Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-04 / 176. szám

VttfíTtZAK .A. Legalább u> nem felejti el lylőliik s/cr- «X lafMLV'.nüatlt éppen ez ösztökéli At, hogy mis irányba térjen. De ő nem Álja semmi luszn.u a tapasztalatinak. Egyiptam- íxjui Firáó, a.- egyeduralkodó, a /.sarnok, aki nőm akarja, hogy milliók pusztuljanak el egy ..alt., Atkénbeai mir Mikados, a népuralom harcosa s ekkor 6, az egy pusztul cl milliók miatt, axrin Rómában SergioBus, a fásult zlrt'él’rrz.ő, minden hit rs erkölcsi eszmény nélkül, majd ennek ellenhatásaként Konstan­tinápolyban Tankról lovag, a szellemiség szószólója, de miután vakbuzgóság kiábrán- ditotta, Prágában már Kepper, a tudós, aki tudományát pénzért kénytelen meghamisítani és áruba bocsátani, majd Pári&ban Danton, ,i forradalmár, Londonban a szabadverseny cs a falanszterben az egységesítő elv kudar­cának. a szemlélője. Amikor a történelem gyorsan változik s a városokat egymás ke­zéből tépdesik. ki az ellenséges hadak és óránként más-más lobogókat tűznek ki há- akra, ismert jelenségek azok a minden fu- v a lomra megforduló széitkakasok, azok a minden kormányt, uralmat éltető köpenyeg- torgatók, azok a félelemből és érdekből cse­lekvő haszonlesők, akiket „konjunktura- lovugok“-nak is neveznek. Adám va1 Ójában egy jóhiszemű, becsületes és nemes konjunk­túralovag. Minden szín elején lelkesen üd­vözli és ünnepli azt az eszmét, mely ellentét­ben áll az előző szin eszméjével, az uj irány­zatot, melyben a végén csalódni fog. Ebben pedig hü mása, példázója fajának és nemé­nek, az egész emberiségnek. Az emberiség is hasonlóan cselekszik. Nincs biztos irány­tűje, mely megmutassa, hogy merre kell tér­nie a sötétségben. Egy idő múltán ráun min­den eszmére, már csak azért is, mert régi és. elnyüvődött s az uj után kapkod, már csak azért is, mert ismeretlen és titokzatos. Mihelyt aztán ez is megtelik emberi tarta­lommal, éppen oly gyarló lesz, mint ő maga és elveti. Olyan az emberiség, mint a gyó­gyíthatatlan beteg, aki a hideg után a meleg­hez fordul, a viz után a tűzhöz, folyton kí­sérletezik, próba' kozik, anélkül, hogy nyu­galmat lelhetne és orvosszert a nyavalyájára. Néha a meddő észben hisz, de ez nem bol­dogíthatja, mert ő vér és ösztön is, néha pedig az cpoly meddő őrületben hisz, de ez sem boldogíthatja, mert ezenkívül érte­lem is. Csak pillanatnyi fegyverszünet van a harcok között, az egyéni boldogság tünékeny széiesöndje. A tömeg mindig és mindenütt egyforma, megvásárolható, ingatag, érteden, vak és önző. Kiváló lelkek lobbannak föl' és lobbannak ti, mint a hullócsillagok. Ezek is testvérek egymással. A haladás zegzugos, hu lilám volnalban futó, emelkedés után esés s az emberiség tulajdonképpen egyik gödörből a másikba bukdácsol. Minden szin egy kü­lön kis tragédia. Ebből) .a sok kis zárt és ke­rek tragédiából, a tragédiák szüntelen és gépies ismétlődéséből tevődik össze a nagy tragédia: Az ember tragédiája. Mindezt nehéz volt elfogadni a kartársai­nak. Erdélyi János annakidején megütközve vette tudomásul1, hogy egy költő ily nyíltan és kendőzetlenül szólhat a lét orvosolhatat­lan sivárságáról s ő Az ember tragédiáját in­kább Az ördög komédiájának szerette volna elkeresztelni. Utána sok-sok magyarázó év­tizedekig azon fáradozott, hogy cukrozza be a keserű igazságokat s amit egy lángelme felnőtteknek mondott, azt a kiskorúak szá­mára is használhatóvá tegye. Több mint egy' félszázadnak kellett elmúlnia, hogy az egész emberiség megérkezzék hozzá. Madách ma jutott el a világérdekl'ődés homlokterébe s amint Hegek, az ő eszmei ihlető]ét is csak ma értik meg teljesen, mégpedig jobboldal és baloldal, nemzetiség és nemzetköziség egy­aránt, azonképpen a magyar költő dicső­sége is most tetőzik. Nagy tandíjat fizettünk ezért. Azóta mi és álmodtuk a történelem álmát. 1914 nyarán lidérces álom borult szemünkre — az ördög küldte — s megkez­dődött számunkra a valóságban is az ember tragédiája. Szegényebbek lettünk hitben, gaz­dagabbak tudásban. Mi is kiáltottuk ..milliók egy miatt“, hallottuk a piacon a szájhősök ordítását, láttuk az ártatlanok pusztulását, a léhák tivornyáját, Plátót a borsón térdepelni s megtanultuk, hogy minden igazság viszony­lagos. így jutott köze óbb hozzánk ez a leg- elfoguktlanabb • és legnagyobb költemény. Közben nyelvével, ezzel a görcsös-göröngyös nyelvvel is megbarátkoztunk, mely esetrőO- esetre küszködik a kifejezésért, birkózik a nehézségekkel, úgyhogy minden sora, min­den mondata egy diadalnak tetszik, a végte­len szellem győzelmének a véges anyag fö­lött. A dadogó Demosthenes kavicsot köt nyelve alá s beszélni tanul, de ezen az erő­próbán a világ legnagyobb szónokává lesz és olyat mond, amit senki se mondott előtte. Külön varázzsal hat ránk Az ember tragé­diájának zord szövege. Sötét tömbnek rém­ük, mint egy durva vasércből, égből hullott nteieorkövekből összeróva, melyeket itt ott gyöngéd aranypánttal logon egybe legnagyobb nyelvmüvészünk, Arany János. Most inár teljesen nuénk <•? a költemény. Bajos is róla szólnunk, annyira vérünkké válik, annyira belénk ivakodott minden értékelése és idé­zete, akár tudunk lelője, akár nem. I'.gy mi velünk. Vele nőttünk. Már kisgyermek korunkban innen ittuk a történelemszemlé­let edző italát. Az, hogy magyarok vagyunk, töblxsk közt azt is jelenti, hogy Az ember tragédiáján nevelődtünk. A «Sy Endréről, liareos éveiről, irodalmi pályafutásáról és a fiatal apácáról beszél isac Ereilt Inícrju Erdély iniivésieii iitspcüi^orával — a múltról, jelemről és a jövőről CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Erdélyi Helikon júliusi számában lsac Emil­nek. A fiatal apáca cimü dramolettje jefJent meg mellékletként Kádár Imre fordításá­ban. Erről a különös, szép és megkapó mun­káról, amely Isac első munkája volt s ame­lyet Kuncz Aladár is magyarra fordított egyszer a Modern Könyvtár számára — be­szélgetünk a költővel Saguna-utcai lakásá­nak dolgozószobájában. Ady és Isac barátsága Hatalmas ez a szoba és csupa-csupa könyv: Pascal és Descartes, arany kötésű könyvek, vaskos JéxikonaUaku filozófiai és irodalmi munkák, minden európai nyelven szép sorban a polcokon, a földön. S az iró impozáns íróasztalán kéziratok, verskézira­tok, uj versek, csupa lira, a gyermekről és a nőről. Poezii nevén fognak nemsokára megjelenni. Az életéről beszé Isac Emi!, er­ről a szines, gazdag életről és az interjú so­rán szó e^ik Ady Endréről, s előkerülnek Ady sürgönyei, levelei, amelyeket Isac Emidhez irt, a kerek Ady betűk, s minden betű mögött egy gyönyörű, különös sötét szempár: az Ady szeme, amely a falról is letekint ránk barátjához dedikált fényké­péről. Ady nagyon szerette Isacot: min: költőt és főleg mint embert — s a művész-inspek­tor sok, eddig nem ismert momentumot tesz világossá előttünk, hogy jobban megis­merjük ezt a nagy, szeretetre szomjas gyer­meket, ezt a szomorú titánt, aki Ady Endre volt. 1911-ben ismerkedtek meg Isac és Ady, itt Clujon, hogy elválaszthatatlan barátok legyenek. Dr. Isac Aurélt, a költő édesapját kereste fel Ady Endre, hogy ügyvédi taná­csot kérjen tőle. Elmondta, hogy szeret egy kiskorú Cányt, akit szülei nem akarnak hozzá adni és megkérdezte az ügyvédet, hogy hogy vehetné el mégis szülői beleegyezés ellenére azt a drága teremtést, akinek nem árulta el soha a nevét. így kezdődött ez a hosszantartó meleg, barátság, ebben az időben sok sürgönyt kül­dött Ady Isacnak, itt van egy, a kezemben, ame'.lyet Ciucia-ról adott fel: Kedden d. u. gyorssal megyek, Ady. Egy évvel később, 1912-ben Parisban vol­tak mind a ketten. Isac a Rue de Greneilie 103-as számú házában lakott, s Adyval a Café de la Paix-ben találkoztak, hogy aztán végtelen