Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-03 / 148. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. ÄÄA 3 Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj. Ser. I. G. Duca No. R. F:ókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. ízám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 2ro, félévre 420, fvente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbőzectel cöb». L.\/í. ÉVFOLYAM, 14 8. SZÁM. SZERDA ssBíáSMaaaeao« 1935 JULIUS A vasárnapi második ,,Alba-Julia“-nak általános jelentő­ségéről és uj értelméről nem kívánunk ezút­tal szólani érdemben. Elismerjük, a nemzeli- parasztpárt két kormányzási korszak súlyos hibái, sőt bűnei komoly elfeledietésével. vagy talán inkább lefelé való hatástalanságuk helyzetében, újból vagy még mindig óriási tömegeket tud mozgósítani. Csakugyan pa­rasztpárt. Mintha ez a réteg, szinte a szám­szerinti nép, egészen az övé volna. És egy értékes és tiszteletreméltó parasztság pártja. Meglepő, illetve nem is meglepő, hogy a több tizezer főnyi tömeg rendületlen fegyelmet és érdeklődést, lobogó lelkesedést és égő szere- tetet árasztott, sőt amelyik része a színház­ba negyednapos ideig gyilkos hőség ellenére változatlan érdeklődéssel szorongott, még a finom politikai célzásokat is megértette és csöndesen izzó szenvedéllyel követte: a nagy szorgalmú tetszés rendezők intéseire és elöl­járó mutatványaira gyakran szükség se volt. Ily helyzetbe nem bírálati megjegyzés tő­lünk, hogy a fölséges nép nagyszerűsége mel­lett a vezető értelmiség, sőt a vezérkar szá­ma és értéke nem látszott egyenlőnek. Ez a tömegnek úgyszólván csak magyarázó és közigazgatási vezérletet igényel; ez nem szo­rul az értelmiség mesterkélt bujtogatására vagy elvköszörülésére, nem gyakorlati ügyes­séggel gyűlt pecsenyesütő tiizekre, ez tudja már, mi kell neki a közélettől és ez tudja, hogy merre kell menni a siker céljából. En­nek a kitűnő parasztságnak azonban igy súlyos fogyatkozása van; még ma se tudja megértetni vezérkarával, hogy a román nyel- vii nép közt sokban azonos lelkületű, akaratú és érdekű más népcsoportok is számítanak valamire és jelentenek valamit s ezekkel egy örökös törvény örökös kényszerének ha­tására élet és elvi egyenlőség közösségében mikor önmagában fölvonul parancsolón kép­viseli ezeket is. Miért nem sugallta most ezt az értelmiségnek, amelynek bűnös egyoldalú­sága s politikai tanulatlansága előtt értelmet­lenül és elképedve állunk? Természetből vagy elszántságból süket és vak ez? Mit gondol ez a nagy parasztpárti vezér­let, csak úgy egyszerűen a kisebbségek to­vábbra is, mindig csak elhanyagolható meny- nviségek és jelentőségek? Általános népural­mi szólamok alatt elrejthető, vagy elintézhe­tő a kisebbségi kérdés? Mindent a kortezia gőzébe s az uralomra jutás tömjén felhőibe fullaszthatnak? Hogy lehet, hogy máig se tanultak, pedig vezéreik legnagyobb része jó egy életen keresztül kisebbségi politikát űzött s ennek minden csinját-binját. min­den történeti kihatását s minden fejlesztési következményét jól ismeri ? A szónokok tele voltak az erdélyi népsors és történeti szabadelvüség szólamaival. Hallottuk, hogy a fölvilágositás fáklyáját mindig Erdély tartot­ta; Erdély az ajtó kulcsa; Erdély adott sza­badság-katekizmust az országnak: Erdélyben gyökeredzik a szent program. Hát ezt az Er­délyt minden idézett jellegzetességével nagy­számú, nagy müvelődésü, nagy hagyományú és nagy lehetőségű kisebbségek nem segítet­ték, hagyták, sőt kezdték teremleni? És nem vitatható ezeknek tudatos vagy öntudatlan tanitói hatása éppen e nagyszerűnek mutat­kozó román tömegekre? Egy szóval sem oeszéltek a kisebbségi népekről, a kisebbségi kérdésről. Milyen Alba-.Tulia ez? Ha parancs­uralmi rendszer, igazi népuralom, szabadság- j°g és igazság harcára hevítenek, hogyan tudnak megfeledkezni annyi kisebbségről, hogy nem tudnak számolni a kisebbségi kér­dés helyi és nemzetközi fontosságával? Az a politikus, aki ezekről a kérdésekről akarattal feledkezik meg, az gyűlölettel van telve; aki akarat nélkül teszi ugyanezt, az nem készült fel vagy azelőtt, vagy most, igazi hivatására. E nagy politikai szigorlat egy-két tantárgyá­ból ez a fényes és az e nagyszerű tüntetés — megbukott. Idejekorán kell jóvátenni a hibát és nehéz végzet megpróbáltatásaitól menteni meg épp a népet, amelynek boldogulásá­ra törekszenek inkább lelkesen, mint bölcsen! Inkább szenvedélyesen és érdekkel, mint sem a nagyravitel okos módszerével. Igazi népie­sek, de még nem igazi népemberek. » Fraiacisos'szágés Asiglia egyeáés lenek«3$z©r©s egyiiátfssaüködésiik szükségességében«, mely elé mégis nehézségek görbülnek Eden beszéde a londoni aisóházban, — „Fontos okokból nem mondhat többéi“. — „Köl­csönös bízatom nélkül lemondhatunk minden emberi haladásról“ Titulescu Londonban az általános szerződéseket védi a két­oldali szerződésekkel szemben Az aggasztó külpolitikai helyzet közép­pontjában Eden nagyjelentőségű nyilatkoza­ta áll, melléje kívánkozik Titulescu londoni látogatásának tagadhatatlan jelentősége. Eden újabb nyilatkozata igazolja az európai sajtó borús magyarázatait, amiket Eden előbbi homályos kijelentéseihez fűzött, külö­nösen ahhoz a Homeros-i idézethez; ^Min­den az Istenek térdén nyugszik!“ Immár kétségtelen, hogy február 3-án Londonból a stresai megállapodásig húzódó vonalat igye­keznek tartan:, csakhogy ez még rendkívüli erőfeszítéseket követel. Nyilvánvaló az is, hogy Olaszország az abessziniai kérdésben tántorithatatlanul a szabad kéz politikáját követeli s mint a sajtó újabban meghatá­rozza, Olaszország fölcsap a japánok kinai módszere utánzójául. Olaszország uj szerepe külön jelentőséghez juttatja Jugoszláviát, amelynek magatartása Olaszország afrikai háborúskodása esetén igen fontos. így a kisantant, valamint a dunai paktum ügye most újabb helyzeti és lélektani jelentősé­get nyer, ami nyilván tükröződik Titulescu hosszú és sokoldalú párisi tárgyalását kö­vető londoni útjában. Eden beszéde LONDON. (.Az Ellenzék távirata.) Eden- nek tegnap este közölt alsóházi beszédéről ma részletesebb adatokat közölnek. Ezek szerint Eden nyilatkozatának, melyet az alsóház ülésén Lansbury munkáspárti vezér interpellációjára válaszkép adott, lényege a következő: Eden tájékoztatta a törvényhozást párisi és római útjáról. A miniszter közölte, hogy a Lavallal folytatott eszmecsere során mindkét részről újólag elismerték a szoros együttműködés szükségességét. Mindkét részen helyesnek Ítélnék a nyugati légi Locarno, a keleti és középeurópai egyez­mények, valamint a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodások tető alá hozá­sát. Remény van arra, hogy a további diplomá­ciai tárgyalások során meg lesz található a februári londoni javaslatokban foglalt pro­blémák tekintetében a gyakorlatba átvitelre alkalmas formula. A római megbeszélések­ről Eden kijelenttete, hogy megerősödött ab­ban a hitében, hogy az európai kérdésekben fennáll a lehetősége a stresai megállapodás és a londoni javaslatok szelleme megtartásá­nak az abessziniai viszály tekintetében pe­dig azt közölte, hogy Anglia kísérleti javasatot tett Rómában, amelyet sajnálatára Mussolini nem tartott kielégítőnek. Azt ajánlotta, hogy Anglia az angol Szomáli­föld egyik sávját átengedi Abesszíniának., hogy kijáratot kapjon a tengerhez, aminek ellenében Abesszínia területi és gazdasági engedményeket tenne Olaszországnak. Ang­lia cserébe mindössze annyit igényelne, hogy az Olaszországnak jutó területen az angol gyarmati földön élő törzsek is legeltethesse­nek. Az ellenzék részéről további részleteket sürgettek, mire sir Samuel Hoare külügy­miniszter szólalt fel s arra kérte az alsó­házat, hogy tekintsen el ezúttal még a részletes fel­világosítások szerzésétől, mert a probléma megoldását szükségtelenül nem szabad kockáztatni. A törvényhozás legyen bizalommal a kor­mány iránt, mert a részletesebb nyilatkozat- tételtől való elzárkózás fontos okokból tör­ténik. „Miért ne tehetne hízni Németországban ?