Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-18 / 188. szám
Ifli mm+m$x ta» ML ElLTSTVZSK ~ A világ szeme isméi Berlinre szegeződih A EH. biro újból válaszaihoz éri A „régi“ Németország leghatalmasabb szervezetének eltűnése 'BERLIN. (Az Ellenzék németországi tudósítójától.) Quo vadis Stahlhelm? . . . kérdezi ma Európa. Quo vadis Stahlhelm? kérdezi a nagy világ minden külügyi hivatala. S quo vadis Stahlhelm? — kérdezi 65 millió német állampolgár is, kiknek szemei előtt mdul meg annak a hatalmas testnek és organizmusnak bomlása, mely még alig néhány esztendeje a „régi“ Németországnak, a ma eseményeinek villámgyors forgatagában ma már „réginek“ nevezhető, háboru- utáni Németországnak, nemcsak leghivatot- tabb korjelensége, hanem az uj német jövőnek is egyik legreményteljesebb Ígérete volt. A Stahlhelm regénye a világháború vérzivataros napjai után kezdődik. Németország konzervatív érzelmű frontharcosai, ekkor üzentek először harcot mindannak, mi csak „forradalmidnak volna nevezhető, legyen -az jobb vagy bal, de hadat üzentek ezek a konzervatív és császárhü körök legetsősorban is a köztársaságnak, melynek sorsa akkor még mint egy áthatolhatatlan fekete tábla állott az egész birodalom előtt s melynek síziaei fekete, vörös és aranyban pompáznak a látszólag elfelejtett császári fekete, fehér és vörös trikolornak hadat üzenve , szembehelyezkedve tehát annak az aoéiaisakos szervezetnek, mélynek tagjai voltak, diszelnöke Hindenburg, a száműzött császár fiai, két fővezére pedig Franz Seídte, a világháború félkarú német hőse s Theodor Dűsterbetg, az izzó fenatizmusu ezredes. Ez a szövetség volt hivatva akkor, az akkori időhöz mért „régi“, tehát háboruelőtti Németországot hamvaiból újból feltámasztani s az akkor már rég letűnt időket újból visszavarázsoflni s amikor 1930-ban a franciák kiürítik a Rajna-vidéket s a Stahlhelm óriási ünnepségek között vonult be az újból Németország felszabadult területére, Hinden- burg pedig a rajnai „.Deutsches Eck“-ről pillantott végig a birodalom felett . . . ekkor történt az az első fordulat, mely a Stahlhelm útját most már egvenes vonalban vezette felfelé. Brian végzetes tévedése S ez a fordulat pedig: Braun porosz szociáldemokrata miniszterelnök végzete volt, mely a legnagyobb politikai tévedéssel összekeverve a legkéHyesebb küfl- és belpolitikai kérdéseket. Braun miniszterelnök jó hazafiassága minden vitán felül állott, hiszen még maguk a nemzeti szociálisták sem tudták soha Braunt ennek ellenkezőjével megvádolni, de ez a gesztus olyan esetlenül jött, oSyan torz ésurisszás volt, hogy egy felelős kormásyfőnők maga vádolja meg mintegy túlzó hazafiassággal s ilyen messzemenő kö- vetehnénvékkel a birodalom egyik legszámottevőbb és legkonstruktivabb pártját . . . igen, ez ballépés volt, súlyos ballépés, mely Hin- denburg legmélyebb érzelmeit sértette s végleg elfordította az akkor már úgyis nem túlzottan közkedvelt szociáldemokxációiól, hogy most már, ezek után radikálisan lépjen előtérbe az elhidegülés, mely a Hindenburg s a weimari-köztársaság közötti elválasztó árkot csak még inkább ki- mélyitette . . . Faííörő kos döngeti a köztársaság kapuját Ilyen légkörben érkezett el 1931 novembere, az emlékezetes harzburgi gyűlés napja, mely most már egy táborba hozta össze Hugenberget és Hitlert, a Hohenzollern hercegeket és .Schachtot. . . s egy