbe- veszem tehát az. evezőt s a part felé eveznék, ha . .. — Nem, azt nem engedhetem meg! — kiált fel' a vitorás deli tulajdonosa s addig tesz-vesz a vitorlák között, mig a hajó egy gyönge szellő szárnyán elindul. Vitorlázó ember számára a legnagyobb szégyen, ha evezve cr a kikötőbe! A vitorlás révbe ér, a yachtclub többi lep­kéje most indu' ki a vizre. Vendégvitorlások is érkeztek, zene szól, az öbölben most kez­dődik az élet. De mennem kell s egy negyedóra múlva a gépkocsi tülkölve repít Hévíz lótuszvirágos, árnyas paradicsomkertje felé .. . Sz Wer ess Jolán. VÁRADÍ MIKLÓS: EMLÉKEIMBŐL S'bísi Samu színészi pályafutása Sebesi Samuról, a finomtoku erdélyi író­ról csak kevesen tudják már, hogy valami­kor, pólyája elején színésznek is felcsapott volt. Sebesi is, mint annyi más magyar iró, megkóstolta a művészek kenyerét és dicső- ágét, de aztán hamarosan végleg magához zó itotta a toli Sebesivei, mint vándor- színésszel az egyik vidéki társaságnál talál­koztam a nyolcvanas évek elején. Abban az időben Várady Ferenc színtársulata Aiud-on tartott előadásokat és a Biazini gyorskocsi­vá! én is leutaztam egy pár vendégjátékra. A színház titkára fogadott, nyomban rr-egszá Itam a Vágó-féle fogadóban és siettünk A falurossza próbájára. A színház bejáratánál egy ismerős alakot látok, nézem — hát Sebesi Samu. — Szervusz Samu öcsém, hát te mit ke­rcnios címerre. A Castellások címere — mondja. Ezt a nevet haszná ja írásai jegyzé­sénél, melyek közül egy zavarosan filozo­fikus drámáját meg is jelentette és utólagosan elküldte nekem. — Látja ezt a címert? A középkorban. Castellás ura voltam. De hisz-e ön egyálta­lán a lélekvándorlásban? . .. Aztán megint más tárgyra csap át: — Hogyan vélekedik a régi görögökről? Erkölcsös emberek voltak? Müvészlelkek! A pianínó fölött egy pártás női fejet áb­rázó-ó krétarajz van. Ez az ő menyasszonya. A mennyei menyasszony. Szegény vallásos élettárs! A háború ka­taklizmájától megviselt agyában az elraktá­rozott tudás, hit és érzések között ledőltek a falak és minden egybefolyt, összevegyült. Remekművekről amik megszégyenítik a görög remekműveket és wagneri magaslatu zenérő!, álmodozik. Közben meg vidéki mű­kedvelő koncertekre jár, ahol a kellő hono­rárium fejében énekelő falusi libákat kisér. Egész csinos kis betétje van már a postataka­rékban. És igy éli az ő 1 áztál ián csendes életét álmodozás és be nem teljesült akarások kö­zött — egy igénytelen polgári jólét zavarta­lan, poros hétköznapjait. . . . Évenként egyszer-kétszer levelet vál­tunk. Pár nappal’! ezelőtt érkezett meg a le­vél. Semmi újság, minden a régi, csak éppen a munkanélküliség növekszik . . . Ilyenkor én is emlékezem. Ilyenkor felvillan előttem egy pillanatra, a pár ezer kilométernyi távoliban .szendergő család nyugtalan képe, ahová a benső megnyugvást csak a végső megsemmi­sülés hozhatja meg . . . Karács Andor. rései itt? — Felcsaptam színésznek — volt a rövid válasz. — Értem, — hagytam rá. — A mágnes vonzott. Helyes. — Szeretettel megöleltem és elváltunk, mert a próbára ke lett sietnem. Megállapodtunk abban, hogy a próba után találkozunk. A falurossza részletes főpróbáját hamar lepergettük, aztán Samuval elindu tam a la­kására. Útközben elmondta, hogy: „Nem is gondolod, Miklós bátyám, milyen boldog vagyok, hogy holnap a Kintornás-család nép­színműben veled játszom a Samu nevű mol­nárinas kedves szerepemet.