* A nők sajtó foglalkozik Baldwin miniszterel- a Grabam-parkban vasárnap mondott beszédével is, amelyről az Ellenzék röviden már beszámolt. A miniszterelnök védte az angol—német tengeri megegyezést, amely nem jelenti azt, hogy Anglia eltért volna az angol—francia—olasz együttműködés stresai politikájától. Ez siettetni fogja a tengeri le­szerelés sürgős ügyét. A Németországgal kö­tött egyezmény a háború óta az első lépés a leszerelés felé. Németország és Anglia azzal a tiszteletreméltó szándékkal kötötték meg a szerződést, hogy ha kölcsönösen nem bíznak egymásban, úgy nincs más megoldás, mint a dzsöngel- joghoz való visszatérés és lemondás min­den emberi haladásról. Miért ne lehetne bizni Németországban? .4r előlegezett bizalom a kezdeményezés forrása. Meleg liamepélyességgel fogiidjáSc Franciaországban a Elésnek irontbarcosob látogatását „Az első fecskét Mjabb rajoknak kell követni“ — mondta Herriot PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Franciaor­szágban élénk érdeklődést kelt a német frontharcosok látogatása, akiket mindenhol, ahol megfordulnak, meleg ünnepélyességgel fogadnak. Különösen feltűnik az a meleg fo­gadtatás, melyet Herriot tárcanélküli minisz­ter, mint Lyon város polgármestere rende­zett a német vendégeknek. Herriotról ugyanis közismert dolog, hogy Franciaországban ta­lán legélesebb ellenfele Hitler kormány­zati irányának. A német frontharcosok Lyonban megko­szorúzták a francia hősi emlékművet, majd A háború előtt olyan szenvedélyes tengeré­szeti verseny keletkezett Anglia és Németor­szág között, hogy a légkör egészen elmérge­sedett. Ezért nagy megkönnyebülés, hogy Anglia és Németország tengeri hadereje a 100:35-höz fog arányiam s Németország so­hasem tér többé vissza a korlátlan buvárha- jóliarc módszeréhez, amelyet Anglia sohasem gyakorolt. Mi is épp úgy, mint a német bi­rodalom a tengeralattjáró harc teljes eltör­lését kívánjuk, ezért a két hatalom küszöbön- álló általános flottakonferencián a tenger­alattjárók teljes kiküszöbölése mellett fog sikraszállni. Titulescu Londonban BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Mint tegnap jelentettük, Titulescu külügyminiszter párisi tárgyalásainak befejezése után Lon­donba érkezeit, hogy a kisantant és Balkán­szövetség nevében tárgyalásokat folytasson az angol kormánnyal. A Curentul úgy tudja, hogy ,,konzultatív“ jellege van Titulescu lon­doni utazásának. Ez annyit jelent, hogy esz­mecserét fog folytatni a napirenden lévő kér­désekre vonatkozólag, melyekből a lap a Du- na-völgy problémáját. a keleti-egyezmény ügyét, a kölcsönös segélynyujtás kérdését és a stresa-i programot emeli ki. A Curentul rámutat arra, hogy az angol külpolitika An­glia földrajzi helyzetét veszi elsősorban te­kintetbe s igy reméli, hogy Titulescu törek­véseit megértik és méltányolni fogják Lon­donban. — Titulescu álláspontját mindenütt isme­rik — Írja a Curentul — igy valószínű, hogy Londonban Sir Sámuel Hoare és Eden előtt is a Népszövetség keretében kötendő általá­nos megegyezések szükségességét fogja han­goztatni. Véleménye szerint ugyanis a kétol­dalú szerződések nem biztosítják a békét, miután ezek ,,blokkok“ létesítését segítenék elő Európában. Bucuresli-i politikai körök­ben igen nagy fontosságot tulajdonítanak Ti- tulescu londoni tanácskozásainak, aminek jelentőségét az is emeli, hogy a külügymi­niszter Londonból visszatér Párisba, hogy az eredményről beszámoljon. Herriot a városházán fogadta őket. Herriot üdvözlő szavai során a legmelegebben helye­selte azt az elhatározást, hogy német front­harcosok látogatást tesznek francia földön. Igaz — mondotta —, hogy egy fecske nem csinál tavaszt, de kell lenniük bátor első fecskéknek, akiket rajokban mások is követ­ni fognak. A frontharcosok ezután tovább utaztak Párisba, ahol szintén ünnepélyes fo­gadtatásban volt részük s azután résztvettek a frontharcosok szövetségközi szervezetének ülésén, amelyen 11 államból jelentek meg megbízottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom