Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-07 / 152. szám
1935 julius 7. ELLENZÉK — MÓRICZ ZS Az a félelmes harmadik NOVELLA Az öregasszony összerezzent a csengetésre. Sietve ment ajtót nyitni. Csakugyan a menye érkezett. Kutatva nézett az arcába, de nem látott rajta semmit. Adólka rosszkedvű volt, mint rendesen. — Ékes vagy fiam? __ Nem vagyok. Mondtam már, hogy én nem vagyok ehes. Mama mindig úgy néz rám, mintha éhen halinak. __ Fiam nem is tudom, mini élsz. Én csak azt látom, hogy idehaza nem eszel semmit. — Eszem odabent. Húsz fillér a reggeli, ötven filler az ebéd, három tál étéj és tiz fillérért eszem uzsonnát. Nyolcvan filler s akkorára dagadok, mint egy luftballon. És maga még itthon is töm-ne. Azt nem mondta meg, hogy reggelire csak egy zsömlét szokott enni, uzsonnára semmit s ebédre is a kisebédet, a harminchatfillérest, azzal, hogy húst nem szabad ennie. így is negyvennyolc fillérbe kerül agy napi kosztja, az egy hónapban felmegy tizenkét-tizenöt pengőre, mert néha vagy egy zsemlyével, vagy egy kis cukorral megtoldja. így tesz a többi kiszOgáiólány is az áruházban. Már aki 'tisztességes és nem másnak a barátságán élősködők. Nagyon kicsiny a fizetés, egy hónapban sem megy fel többre huszonegy-hu- szonkét pengőnél. A nyolcvan filléres napikoszt ki sem telne belőle. De az ura munkanélküli és már két hete az egész lábát lejárja s nem tud hazahozni egy vasat sem. Közben levetkezett és lefeküdt az ágyba. Ez az egy luxus, 'amit megengedhet magának, hogy amint hazajön, azomnial lefekszik. El is alszik, csak akkor ébred fel, mikor Viktor hazajön. — Mi van? — Semmi. A mama félénken nézi őket, mint egy kis szürke egérke és óvatosan kisomifordáli s behoz egy lábasban hideg krumplipaprikást. Szó nélkül odateszi a fia ölé, — Ez mi? — Főztem, fiam. A tanáréknál voltam bent takarítani. A fiatalember hozzáfog enni. Nem bir ellenállani, sokkal többet eszik, mint ameny- nyit illik, de éhes. Egész nap nem evett, csak három zsemlét. Mikor jóllakott, odamegy a feleségéhez s a paplanon keresztül meígsimogatja. — Nincs semmi? Az asszonyka ha1 kan s rettegve mondja: — A Blitz nagyon megnézett. — Szólott? — Azt mondta: mi az kisasszony, maga nem bir mozogni? — No és? — Hát erre felfutottam a létrára, mint a mókus és csak úgy adogattam neki lefelé a dobozokat. De azt hiszem nagyon megnézett. A fiatalember ijedten kapta fel a kezét: — Mozog? — De még hogy. Rúg, — Jól nézünk ki. Mély gondba merülve hallgattak. Az öregasszony figyelt és lesett minden szót. Megértette őket, pedig süket volt. A szeméhez emelte a zsebkendőjét és kiment a pici konyhába s többet nem is jött be. A fiatalok nem tudtak elaludni. Olyan aggodalomban voltak, hogy sem beszélni, sem megnyugodni nem tudtak. Ha az áruházban észreveszik, hogy Adélka már ennyire előhaladott stádiumban van, föltétlenül elbocsátják. A tél pedig egy kárpitosnak nem ad munkát. Már felélték, ami kevés félretett pénzük volt s képtelenek uj pénzt szerezni. Igaz, Adélka többet haza hozni nem tud, csak néha egy-két pengőt adhat az urának, de ha kiesik, akkor az ő kosztjáról is gondoskodni kell. Â Hagyai* Üfo&íiyysíag* sraagy könyvei: Móricz Zigmond: A boldog ember Lei 99-— Babits Mihály : Halálfiai — — 119*— Élő magyar irodalom (30 magyar iró válogatott Írásai) — — Lei 99*— Brődy Sándor legszebb írásai — „ 99*— Sárkőzy György: Viola — — — „ 99*— Kodolányi János: Feketeviz — „ 99‘— Csak korlátolt példányban kaphatók az ELLENZÉK KÖNVUDSZTílLVáBilH CLUJ, Piafü Unirii, Eérje a könyvnapi szenzációk jegyzékét!! — Megmondtam, hogy eredj el az orvoshoz. A fiatal asszony hallgatott. Az orvos pénzbe kerül. S akkor kezdődött a tél, az ura akkor esett ki mindenből. És ő nem is mert. Nem u|gy nevelték otthon. Még beszélni sem tudott a dologról. Most is csak sirt, s mikor jól kisírta magát, dacosan összeszoritotta a fogait és hallgatott. Másnap reggeli a megszokott időben csinosan, lányosán felöltözött s elment. Az ura valami aggodalmat érzett és elkísérte -az áruházig. Jó három kilométert kellett menniök a városon vejgiig. Az utcán sokan jártak, a villamosok üresek volltak. Mindenki gyalog igyekezett a munkahelyre. Csak úgy mentek egymás mellett, anélkül, hogy megérintették volna egymást. Mintha valami eltaszitotta volna őket egymástól. Mint vallami villamos feszültség, csak úgy lengedeztek egymás testétől el s mégis egybe voltak fűzve. Az áruház előtt a fiatalember rámosolyo- dott a kis feleségére: — No, szervusz. Sok szerencsét. Adélka is eilímosolyodott. — No, nézz meg, hát látszik valami? — Nem, semmi, csak bátran. . . De azért egyél. — Még mit. Az asszonyka, mint egy kis hősnő libbent be az éppen kinyitott bejáraton. Az ura megfordult s néhány lépés múlva visszanézett. Valami nyugtalanította. Mintha Blitz urat látta volna az ajtóban. Már nem látta, de azért ott maradt a közelben. Nem birt elmenni. Egyre nagyobb nyugtalanság volt benne. Nem tudta volna megmondani, mért, de úgy érezte, most dő' el az élet. Nézte ezeket a nagy kőházakat, dühvei és gyűlölettel. Mennyi ház és mennyi ember és milyen nagy tél. Itt kell megfagyni a télben, mint a farkasnak az erdőben. De a farkas nősténye kiszülheti a köykét, senki nem szól bele s mi lesz ezzel! a szegény kis asszonnyal? . . . Jött, ment, le s fel, egyre sebesebben s már nem látott senkit, csak a maga belsejében vili árolló dühöket és bánatokat. Oly ideges voillt, hogy már gondolkodni sem birt: — De mit is kínozzák annyit? — mondta hangosan s egészen biztos volt benne, hogy Adélka nincs a pultja mellett, hanem valahol bent valame'yiik irodában áll és várja a sorsát. S ebben a pi Illa na than megjelent az áruház előtt egy sápadt és szédülő fiatal nő: alig ismerte meg a feleségét. — No mi az? Az asszonyka vállat vont. __ Jól megvárattak, akkor az orvosuk megvizsgált és azt mondta, hetedik hónap. — Elküldték? Az asszony elébenyujtotta a tenyerét. — Negyven pengőt adtak. Ezzel elindultak előre az utcán, a sok nép közt. Úgy érezték, mintha elvágta volna valami félelmetes hatalom a köldökzsinórt, ami összekötötte eddig őket az életteli Vizsgálja meg személyesen! Aki a ráktól fél, a© dohányozzék, ne elfen füstös levegőben Uollinger professzor, a magyarországi rálí-b?zoi<ság elnöke a rák-elleni küzdelemről. — Hogyan „gyógykezeljék*" fialván év elő« a rákot BUDAPEST, (julius). A Magyar Sebésztársaság és az Orvosegyesület egyesített Rákbizottsága elhatározta, hogy fokozott erővel és együttműködéssel szád sikra a rákbetegség ellen. A bizottság élére Doldiiniger Gyula egyetemi tanár iépett, aki nyolcvanhat esztendős kora ellenére ismét magára vállalta ezt a fáradságos és nehéz feladatot, amelyre tudása, — az emberiség egyik legveszedelmesebb betegsége elleni küzdelem vezetésére — predesztinálja. Az uj bizottságba a budapesti és vidéki egyetemek és kórházak vezetőit is belevonták, hogy a rákellenes küzdelem egységes irányítását újból átvegyék. Egyik lap munkatársa felkereste Doltlinger Gyula professzort, hogy nyilatkozzék arról a programról, amelynek megvalósítását a Rákbizottság céljául tűzte ki. v— A rákbetegség elleni való küzdelemnek — mondotta DoUirager professzor — Magyarországon hosszú évtizedes múltja van. Már 1906-ban kezdődtek az országos rák- értekezletek, amelyeken a rák gyógyítása terén igen értékes tapasztalatokra jutottak. Ezek az országos értekezletek a háború óta azonban teljesen feledésbe mentek és a háború után következő években a társadalom rákbetegségei elleni folytak küzdelmeink, a tudományos buváriat pedig bénulásszerü állapotban sínylődött. A rákbetegségi elleni küzdelemnek azután Verebély professzornak a rák-kérdés1 mai állapotát kimerítően ismertető sorozatos előadásai adtak uj lendületet. Do'linger professzor ezután a rákbetegséggel kapcsolatos tudományos kutatások eddigi eredményeiről beszélt: — Köztudomású, hogy azok a kutatások, amelyek a fertőző betegségek mintájára kívülről a szervezetbe jutó rákokozó baktériumok felfedezését célozták, eredményre nem vezettek. Abban az irányban indultak meg tehát a vizsgálatok, miféle behatások azok, amelyek a szervezetre hatnak, daganatot okoznak, amelyek szétesési termékeikkel a szervezetet halálosan megmérgezik. A rák és a nikotin — Kiindulva abból a régi tapasztalatból, hogy füsttel, kátránnyal' és annak termékeivel dolgozó munkások közü'i aránylag sokan pusztulnak el rákban, kísérleteket végeztek, melyekből azt a következtetést vonták le, hogy a füst, kátrány és ezekhez hasonló hatású vegyi anyagok a szervezetet előbb rákra hajlamossá teszik és csak azután idézik elő a rákos elfajulást. — Ezzel kapcsolatban meg kell említenem így CSAK A VARRÓSELYEM ég (mint a szaru) (mint a papír) Ez a különbség megvédi önt a csalódásoktól arrjon csa a debrecni Dohányvizsgáló Intézet laboratóriumában még 1913-ban végzett kísérleteket, amelynek célja egészségügyi szempontból a dohány nikotinmentesitése, másrészt meg- álllapitása annak, hogy a szervezetben a dohányzás alkalmával visszamaradó nikotin milyen hatást fejt ki. Már akkor rámutattam, hogy a dohányzásnál nem egyedül a nikotin lép fel, mint káros tényező, hanem a levél farészeinek égési termékét, a füstöt is figyelembe kell venni. Kétségtelen, hogy a nikotin is erős méreg az emberi szervezetre, de a rákbetegség szempontjából kátránytartalmánál fogva elsősorban a füstöt kell „vád alá helyeznünk“. — Régóta közismert tény, hogy a szájon, a torokban, a gégében keletkezett rákdaganatoknál, mint okozó tényező, a dohányzás szerepel. A gégerák talán egészen kizárólagosan dohányzóknál lép fel, még pedig azok között, akik a füstöt a gégére szivják le. A rákbetegség az emésztőszervekben összeha- sonlithatatlanul gyakrabban lép fel a férfi nemnél, — amely legalább eddig sokkal nagyobb dohányos volt, mint a nő. A dohányzók százezrei, milliói nap-nap után a belek által könnyen felszívható nyállal hígított dohány füst1 ével1 végigöblitik egész bélhuzamu- kat. Nem hiszem, hogy a rákbetegség szempontjából ez a körülmény egészen közömbös lennie. Sokan ez ellen azt az ellenvetést teszik, hogy számtalan egyén hosszú életen át állandóan dohányzik és azért mégsem esik rákbetegségbe. Ezt az ellenvetést nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mert esetleg produktiv gondolatnak képezheti kiinduló pontját. Mert ha megtudnánk, miféle védekező berendezéssel’ vannak felruházva azok, akik állandóan öblögetik dohányfüstös nyálukkal bélhuzamukat és még sem lesznek rákbetegek, azzal talán rést nyitnánk azon homályos burkon, amely a rákbetegség titkát idáig altfödte. Rákoperáció