Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-14 / 184. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. í.3 PT* g* Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj. Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály:_ Piaţa Unirii 9. rzém. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTHA MIKLÓS Előfizetési arak: havonta 70, negyedévre 210. félévre 423, rrmrs £40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 23, Fventa 0 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülSnbdzettíl c3W*. L\ . ÉVFOLYAM, 184. SZÁM. SZERDA 1935 AUGUSZTUS 14. r-'vrrr ru- mtvoemtóm üensiAffiicia Y©gy «liSdafara? Nyilvánosságra hozták a magyar álláspontot. — magyar miniszterelnök nagy expozéjában tett Olaszország Mit tartalmaz a magyar yálasz? iPÁlRIS. (Az Ellenzék távirata.) A Paris Soir a legjobb helyről nyert értesülés sze­rint azt Írja, hogy az angol kormány megkapta a magyar válaszjegyzéket az angol—francia emlék­iratra, amely a két nagyhatalom által ki­dolgozott dunai egyezménytervre vonat­kozik. A magyar kormány válaszjegyzéke az isme­retes pontok, különösen az osztrák függet­lenségre vonatkozó elgondolásokat a maga részéről helyesli és kijelenti, hogy a be nem avatkozás kérdésében a népkisebbsé­gek érdekében jelentős változásoknak kell beállni. Az utódállamokkal szemben föllép az az óhajtás, hogy a kisebbségeknek na­gyobb szabadságot engedjenek, különösen közművelődési tekintetben és biztosítsák legális keretekben a szélesebb politikai tevé­kenységet. A magyar válaszjegyzék azonban nyomatékkai hangsúlyozza, hogy az enged­mények kisebbségi téren csak a Népszövet­ség alapján érhetők el. A Páris Soir és a ma reggeli lapok a közlés nyomán azt az általá­nos felfogást tükröztetik, hogy Párisban elő­re látták és belátják ezeket a nehézségeket, azonban ezek egy kis jóakarattal áthidalha­tók. Kétségtelen, hogy Magyarország és az utódállamok felfogása között lényeges kö­zeledés van. Nehézségek a tárgyalások körül LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Páris- ból és Bécsből eredő értesülések szerint a dunai paktum ügyében a tárgyalások elé súlyos akadályok látszanak emelkedni, mert (Lőcsben Németország, Lengyelország és Magyarország nyomása érvényesül. Ez a há­rom állam minden megegyezést el akar ke­rülni, különösen most e zavaros és bizony­talan időpontban, melyet láthatóan ki akar aknázni, hogy könnyen el lehessen kerülni minden olyan tevékenységet, mely Kelet- Európa mostani helyzetét megrögzitené. Gömbös nyilatkozata BUDAPEST. (Az Ellenzék távirata.) Úgy a magyar, mint a külföldi sajtó rendkívül alaposan foglalkozik Gömbös Gyulának a bakonyi több napos minisztertanácsot követő nagy kormánypárti értekezletén tegnap mon­dott külpolitikai kijelentéseivel. A külköz- életi vonalvezetés — mondotta Gömbös — ( változatlan marad: a római hármas egyezmé- l nyen alapszik, amely Itália, Ausztria és Ma- j gyarország politikai és gazdasági érdekeit kielégíti. Magyarország csak abban az eset­ben jelenik meg a dunaii konferencián, ha egyenrangú tárgyalófélnek ismerik el és a legutóbb fölmerült helyzetben megadják ne­ki az önrendelkezés teljes jogát. Másfelől a magyar külpolitikát a rendületlen olasz ba­rátság határolja és igy figyeli az abesszin kérdés alakulását is: mindenben helyesli az olasz álláspontot, de abban a reményben, hogy az európai béke és a Népszövetség, amely iránt bizalommal viseltetik, nem lát­ja ennek kárát. Emellett helyesli az állandó és baráti érintkezést Ausztriával és Német­országgal. Magyarország mindent elkövet a béke érdekében. Azonban többé nem lehet szó a győzők és legyőzőitek közti jogkülönb­ségről. Ami a belpolitikai kérdéseket illeti, a legfőbb gond a termés értékesítése — ezt egy nagyarányú jelentésben Darányi földmű­velésügyi miniszter kijelentette Gömbös után — aztán sorra kerül a hitbizományi reform, amely a jövőben 3 