Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-28 / 170. szám
Mai Berlin színpadi sradulrmra : A német tragédia öt képben S marnei haíaszíróia igazi okai. — Megszólal a mult BERLIN. (Az Ellenzék németországi munkatársától.) A német nacionalizmus jegyében fordulóponthoz érkezett nemet színjátszás számára talán még sohasem volt aktuálisabb és maibb az a darab téma, mely már Jhosisszu hónapok óta fut a Birodalom legkülönbözőbb színpadaim s melynek középpontjában a marnei dráma áll. Ez a szó: Marne, azonban csak alig hallatszik a színészek száján s az az elmondani való, melyet a zseniális szerző Paul Josef Cremers megír, nem a csata s nem is az a most már sablonossá váló „Frontstüek“, hanem az a dráma és tragikum, mely hátul valahol' a kulisszák mögött, a luxemburgi legfelsőbb német hadvezetőség barakjaiban játszódik le. Első kép Az első felvonás szine z német vezérkarhoz vezet el bennünket. Idő: 1914 augusztus 25—30, amikor a németek még diadalmasan nyomultak előre Franciaország felé s a Schlieffen-féle terv egy óramű pontosságával igazolta alkotójának elgondolását. Joffre mindenütt reménytelenül kísérli meg az ellenállást, Luxemburgban kitűnő a hangulat, Moltke erősen bízik s a sürgönyök mindenütt csak diadalt jeleznek, korántsem sejtve még az égen tornyosuló felhőket. Parisban nagy az izgalom. A francia főváros elveszettnek látszik, Poincaré összehívja a kabinettet, az Biiysee-palotában lázas percek peregnek le, Briand gyávának nevezi Poincarét s hevesen tiltakozik az ellen, hogy a kormány Bordeuxba meneküljön, felháborodása pedig csak fokozódik, amidőn az elnök közli vele, hogy prokhamációját csak akkor engedi ki az utcára, ha már a kormány biztonságban vom. Galliéni ezredes, Paris kormányzója kijelenti, hogy nem tud többé a főváros biztonságáért felelni, Mille- ran.d hadügyminiszter, Doumergue, mind a menekülés mellett vannak, Briaindt eszavazzák s a kabinet menekül. Második kép A színpad most egy percig csendbe merül, csak Poincaré marad az elnöki szobában, habozik, majd telefon után nyúl, hogy feleségének fojtott hangon suttogja: — Minden elveszett.. . Mialatt otthon felesége izgatottan csomagol, azalatt ő az Elysee iratait, titkos aktáit kapkodja össze. Lázas bizonytalansággal igyekszik mindent eltüntetni s ebben a percben n y&k fel az ajtó, Clemenceau lép be: — Ugye éppen most nem várt? — kérdezi maró gúnnyal az esápadó Poincarét. — Kidobatom, ha engedélyem nélkül lép ide be! — Ezt megteheti! — válaszolja a Tigris renditheteclen nyugalommal —, de senki magáról lemosni nem fogja, hogy gyáva kutya módjára menti a bőrét s hogy aljas terveivel fogja most Parist a németeknek odadobni! Poincaré: Elvesztette a fejét! Clemenceau: Én pedig boldog leszek, hogy mehetek! — Egész életemet áldoztam annak — ordítja most már magánkivül Poincaré —, hogy a bocheok alien Európát megszervez- zeng ezért kötöttem szerződéseket, ezért élt egész életem ennek az eszmének s akkor maga mer nekem most tanácsot adni? — Poincaré ur — tör most már a Tigrisből is fen az indulat — én pedig csak azt mondom, hogy az országot személyes tervei- | nek, politikai nagyravágyásártak dobja oda! Becstelen s mi mindannyian megfogjuk vetni! — Örült!... roppan össze Poincaré. Harmadik kép |, Szeptember 5-rke van már. A harmadik kép megint a luxemburgi főhadiszállást mutatja. Mialatt a német repülők bombáikkal még mindig Parist ostromolják s már-már ivgyíátszik, hojgíy a francia történelem s 1870 megismétlődik, azalatt Moltke é.s vezérkara megdöbbenve látják, hogy a diadalmas Kluck- féle csapatok félre téve minden parancsot, ahelyett, hogy a legrövidebb utón Parisnak tartanának, azt délről kerülik ki hatalmas ívben. Luxemburgban senki sem sejti Kluck terveit, az uj frontok még megszervezetle- nak, a telefonvonalak nincsenek lefektetve, arra pedig senki sem gondol, hogy Kluck