Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-18 / 188. szám

Ifli mm+m$x ta» ML ElLTSTVZSK ~ A világ szeme isméi Berlinre szegeződih A EH. biro újból válaszaihoz éri A „régi“ Németország leghatalmasabb szervezetének eltűnése 'BERLIN. (Az Ellenzék németországi tu­dósítójától.) Quo vadis Stahlhelm? . . . kér­dezi ma Európa. Quo vadis Stahlhelm? kérdezi a nagy világ minden külügyi hiva­tala. S quo vadis Stahlhelm? — kérdezi 65 millió német állampolgár is, kiknek szemei előtt mdul meg annak a hatalmas testnek és organizmusnak bomlása, mely még alig néhány esztendeje a „régi“ Németországnak, a ma eseményeinek villámgyors forgatagá­ban ma már „réginek“ nevezhető, háboru- utáni Németországnak, nemcsak leghivatot- tabb korjelensége, hanem az uj német jövő­nek is egyik legreményteljesebb Ígérete volt. A Stahlhelm regénye a világháború vérzi­vataros napjai után kezdődik. Németország konzervatív érzelmű frontharcosai, ekkor üzentek először harcot mindannak, mi csak „forradalmidnak volna nevezhető, legyen -az jobb vagy bal, de hadat üzentek ezek a kon­zervatív és császárhü körök legetsősorban is a köztársaságnak, melynek sorsa akkor még mint egy áthatolhatatlan fekete tábla állott az egész birodalom előtt s melynek síziaei fekete, vörös és aranyban pompáznak a látszólag elfelejtett császári fe­kete, fehér és vörös trikolornak hadat üzen­ve , szembehelyezkedve tehát annak az aoéiaisakos szervezetnek, mélynek tagjai vol­tak, diszelnöke Hindenburg, a száműzött császár fiai, két fővezére pe­dig Franz Seídte, a világháború félkarú német hőse s Theodor Dűsterbetg, az iz­zó fenatizmusu ezredes. Ez a szövetség volt hivatva akkor, az ak­kori időhöz mért „régi“, tehát háboruelőtti Németországot hamvaiból újból feltámasz­tani s az akkor már rég letűnt időket újból visszavarázsoflni s amikor 1930-ban a fran­ciák kiürítik a Rajna-vidéket s a Stahlhelm óriási ünnepségek között vonult be az újból Németország felszabadult területére, Hinden- burg pedig a rajnai „.Deutsches Eck“-ről pil­lantott végig a birodalom felett . . . ekkor történt az az első fordulat, mely a Stahlhelm útját most már egvenes vonalban vezette felfelé. Brian végzetes tévedése S ez a fordulat pedig: Braun porosz szo­ciáldemokrata miniszterelnök végzete volt, mely a legnagyobb politikai tévedéssel össze­keverve a legkéHyesebb küfl- és belpolitikai kérdéseket. Braun miniszterelnök jó hazafi­assága minden vitán felül állott, hiszen még maguk a nemzeti szociálisták sem tudták soha Braunt ennek ellenkezőjével megvá­dolni, de ez a gesztus olyan esetlenül jött, oSyan torz ésurisszás volt, hogy egy felelős kormásyfőnők maga vádolja meg mintegy túlzó hazafiassággal s ilyen messzemenő kö- vetehnénvékkel a birodalom egyik legszámot­tevőbb és legkonstruktivabb pártját . . . igen, ez ballépés volt, súlyos ballépés, mely Hin- denburg legmélyebb érzelmeit sértette s vég­leg elfordította az akkor már úgyis nem túl­zottan közkedvelt szociáldemokxációiól, hogy most már, ezek után radikálisan lépjen előtérbe az elhidegülés, mely a Hindenburg s a weimari-köztársaság közötti elválasztó árkot csak még inkább ki- mélyitette . . . Faííörő kos döngeti a köztársaság kapuját Ilyen légkörben érkezett el 1931 novem­bere, az emlékezetes harzburgi gyűlés napja, mely most már egy táborba hozta össze Hugenberget és Hitlert, a Hohenzollern her­cegeket és .Schachtot. . . s egy politikai faltörő kost konstruáltak ezen a napon, melynek szarvai az inkább politikai gittegy­letnek, mintsem akkor már életképes köz­társaságnak számitó birodalom ajtaját egyre nagyobb lendülettel feszegette s ott volt azon a gyűlésen Seldte is. . . a .Stahlhelm és rohamcsapatok pedig e napon masíroztak először egysorban egymás mellett. A lelke­sedés leírhatatlan volt. Münchenben aznap éjjel változtatták meg egy gondosan lezárt kapuval rendelkező épületben, egy akkor már végleg nagykorúvá serdült politikai párt összes terveit. Ez a müncheni ház, a ,,!Barna-ház“ volt, az oroszlánkörmeit pedig a Kapp-puccs után most már másodszor szemmelláthatóan mutogató párt, a német nemzeti szocialista munkáspárt volt, rövi­den az „NiSDAP“ . . . korunk egyik legna­gyobb politikai selfmademenjének, Adolf Hitlernek pártja ... Virágkorszak Az a tény, hogy a .Stahlhelmet és az uj alakulatot csakis a párhuzamos köztársaság elleni gyűlölet, a konstruktív elméletek, de ezeu kívül valójában semmi közös érdek, sőt — talán paradox — a legsúlyosabb el­lentétek hozták össze, e percben még nem számított. Akuttá ez a kérdés először csak 1932-ben vált, mikor a nemzeti szocialisták legnagyobb bosszúságára váratlanul Hinden- burgon kívül az akkor mór lobogva izzó, türelmetlen Düsterberg ezredes is fellépett az elnöki szék aspiránsaként s Hitler pozí­cióját nem egy percben s nem egy órában a legmesszebbmenően veszélyeztette. Az eredetileg taktikai szövetségnek terve­zett politikai házasság féltékenységi jelene­tei ezzel azonban még korántsem zárultak le, mert amikor az elnökválasztásokat kö­vetően a Stahlhelmmel közismerten jóbarát­ságban lévő v. iPapen lett a köztársaság kan­cellárja s a politikai szerelem két partnere között egymást kezdték érni in-flagranti rajtaütések . . . Ekkor állott a Stahlhelm hatalmának tető­fokán s az 1932-es nyárutói berlini acél- sisakos felvonuláson már ott látjuk a reprezentánsok sorában az egész akkori felelős német kormányt s akkor érték el először az acélsisak és nemzeti szocializmus közötti ellentétek is tetőpontjukat. Ezen a felvonuláson már tüntetőén távol maradtak a barna roham­csapatok . . . s Harzburg is a múlté e perc­ben . . . Schleicher tábornok bnkása A történelem azonban megismétli magát. Az idők egyre sebesebben forgó kereke, a sors szeszélye újból — most már másod­szor — hozza össze egy közös frontba Hit­lert és Seldtét, de összehozza újból Papent és Hugenberget is: s az pedig, akire most már négyen is tüzelnek egyszerre a közös lövészárokból, az Schleicher tábornok, az akkor már Németországban típust jelentő generálisok egyik legsimább modorú s leg­nehezebben kiismerhető képviselője. Tervei veszedelmeseknek látszanak. Szakit a porosz politika merev tradícióival, ő „szociális ge­nerális“ akar lenni, neki tervei vannak, öt­letei, friss, szinte forradalmi meglátásai.., Zajlanak a politika tengerének felkorbácsolt hullámai, melyek között egyedül csak az ősz Hindenburg marsall robusztus alakja áll sziklaszilárdan s a legnagyobb viharban is megrendithetetlenül s egy januárvégi nap megbuktatja Schleicher kancellárt, hogy szinte meglepetésszerűen, a jogos és igazolt szavazatok alapján (Hitler Adolfot, az akkor már hatalmassá nőtt NSADP vezérét, ilíetye az ő alatti koalíciót ültesse be a kancellári szék helyére. Az acélsisakosok s nemzeti szocalista ro­hamcsapatok e napon újból együtt mene­telnek. Berlin még nem érti az eseményeket, nem tudja, mit hoz a jövő, egy azonban bizonyos: e napon dobbant utolsót a weiraari köz­társaság szive, mely alatt egy uj állam kelt életre s ez az állam a III. Birodalom volt, a forradalmi nemzeti szocializmus mindent elsöprő Biro­dalma ... A Stahlhelm győzelme? Rövid volt ez a barátság is, melyben a legfőbb baj az volt, hogy a nemzeti szocia­lizmus megalkuvás nélkül követelte a tota­litást. Súrlódások követték egymást napi­renden, melyek már akkor kezdődtek, ami­kor Düsterberg ezredesnek csak azért kel­lett a Stahlhelm alvezérségét feladni, mivel kitűnt, hogy egyik nagyapja a mai Német­országban kevésbé jól hangzó Ábrahám ne­vet viselte. Böhm kapitány szerepe ebben a megin­duló kettészakadásban tavaly oda irányult, hogy o vitte keresztül a .Stahlhelm önálló­ságának megszüntetését, ő hozta létre azt a fúziót, melynek értelmében az acélsisak nem más, mint a barna ro- bamesupaíoknak puszta tartaléka. (Még nevét is elvesztette tavaly s bár tulaj­donképen nyomtalanul tűnt el, mégis ez a nap a most már egyre inkább látható sza­kadás egyik mérföldköve, melyre alig egy évvel rá megindul gyors ütemben s Berlinig meg sem áll az egész német birodalmi acél- sisak feloszlatása. Legújabb fordulat Az ulolsó percek agóniájában éri a már oszlóban lévő testet a legsúlyosabb erkölcsi veszteség: Mackensen tábornagy kilépést be­jelentő levele, Seldte menteni próbálja, ami még ment­hető, de a pánikhangulatot most már ez sem tartja fenn, a bizalom megrendült s e percben Seldte már csak névleges vezér HOGYAN TEHET RESZT TELJESEN INGYEN EGY CSODÁSÁN SZÉP PÁRISI ETAZÁSON ? Öí egyszerű íennivalóia van : minden hatalom, még kevésbé tekintély nél­kül. Midőn e sorokat Írjuk, még kétséges s nem tisztázott, miként alakul a továbbiak­ban a mai német belpolitikának ez az újabb s bármennyire is tagadjuk: de nehéz újabb krízise. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, csak látjuk mit produkált a mult, mely azt bizo­nyítja, hogy a forradalmak végigcsinálásá- hoz forradalmi gesztus is kell, aki pedig ezt a gesztust magának meg nem engedi, az nem is való vezéri posztra. Seldte miniszter elfelejtette, hogy nem le­het egy embertömeget kielégítetlenül króni- kes semmittevésben hagyni, elfelejtette — s ez a tévedése már szinte tragikus — hogy az 6 szereplésének ideje hivatalosan már régen lejárt, reá a mai III. Birodalomban semmi szükség nincsen, ez az idő számára nem hoz többé gyümölcsöt, mert szerepét befejezte s reá ezek után már csak egy sbakespeari szerep várhat: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. . . A tragédia lezárul Ismételjük: hogy mit hoz a jövő, e perc­ben még nem látható tisztán. Az utolsó ki- szivárgott hir szerint Seldte 12-én délután Hitlernél audiencián jelent meg, hogy vele a Stahlhelm „jövőjét“ megbeszélje. Ez a szó: „jövö“, mint valami ironikus kis szó készteti ma önkéntelenül is az embert mo­solygásra, mert mit is hozhat még ezek után az egykor oly büszke acélsisaknak a jövő, ha nem mást, mint a teljes behódolás utolsó lehetőségét? Az igazi probléma most már csak az, ki vegye át ezután ennek az egész egységesített tömegnek vezetését? Erre a posztra e pillanatban csak két posszibilis jelölt van: A nemzeti szocialista párt, mely előrelát­hatóan — legújabb információnk szerint — Ritter von Eppet, az éppen e napokban gyalogsági tábornokká kinevezett bajoror­szági helytartót kombinálja, a párton kívül pedig egyedül csak a Reichswehr tarthat s tart is igényt az uj alakulat vezetésére. Ez az utóbbi megoldás végeredményben a legjogosultabb, hiszen az uj politikai tö­meg tulajdonképen túlnyomórészt volt had­viselt tagokból áll, de ha a Blomberg gene­rális alatt álló hadügyminisztérium nem is nyer majd vezetést, úgy legalább is igényt óhajt formálni az ellen­őrzés jogára, melyet a mai felfegyverkező Németország konstrukcióját illetően valóban érthetőnek is kell találni. A Wilhelmstrasse környéke találgatások­tól hangos s a világ szeme ismét Berlinre szegeződik néhány napra. A III. Birodalom sorsa újból válaszúihoz ! ért... Doros Ferenc. Nemcsak világhírű de zseniális filmíró is — Szűcs László operaénekes — Erdély szülöttje GUUJ. (Az Ellenzék tud.) Az elmúlt na­pokban a székely fővárosban óriási sikerrel hangversenyezett Szűcs László operaénekes, akit művészi körökben csodálatos hasonlata miatt a „magyar Kiepurának“ neveznek. A kiváló hangú énekes közel bécsi útja előtt, ahová két Kálmán Imre operett bonviván szerepének eljátszására szerződtették, ellá­togatott szülőföldjére, Erdélybe is és ked­den este hangversenyt rendez a Magyar Színházban. Szállodai lakásán felkerestük a vendégművészt, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. — Játszott már filmen a Csúnya leányon kivül? — kérdezzük. — Nem. Ez volt az első filmszerepem. Remélem, hogy újabb filmjeimnek szintén olyan sikerük lesz, mint a Csúnya leány­nak. Különben soha sem örültem még úgy szerepnek, mint a Kaiserin Josephine fiatal Napóleonjának. — Vannak újabb filmtervei? —- Igen. Közeljövőben valószínűleg sa­ját szüzsém kerül megfilmesítésre. Egyelő­re még nem tudom, hogy hol veszik fel. Tárgyalásban vagyok a budapesti Attila és Hermes, valamint több bécsi filmgyárral is. A beszélgetés további folyamán Jean Kiepu- rára, a kitűnő lengyel tenoristára terelődik a szó, akivel Szűcs Lászlónak Milánóban közös énekmestere volt, Eduardo Galben, hires olasz professzor személyében s akire Szűcs a megtévesztésig hasonlít. — Bizonyára nem kellemetlen önnek ez a hasonlatosság? — Kellemetlennek éppen nem nevezhető — mondja titokzatos mosollyal — habár külföldi utazásaim alatt volt néhány kalan­dóm emiatt. A kitűnő művész elmondja, hogy botrá­nya, melyről nemrég széltében-hosszában beszéltek és írtak, nem volt más, mint mes­terségesen gyártott szenzáció, aminek leg­teljesebb igazolása, hogy a lefolytatott vizsgálat minden tekintetben rehabilitálta. Végül a jövő hét keddjén megtartandó cluji koncertjéről beszél, amelynek műso­rán a legismertebb magyar nótáktól kezdve az operaáriákig minden műfaj szerepelni fog. Az operett áriák közül legkedvencebb­jeit az Ördöglovast, Mosoly országa és Kék Duna általánosan ismert számait fogja éne­kelni. Közvetlenül bucsuzás előtt erős euj- kával kinál. — Parancsoljon egy kis ,,jó hazait“. — Egy tenorista erős cujkát iszik? — kérdi meglepetve egy jelenlévő helyi film- ember. — Miért ne? A hangja! A hangja! Nem félti a hang ját? Szűcs mosolyogva legyint: I — Féltse az, akinek van! I (Majd meglátjuk kedden este.) Izom- és iúegfájdaSmak, főfájás esetén és hüléses megbetegedéseknél fényesen bevált a Togal-tabletta. A Togal helyreállítja egészségét. Teljesen ártalmatlan! Minden gyógyszer- tárban és drogériában. Lei 52.— és Lei 130.—. Svájci készítmény!

Next

/
Oldalképek
Tartalom