ezer holdnál nagyobb ily nemű birtokot nem tűr, majd a település és a sajtóreform kérdése. iSratisnu ß:siu is Bificnresti-be utazott, hegy ellenőrizze a tanácskozá­sokat. — Hogyan akarják helyreállítani a liberális párt tekintélyét? Napjainkban az egész világ közvéleményét foglalkoztatja az a kérdés, hogy az emberi­ség bodogulásál melyik kormányzati forma szolgaija jobban: a diklatura-e, vagy a de­mokrácia? Téjny, hogy az emberiség forduló­ponthoz jutott. Az eddig taposott utakon nem haladhat tovább a pusztulás biztos be­következése nélkül. Uj utakat kell tehát vágni a jobb és boldogabb viszonyok felé. Ma a tudomány elérte, hogy a rendelke­zésre álló eszközökkel nemcsak az elsőrendű éietszükségleti cikkek biztosíthatók minden­ki részére, de a különböző betegségek meg­előzésére és leküzdésére, valamint a beteg­ségek okozta fájdalmak csillapítására is megvannak a lehetőségek. Mégis, napjaink­ban tobzódik a legnagyobb tömegnyomor és pusztít a sok népbetegség. Aztán mennyi, a tudomány mezébe bujtatott és senki által meg nem értett elmélet Iát napvilágot. Csak a valódi okról és a megszüntetés módozatai­ról nem beszélnek. Pedig előbb, vagy utóbb, akarva, nem akarva, csak oda jutunk, hogy rá fog kelleni mutatni a szörnyű helyzet valódi okára és megkeresni az eszközöket és módokat a megszüntetésére. Igen, rá fog kelleni mutatni, hogy az emberi nyomornak tulajdonképeni oka nem más, mint az az ösztön, mely ugyan a leghatalmasabb mo­tora az emberi cselekvésnek, de szabad iára .■resztre, mint ahogy volt és van, gyilkoi es pusztít. Hatásai teljesen hasonlatosak a sza­badon tobzódó és pusztító erővel rendelkező c leniek hatásaihoz. A tűz, vagy a viz korlát nélkül rombol és pusziit. Megzabolázva, élé­vel adó áldás. Ennek az ösztönnek köszönhetni aztán, hogy túltermelés ellenére tengernyi ember küzd az éhség csillapítására szolgáló, vala­mint a testet a természet viszontagságai el­len védő javak hiányával. Pedig már arany- szájú Szent János is rámutatott az ilyen helyzet emberietlen voltára, amikor a követ­kezőket mondotta: „Kárhozatos dolog a ter­mészet javait és isteni ajándékait, melyek mindenkinek szánvák, kapzsiságból minden­kinek használata alól elvonni“. A baj oka tehát az, hogy a mai termelési rendszer mel­lett nem mindenki vehet elég részt a fogyasz­tásban. A javak elosztási módja egyeseknek túl sokat, a nagy többségnek pedig keveset, vagy semmit juttat. Ezt a termelési és elosz­tási rendszert az önzés szülte és tartja fenn, nem a kormányzati forma. Látjuk, hogy úgy a diktatúra alatt álló Németországban, mint a legdemokratábbnak mondott Északameri­kai Egyesült-Á!lame»kban egyaránt dühöng a gazdasági válság. Még a területi nagyság sem irányadó. Mert épp úgy küzd vele a kicsiny Dánia, mint az óriási terjedelmű Amerika. Nyilvánvaló mindenki előtt, hogy az a ruha, amelyben a mai társadalom jár, már annyira szűk, hogy minden irányban repedezik. Hiá­ba próbálják az érdekeltek a toldozást, nem megy. A fejlődés fcasznáíhatlanná tette. Csak a haszonélvezők fogják rá, hogy ennél meg­felelőbb nincsen és istenkáromlás volna ujjal helyettesíteni. De lehet-e tökéletesnek mon­dani azt a berendezkedést, amelyben a túl­termelés ellenére mégis száz és százmillió szenved nélkülözések miatt? Aztán százezer és százezer pusztul el az éhhalálíól és sokan dobják el életüket a nyomor miatt. Ezt a helyzetet mind többen és többen kezdik felismerni. Közel vagyunk ahhoz az időponthoz, mikor hozzá kell fogni egy uj ruha kiszabásához és elkészítéséhez. Az uj ruhának olyannak kell lennie, hogy abban a társadalom minden tagja megtalálja a maga helyét és boldogságát. Világos, hogy e törekvésnek állandóan akadályokat gördít útjába az önzés. Az emberiségnek tehát el kell határoznia, hogy az önzést kényszer­zubbonyba bujtassa s abban is tartsa, mig el nem veszíti veszedelmes hatóereje javát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jövő emberének élete az igazságon kell felépüljön. Ez pedig csak úgy lehet, ha az emberiség egy észszerű vasfegyelemnek veti alá magát néhány nemzedéken át, annyi BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Bu- curesti-i politikai körökben nagy jelentősé­get tulajdonítanak annak a rendkívüli mi­nisztertanácsnak, mely ma ül össze Bucures- tiben Tatarescu elnökletével. A kormány tag­jait a miniszterelnök Bucuresti-be kérte és Dinu Bratianu is a fővárosban termett, hogy a tanácskozások menetét ellenőrizze. A liberális párt elnöke a minisztertanács előtt találkozni fog Tatarescuval és együtt állapítják mey azt, mily álláspontra helyezkedik a kormány a szőnyegen levő kérdésekben. A minisztertanács a külföldi kereskedelmi és pénzügyi tárgyalásokra vonatkozóan ár­iáéig, amely elégséges arra, hogy a szeretet tana a gyakorlatban az emberiség második természetévé lehessen. Mellékes aztán, hogy melyik kormányzati forma fogja a fejlődés mai fokának megfelelő ruhát kiszabni és , elkészíteni. Mert egyik sem szélsőséges és elfogult, mint a veszedelmes helyeken bizo­nyult ilyennek; lehetséges olyan diktatúra is, mely nem is igen látszik és minden jogos érdeket képviselő jó egyének által érvénye­sül. Ha pedig az úgynevezett demokráciák kezett jelentésekkel, a liberális párt belső | ügyével s a kibontakozás kérdésével fog fog- j lakkozni. A liberális pártban azt hiszik, hogy ! Tatarescu a tanácskozások végeztével hosszabb nyilatkozatot ad a sajtónak, mely­ben le fogja szögezni a kormány álláspont­ját s hangsúlyozni fogja, hogy az utóbbi időben leleplezett panamákban szabadkezet adtak az igazságszolgáltatásnak. A tanácsko­zások befejezése után Tatarescu miniszter- elnök, Ineulet, Costinescu dr. és Paul Anghe- Iescu miniszterek Constanta-ba mennek, hol résztvesznek a tengerészeti ünnepségen. Kész a jobboldali kormánylista A Zorile azt a szenzációs hirt közli, hogy helyesen átalakulnak tényleges demokrá­ciákká és önkéntes lemondások árán fogják megvalósítani az uj formát, annál jobb vol­na, mert akkor rengeteg áldozattól mene­külne meg az emberiség. A inai demokrá­ciák csak annyiban különböznek a személyi, kaszt, vagy osztálydiktaturáktól, hogy meg­engedik, hogy a nélkülözők könnyeiket sza­badon kiönthessék. Egyébként a nyomort épp úgy tűrik és fenntartják, mint a dikta­túrák. POCOL VICTOR. jobboldalon a kormány távozására gondol­nak és már a kormánylistát is összeállitották, arra szá­mítva, hogy a liberálisok után csak ők kö­vetkezhetnek a hatalmon. A lap úgy tudja, hogy a részletekre nézve C. Anghelescu volt bankkormányzó és Arge- toianu már megállapodtak és sikerült Vaidát is megszerezni céljaiknak. Ezért történt, hogj Vaida az utolsó percben a nemzeti-paraszt- párttal való összefogást lemondta. Az igy összeállított „személyiségek kormánya“-nak összetétele a következő volna: Miniszterelnök és külügyminiszter: Vaida. Pénzügyminiszter: C. Anghelescu. Belügyminiszter: Árgctoianu. Igazságügyminiszter: Istrate Micescu. Kereskedelmi és iparügyi miniszter: Ma­nói! es cu. A többi tárcák: Goga—Cuza híveinek vol­nának fenntartva. A Zorile nem tartja a megmozdulást ko­molynak és nem hisz abban, hogy a liberá­lisok távozása után a jobboldali pártok nyer­nének megbízást kormányalakításra. (Folytatása a 10. oldalon.) Az utóbbi két nap alatt a dunai paktum kérdése nagy mértékben a közérdeklődés első vonalába jutott, ügyhöz az olasz—abesszin kérdés vitája sem csökkenti az iránta megnyilvánuló figyelmet. E pillanatokban Budapest az európai kiilközélet egyik sark­pontja. Nyilvánvaló, hogy a keletafrikai kérdés rohamos érlelődése és a háború lehető­sége is érezteti hatását. A következő érdekes és feltűnő jelentésekkel számolhatunk be: A dunai kérdés ismét előtérbe került TAfÁRESCU KORMÁNYA rcMUmil minlsiícrliiifi®! tart

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom