Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-18 / 188. szám
fc'JN aitnniM* 19$B auşuâaivi 18, .... • .... \ ...... ..r.::\:f ’: w" " '■►V!’?' .’ r-7 r. •' v ív './ ■ • 7 ."„rt *: st. • kukorica és burgonya derék termelője ujjongjon túrnak, hogy a zápor föl locsolja kókddt neteményét, át' én o jóérzésemnek ujjongok, annak, hogy boldog nagyok s megint dolgozni tudok majd. amint a mezőgazdától se neszem rossznéven, hogy most nem till ki gazda sági udvarába s nem sóhajt föl ilyctén- képen: Jaj, de jó ez az esöcske a jelzőknek, a szonetteknek, a budapesti irodalomnak. 4 msafiyar főiskolai <Iiáiíság — román tfiiköil»eii Dicséretes fkrtÜäLa. —A viszony- —Sietős hidverés.— idomán tfükör — magyar fiikor. — HeByes ismeret (Befejező közlemény.) Dicséretes kritika Lapunk négy előbbi vasárnapi számában ,.A magyar főiskolai diákság román tükörben“ címen a helybe i egyetem legnevesebb professzorai és a román diákság aktiv vezérei nyilatkozatait közöltük. Objektiv kritikát akartunk kapni főiskolai ifjúságunkról. Megkaptak. Tanároktól és diáktársaktól egyformán. Semmivel sem rosszabbat és semmivel sem jobbat, mint amilyent vártunk, mint amilyenre mi gondoltunk. A proíesz- szorok és kö lógók minden elfogultság nélkül juttatták kifejezésre meggyőződésüket, me- veket a katedrákról, laboratóriumokban, vizsgákon, illetve a hallgató padokban szereztek a magyar diákokról. Csak örülhetünk azon a tényen, hogy a magyar kisebbségi diákság komolyan dolgozik, becsületté tesz eleget kötelességének, lelkiismeretesen készül'' fel pályájára. Ez az elismerés annál is inkább jó: eső és megnyugtató, mert ifjúságunk igen tekintélyes része a legnagyobb anyagi nélkülözések közötti tanulásával érdemelte ki a dicséretet. Azok a diákok, kik ilyen kritikára érdemesítették magukat, nagyrészben füterlen szobában húzták ki a telet, napi egy-kétszeri étkezéssel dolgoztak, nem is be- szdve arról, hogy szórakozásra nem is gondoltak, mert nem gondolhattak. Nem volt meg az a pár leijük, mellyel egy mozi, vagy színházi jegyet válthattak volna. Nem volt olyan ruhájuk, amellyel megfordulhattak volna csak egy egyszerű nyers polgári család társaságában is. Hogy csak egy példát említsek: Ismerek egy diákot, ki társával olyan szobában lakott, hogy a meglepetésszerűen hűl.ott első hó deresre verte reggelre haját. Egy másik, ki szintén társsai lakott, egész nap a könyvtárakban bujkált, mert haza csak este mehetett, miután háziasszonyuk, az utca mosónője, befejezte munkáját szobájukban s a befőzött fehérneműk nem a kemencén, hanem az ágyuk mellett gőzölgött. És ezek a fiuk kitünően vizsgáztak évvégén. A közölt nyilatkozatok világosan mutatják, hogy neon áltatjuk magunkat, amikor azt mondjuk, hogy ifjúságunk dolgozik és tudatosan készü a jövő kultur-verseny éré. Társadalmunknak azonban segítenie kell ebben a munkában, mert a fentebb említett példák igen nagy számban fordulnak elő diákságunk életében. A szegénység olyan nagy mértékben harapódzott el a mult években és a nincsen olyan gyakran ütötte feß fejét a kapott hónapos szobákban, hogy a munka lehetetlensége mellett a szervezetek teljes lerombolá- sát is maga után vonta. Nem nagyitok, amikor azt áEitom, hogy kisebbségi diákéletünknek halálos áldozata is van. A mai diákság nem könyöröghet, nem rimánkodhat. — Kiérdemli a segítséget. Bennük a jövő igényel áldozatot attól a társadalomtól, melynek értelmisége lesz. meg általuk kd.il, hogy újjászülessék. Nem azért kell tehát segíteni a diákságot, mert szegény. Nem. Nyomorgó, korgó gyomra diákok segélymozgalmára nincs szüksége, még humánus cselekedetekre sincs. Előleget kíván az ifjúság, hogy megszerezhesse véle a jövő társadalom szolgálatába állítandó kulturkincseit. Ma korparancs a diáksegélyezés. Fajunk korparancsa felett pedig senki sem térhet közömbösen napirendre. Mivel a diákságnak nincsen egy etnikai alapon álló egyetemes szerve, — nem engedélyezik — mely anyagi kérdésekben megoldást keresne, a magyar társadalomnak kd'i? gondoskodnia arról, hogy tanulóifjúsága az anyagiak miatt ne szenvedjen hiányokat a szellemiekben. A viszony Nem elég mély, nem eléggé őszinte és belső kapcsolatok kötik össze a román és magyar diákságot. Kölcsönös bizalmatlanság mutatkozik mindkét részről. Csak a kimondott tudományos kérdésben lehet, sok esetben csak kényszeredett közeledést látni. A közös érdekek elérésében tanúsított kölcsönös szolidaritás, a szemináriumak, laboratóriumokban valló egymásrautaltság eddig még nem tudott olyan baráti, meghitt viszonyt kifejleszteni, amelyeknek kulturális és erkölcsi haszna is tett volna. Történtek uigyan próbálkozások mindkét részről, de ezek a kezdeményezések legtöbbször egyéni érdekek, ritkább esetben közvetlen barátságokon alapultak. Kolcktiv megnyilatkozás nem történt egyik részről sem etekintetben, hogy a tanulmányi körökön túlhaladva, a két nép javára hozzon valamit a két ifjúság közeledése kulturális és erkölcsi szempontból! Amíg pedig a román és magyar ifjúság együttesen nem látja be a viszony elmélyítésének fontosságát, addig eredményt sem lehet várni. Hogy nem merii1 nek fed ellentétek, hogy nincsenek incidensek, hogy a két ifjúság békésen dolgozik, együtt takik, együtt szórakozik, nem jelenti azt, hogy épitő- viszony áll fenn a román és magyar diákság között. Az együttdolgozásnak kell megkezdődnie, amelyből mindkét népnek haszna származna. Az egyes fakultásokon ebben a tekintetben is történtek kezdeményezések és némi eredményét is tapasztalni 'ehetett. De úgy látszik, még néhány évnek kell1 elkelnie, amíg a viszony odafejlődik, hogy komolyabb eredményeket érhessen eh Amíg csak a magyar diákok akarják mélyíteni a viszonyt és a románok csak beleegyeznek az együttdolgozásba, addig nem haladhat előre a közeledés. Ma F>edig még nem érzik hiányukat. A nyugatra nézés azonban feltétlen meg kell, hogy hozza és ki kell, hogy fejlessze a román diákságnak azt a hiányérzékét, hogy a kelet- és nyugateurópai kultúra között ott áll a középeurópai kultúra a Duna-medence kultúrája, amely egyik fő képviselője a magyarság. A történelmi változás a két nép ifjúságának egymásról alkotott értékismeretében is megcserélte a szerepet. És ma ott állunk, hogy az öreg román vezetők ismerik kultúránkat, tudományunkat, művészetünket, a fiatalok pedig nem. A magyar ifjúság viszont nagyon jól ismeri a román kulturális élet értékeit és becsülni tudja azokat. Kétségtelen tehát, hogy a mi helyzetünk előnyösebb ebbő a szempontból. Igaz, hogy vészit előnyös helyzetünk annál a ténynél fogva, hogy kisebbségek vagyunk, ha a kulturális életben lehet többségi és kisebbségi elemekről beszélni. És itt áttérünk ankétünk harmadik kérdésére. Kettős hidverés „— A hid verést látom a magyar diákság jövendőbeli feladatának. Minden lehetőség meg van arra, hogy a román és magyar nép együtt dolgo-zhassék. A mai helyzetet tovább kell fejleszteni. Ha a fiatal magyarság különbül megérti a mi törekvéseinket, mint elődeik, akkor kétség nem merülhet fel afelől, hogy a hidverés munkálata ne sikerüljön.“ (Goangă.) „— Nem látok a magyar diákság előtt nagyobb horderejű feladatot, mint azt, hogy, mint az erdélyi magyarság jövendőbeli értelmiségi osztálya, a magyar falut, a magyar parasztságot megbarátkoztassa a román állam érdekeivel.“ (Drăganu.) „— A romániai magyar diákság, mely ismeri mind a két nép kuiltur értékeit, a maguk nemzeti jellegükkel, hid kell, hogy legyen a magyar- országi és romániai értelmiségi ifjúsági között.