Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-04 / 176. szám
1933 augusztus 4. BCLBWZAK Gróf Cc st den he ve "Kaier^i űzetni Európának: „Választanunk kell Szabadság vagy Zsarnokság — Emberiesség vagy Rabszolgaság között!“ ,Az egyenesen, szervezeten, darabokra szagga^oii Európa áfuhan .ever __— Oly batösziróía eí®<í áll, amil nem Iehe4 a nép^ludorSás idején történi eseményekkel sem összeisasonliiani... ‘ va CSORBA-TÓ. (Augusztus i.) A Tátra félelmetes csúcsai némán tekintenek le a Csorba-tó pereme körül futó gyönyörű sétányra. Kialudt vulkánok tetején járunk Coudenhove-Kalergi gróffal, a nagy álmodozóvá’, kivel a Népszövetség jelenlegi munkájáról, Európa „megváltásáról", Oroszország fejlődéséről s célkitűzéseiről beszélünk. — Tehát megnyugodhatunk? . . . — Pillanatnyilag! ... A szovjetunió ugyanis mással van elfoglalva jelenleg s nem képes Európa ellen háborút viselni. Ez rom- hadöntené az ötéves tervet s Oroszország további gazdasági kiépítését. — De Stalin fegyverkezik! — Arra számit, hogy az uj háború rajta kívül, valamely forradalmi propaganda miatt, úgy robban ki, mint a világháború, midőn a szláv forradalmi propaganda miatt megtorlás következett osztrák részről, amit aztán orosz beavatkozás követett. — Tehát? — Európa készen kell álljon arra, hogy megvédhes.se magát. — Mit jelent ma ez a kifejezés? Hol van az egykori Európa már? — Ez igaz! . . . Bizony nehéz a régi Európát feltalálni. Európa ma alig több, mint egy szó, vagy ingadozó földrajzi fogalom, organizáció, vfágnézet, szisztéma és terv nélkül. Rivalizáló államok, pártok, csoportok, szisztémák küzdőtere, melyek egymást semlege ik és bántják, A politikák a legkicsinyesebb érdekek diktálják éppen úgy, mint a gazdálkodást. A politika túlhaladott „szuverenitási" fogalmakba kapaszkodik, a gazdálkodás pedig a túlhaladott magántulajdonba. Szocialista és kapitalista, klerikális és anti- | klerikális pártok kormányoznak egymással s egymás ellen. Ennek a zűrzavarnak neve: — Európa! — Talán a külpolitika a bibás? — Ez, csak „okozat"! Az „ok": a „szuverenitás", ez a valami, mely folyton keresztezi huszonnyolc európai állam külpolitikáját, ami lényegében abból áll, hogy egymást fenyegetik, csalják, zsarolják és becsapják. Ez az állapot az, mely krónikus, tartós válságot és háborút okoz — Ő más utón próbál járni. A kísérlet sikerét azonban csak a jövő tudja megmutatni! Mert európai számára véleményem szerint a cél csak teljes poétikai szabadság maradhat. — Igen, — az „uralom-nélküliség" . . . — Beismerem, hogy a túlságos szabadság anarchiához vezethet. Fokozhatja az európ-r anarchiát, mindenki harcát, mindenki ellen Ez azonban azért van csupán, mert nincs megfelelő vezető gondolat s nem tekintene!- a jövőbe. Egy ilyen széthúzó, eigoiszúktr; partnerrel szemben pedig a szovjetuniónak könnyű játszmája van . . .-— Gazdasági téren? — Mindenesetre! A stalinizmus előrehaladás gazdasági, de visszafejlődés politikai téren az. egyenlőség eszméjének szempontjából. —- S az orosz tömegnyomor? Ez milyen kérdést jelent!? — No igen, — hát ez van! Tagadhatatlan. A Stalin és Társa-cég nem fizet osztalékot részvényesei millióinak, kik munkájukat fektetik be a vállalatba'. Csupán háborús jelszavakkal kedveskedik, ezzel pedig nem lehet jóllakatni a tömegeket. — 'Se szabadság, se kenyér . . . — Ezért kell majd „hadüzenet". Mikor majd azt követelik a vén Európától, mondjon le a szabadságról. Holott a szabadság elvesztése, Európa pusztulását jelenti. — Sohasem pusztulhat el a szabadság eszméje! MOS«. VI z, mely olyan puha, mint az esővíz. » A szappan töké- leles kihasználása. « Idő — és pénz rn e g la k a r i tá sa. Hófehér fehérnemű és megnövelt tartósság csakis A SZAVATOLTAN KLÓRMENTES SO ML Tulcsigázott fantázia! Ismét fel kell fedezni a szabadságot részünkre, — ez az igazság. A szabadság mai nyugati rendszere ugyanis a hatalom szétforgácsolódásának következtében sokkal bonyolultabb lett, mint maga a bolsevista rendszer. Állandó összeütközésekhez vezet, ingadozásokhoz és ellentmondásokhoz, miáltal meggyengül az államhatalom és hátramarad az utolsó évtizedek technikai fejlődése mögött, mely nagy összefogást és nagyobb stabilitást parancsol. — Szóval, — uj európai szabadságmozgalomra van szükség? — Úgy van! A szabadságban benne van a közös kultúra közös védelmének lehetősége! — S ennyi elég? — Szociális reformok is szükségesek volnának ezenkívül . . . — Nemzeti alapon? — Egy nagy európai „Gazdasági Tanács" utján. — Á’liom ez csak, puszta álom a szenvedőknek! — Ha iigiy van, akkor a világ morális zavarodottságáról kell beszélnünk. Ez pedig háborút jelent s ha ez bekövetkezik, Európa oly katasztrófa előtt áll, amit nem lehet a népvándorlás idején történt eseményekkel sem összehasonlítani. — Elértünk hát a válaszuthoz? — Igen uram! Választanunk kell: Szabadság, vagy Zsarnokság, — Emberiesség, vagy Rabszolgaság! Rövidesen meg kell adjuk a határozott választ! — Milyen cimre? — Elég ha annyit ír a nagy borítékra: Stalin és Társa cég Moszkva, a szovjetunió postása igy is megtalálja a „nagy tröszt" cégfőnökét. .. (dr. k. i.) k bslgyógyászat kézikönyve ! Irta: Dr. Müller Vilmos. 2 kötet, S60 oldalon, ára 700 lei az Ellenzék könyvosztályában, P. Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk NŐI DIVATSZALONOK! VARRÓNŐK1 A tavaszi szezon kis és nagy divatlapjai hatalmas választékban kaphatók az Elleniéit kőnyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Varrónők árkedvezményben részesülnek/ ___-CCS 60 CD =3 S= CD "€r> CD CD Fontos i AZ ALVILÁGI KÉRŐ irta: HUNYADY SÁNDOR A Grand Café „Maláta" nagykávéház a kültelken vök. Fontos és sűrűn lakott, de readkivü] szegény, piszkos utcában. A sarki rendőrposzt állandó gyanúvall nézte a kávé- ház bejámatát. Züllött kávéház volt a „Maláta". Asztalai körül látszott mag legjobban, hogy termeli a nyomor a bűnt. A törzsvendégek közt nem akadt egyetlen tisztességes ember. A tulajdonos rovott múltú orgazda volt. A főpincér két évet ült hamispénz forgalom bah o zatala miatt, a pincérek szabad óráikban keritők, vagy selyemfiuk voltak. A női zenekar tagjairól pedig ordított, hogy vakmennyien megkóstolták már a toloncházat és a kórházat. Déli tizenkettőkor kifestett lányok yog- liurtot vacsoráztak ebben a kávéházban, aztán a fal! mellett osontak haza, lomposan, irárészegen, ásitozva és pislogva a nappali világosságban, a városnegyed kölykeinek sóvárgé pillantásától kísérve. Bejött a kávóházba egy köpcös, kis, középkorú ember, másnapos szakálla!!, a kabátja meszes, mintha nekidők volna valahol a falnak. A pincér alázatosan sietett elébe. Letörölte az asztalt: — AáászoOgálja Szörényi ur! — Egy nmceszkávét? Ez a Szörényi gyilkos volt. Tisztelték. Aztán jött egy jampecformáju fiú, kivasalt nadrágban, pettyes nyakkendővel. Ennek még ki sem hozták a kávét, amíg előre ki nem. fizette. Ezt a fiút nem tisztelték. Tudták róla, hogy csak tolvaj, azoknak is a leg* gyávább fajtájából. Nem érdemes törődni vdiie. Nincs benne semmi „kunszt". A Maláta kávéházban regényes módon megbecsülték a vitézséget, a minden nehéz vállalkozásra kész, mélyvizí ragadozók vakmerőségét. Hiszen e füstös, savanyú, dohos helyiség is magában foglalta kicsinyben a teljes emberi élet képét. Az egész Jokalitásban egyeben egy ártatlan lény volt. Az a tizenkilenc éves: lány, aki a ruhatárban ült és a csibészek, meg a szombatesti alkalmi vendégek hollmijára vigyázott. Ebből is '.lehet látni, hogy a „Maláta" tényleg „grand café" voit. Elég nagy ahhoz, hogy a ruhatárát üzletnek lehessen tekinteni. A tulajdonos annak is tekintette. És kiadta a garderobot bérbe egy öreg ékszerügynöknek. Ennek az ügynöknek a lánya volt Micike, aki reggel nyoctól este nyolcig telesített szolgálatot a zsiványok kabátjai és kalapjai között, egészen addig, amig a mamája föl nem váltatta éjszakára. Ha nem volt sok munka. Micike összevissza olvasott újságot, Walflace-köny veket és Gárdonyi-regényeket a pulton. Divatról csevegett az utcai nőkkel. A gyilkost barátságosan „Szörényi bácsinak" szólított a. Látta maga körű'; a bűn minden formáját. De ő maga nem követett el semmi bűnt. Lehet, hogy azért, mert különös hajlama volt a tisztaságra. De még inkább lehet; egyszerűen csak az volt e folttalanság oka, hogy Micike polgári módon el volt látva. Volt miből élnie. Nem hajtotta sem a hideg, sem az éhség kényszerítő ereje, amely hatalmak olyan kategórikus parancsokat osztqgattak a kávéház legtöbb vendégének, akiknek kabátja ott lógott a fogason, rátüzve gombostűvel a ce- du faszám. Ritka esetben sikerül, hogy egy tizen- kiiencéves lány egészen csúnya legyen. Micikének meg pláne könnyű dolga volt a „Maláta" ruhatárában. Nagyon elütött a környezetétől. Az arcán nem volt festék, a lábán nem volt selyemharisnya. Tiszta kis blúzában, simán fésült dióbarna hajává1, a sok, éjszakára beállított, olcsó démon között ő volt az a bizonyos kivétel, amely mindig izgatóan hat, éppen a ritkasági becsénél fogva. Nem lehet csodálni tehát, hogy a férfi- vendégek közül sokan megálltak egy-két percre tréfálkozni a ruhatári pu' tnál. Micike eleinte nem tett kivételt. Egyformán nyájas volt mindenkihez. De végű'/ is megszólalt a szive és ezzel az udvarlók galériájából mindinkább az előtérbe kerti t egy jóképű, fiatal férfi alakja. A kiválasztott fiatalember nem tartozott a nyeszlett, kese’yüprofilu, cinikus nagyvárosi „vagányok" csoportjába. Egészséges, piros arca volt, valami megbízható, friss, i vidéki iz érzett rajta. Aktatáskával járt, | mint a szorgalmas hivatalnokok. És soha nem ] ehetett látni éjjel. Mindig nappal jött. Villa- j nyoson, messzi városrészekből. Letelepedett egy sarokasztalhoz. Tintát, tollat kért, kikapcsolta az aktatáskáját. Kávézott, rántottat evett belevágott zöldpaprikával és debrecenivel. Közben pedig leveleket irt, Ötöt-hatot egymás után. Aztán, mint aki végzett hivatalos óráival, cigarettára gyújtott, billiárdoz- ni ment a gazdával, vagy leült römizni a kávéház legnótáriusabb sipistáival, elárulva e bátorsággal, hogy neki is lehet bizonyosan néhány fontos bejegyzés a rendőrségi priuszán. A fiatalok között nagyon etikettszerüen indult a szerelem. Eleinte csak néhány szót váltottak. Szertartásosan „kisasszonyának cs „Szügyi ur"-nak nevezték egymást. Aztán a kisasszonyból „Micike" lett a Szügyi úrból „Kálmán". A römipartik elmaradtak. Szügyi ur órák hosszat támaszkodott a pu.tnak. Végül már nem is támaszkodott. Széket hozatott egy pincérrel és olyan ólom komolyan ült le a leány mellé, hogy senki nem mert rájuk viccet csinálni. Három hétig tartott, amig Szügyi Kálmán bevette az e ső védelmi vonalat. És egy va- ! sárnap délután, amikor a „papa" inspekció- ; zott Micike helyett, moziba csalhatta az ideálját. Leültek egymás mellett, jó szorosan, melegen. Sötét lett. Micike olyanra vált, mint a sült fagy ait, a szerelem és rémület ellentétes hullámaiban, amikor megérezte, hogy a fiú térde gyöngéd könyörgéssel a lábához ér. Egyre sűrűsödött és tüzeseden körülöttük a sötétség. Végül egy villlanyossággal teli pil adatban, amikor a filmen éppen Joan Crawford és Clark Gable forrott össze egy szájsebészi műtéthez hasonló kukur-csókban. Szügyi ur is megcsókolta Micikét. Micike nem mert mozdulni. Remegve érezte fülén a fiú orrának halk szuszogását, ahogy hoz zásimu t az arcával és apró, nedves csókokat pötyögtetett el a mezbe' en nyakán. De a leghosszabb film is véget ér egyszer, így a moziban is világos lett. És a rákpirosra főtt Micike, csirke szemének gyanakvó pil- logásától kisérve, kérdezte meg a fiút: —- Mondja, Kálmán, maga talán engem is csak „be akar főzni?" Ez a „befőzni“ szó az alvilágban ij-co akaratlanul, — ezcrt van a fegyverkezés. — A hadseregek megerősítik Európa tekintélyét! — Csak látszat ez! Az egymás ellen beállított hadseregek és flották ugyanis hozzájárulnak a bizonytalanság, egyenetlenség növeléséhez. — S a Népszövetség? — Nem képes rendet teremteni az európai anarchiában. Nincs megfelelő tekintélye, csupán politikai szónokok pódiuma s klubja a politikai intrikáknak. — Az általa végzett tanultmányokat mégsem lehet lebecsülni! — ,,Tanulmányi-bizottság“? ... Ez is balul ütött ki. Mivel Oroszország hozzátartozott a háború előtti Európához, meghívták a szovjetuniót is, vegyen részt az uj szervezetben. Abban az organizációban, melynek feladata lett volna megvédeni és föderatív egységgé kovácsolni Európát éppen a növekvő és fenyegető szovjethatalommal szemben! — S a szovjet? — Elfogadta a meghívást s fe lépett a genfi propaganda-tribünre, melyet a naiv Európa ajánlott fel számára. Európa, mely egyenetlen, szervezetlen, darabokra szaggatott és ájultan hever... — De államai mégis élnek? — Mint politikusok, bankárok, ipari fezőrök és újságkiadók vad csoportjai. Ennek az álcázott oligarchiának a parlamentnek szolgálnak disz ül1 kifelé a kormányok váltakozó és ingadozó bizottságaival. A kormányok ostromlása pedig belül, — hangos társasjátéka a politikusoknak. Megbuktatnak kicsinyes okokból vezető politikusokat csak azért, hogy ezek rövidesen visszatérjenek más kombinációban. Ez aztán a parlamenti kormányzatot tiszavirág- életűvé teszi, elveszi annak lehetőségét, hogy messzemenő határozjatokra gondoljanak cs ezeket vigyék is keresztül! Az orosz „ötév“ örökkévalóságának tűnik fel előttük! — S Mussolini?