Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-07 / 152. szám
fíLLRNZAK 113 H tv Hub 7. R port egy rosszul kezdődött, de jól végződött kirándulásról A hidegszamosi villanymüvekröl, olasz-telepről, a biciklista családról és a gyerekekről CLUJ. (Ar Ellenzék tudósítójától.) • Vasárnap Olasz-telepre megyünk. — mondta a doktor ur, a híres kiránduó. ö kisbetűvel mondotta, én nagy betűvel értettem Olasz- telepnetk s itt volt az első komplikáció. Ugyanis vasárnap re gei, azaz hajna ‘ derengésben a teljesen es vigasztalanul bcboru.lt ég a art, de azért kirándulókkal népes utcán, Így fogadott kirándulópartnerem, nem tudva azt, hogy a doktor ur kijelentése után kis fürdőké ynek képzeltem a telepet. Hogy öltözött fel maga? L.z nem di- vatrevü. Mosóáruházban voltam és kesztyűt húztam és félcipőt, mivel fürdőturárói volt szó, de kiderült, hogy szegescipő kellett voltna és nadrág. De mivel mosóruhani volt és egy pár árva kesztyűm, nagyon divatreviien nézhettem ki ugylátszik. Az autóbusz a centrumban várt s .miig odaértünk partnerem szögescipőben, 'hátizsákosán, amint illik, én meg strand-táskával és szégyenkezve, agyonpakolt családokat, ifjú párokat es gyerekeket láttunk. Egyik zoknis pici gyerek állmos volt és reszkető hangon kérdezett valamit a mamájától Megesett rajta az ember szive, hogy mért nem hagyták hajnali fél 6 órakor szépén aludni szegénykét. Az autóbuszban ott volt a vezető es az utasok egy része, a másik rész nem sietett felkelni, mire valaki azt ajánlotta, hogy menjünk el a lakásuk elé és dudáljunk nekik. Vezetőnk kijelentette, hogy ez még nem fordult elő a turisztika történeteken, majd gúnyosan tette hozzá, hogy talán legjobb lenne ezentúl mindenkihez külön elmenni, dudaszóval ébresztőt fújni neki és megvárni még megborotválkozik és becsomagol!. Aztán azzal vigaszra ;tuk magunkat, hogy aki nem jön, bizonyosan a felhők miatt marad távol és erre megnyugodva kirobogunk a városból. Az országút egy darabig sima, aztán göröngyös és köves és kanyaródos. Szerencse, hogy a soffőr maga a kocsi tulajdonosa, aki egyrészt remekül vezet, másrészt ügyel a saját kocsijára. így csak egyszer fordul elő, hogy mig az autóbusz feliramodik egy dombra vissza is csúszik kicsit, ami nagyon furcsa érzés és cseppet sem megnyugtató, olyan, mint mikor sitalpokon akarat anul hátrafelé megy az ember. A gyerekek énekelnek és cukrot kérnek, majd megérkezünk a hidegszamosi villanymüvekhez. Nézzük a hatalmas kögátot, s a leáramló vizet, felmegyünk a hidra, ahonnan pompás kilátás nyílik, olyan igazi vadregényes. Aztán lemegyünk megnézni a gépeket, csak úgy kívülről, mert bemenni szigorúan tilos. Gyönyörű és impozáns, amit így is látunk, a kristálytiszta, hatalmas sok kis üvegtáblából1 készült ablakok, az óriás dübörgő forgó-kerék s a másik, nagy áramfejlesztő- gép, mint egy pihenő monstrum. A tiszta nagyterem, ahogy e pár ottlévő munkás járkál közöttük. Innen és Egeresről szolgálják a várost villanyvilágítással. A munkások és mérnökök lakása nagy fehér épületben van itt, a zöld, csöndes hegyek, erdők között. Eprész- ve megyünk Se újra a lennhagyott autóbuszhoz a még mindig vigasztalan szürkeségben. Továbbmegyünk, s pár perc utáni mejgr állunk egy viz-duzzasztó előtt a völgyben. — Ez Olasz-telep — mondja vezetőnk. Hát