azért kerül délnek, mert így kelet fee fordulva akarja Frenchet és a francia hadtesteket az országtól elszigetelni. A zseniális terv már-már majdnem sikerül, amidőn váratlanul Maunoury francia ezredes tűnik fel északon seregévet. MegjeleKOSZTOLÁNYI DEZSŐ: R1GÓK — Humbert Wo if — A büszke bankár halad a kerten, dölyftöl dagadva, gondtól leverten. A százszorszépek mind rája néznek, száján beteltség, kövér önérzet. Rigók csodálják kürtőkalapját, selymes szövetjét, fekete lapját. Ö megy kevélgen, mint egy hülye, hát a tavasz megy ö nélküle. ncsc igen veszélyezteti a K.luck-féle jobb szárnyát, Bülow pedig szintén nem tud a gyorsléptü Kluck'kal lépést tartani, a kct. német hadtest között egyre inkább növő szakadék támad, de Kluck lángeszű stratégiája még ezt a veszélyt is lejismeri s hogy a franciák német csapatok közé való beturakodását megakadályozza, gyors lovasokkal tölti ki a megszakadt német frontot. A merész manőver sikerül, de Luxemburgba a hírek csak 24 órás késéssel érkeznek s igy senki nem tudja mi van Kluckkal, Paris parancsellenes kikerülésé még mindig nem látszik a zöld asztal előtt cisztázvas igy alakul ki az az általános nézet, hogy Kluck és Bülow valószínűleg veszélyben forog;. S ugyaniakkor, amikor a német hadtestek nemcsak, hogy megint vasfrontot alkotnak, de még a francia I csapatok féét is már majdnem körülvették, I határozza el Moltke a világháború legtragiAZUTÁN — Robert Browning — Takard föl arcát és elém borulva rémítsen el a hulla. Mint férfi néz most is reám még! Megtette a halál már a magáét. Uj életébe süpped, önmagába s csöppet se bánja se bosszúmat, se bűnét — mindakettő számára meddő s a változás ünneplő-ijedelmes lázában elvesz. Mit ér, hogy a halál s a vére most a sértéseit és szégyenem lemosta? Bár gyermekek volnánk, mint réges-régen künn a cserénynél és a réten — .4 vétke s a Sors nem nyomná az elmém, könnyen viselném. lit állok, ö meg fekszik. Mit akarsz hát? Takard le arcát. kusaibb szereplésül törzstisztjének frontrakül- detését. Negyedik kép A választás Hcntsch főhadnagyra, Moltke jobbkezére esik, a fiatal tiszt tejhatalmat kap, sőt azt a megbízást is, hogy ha jónak látja, rendelje eü a teljes visszavonulást. Hentsh, ki az akkor már nagybeteg Moltke beteges pesszimizmusát és kishitűségét nem tudja felismerni s maga is. teljes bi/akodástalanság- ban látja e! feladatát, szeptember 8-án este érkezik meg Bülowhoz. Bülow még nem tudja, hogy seregének balszárnya szintén teljes diadát aratott a franciák felett s csak ezzel magyarázható, hogy Hentsch felsőbb helyről tolmácsolt utasítását, rossz előérzet- tel bár, de teljesíti. Hentsch most Kluckhoz megy át, kit legnagyobb meglepetésére örömmámorban ta'ál. Kluck megdöbbenve hallja, hogy legfelsőbb helyről csapatait érthetetlenül visszarendelik: ellenszegül, de amidőn Hentsch közli vele, hogy Bülow utasításai értelmében már visszavonulóban van s igy parancsszegés esetén teljesen magára maradna, Kluck is engedelmeskedni kénytelen, katonáit visszarendeli s teljes visszavonulást parancsol. Ötödik kép A lövészárkokban (ez egy 3 perces jelenet mindössze, az egyetlen kép, mely nemcsak a „kulisszák mögötti“ eseményeket, hanem magát a „frontot“ is bemutatja) nagy az elkeseredés, a katonaság megdöbbenve hajtja végre a luxemburgi hadvezetőség fatális tévedését, a visszavonulási parancs, mint valami Deus ex machina ér mindenkit. Kluok is már gíyenge ahhoz, hogy egy Moltke parancsával szálljon szembe s talán Hentschet is megszéditette a megbízás széles koncepciója, Kluck szinte vizionáló szemekkel néz maga elé s a darab az ő szavaival záródik: — Hentsch főhadnagy, ami pedig most jön, azért már ön fog felelni ... ha majd még tud . .. Előadás után A darab és témája mindenütt nagy feltűnést keltett. Berlin, Düsseldorf, Weimar, Mannheim, Lipcse és Stuttgart mutatták be eddig, sőt olyan hirek is elterjedtek, melyek szerint London is érdeklődik Gremets drámája iránt s igy nincs kizárva, hogy még külföldön is színre kerül majd a marnei csata drámája. S igy látták ők a helyzetet. . . Munkatársunk érdekesnek tartotta ez alkalommal megszólaltatni a marnei dráma hőseit is s a talán sok mindenre választadó forrásmunkák felkutatása után alakul ki az az alábbi vélemény, mely mindennél élesebben tükrözi vissza az emberi hibák és tévedések súlyos összecsapását; a pesszimizmus és optimizmus, a remény és kishitűség mindennél beszédesebb tragédiáját, azt a tragédiát, melyen az egész világháború sorsa megfordult s azt a tragédiát, melyet ezer és ezer katona vére ellenjegyzett. Következtetések A francia helyzet (Joffre szeptember 6-iiki napi parancsa): „Minden franciának tisztában kell lennie azzal, hogy visszavonulni lehetetlenség. A németek annyira előretörtek, hogy nekünk kell1 most már őket megtámadni é.~ visszakergetni. Ha csapataink nem is tudnak előrenyomulni, úgy kerül jön akármibe is, de legalább a lábunk alatt lévő földet kell megvédenünk. Inkább ott meghalni, mint vissza hátrálni!“ Augusztus 29-én French marsall ezt írja Lord Kitchenerhez: „Nem titkolhatom, hogy Franciaország s csapataink sorsáért igen aggódom. A német sikerek után a francia vezetőkbe s egy reánk nézve szerencsés kimenetelű háborúba vetett hitem nagyon gyorsan foszlik szét . . .“ A fatális német tévedések (Moltke feleségéhez irt leveleiből): „Luxemburg, szeptember 7. Seregeink Párisiéi Elzászig harcolnak; ezer testvérünk teszi meg legjobbját. Micsoda vérpatakok folytak, micsoda megnevezhetetlen kin sújtott az ártatlanokra, kiknek házai és udvarai most romokban hevernek, porig égve! Borzalom fog el ha arra gondolok, hányán fogják majd ezért a szörnyűségért a felelősséget még reám hárítani, de nem tudtam másként cselekedni, mint ahogy történnie kelett...“ „Luxemburg, szeptember 8. Nehezen tudom csak Neked leírni, mennyire nehéz számomra az a teher, mely az utolsó napokban reám nehezedik. Csapataink sorsa, mint egv I, áthatolhatatlan fekete tábla áll előttem.,.“ JÓ REGGELT — John Donne — Mit miveltünk mi, mondd, inig végre nem lön. hogy igy szeressük egymást? Tudja ég. Mint kisdedek gyönyört szívtunk egy emlőn? vagy horkoltunk, mint két álomszuszék? Igen, a boldogok mind képzelődnek, de hogyha szépet láttam már előtted s vágytam reá, csak álmodtam, felőled. Hát jó reggelt fölébredt telkeinknek, mely másra többé sohasem figyel. A Szerelem már senkinek sem inthet és csöpp helyen fér csöndesen igy el Egy uj világ kell bútor tengerésznek, térképeket hoz ő a földi résznek, de mi maradjunk egynek és egésznek. Arcom szemedbe és arcod szemembe, a tiszta, hü szív egy arcot kutat. Van-e két félteke itt, jobb-e, szebb-e, hol nincs kemény Észak, hunyó Nyugat? Ki csonka, a haláltól visszaretten. Ha összeforradunk most önfeledten, meglásd, nem is halunk meg majd mi ketten PRO SPICE — Rob rt Browning — Reszketni a végtől? — amíg fül a torkom s a púra, a köd takar el és omlik a hó, szél hirdeti folyton, hogy már közelebb az a hely, érezni, hogy éjbe, viharba jutottam és rám les az Ellen, az ős s ijesztve sötéten a Félelem ott van, ám indul az, aki erős: mert vége az útnak, hull a sorompó. bár itt csak utóbb jön a bér és szallagot akkor nyer a szorongó, majd hogyha a végire ér. Mindig verekedtem — e harcot is állom, e nagyszerű vég-viadaltI Szemem be se kösse, kímélve, a halálom, ne csúszva vegyek diadalt. Nem! lássak egészen s végül úgy essek, mint bajnoki, büszke lovag, ng életemért pazarolva fizessek egyszerre fagyot, kínokat. Mert jóra deríti a rosszat a bátor .y a búcsú, a fekete perc, a vak düh, a bőgő, ördögi gátőr eltün s te a csöndbe pihensz, Kibomlik a jajból a fény meg a béke, majd kebled, egy égi sugár s te újra karomba vagy, életem éke a többi az Ur ügye már! ANGOL VERSEK