hosszú beszélgetések közepette jár­ják be a Montmartre és Montparnasse utcák. Hogy született naog a Szeretném, ha szeretnének? — Elragadó, bűbájos ember volt Ady — meséli Isac Emil — egy napon séta közben azt a propoziciót tette, hogy figyeljük meg: kit néz meg több nő az utcán, őt vagy en­gem. Az eredmény az volt, hogy többen néztek rám, mint rá, mire megjegyezte: Persze, hogy inkább magát nézik, mert maga magasabb. Azután sokat beszélt Ady, elmondta, hogy miFyen magányos és hogy milyen rettenetesen vágyik arra, hogy szeressék, hogy valakihez tartozzon, hogy valakié legyen...? És pár órával ké­sőbb megírta: Szeretném, ha szeretnének . . . — És aztán? — kérdezem olyan érzéssel, ahogy gyermekkoromban a mese folytatását lestem. — Aztán? Mit mondjak még ezekről a fellejtheteden párisi napokról? Két nő volt akkor az Ady életében: Léda és Csinszka. Az enyémben is kettő: egy cfez, meg egy kicsi japán — furcsa kis sárga teremtés, aki megölte magát.. . — Pár évvel később Pestre hivott Ady j Endre — mondja l’sac Emil és agy levelező­lapot ad a kezembe. ; A budapesti Halászbástya képe, sűrűn ! teleírva, a fényképes oldalán is — dátum i nélkül —, csak a pecséten betűzöm ki, hogy. 1913 szeptember hatoduk an adtak. re. Pesten. Érdekes levelezés Drága Isac Emil — írja Ady — hazátlan, otthontalan ember vagyok, s nincs sokáig egy helyűn maradásom. De ha maga eljön októberre, én maradok, illetve én leszek Budapesten. Higyje el, hogy magit itt sze­retjük, s rajta leszünk, hogy ne érezze ma­gát idegennek. LcvcJeim a Nyugat, öleli: Ady Endre. És Isac Emil felment Budapestre, ahol szerették. Hatvány Lajos autóján járt és Adyn kívül Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes voltak a barátai. Érdekes és furcsa dolog jut most a költő eszébe. — Az Andrásry-uton sétáltunk többen, 1914 júniusában s azt mondtam, hogy Er­dély fővárosának főterén nemsokára román lobogót lenget a szél). Isac meg van őrülve — mondták és kinevettük — fantazmagória amit beszél. Mire én komolyan azt ajánlot­tam Kosztolányinak, hogy abban az eset­ben, ha itt Nagyrománia lesz, kineveztetem őt az itteni Magyar Színház igazgatójának. Szivből nevettek rajtam, pedig amit mond­tam, bekövetkezett. Egyébként erről a be­szélgetésről' Kosztolányi nemrégen megemlé­kezett egy interjúban. A „Fiatal apáca.“ Vendég érkezik Isac Emilhez, de az in­terjú azért zavartalanul folyik tovább. Csak most már többen hallgatjuk az életének re­gényét, mert ha egyszer megírná visszaemlé­kezéseit, az a eg érdekesebb önéletrajz lé­hét ne. Visszatérünk a Fiatal apácához és azt mondja Isac: — Első munkám volt a Fiatal apáca, 18 éves voltam, amikor Írtam Itáliában, San Remóban. A Fiatal apácát elküldte Isac egy bucu- resti-i színházhoz. Visszautasították. Ezután utazásai során novellát irt Isac Emil, egy afrikai szőnyegszövő nőrŐ, aki szürke és szegényes szőnyegeket szőtt — míg egyszer szerelmes lett, s akkor, amit érzett, mind­mond a szőnyegbe szőtte, amely ragyogó lett és csodálatos. Ezt az írását az aradi Románul közölte le és nyomban rá, nem kisebb ember lett rá figyelmes, mint Caragialé, aki érdeklődni kezdett: Ki ez az Isac Emii? így kezdődött az a meleg barátság Cara- gialevei, aki aztán előadatta a Fiatal apácát, amelyet azóta minden kulturnyelvre lefor­dítottak. A legnagyobb tehetségnek tartotta az öreg Caragialé a még gyermek Isacot s nagyon-nagyon szerette. így kezdődött el Isac irodalmi pályafutása, amely a Románul irodalmi szerkesztésén s a Gazeta Transilvaniei nvunkatársságán tul egy 1935 augtrtrtti * 4. harcos és egészen más irányú feladat Ti: kötött ki. 1914-ben, mint a román állam dcCz/r , ment ki isac Emil Svájcba, a békckonfci ■■n cúra — mert a vér és tűz előestéjén min­dig a békéről konfcrenciáznak a nemzetek És itt az állomáson a néger kotorták erotikus tisztek között az antant vonat élőt: egy gyönyörű asszony várta Isac Emiit, egy Svájcban élő osztrák asszony, aki min Maria szerepel Ady Endre életrajzában. 1 / a Mária nagy szerepet játszott a két barát életében, szalonjában gyakran találkoztak ketten. A háborús évek alatt csupa harc Isac élete fajának, s meggyőződésének érd kében. Sokan támadják, sokan üldözik, m-t ■ az élete ellen is törnek. Egyszer egy Vilrr.oi nevű pincér menti meg az életét. 1917- ben Máriánál van Ivac, Ady és két hölgy társaságában. Azt mondják neki, hogy őrült, mikor kiteszi magát a szenvedéseknek, akkor, amikor hallgatnia kellene. Ebben az időben írja meg Isac Nyilt levelét a Világ­ban, amelyre Ignotus válaszo'i olyan értelem­ben, hogy a legjobb politika a halgatáí. Mária utlevcet szerez Svájcba a meggyőző­déséhez rendületlenül ragaszkodó Isac Emil­nek, aki nem akar menekülni, végig akarja küzdeni a harcot. A nemzeti párt kizárja tagjai közül, s csak Maniu Gyula áll mel­lette: tudja, hogy jó román, szereti nemzetét, biztatja, bátorítja. Aztán rehabilitálják Isacot és kiküldik a stockholmi kisebbségi konfe­renciára. 1918- ban sajtófőnök Isac Emil. A nyuga­lomra felszólító első proklomációt ő irja meg. Ott van az Alba-Iulia-i nemzetgyűlé­sen, ahonnan 1919-ben Svájcba delegálják, ahol a februári konferencián egyedül kép­viseli a román ügyet, tárgya:1 Andrássyval, Orbókkal, Windischgrätz herceggel, 60 fel­olvasást tart Románia védelmében, a világ minden nagy (lapjába cikkezik. Ragyog: dip­lomáciai karrier lett volna az övé — de ha­zahívják otthona, hazája szépségei, az a sze­retet, ami ideköti. Ír és Románia művészeti inspektora lesz — csönd következik a nagy harc után. — És most? — kérdezzük a fehzrhaju, de fiatal arcú költőtől, ott a sok könyv között. — Most? Tiz éve nem írtam verset és most újra verset irok. Mikor azt kérdezték tőlem, hogy mért nem irok, azt válaszoltam: sok-sok rózsa van a kertekben, azok az én verseim. Most talán kevesebb rózsa nyilik — verset irok tehát... Furcsa. Öyan érzé­sem van, mint a kezdet kezdetén: utazási láz. Vágyam: elindulni és kultúrámat, faji- ságomat nagy dimenziókban szolgálni a világban . .. Egy fehér lapot vesz fel az Íróasztalról, szórakozottan nézi. Egyik uj verse ez, amit kérésünkre feldvas halk hangján. A halál és élet verse ez és olyan szép ez is, hogyha Isac franciának születik Verlhin-nel és Bandelaire-rel együtt emlegetnék a nevét. Van egy gondolata: furcsa, megdöbbentő, gyönyörű, nem lehet elfelejteni. — Csönd van a földön, s egyszerre kicsi zaj kél— talán egy halott mozdult meg a földben, akit csak most temettek eB, s aki még nem szokta meg, hogy olyan nagyon egyedül legyen ... Martern Lili Peíolí össze5? költeményei konyvnaps kiadásban 53 lejért ízléses kötésben, 439 oldalon. Egész vászonkötésben, jobb papíron 106 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályá­ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azon­nal szállítjuk. Áll mi Osz­tálysorsjáték 8-ik játék, Ií-ik osztály! m 15 A 8-ik játék első, jul. 15-iki húzásán az 1,000.000 lej főnyereményt a nálunk vásárolt 251320 sz. melléksorsiegy tulajdonosa nyerte Állami Osz- tálysorsj áték 8-ik játék, 11-ik osztály! Köztudomású, hogy az ország legszerencsé­sebb kollekturája: Ban­ca Română de Comerţ S. A. Bucureşti. Cluji képviselet: „Ellenzék“ könyvosztálya Cluj, P. Unirii. Telefonszám 109 Postai rendeléseket azonnal intézünk! - A sorsjáték következő hu­tása : 1935. aug. 15! Sorsjegyet szerencsés kollekturától vásároljon!! Ezenkívül mégrengeteg nagyobb és kisebb nye­remény volt! - Újítsa meg sorsjegyét idejé­ben 1 Vásároljon uj sorsjegyet! Uj sorsjegy­árak a Il-ik osztályra: negyed 400, fél 800, egész sorsjegy 1600 lei. Megújításuk a további osztályra: negyed 200, fél 400, egész 80D lei.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom