Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-18 / 188. szám
ELLENZÉK 193 5 augusztus 18. In llliilMllliHillllMlMMIIII ■■Ilii *f y 5 Â helyes hajápolás, a no!c szépségápolási tíz parancsolatának' egyik legfontosabb pontja. Helyes hajápolássá! Ön is eléri, hogy haja ragyogóan szép lesz és mi ndenki megcsodálja. Ha Elida Shampoo -val ápolja haját mindig illatos, puha, csodálatosan szép és fényes lesz. Haját kedve szerint, könnyen ren* dezi el és a hullámok tovább ^ tartanak. Special Shampoo szőke haj szá mára, a hegyikamilla virágkivona tónak felhasználásával készül. Hef- { venszeresen sűrített tömény kivonat. brunetaflor Special Shampoo sötét haj számára, o sötét szinü haj legjobb szépítő és ápoló szerét Hequil-t tartalmaz. KOSZTOLÁNYI DBZSŐ EMBER ÉS VILÁG I. RABLÓ ÉS KÖLTŐ .4 rabló az erdőbe megy s amikor az ösvényen feltűnik egy utas dúsan rakott •„csomaggal a hátán, eléje lép, kését mellének szögzi s ezt ordítja torkaszakadtából: — Pénzt vagy életet. Előbb pénzt kér, mert erre van szüksége, az életre csak másodsorban tart számot, mint a veszett fejsze nyelére, inkább elvből, megfélemlítésből, üzleti számításból. Aki nem fizet, azt könyörtelenül leteriti, hogy példát mutasson s megalapozza mások előtt rettenetes hírnevét. így kívánja ezt a rabló-erkölcs. A költő, a vakmerő és hősi alkotó is a világ vad rengetegében kószál, folyton uj kalandokat, megrázó élményeket, csodálatos szavak zsákmányát hajszolva. Ő csak életet akar, mindenekelőtt és mindig, a legnemesebb kincset. Milyen életet? Minden életet. Ez a szilajragadozó, ez a gyermekesősi kiváncsi szeretne belepillantani a koponyákba, a szivekbe, a zárt szobák titkába, hogy megismerje az embereket, ezért aztán föláldoz szerelmeket, baráti kapcsolatokat, fiúi és szülői érzést, önmagát is prMául dobja oda, semmi se szent előtte, mert az élet a szemében a legszentebb, sőt testvéreivel sem éri be, az állatokat, a növényeket is figyeli, meglopja a vizek csöndjét, az erdők magányát, a hegyek és csillagok hallgatását, csakhogy egy kis életet zsaroljon a körötte lévő titokzatos mindenségből. Ha aztán elfárad és megrokkan a hite, a költő is csöndesebben beszél, alkudozni kezd, elfordul az élettől, füzetes regényeket, mulattató versikéket ir s élettelen kéziratait elviszi a kiadónak, pénzt kér értük. A költő jelszava tehát az, ami a rablóé, pusztán a sorrendje más: — Életet vagy pénzt. ' II. A SZÖG A pesti asszony egy szöget akar beverni a falba, hogy fölakasszon rá egy képet. Előzőleg természetesen fölszántja lélekelemzö orvosát, aki nélkül egy lépést se tesz — még ballépést se — 5 megkérdezi tőle, hogy kell a falba verni egy szöget. Az orvos ezt mondja: — Ügyeljen kérem a „kompiexumai- ra“ s arra, hogy minden indulatát a szögre tárgyiasitsa. Ez a tanács szöget ver a pesti asszony fejébe. Ezért fölszólítja az. asztalosát is. Az ezt mondja: — Tessék ügyelni, aranyos nagyságám, a szögre, csak a szög fejére csapjon, mindig a szög fejére, hogy meg ne sântul jón. A városi fia, a'ki a Hatodik gimnázium elvégzése után látogatóba jött osztálytársához a tanyára — minden látnivalón elbámészkodott: a baromfiudvar ezernyi jószágán, az istálló nyugalmán, a gémieskut méla járásán, a sárga buzakalászon ás amikor az árokparton járt barátjával, a tanyai fiúval, lelkendezve csodálkozott: — Mennyi béka! Pista, a tanyai fiú követ kapott kapott fel a földről és azt a békák közé hajította. Az árokban tavaszszai még duzzadt a megolvadt hóle, most kiszáradt, repedezett medrében meg számi állhatatlan zöldbéka ugrándozott. Laci, a városi (gyerek, undorodva mondta: — Hagyd békén őket. Pista hahót ázott. Újra követ fogott és most már célzott egyik nagy, lomhán ugráló zölldbókára. A kő talált — a béka szétterpeszkedett az árok meredek szélén és nem mozdult többet. Laci bensejóben háborogva nézte a megcsendesedett állatot, de már némi érdeklődéssel kisérte Pista kezejárását, aki ismét célzott. Megvan! Kisebb, vidáman ugráló békát talált a kő. A nyüzsgő, fáradhatatlan békasokadaltomban most már két hula feküdt einyult tagokkal, laposan és mozdulatlanul. Az újabb kő nem talált, csak a kiszáradt árokpartról pattant 'üe nyomán egy Vájjon melyik tanácsadó találta fején a szöget? III. ZÁPOR A hosszú aszály után végre esik. A délután, mely az imént még fül- lesztő és narancssárga volt, egyszerre megfeketedett, felhők nyargaltak elő, gyors szelek, most pedig pattog a zápor, mossa a szomjas földet, az ájult természetet, a forróságtól szinte őrjöngő fákat. Emberek állnak ablakokban, a hirtelen támadt, illatos hűvösségben, de nem j tudnak igazán örülni. Mindenünnen ezt | homokbucka, amely apró porfelhőt támasztva széthullott a mélyben. Pista