politikai faltörő kost konstruáltak ezen a napon, melynek szarvai az inkább politikai gittegyletnek, mintsem akkor már életképes köztársaságnak számitó birodalom ajtaját egyre nagyobb lendülettel feszegette s ott volt azon a gyűlésen Seldte is. . . a .Stahlhelm és rohamcsapatok pedig e napon masíroztak először egysorban egymás mellett. A lelkesedés leírhatatlan volt. Münchenben aznap éjjel változtatták meg egy gondosan lezárt kapuval rendelkező épületben, egy akkor már végleg nagykorúvá serdült politikai párt összes terveit. Ez a müncheni ház, a ,,!Barna-ház“ volt, az oroszlánkörmeit pedig a Kapp-puccs után most már másodszor szemmelláthatóan mutogató párt, a német nemzeti szocialista munkáspárt volt, röviden az „NiSDAP“ . . . korunk egyik legnagyobb politikai selfmademenjének, Adolf Hitlernek pártja ... Virágkorszak Az a tény, hogy a .Stahlhelmet és az uj alakulatot csakis a párhuzamos köztársaság elleni gyűlölet, a konstruktív elméletek, de ezeu kívül valójában semmi közös érdek, sőt — talán paradox — a legsúlyosabb ellentétek hozták össze, e percben még nem számított. Akuttá ez a kérdés először csak 1932-ben vált, mikor a nemzeti szocialisták legnagyobb bosszúságára váratlanul Hinden- burgon kívül az akkor mór lobogva izzó, türelmetlen Düsterberg ezredes is fellépett az elnöki szék aspiránsaként s Hitler pozícióját nem egy percben s nem egy órában a legmesszebbmenően veszélyeztette. Az eredetileg taktikai szövetségnek tervezett politikai házasság féltékenységi jelenetei ezzel azonban még korántsem zárultak le, mert amikor az elnökválasztásokat követően a Stahlhelmmel közismerten jóbarátságban lévő v. iPapen lett a köztársaság kancellárja s a politikai szerelem két partnere között egymást kezdték érni in-flagranti rajtaütések . . . Ekkor állott a Stahlhelm hatalmának tetőfokán s az 1932-es nyárutói berlini acél- sisakos felvonuláson már ott látjuk a reprezentánsok sorában az egész akkori felelős német kormányt s akkor érték el először az acélsisak és nemzeti szocializmus közötti ellentétek is tetőpontjukat. Ezen a felvonuláson már tüntetőén távol maradtak a barna rohamcsapatok . . . s Harzburg is a múlté e percben . . . Schleicher tábornok bnkása A történelem azonban megismétli magát. Az idők egyre sebesebben forgó kereke, a sors szeszélye újból — most már másodszor — hozza össze egy közös frontba Hitlert és Seldtét, de összehozza újból Papent és Hugenberget is: s az pedig, akire most már négyen is tüzelnek egyszerre a közös lövészárokból, az Schleicher tábornok, az akkor már Németországban típust jelentő generálisok egyik legsimább modorú s legnehezebben kiismerhető képviselője. Tervei veszedelmeseknek látszanak. Szakit a porosz politika merev tradícióival, ő „szociális generális“ akar lenni, neki tervei vannak, ötletei, friss, szinte forradalmi meglátásai.., Zajlanak a politika tengerének felkorbácsolt hullámai, melyek között egyedül csak az ősz Hindenburg marsall robusztus alakja áll sziklaszilárdan s a legnagyobb viharban is megrendithetetlenül s egy januárvégi nap megbuktatja Schleicher kancellárt, hogy szinte meglepetésszerűen, a jogos és igazolt szavazatok alapján (Hitler Adolfot, az akkor már hatalmassá nőtt NSADP vezérét, ilíetye az ő alatti koalíciót ültesse be a kancellári szék helyére. Az acélsisakosok s nemzeti szocalista rohamcsapatok e napon újból együtt menetelnek. Berlin még nem érti az eseményeket, nem tudja, mit hoz a jövő, egy azonban bizonyos: e napon dobbant utolsót a weiraari köztársaság szive, mely alatt egy uj állam kelt életre s ez az állam a III. Birodalom volt, a forradalmi nemzeti szocializmus mindent elsöprő Birodalma ... A Stahlhelm győzelme? Rövid volt ez a barátság is, melyben a legfőbb baj az volt, hogy a nemzeti szocializmus megalkuvás nélkül követelte a totalitást. Súrlódások követték egymást napirenden, melyek már akkor kezdődtek, amikor Düsterberg ezredesnek csak azért kellett a Stahlhelm alvezérségét feladni, mivel kitűnt, hogy egyik nagyapja a mai Németországban kevésbé jól hangzó Ábrahám nevet viselte. Böhm kapitány szerepe ebben a meginduló kettészakadásban tavaly oda irányult, hogy o vitte keresztül a .Stahlhelm önállóságának megszüntetését, ő hozta létre azt a fúziót, melynek értelmében az acélsisak nem más, mint a barna ro- bamesupaíoknak puszta tartaléka. (Még nevét is elvesztette tavaly s bár tulajdonképen nyomtalanul tűnt el, mégis ez a nap a most már egyre inkább látható szakadás egyik mérföldköve, melyre alig egy évvel rá megindul gyors ütemben s Berlinig meg sem áll az egész német birodalmi acél- sisak feloszlatása. Legújabb fordulat Az ulolsó percek agóniájában éri a már oszlóban lévő testet a legsúlyosabb erkölcsi veszteség: Mackensen tábornagy kilépést bejelentő levele, Seldte menteni próbálja, ami még menthető, de a pánikhangulatot most már ez sem tartja fenn, a bizalom megrendült s e percben Seldte már csak névleges vezér HOGYAN TEHET RESZT TELJESEN INGYEN EGY CSODÁSÁN SZÉP PÁRISI ETAZÁSON ? Öí egyszerű íennivalóia van : minden hatalom, még kevésbé tekintély nélkül. Midőn e sorokat Írjuk, még kétséges s nem tisztázott, miként alakul a továbbiakban a mai német belpolitikának ez az újabb s bármennyire is tagadjuk: de nehéz újabb krízise. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, csak látjuk mit produkált a mult, mely azt bizonyítja, hogy a forradalmak végigcsinálásá- hoz forradalmi gesztus is kell, aki pedig ezt a gesztust magának meg nem engedi, az nem is való vezéri posztra. Seldte miniszter elfelejtette, hogy nem lehet egy embertömeget kielégítetlenül króni- kes semmittevésben hagyni, elfelejtette — s ez a tévedése már szinte tragikus — hogy az 6 szereplésének ideje hivatalosan már régen lejárt, reá a mai III. Birodalomban semmi szükség nincsen, ez az idő számára nem hoz többé gyümölcsöt, mert szerepét befejezte s reá ezek után már csak egy sbakespeari szerep várhat: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. . . A tragédia lezárul Ismételjük: hogy mit hoz a jövő, e percben még nem látható tisztán. Az utolsó ki- szivárgott hir szerint Seldte 12-én délután Hitlernél audiencián jelent meg, hogy vele a Stahlhelm „jövőjét“ megbeszélje. Ez a szó: „jövö“, mint valami ironikus kis szó készteti ma önkéntelenül is az embert mosolygásra, mert mit is hozhat még ezek után az egykor oly büszke acélsisaknak a jövő, ha nem mást, mint a teljes behódolás utolsó lehetőségét? Az igazi probléma most már csak az, ki vegye át ezután ennek az egész egységesített tömegnek vezetését? Erre a posztra e pillanatban csak két posszibilis jelölt van: A nemzeti szocialista párt, mely előreláthatóan — legújabb információnk szerint — Ritter von Eppet, az éppen e napokban gyalogsági tábornokká kinevezett bajorországi helytartót kombinálja, a párton kívül pedig egyedül csak a Reichswehr tarthat s tart is igényt az uj alakulat vezetésére. Ez az utóbbi megoldás végeredményben a legjogosultabb, hiszen az uj politikai tömeg tulajdonképen túlnyomórészt volt hadviselt tagokból áll, de ha a Blomberg generális alatt álló hadügyminisztérium nem is nyer majd vezetést, úgy legalább is igényt óhajt formálni az ellenőrzés jogára, melyet a mai felfegyverkező Németország konstrukcióját illetően valóban érthetőnek is kell találni. A Wilhelmstrasse környéke találgatásoktól hangos s a világ szeme ismét Berlinre szegeződik néhány napra. A III. Birodalom sorsa újból válaszúihoz ! ért... Doros Ferenc. Nemcsak világhírű de zseniális filmíró is — Szűcs László operaénekes — Erdély szülöttje GUUJ. (Az Ellenzék tud.) Az elmúlt napokban a székely fővárosban óriási sikerrel hangversenyezett Szűcs László operaénekes, akit művészi körökben csodálatos hasonlata miatt a „magyar Kiepurának“ neveznek. A kiváló hangú énekes közel bécsi útja előtt, ahová két Kálmán Imre operett bonviván szerepének eljátszására szerződtették, ellátogatott szülőföldjére, Erdélybe is és kedden este hangversenyt rendez a Magyar Színházban. Szállodai lakásán felkerestük a vendégművészt, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. — Játszott már filmen a Csúnya leányon kivül? — kérdezzük. — Nem. Ez volt az első filmszerepem. Remélem, hogy újabb filmjeimnek szintén olyan sikerük lesz, mint a Csúnya leánynak. Különben soha sem örültem még úgy szerepnek, mint a Kaiserin Josephine fiatal Napóleonjának. — Vannak újabb filmtervei? —- Igen. Közeljövőben valószínűleg saját szüzsém kerül megfilmesítésre. Egyelőre még nem tudom, hogy hol veszik fel. Tárgyalásban vagyok a budapesti Attila és Hermes, valamint több bécsi filmgyárral is. A beszélgetés további folyamán Jean Kiepu- rára, a kitűnő lengyel tenoristára terelődik a szó, akivel Szűcs Lászlónak Milánóban közös énekmestere volt, Eduardo Galben, hires olasz professzor személyében s akire Szűcs a megtévesztésig hasonlít. — Bizonyára nem kellemetlen önnek ez a hasonlatosság? — Kellemetlennek éppen nem nevezhető — mondja titokzatos mosollyal — habár külföldi utazásaim alatt volt néhány kalandóm emiatt. A kitűnő művész elmondja, hogy botránya, melyről nemrég széltében-hosszában beszéltek és írtak, nem volt más, mint mesterségesen gyártott szenzáció, aminek legteljesebb igazolása, hogy a lefolytatott vizsgálat minden tekintetben rehabilitálta. Végül a jövő hét keddjén megtartandó cluji koncertjéről beszél, amelynek műsorán a legismertebb magyar nótáktól kezdve az operaáriákig minden műfaj szerepelni fog. Az operett áriák közül legkedvencebbjeit az Ördöglovast, Mosoly országa és Kék Duna általánosan ismert számait fogja énekelni. Közvetlenül bucsuzás előtt erős euj- kával kinál. — Parancsoljon egy kis ,,jó hazait“. — Egy tenorista erős cujkát iszik? — kérdi meglepetve egy jelenlévő helyi film- ember. — Miért ne? A hangja! A hangja! Nem félti a hang ját? Szűcs mosolyogva legyint: I — Féltse az, akinek van! I (Majd meglátjuk kedden este.) Izom- és iúegfájdaSmak, főfájás esetén és hüléses megbetegedéseknél fényesen bevált a Togal-tabletta. A Togal helyreállítja egészségét. Teljesen ártalmatlan! Minden gyógyszer- tárban és drogériában. Lei 52.— és Lei 130.—. Svájci készítmény!