“ Alighogy befe­jezte örömujjongását, lakásukra értünk, amely a színház közelében vök. Samu kinyitotta az ajtót és én belepve körülnéztem. Egy igen szerény kis szoba volt az egész lakás, benne egy ócska festett asztal, két fazék, egy fes­tett ágy és egy nagy láda. Ez képezte a szo­ba teljes bútorzatát. Azonnal tisztában vol­tam Samu ék szűkös helyzetével. Felesége, az ő imádott K árija a kis Bandikát tartotta a karján, azt a Bandikát, akiből azóta már rég Sebesi András lett, az inaktelki reformá­tus egyházközség mindenki által tisztelt és becsült papja. A viszontlátás örömén gyor­san átestünk és búcsúzóul annyit mondtam: — Legyetek nyugton, ügyeteket én ve­szem a kezembe. A falu rossza esti előadásán a város közön­sége zsúfolásig megtöltötte a kis szinház ter­mét, ott voltak a szín előad ások elmaradha­tatlan nézői, a hires Bethlen-koDégium diák­jai is. Göndör Sándort és a darab minden egyes szereplőjét meleg ünnepilésben részesí­tette a közönség,. A következő este a Kintornás-család ke­rült színre. Samu, nevű molnárinas szerepét az akkor már népszerű Sebesi Samu ját­szotta. Mikor a szinen megjelent, felzugott a taps. Jelenés után megismétlődött, az egjész előadás során .annyi taps ott aratott az én Samu öcsém, hogy nekem alig jutott valami. Sebesi határozott tehetséget árult el és mint kész színész jelentkezett a .színpadon. Erről mind jobban meggyőződtem, ahányszor ját- j szani láttam. Utolsó felléptémül! a „Rok­kant huszár“-t játszottuk, amelyben Sebesi Samunak a kisbiró szerepében volt nagy si­kere. Az egész darabon végig sokat tapsolt és kacagott a közönség) Samu bohókás jele­netein és a legjobb hangullatban hagyta el a színházat. Másnap a Biazini gyorssal hazautaztam, szivemben eggyel) több felejthetetlen emlék­kel. Itthon azonnal felkerestem E. Kovács Gyulát és Bartha Miklóst, akiknek elbeszél­egészségei és szerencséi hozhat Önnek ez nyaralás, ha szabadságára agával viszi zsebében sorsjegyét nüvé követi, ha sorsjegy van o zsebében. Falun, városban, a hegyekben, a tenger partján a sorsjegy szerencsét hoz önnek és gazdaggá teheti. Az uj terv szerint 140.000 sorsjegy közül 72.319 nyer. A játékosoknak tehát 51.60 %-os esélyük van, hogy a 284.634.560 leiből, amelyet a 4. osztály alatt elosztanak, 6 milliót nyerjenek. Ne menjen nyaralni, mig meg nem vette a milliók sorsjegyet! Az Állami Sorsjáték tem aiudi felléptemet és Sebesi Samu nagy sikerét. De nem hallgathattam el azt sem, hogy Sebesi Samu csaádjával milyen szegé­nyes körülmények között élt — Sebesi Samunak városunkban van a helye — mondottam. — Ezért kedves Gyula bátyám, Bartha Miklós druszámmal azonnal keressétek fel Korbuly intendáns urat és kér­jétek meg;, hogy Sebesit, mint kardalost, szerződtessék az itteni színháznál. Az a fon­tos, hogy egyszer itt legyen, a többi már magától! megy. E. Kovács Gyula és Bartha Miklós köz­benjárása eredményes volt és Tóth főpénztá­ros rövidesen elküldte Sebesi Samunak a szerződést aláírás végett. Sebesi természete­sen aláírta a szerződést és két nap múlva kis családjával