fokozódó tűzzel célzott, Laci kissé sápadtan, émelyegve, de már feszült figyelemmel szemlélte barátja munkáját. — Célozz te is — mondta Pista. — Nem tudok — hebegte a fiú. — Ugyan ne szamárkodj. Vegyél) egy követ és vág-d oda. Laci még habozott, azután kíváncsisága, magi a félelem, hogy Pista kineveti, legyőzte undorát. Hosszasan keresgélt az árokparti kisebb, meg nagyobb göröngyök között, végül megmarkolt egyet és e.lhajkoüta. — Nagyszerű — bólintott Pista elismerőleg. — Egészen jól megy. A göröngy nyomán elnyúlt egy béka, szét- terpeszkedve feküdt elnémult társai között. A fiuk most már egyszerre hajoltak le göröngyért, harcias állásba helyezkedtek, céloztak, dobtak, Laci arcába visszatért az élet és egyre jobban magával ragadta a játékszenvedély. Keveset beszélitek, csak időnként váltottak agy-egy szót. — Ez biztosan talál — mondta Laci. Azután Pista.: — Ennek befellegzett. Sokáig állottak ott az árokparton. A nap már eltűnt a domoldal mögött és egyszínű, hallani: — Jaj, de jó ez az esőcske a répának, a burgonyának, a kukoricának. Hát még most is szinészkedtek, ti álszentek, még most se tudtok megfeledkezni a belétek vert leckéről, a közösség erkölcsi kegyeletéről s ezt szajkózzátok ti, akik velem együtt hetek óta kőbörtönökben aszalódtok s annyi közötök van a répához, burgonyához, kukoricához, mint egy mezőgazdának a töltőtollhoz, Daniéhoz, vagy a magasabb számtanhoz? Félre a hazugsággal, ha csak egy pillanatra is. Nem a répának, a burgo- j nyának, a kukoricának jó ez, hanem i nektek, a ti áléit bőrötöknek, a ti fáradt, világos szürkébe olvadtak a sárga buzatáb- i Iák, színük egyesült az ut porával, az árokpart szakadozott, göröngyös és szikkadt szürkeségével. A békák vad tánca elcsendesedett, egyre kevesebb mozdult a felbolygatott árokban, ahol hatalmas tömeggé növekedett a halottak száma. A fiuk izzadtan, porosán és fáradtan, fojtott csendben, gépies biztonsággal céloztak. A mozdulatok már csak a legszükségesebbre mérséklődtek: lehajoltak a kőért és már emelkedőben dobtak. Még ki sem, egyenesedtek, újabb kődarab után kaptak. Repült a göröngy és a nyomában egy- egy huliia támadt. Az este most már rohamos gyorsasággal ereszkedett egyre lejjebb, a távoli búzatáblák feketének tűntek, csak mellettük az ut és az árok két meredeken emelkedő partja látszott tisztán és komoran. Az esti csendben tompán puffant a göröngy és tisztán kivehető volt, ahogy a nyomán nyekkenve elnyúlt a szürkébe fakuló zöld- béka, egyik a másik után. — Nem látunk már, — lihegte Laci, a városi fiú. — Dehogynem. És dobtak újra, már vakon, kidülledő szemmel. Egyszerre Laci leereszkedett az útra és llehunyta a szemét. — Csak nem vagy rosszul? — nézett rá a tanyai fiú. — Nem, — súgta a másik és most megint ijesztően »apadtnak tűnt az arca. — Pista leült mellé, de ebben a közelségben is alig értette a városi gyerek hangját. elvánnyadt, meggyötört idegeiteknek s ne széggeljétek bevallani, mert jegyezzétek meg, hogy a répa, a burgonya és a kukorica mind ti érettetek van s az ember talán még répánál, burgonyánál és kukoricánál is nemesebb növény. Nézzétek, én merem vállalni az önző örömöt a maga teljes egészében. Kirohanok a tornácra, iszom a esőt, magamhoz ölelem, hagyom, hogy paskolja fáradt fejemet, áztassa forró hajamat, hülse és termékenyítse agyvelőmet, az én egyetlen földbirtokomat és szántóföldemet, melynek termésétől függ sorsom itt és a másvilágon. Kiki a maga mesterségét folytassa mindig. A répa, — Olyan ez, mint a csatatér... Előrehajoltak és az árokba néztek. Mozdulatlan béka tetemekkel! mintha ki lenne rakva a töredezett, szikkadt árokfal. A mélyben néhány döglött á 'lat egymásra hempengett, két-három agyonliapitott zöld tetem összefonódó árnyéka látszott. — Tudod, — súgta Laci és egészen gyerekesen remegett a szája széle — arra gondoltam, hogy egyszer háborúba megyek... Én nem akarok ölni . .. Tartom a vállamon a puskát és nem sütöm el. . . Jön egy tiszt és azt mondja: lojj! Akkor mégis el kel sütnöm, ugye? Szemben velem egy ember elesik. Újra lövök, megint találok... És akkor már nem gondolkozom, csak töltöm a puskát és lövök. Töltök és lövök . . . A tanyai fiú nevetett: — Annyi baj 'égyen. Hiszen ellenség. Laci hebegve fellelt: — Igen. De aki szemben van, annak én vagyok ellensége... Meg az anyám és az apám ... A kishugom . .. Mi mindnyájan . .. és ő is lő. Nem gondolkozik már, csak céloz és lő . . . Néhány pillanatig csend volt, a tanyai fiú is elgondokozott egy ideig, azután rántott egyet a vállán. — Hülye vagy. Bámultak tovább az árokba, amelynek mélyén már csak egy-egy riad' béka ugrálta körül a mozdulatlanul terpcstKcJő ho netteket. A BÉKÁK Irta: T. THURY ZSUZSA