égetéssel — narkózis nélkül — A közönség nem is tudja, milyen óriási haladást tett az orvostudomány a rákbetegségeknél. Ezt illusztrálandó, elegendő rámutatnom arra a Helyzetre, amely 1875- ben uralkodott e téren, amikor engem doktorrá avattak. Amikor egy esztendővel1 később Kovács professzor sebészeti klinikájára kerültem, a klinika eszköztárában még ott találtam azt a kis hordozható vaskályhát és a hozzátartozó fúvót, amelyben' az akkori orvosok a vasógőket izzásig hevitették és ezzel égették ki a rákdaganatokat. Terméki: l \ _ V < - ’ti . .. .... Wemam VARRÓSELYEMMEL szetesen ez akkor még narkózis nélkül történt. Ősidőktől kezdve az orvosok a rákbetegséget csak kuruzsolták. Az ötven év előtt divatos Balassa—Kovács-klinikán az arcrákot égettük, az ajakrákot kimetszettük, az emlőrákot kivágtuk és kiszedtük, mint krumplit a fő dből. De mit is tehettünk volna egyebet? Nagyobb műtétre gondolni sem lehetett a szepszis veszélye miatt. Baktériumok akkor még nem léteztek! — Ekkor jelent meg; Pasteur, majd Lister és feivirradt a modern sebészet nagy korszaka. Az azóta eltelt harminc esztendő munkája a közönség bizalmát a rákbetegség gyógykezelése iránt fokozta. A Röntgen-su garak technikájának haladása a rák diagnosztikáját vitte előbbre, a rádiumsugarak pedig a rákbetegség gyógykezelésében egészen külön területet biztosítottak maguknak. — Hasznosnak tartom mindezek után összefoglalni, hogy a rákbetegség korai orvosi gyógykezelése igen fontos. Éppen azért ennek érdekében kellő propagandát kell indítani. Erre a propagandára a közönség tájékozatlansága- és Haja iránti közömbössége miatt állandóan nagy szükség van. A rákellenes küzdelem programja Doliníger professzor ezek után kérésünkre ismertette azokat a lépéseket, amelyeket szükségesnek tart a rák ellen való küzdelemben. — Elsősorban — mondotta a fennálló rákkutató és hasonló irányzatú biológiai és természettudományi kutatásokat végző intézeteket o>van helyzetben kell fenntartanunk, hogy hivatásuknak tényleg megfelelhessenek. A klinikákat és kórházakat is ei kell látni a rákbetegség elleni küzde emre kiképzett orvosokkal. Az iparmüvekhez és testületekhez orvosokat kell kirendelni, akik a rákbetegség, szempontjából a munkásokat ellenőrzik és a védőmet megszervezik és főképpen állandósítani kell a rákbetegség kora; gyógykezelése érdekében kifejtendő propagandát. Hogy erre az állandó széleskörű propagandára milyen nagy szükség van, felhozhatom bizonyítékul, hogy 1905 március 16- tól 492 napon át a vezetésem alatt álló I. számú klinikán 414 uj rákosbeteg1 jelent meg, akiknél csupán a fele fordult orvosi segélyhez, mig másik részük egy esztendő múlva, vagy még annál is később keresett csak fel orvost. Ebből kitűnik, hogy a rákellenes küzdelem sikerének milyen nélkülözhetetlen tényezője a szervezett propaganda. A ssBC6«Seim gyermeknevelés kézikönyve Dr. Dénes József gyermekorvos és Dr. Schächter Antal idegorvos, — mindketten elismert szakemberek — tollábái a mai szülő részére nélkülözhetetlen kézikönyv jelent meg „A ma gyermeke“ cimen. A könyv magába öleli a gyermek testi és lelki neveléséről szőlő összes tudnivalókat születéstől kezdődőleg egészen 14 éves koráig. Szakszerű tanácsokkal látva el a nevelőt a gyermeket érhető testi és lelki megbetegedéseknél süikséges gyógymódokról. Az 500 oldalas könyv ára fűzve 165 lei, tartós vászonkütésben 204 lei az Ellenzék könyv osztályában Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvszenzációk ingyenes jegyzékét.