együtt megérkezett. Hamarosan elhelyezkedett a városban és jelentkezett a színháznál. Jakobi karnagy beosztotta a karba, ahol Sebesi lelkiismeretesen dolgozott. Bartha Miklós és E. Kovács Gyula besegi- tették a színházhoz, elérkezett hát az ideje, hogy én tovább segitsem. Felkerestem Korbuly intendáns urat és rö- I viden elmondtam, hogyr vendégszereplésem alatt Sebesi Samunak milyen nagy sikere volt a kis városkában. Megkértem, hogy a jövő vasárnapra tűzze műsorra a Kintornás- * család népszínművet és a Samu molnáriinas j szerepét adja Sebesi Samunak. — A következő heti műsort éppen most alapítjuk meg — mondja Korbuly intendáns ur — és vasárnapra a Kintornás-családot fo­gom ajánlani. — Hálásan köszönöm — válaszoltam. — Bimbó Laci nekem is egyik kedves szerepem, Sebesi Samu pedig boldog lesz, hogy Samu molnárt most eljátszhatja Erdély fővárosá­nak közönsége előtt. És ha itt is sikere lesz, biztos â jövője. Megyek, tudatom vele a jóhirt. Sebesit az öltözőben találkám. — Most jövök az irodából — mondom —, vasárnap a Kintornás-családot adjuk elő, vágd ki a rezet! — Sebesi boldog volt, áttanulmá­nyozta újra a szerepet és készült a nagy- jelentőségű fellépésre. Vasárnap este telt ház volt. Sebesi ismerő­sei, barátai mind megjelentek, kivonult a római katholikus diákság is>, de főleg az unitárius és református kollégium ifjúsága j volt nagy számban jelen. A függönyt szét­húzták és amikor Samu, a molnárinas ked­venc alakja feltűnt a színen, koszorú és vá- rágözön repü k a színpadra. Zúgott a taps az az egész előadáson végig, minden egyes jele­net után. Sebesi itteni sikere nagyban felül­múlta az előbbieket. Előadás után Ács Ferenc közös barátunk csárdájában flekken vacsorát rendeztek ba­rátaink a Samu tiszteletére. Sebesi boldog volt, joggal rémé hette, hogy majd csak ki­kerül a karból, ami már kezdett terhére lenni. Azonban kettétört ez a pályája. Az igazgatóság néhány nem az ő egyéniségéhez illő szerepben léptette fel, ami érthetően el­keserítette, mert ezek a szereplések nem je­lentettek számára sikert, sőt, amit eddig szerzett, azt is lerontotta. Sebesi Samu végül is egyet gondok és há­tat fordított a dicsőségteljes színi pályának. Ami ezután következett, azt alaposan meg­írta az én feledhetetlen emlékű, igaz bará­tom, Kovács Dezső, Sebesi Samu egyik könyvének előszavában. 14 napra 3.500 lei 21 napra 5.000 lei 28 napra 6.500 lei Europa-Eilsnzák OLCSÓ EGYÉNI PAÜSÁLKURÁK Pausálárakban következők foglal­tatnak bannt: Lakás a Grand- Bazár szállóban, vagy az Antonia és Adele villákban, napi három­szori étkezés, mindennapra szőlő fürdőjegy, akár a strandra, akár szénsavas fürdőbe, ivókúra, összes kiszolgálás, kurtaxák és zenedijak Nagyon fontos indulás előtt leg­alább 10 nappal a rendelést fel­adni, hogy a szoba lefoglalható legyen. A megrendelt pausálkura összegének fele a megrendeléskor, másik fele a knra utalványainak átvételekor fizetendő. - Jelenkezé- sek, felvilágosítások és ingyenes prospektusok az összes pausálku- rákról az Ellenzék Utazási Osztá­lyában Cluj, P. Unirii. Telefon 109 m M ü a <*£ N* K ELLENZÉK UTAZÁSI OSZTÁLYÁBA! Az ELLENZÉK a haladást szolgálja, $ kisebbségi és emberi jogok eUmareoM*

Next

/
Oldalképek
Tartalom