“ (Rebreanu.) Kettős hidverés áll tehát az ifjúságunk előtt. Nagyszerű feladat. De azt kell ereznünk, hogy ennek a munkálatnak csak igen szerény dollgossai lehetünk. A belső hidverés pilléreit, mint kisebbségek, semmi szín alatt sem teheti le a mi ifjúságunk. A mindegyre felduzzadó eszmeáramlatok napok alatt évek munkáját sodorhatják magukkal, a legmélyebbre leásott pilléreket is ki dönthetik. A sikeres vállalkozás csak a román ifjúság részéről történhetik. Ha a kölcsönös bizalom eloszlatja az aggodalmakat, a magyar ifjúság minden bizonnyal teljes erejével fogja kivenni részét a hídépítésben, mely többséget és kisebbséget feltétlen közelebb hozni egymáshoz. A magyarországi iljusággal valló hidverés munkájában még csak non» is segédkczheiik a jelen körülmények között ifjúságunk. A határsorompók szinte olyan idegenekké, ismeretlenekké tették diákságunk előtt az ottani helyzetet, az ottani mentalitást, amilyen terra incognita az a román diákság előtt. A mogprzigoritott folyóirat és köny vbehozatnl lehetetlenné teszi a tájékozódás ^lehetőségeit is. Ezen a bajon pedig csak úgy lehetne segíteni, ha a szellemi termékek szabad behozatalt kapnának, a tudományos és szépirodalmi müvek minden akadály nélkül jönnének át a határon. Gyakorlatillag pedig kölcsönös tudományos kirándulásokkal] lehetne elősegíteni a magyarországi és romániai diákság kulturális együtt dolgozását. Úgy a professzorok, mint a kollégák nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a magyar diákság nemcsak az álltammal, de fajával szemben is erkölcsi kötelességekkel tartozik. Ez nagyon természetes dolog. Nem is mondhatták volna ellenkezőjét sem a professzorok, sem a diákvezérek, különben saját magukat cáfolták volna meg, ami gyakorlatban meg. is történik. Ha a magyar főiskóhi hallgatóságnak erkölcsi kötelessége a jó állampolgárság mellett magyarnak lenni, nemzete szolgálatába — mondjuk kisebbségi életünk szolgálatában — állam, miért nem cmgiedélyezik egy etnikai alapon álló magyar főiskolai egyesület megszervezését, amelyen keresztül, ha nem is közvetlenül népén, de legalább saját bajain segíthetne a magyar diákság? Román tükör — magyar tükör Egyforma tragikus képet nyújt mind a kettő: Szomorúbb tanuló ifjúságunk jövője, mint jelene! A „magas jog“, a „jog“ az élelmesség, a „hat-hét“ még iT fúziókat sem enged. Hol fog elhelyezkedni, hol lesz vezető, hol fog jogával élni a végzett ifjúság, amikor a többségi kollégák is ozon ţxmaszkodnak, hogy a túltermelés miatt nekik is csak a szellemi proletariátus táborában fesz. heyük. Hol fog, állást kapni az a sok — aránylag kevés — tanárjelölt, joghallgató, gyógysze- résztanhafillg'ató, kereskedelmi akadémiai hallgató, seb., akik még az egyetem padjai között ülnek. Intézményeink évről évre apadnak, magánvállalataink száma folytonosan csökken és a nemzetvédelmi törvény azokba is román elemeknek igyekszik megélhetési lehetőséget biztosítani. Folytonosan romló gazdasági életünk és egyre inkább szűkülő kulturális lehetőségeink közepette, ki gondoskodik az oly sokat nélkülözött és dolgozott fiatal diplomásaink elhelyezkedéséről? Az egyházak osak nagyon keveset segíthetnek adásba azok közül, kik a közeljövőben és azután kerülnek ki az egyetemről. Mi lesz azokkal, akik nem kerülhetnek egyházi alkalmazásba? Van-e a romániai magyarságnak olyan szerve, amely kisebbségi életünknek ezzel az igen fontos kérdésével foglalkozna? Tán a Magyar Párt? Egyedül az orvostanhallgatók örülhetnek kedvezőbb helyzetnek tanuló ifjúságunk között. Egy megoldást olykor lehet haliam az öregek részéről: Ne ta- j nuljon mindenki! Menjen ipari és kereske- j delmi pályára a fiatalság! Ezzel a felfogással í tényleg meglehetne oldani a kérdést. Ha a ! jövő évtől egy magyar diák sem iratkozna be az egyetemre, nem lenne többé probléma az elhelyezkedés kérdése. Tán még akkor sem lenne az, ha számszerűit csak annyi magyar diákot venne fel az egyetem, ahány részére biztos megélhetési lehetőség kínálkozik kisebbségi életünk keretei között. De vájjon ez megoldás lenne? Ha figyelembe vesszük, hogy a mi kisebbségi jövőnk egy fiatal nemzet növekvő kultúrájával örökös versenyt kell, hogy jelentsen, akkor is megoldás ősz- haju Nestoraink tanácsa? Főiskolai diákságunk száma — aránylag — sokkal kevesebb, mint amennyit éppen kisebbségi jövőnk kíván meg. Tehát mást megoldást kell keresni. Az uitollsó, a régi és uj magyar nemzedék közötti különbséghez szükségtelen bővebben hozzászólni. A tanárok nem ismerik teljességükben ifjúságunkat, mert nem ismerhetik. A diákvezérek már inkább és ami fontos, jól ismernek, olyanoknak, amilyenek vagyunk. Szabó Lajos érdekességek A NAGYVILÁGBÓL CLUJ. (Az Ellenzék tu dórit ójátó.) A vi lig minden tájáról feljegyzett érdekes esetek ból illitottuk OWM aiibhi cikkrinicct, aineiy jellemző tükörképe m. emberi élet f-u re vari goinak: * A csikágói kanáritenyésztők klubjának c nőké körlevelet intézett az egyesület tagjaihoz, amelyben közli, hoţy uj módszert találtok ki a kanárimadarak hangjának erősítésére és színezésére. A rádió miatt, írja az elnök, a kanárimadarak úgyszólván kiszorultak a forgalomból és ezért vált szükségessé, hogy a kanárik érdekében tegyenek valamit. A csikágói tenyésztők klubja nemcsak ideális s/empvontokból állott az énekes madarak pártjára, hanem eíőorban üzleti okokból. Az elnök köriévé e viszont tele van lirával, amely az állat és az ember viszonyáról szól és még Andersent is idézi: hivatkozik a mesére, amelyben a kínai császárnak döntenie kelllett a természetes és a mesterséges csalogány között. * A sör története érdekes újabb adattal gazdagodott. Egy amerikai expcdiciós társaság egyiptomi kutatásaiból származó vázatöredékeket juttatott el Gruess német professzorhoz, a biológiai archeológia ismert tudósához. A vázatöredékek Zoser fáraó korából, ötven évszázad előtti időből származnak és bennük barna anyag volt lerakódva, amelyet eddig nem tudtak elemezni. Alapos vizsgálat után a professzor megállapította, hogy a barnaszinü anyag mikroszkóp alatt tökéletesen fölismerhető sörseprő. A ré-gj egyiptomiak tehát már 5500 évvel ezelőtt ittak sört, amelyet gabonaszem erjesztésével alkottak elő. * A kalkutta: orvosi intézet jeentése szerint ajánlat érkezett az intézethez, amelyben egy bizonyos Kurbad Ali nevű bombay-i lakos bejelenti, bogy hajlandó a legrövidebb időn belül bármilyen mennyiségben mérges kígyókat szál itani. Ezekre a veszedelmes állatokra tudvalévőén a kigyóméreg hatása elleni szérum előállítása céljából van szükség. Eleinte lehetetlennek tartották, hogy íven nagy mennyiségben tényleg tud Kurbad Alá kígyókat szállítani, mikor azonban utánajártak a dolognak, megtudták, hogy a szóbanforgó indus egy különös fü birtokában van, amelyet egy északindiai kigyóbüvölőtől kapott. Ezt a füvet használják különben Kurbad Alá előadása szerint, az indiai kigyótemplomok papjai is varázslataik véghezvitelénél. A különös hatású „kigyófogó“ füvet megvizsgálták a kaikuttai orvosi intézetben és megállapították, hogy annak tényleg „varázsereje“ van. A fü ugyanis igen erős illatot áraszt, amely az emberekre nincsen hatással, a kígyókat azonban bizonyos idő után teljesen harcképtelenné és kézzel érinthetővé teszi. Azt azonban, hogy hol bukkanhaitaak erre a fűre nagyobb mennyiségben, nem árulta el Kurbad Ali, bizonyára — üzleti okokból. * Női matrózhajó. A napokban Vigoba érkezett a Femme nevű francia hajó, amely három és fél esztendeig kóborolt a világ körül. A hajó nevezetessége az, hogy személyzete kizárólag nőkből áll. Ez a női matrozó- kat kiképző hajó. A hajó kapitánya Dupont asszony, egy francia hajóstiszt felesége. A legénység a legelőkelőbb francia családok női tagjaiból rekrutáiódott, 1931 szeptember elején kelt útra a Femme, miután az utazás minden résztvevője harmincezer frankot fizetett be a hajó pénztárába. A frank mai árfolyama mellett elég olcsó volt az utazás a francia hölgyek számára, akik mint hajóinasok és matrózok negyedik esztendeje járják az óceánt. Néhány hét múlva befejeződik a Femme első útja, a kiképzett matrózok Hav- reban elhagyják a hajót és jelentkezni lehet ismét vállalkozó szellemű hölgyeknek négyéves világkörüíi útra harmincezer frankért. Olyan hatalmas érdeklődés nyilvánul meg máris az ut iránt, hogy valószínűleg újabb hajót fognak beállítani a tengeri amazonok számára. . (—j SZSMK&R WOI6Ö ü szezo ff óriéffilmle! Fősz. GARY COOPER és FRANCHOT TONE. — Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné : SEBESTYÉN bácsi bábszínháza és kacagtató istinek!!!