ez tényleg egy egész kisbetűs telep, olasz mérnökök készítették úgy 50 éve, ezt is meg a gátot is. Fürödni nem lehet, a doktor ur és partnerem és a többek kijelentik, hogy ők. elmennek Reketóhoz. Megnyugtatnak, hogy az nem egy tó, hanem Reketó, egy szóban. Aztán megnyugtatnak, hogy az ut két óra oda, kettő vissza, s hogy az ut lehetetlen rossz és meredek és hogy nincs semmi értelme. Erre megnyugszom, hagyom őket távozni, s mivel a fü nedves és különben is fázom, lefekszem az autóbuszba és ihaj-tyu- ha.) elkezdek week-endezni. A kedves és udvarias autótulajdonos összetol két ülést, ideadja a -kisfia kabátját párnának és megnyugtat, hogy ő meg a kisfia ittmaradtak, szóval mégis Gesz társaságom. Sőt, a vezető is marad, mondván, hogy ő csak eddig köteles vezetni, s még egy ur. De mivel ma ismertem meg őket bennmaradok a kocsiban, unalmamban eszem. Féítiz már, megeszem étel készletem felét. Aztán életem folyásán gondolkozom, meg azon, hogy miÍven jó ílenne most otthon, ahol díványon fekhetnék és olvashatnám a Passing; Show jubileumi számát meghogy milyen lurcsa igy nyaralni egy autóbuszban. Aztán eláll! az cső és az erdőbe megyek és a harangvirágok a nedves, lila fejükkel, meg a vi/csobogás, meg a fák elégedetté és vidámmá tesznek. Később csatlakozik hozzám Józsi, a saffőrünk fia, -aki erős kézzel ságiit át a nedves ösvényeken, miközben segít virágot szedni és megjegyzi, hogy milyen olcsó az eper és milyen nehéz egy pár szemet is összeszedni. )ó igy Józsival, aki io év körüli értelmes, udvarias gyerek. Aztán három furcsa embert látunk, iszürkciiadrágos biciklisták, tel jcsrn egyformán öltözve, apa, anya, iiu, kis kacér sipkájukon virághimv/ésscl. Picit kiderül, uj kiránduló-társaság) jön, turista nők és fiuk, majd visszaérkezik u mi társaságunk, miután léit Íztől háromig Józsival szóra koz t .w n. Enni kezdünk, Lea a hároméves édes kislány fáradhatatlanul játszik és énekel, Ottó a testvére csokoládét kér, Judith fürdőruhát ölt: és Jancsi, a temperamentumos futballo- zik. A nap szeszélyes, csak időnként süt ki, de azért hősök vagyunk és uszunk a Hideg-' Szamosban, amely bátran Jeges-Szamosra változtathatná a nevét. Az utolsó pár óra kellemes, elfelejtem az autóbuszban töltött felejthetetlen órákat és azt a csúnya, sovány lovat, amely a kocsi közelében legelészett, egyedien látnivalóként. Megélénkül a vidék, mindenki boldog, senki sem akar hazamenni és mikor hazamegy, mégis egész utón énekel az autóbuszban, örült hangosan, amit tulajdonképpen nem muszáj lett volna tenni(M. L.) Ili történik Alii. ' . . :■ ' ... ' ' . '. Ili „Marokkóban minden csendes" cimen a múlt hónapban érdekes riportsorozatot közöltünk egy magyar idegen.légionista tollából. Ugyanakkor egy Erdélybe visszakerült volt légionista is nyilatkozott a légióról, mellyel kapcsolatban most riportsorozatunk írója az alábbi levelet küldi nekünk Foum El Hassan-i állomásáról, Marokkóból: Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Ur! B. lapjuk folyó évi május hó 26-án kezdte m-eg egy riportsorozatom közlését s ezt Önök a ap ugyan e hó 23. számában jelentették be az olvasóközönségnek kapcsolatosan egy bizonyos S......... Sándor ur, volt légionista által Önöknek is adott nyilatkozattal, melyet az „Erdélyi Lapok“ május hó 18., 19. és 20-i számából kivágotton megkaptam. Most olvastam el s föl tétiem szükségesnek tartom, éppen a fent említett oknál fogva, arra észrevételeimet megtenni . .. Az Idegen Légióról ezerféle elképzelése van a nagyközönségnek, de agyúk ferdébb, mint a másik s azok, akik innen a polgári életbe visszatérnek, ugylátszik egyetlen cé- juknak tartják a feketét még feketékre festeni! Jó magam szeretem a dolgokat tárgyilagosan nézni s nem olyan szemüvegen át, amelyeket vagy a tudott hiúság, — többnek látszani, mint a valóság, — vagy valamely ke lemetlen, személyes élményre való emlékezés tétet feli Nem mondom, hogy S. ur az Idegen Légióban sohasem teljesített szolgálatot. .. Sőt! . .. Tudom, hogy itt volt, mikor jött, hol szolgák, mikor és miért hagyta el ezt a köteléket... (T. i. éppen itt mc lettem ül egy magyar bajtársam, aki Saidában alatta szoljgált. Személyes ügy .. . Nem foglalkozom bővebben vele!) Annyit azonban meg kell állapítanom, hogy az itt fc>yó életről a valóságtól messzire eltérő benyomásokkal számolt be odahaza . .. Az idegenlégió — igen természetesen — nem jótékonysági intézmény. Még kevésbé gyógyszanatórium, ahol az ember kényelemben pihenheti ki eőző élete fáradalmait. A légió hivatása, a meglévő francia gyarmatok biztosítása, újak szerzése. Tekintettel éppen e feladatokra, nehéz, sokszor szinte ember- feletti teljesítményeket követel.. . De ezzel szemben a légionisták úgy ellátás, mint egészségügyi szempontból a legtökéletesebben vannak felszerelve mindennel, s az irányító szellem sokka! humánusabb, mint bármely európai hadseregben. (Azért, hogy egy- egy embertelen „sergent“' visszaél a hivatalos hatalmával, maga a testület nem felelős!... Nemde S. ur? . . .) Mielőtt egy jelentkező az 5 éves szerződést, — amely természetesen francia nyék ven van kiállítva, — aláírná, az abban foglaltakat saját anyainiyelvén olvashatja el megfelelő nyomtatványokról. Ez a szerződési alak kisebb eltérésekkel' körülbelül 25 éves, de sehol sem fordul elő benne szó „végki- elégités“-ről, vagy napi 20 frank zsoldról. A szerződésben, melyet csak valamely francia katonai állomáshelyen lehet aláírni, röviden összegezve az ál, hogy az aláíró leköti magát 5 évre a köztársaság, gyarmati szolgálatához, életét és vérét, önként, saját elhatározásából. Ezzel szemben a köztársaság éleimezi, ruházza, orvosi ellátásban részesíti s ha a szolgálatból kifolyólag rokkant lesz, nyugdíjjal látja cl. Fizetésképpen a francia törvények által mindenkor előirt zsoldot kap. (Ez pl. itt a gyarmatokon több, mint a rendes francia sorkatona illetménye.) Ha S. ur tén) cg aláirt volna Bucuresti- ben egy olyan tartalmú szerződést, amely napi 20 frank zsoldot és 100.000 frank végkielégítést biztosit, az egy hamis értéktelen irat volt, amelyhez sem a francia köztársaságnak, sem a légiónak semmi köze sem voltl Csodálkozom S. ur naivságáni! ... Még érthetetlenebb, hogy Marséi lesbe érkezése után nem jött rá a dolgok vaiódi adására! Sőt! . .. Eltelt 6 év, őrmester lett és még akkor is hitte, hogy neki jár a 100 ezer frank! ... Kénytelen vagyok mosolyogni olvasva, hogy „az ezred magasrangu tisztjeihez szaladná t jogosnak vélt követelésévé'.'1!“ Sorozatos földrajzi tévedéseiről nem is be- szé.ck! (Pl. Saidat a Szaharától 20 km-re teszi, holott a valóságban, légvonal mentén 6oc-nál több. Az 1. ezredet és székhelyét Sidi Be Abbest Marokkóba állítja, holott — Algcriben vannak!) Lehet ugyan, hogy ezek csak — sajtóhibák (!?) S. ur, — dacára, hogy „sergent“ volt! — ugylátszik a légió történetét sem ismeri! Az a bizonyos „legnagyobb teljesítmény", ahol „78 közlegény és 8 tiszt 4000 benszülött ellen több, mint egy hétig védte magát, nem egészen igy áld Ha valaki megnézi a térképet, látja, hogy Kamerun, amelyről beszél s amely háború előtt német gyarmat volt, — Közép-Afrikában fekszik, olyan helyen, ahol a légió csapatai sohasem jártak. Kü önben is az az esemény, amelynek évfordulóját április 30-án ünnepük, Marokkótól 10 ezer km távolságra, Mexikóban játszódott le, amikor is 1856-ban a tragikus végű Miksa főherceget akarták ott trónra ültetni, a helyet pedig Cameronnak (Kameron)) hivják. Itt 2co Jégionista és három tiszt reggel 6-tÓ: este 7-ig föltartóztatott egy 2000 főből álló mexikói lovascsapatot s a végén egy tizedes maradt életben két légionistával! — Tehát Kedves S. ur! Cameron és nem Kamerun!... Mexikó és nem Marokkó! Hadiállapot alatt a szökevényeket főbe szokták lőni. Ez a büntetés minden hadsereg hadicikkelyei közt megtalálhat. De... éppen kizárólag a légióban ezt 1926 óta eltörölték s ma a szökésért hosszabb, rövidebb szabadságvesztés jár, amely azonban az 5 évi kötelezettségbe nem számit bele s igy utánna töltendő. Azt a bizonyos Klempfet az ellenséghez való átszökéséért 1924-ben, különös kegyelemmell, életfogytiglani kényszermunkára Ítélték s Cayenben tö-ti büntetését, — ha meg nem halt.. .! Azok a bizonyos „flekkének“! ... Hát. .. Kedves S. ur! . .. ön csak róka, kígyó, sakál, sündisznó húst evett, úgy elkészítve?... Ez semmi!... Nekem rendes napi „dessertem" a skorpió, vipera vagy tarantella. — élve! Azt hiszem ínyencségben még önön is tul- teszek! A francia hadsereg élelmezése, minden más európai hadsereg ellátása fölött áll jóval . . . Különösen a gyarmatokon! . .. Kivételes eset, hogy egyes helyzetekben az élelemután- pótliás fizikailag lehetetlen. Ez a hadműveletekkel jár! De akkor sem esznek a 'légionásElSiizás kezelése a Prof. dr Pátcr_félc ft>Ky«v/.tó teával. Abban különbözik a lobbi fogyav/ló kúráktól, li'jfcY • J'áier.tca használat* nincs összekötve heteken keresztül tartó koplalással, hanem a rend/-* et. kenési időb n lehetővé teszi a jóllakottságot, • tea a szervezetnek nem árt, tiv/titó, oldó, levezető tulajdonsága van, hamud//y>r • fog-yEnd járó kellemetlen érzést és zavarokat el viselhető vé tcsz.í és végül egészen megszünteti. Minden eredeti csomaghoz a betartandó étrendet mellékeljük. Prof dr. Páter fogyasztó teája megyeszékhelyek gyógyszertáraiban és drogériáiban kapható azonnal, ahol nem lenne, ott a gyógyszerész kifejezett kívánságra az eredeti csomagolású teát nehány napon belül beszerzi. Minden eredeti csomagon a feltaláló törvényileg védett fényképe és aláírása látható. Levelezőlap utján a tea „Csil!ag“-gyógyszertár. BP ASOV, Hosszú. utca 5. sz. alatti lerakattól rendelhető. ták, ilyen, a Bréhm állatvilágából kiszedett fogásokat — legfeljebb konzervhutt! — sakált pl. még a többi ragadozó sem eszi meg... (Úgy Játszók S. ur még azokon is túltesz gyomor do gába.n!) Az algíri „banán-erdők“ és „kókusz-pálmák“!. .. Érdekes, uj fölfedezések!... Majd fölhívom a gyarmat ügyi miniszter figyelmet! Remélem ki fog utalni legalább egy becsületrendet S. ur részére! ... Fia nem egyről megfeledkezett!... Mi van az oro-sz'ánvaíjászattal? ... És a majom, amely, mig az ablakhoz ment, hogy a levélírásban, zavaró oroszl ánok közzé Leijjön, megitta a tintát s a megkezdett levelét ceruzával volt kénytelen befejezni. . . Mit csinál szegényke? Kedves S. ur! — Nagyon szeretnék egyszer önnel beszélgetni a Saidai napokról, (azt hiszem vannak emlékei, habár nem kellemesek!) a Szakaráról, ahol véleményem szerint éppen úgy nem járt, mint ahogy azt sem tudja mi a „bled". Szeretném aztán megkérdezni, hogy valóban rablók és gyilkosok menedékhelyének tekinti-e a légiót s hogy ezt a kijelentését nemcsak azért hangsúlyozza, mert szeretné a mult kellemetlen emlékeit valahogy áthárítani, úgy á látva be magát saját lelkiismerete előtt, minit aki séta közben esett a meszes gödörbe, nem saját hibájából! ... Ki, miért van itt, az teljesen személyes ügy... Nem tartom helyes eljárásnak tehát volt fegyvertársai nevét, akik itt eset eg inkognitóban vannak egy napilap hasábjain emlegetni ... Biztos-e ön abban, hogy egy önnel szolgált légionista nem írhatna önről kellemetlen igazságokat?... Én nem! ... Nem tartom helyes eljárásnak ócsárolni azt a köteléket, amelybe, ismerve hivatását, önként lépett be és 6 évig (nem több?) élvezte annak inkább előnyeit, mint „sergent" s akkor is „azért ment el, mert ez a rablió- gyilkosok menhelye" nem látta, nem tartotta póto hatatlannak az ön helyét. A zászló, amely alatt itt szolgált, olyan haditettek emlékeit viseli magán, amelyek előtt kalapot kell emelni akkor is, ha azok, akik azokat elkövették, tényleg rablógyilkosok voltak! Egy testületre nem lehet általánosan ráhúzni a gyalázatot, azért, mert vannak egyesek, akik azt követtek el. . . így nagy vonásokban válaszoltam s tettem ezt annak a 39.900 bajtársamnak a nevében, akik a 40.000 főnyi légiotnista közül sem nem raboltak, sem nem gyilkoltak ... És végüli kedves S. ur! ... Nem gondolja, hogyha az ön „meséje" a francia hatóság fülébe jut a „chef forrestier" állásnak éppen úgy befellegzett, mint annak idején befulladt az az Ön másik állása, ugyancsak erdővel kapcsolatban!? Mélyen Tisztelt Főszerkesztő ur! . .. Hálás volnék, ha b. lapjában soraimnak helyet szorítana annál is inkább, mert nem szeretném, hogy az én riportom S. ur áílátásaival egy vonalba kerüljön. Bátor vagyok még szív« figyelmét fölhívni, hogy a „Marokkóban minder, csendes" riport I. közleményében egy súlyos sajtóhiba csúszott be. U. i. a történelmi visszapillantás második bekezdésének kezdő mondata, helytelenül „terméketlennel" végződik „termékeny" helyett! Még esetleg valaki azt gondolhatja, hogy sohasem jártam itt! .. . Fenti soraim minden szaváért vállaltom a felelősséget és szükség, esetén teljes címem is az érdekelt fá' rendelkezésére bocsátható. Szives elnézését kérve a háborgatásért és kérésemet megismételve maradok a Főszerkesztő Ur őszinte hive: Sz. K. 4685 C. In. A. du 4. R. E. P, B. Foum El Hassan (Nyugat Marokkó.) FéRFíSZABÓK! Divatlap szükségle* tűket legolcsóbban, nagy választék mellett az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii, szerezhetik bel
