Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-28 / 170. szám
8 ALLAN I AK ,,1 uicml>ui'jţ, '/rpicml'cr 9. Ro*'\/ul á'lunk. A Ivatvok. nyugatom, Paris rl6ti kárunkra tojnak w^.iSdai. Az oly retn£nviel|csen mcg- kc.dett háború az fllrnkc/ó végletbe tog vjapm. Milyen mis volt minden, amikor néhány hittel azelőtt oly pompásan kezdtük uuy u háborút, A keserű csióslis most fog bekövetkezni. Mi, nemetek meg keservesen fogunk megfizetni azért, amit itten szétromboltunk .., Valóságok . .. Mi törtem akkor, amikor Molt ke már mindent < veszítve látott szeptember 9-én az i. német hadtestnél? A legszélsőbb francia v/.á.rnyt meg délelőtt teljesen szétverik a németek. Ugyanaznap a német hadtestnél a loch ital vezetett 9. francia hadtest leveree jelenti a maradéktalan sikert. A poros?. o szász gárdák tciljes diadalt aratnak, 1 *4 német zászlóalj vert meg 268 francia zás/lóaljt. Szeptember 10-én a fran- cia csapatok már annyira kimerültek, hogy !riss l’.adn-teker ke!'1 rendelkezésükre bocsá- tani, a porosz gázdák .1 legfontosabb francia póztcicSkat veszélyeztették. Poincaré írja ugyanerről, „Memoir“-jában: ,,Itten, Mondamcnt-kastélynál csak egy erős nyomás kellett volna s a németek akadály nélkül nyomulhatnának máris előre az ország belsejébe.“ íoch távirata szeptember 9-én Joffrehoz: ,,A jobbszárnyon igen megszorultunk, a centrum feloszlik, képtelen vagyok mozogni." Galliéní telefonbeszélgetéséből ugyanaznap este (midőn a Hentsch-féle utasítást úgy Bű'own.il, mint Klucknál már végrehajtották): „A helyzet érthetetlenül bár, de végre kezd könnyebbiilni .. Moltke?!... A háború utáni korszak történelem írói körében igen gyakran találkozunk olyan nézetekkel, melyek szerint Moltke é'mcje ezekben a tragikus napokban elborult s ennek, tudhatok be azok a végzetes balsikerek, melyeknek kezdetét éppen a fent vázolt darab is jelenti. Érdekes véleménnyel illeszkedik be a mai nézetek sorába Grosncr, a Papen-kor- mánv volt hadügyminiszterének „Feldherr wider Willen“ c. könyve. Az „Akarata elleni hadúr" alatt természetesen Moltke értendő, kíné1 az előkelő szerző azt a kérdést veti fel: — Bűn, vagy fatális véletlen? S a volt német hadügyminiszter szigorú és objektiv kritikát gyakorol, nézete abban tömörüli össze, hogy Moltke pedáns és töprengő egyénisége távolról sem volt az a vezérkari karakter, mely egy nemzet és talán egész Európa fe kiőségének helyén megállhatott volna. Groener kissé burkoltan bár, de rámutat arra is. hogy ha a mamei csata nem így végződött volna, úgy nem került volna sor a lövészárkokra és hónapokon át húzódó lokalizált háborúskodásokra s talán valahol, va'áho! a messzeségben, de meg lett volna még talán annak a lehetősége is, hogy az egesz világháború már 1914-ben befejezést nyerjen. Mint érdekes tény megemlítésre méltó, hqgiy a marnei csata problémáját, valamint irányítóinak lélektanát is, újabban az európai irodalom s az orvosi szempontok is erősen boncolgatják. Nyílt orvosi vélemény, hogy Moltke, valamint Hentsch is nem voltak egészségesek. Bizonyitck erre, hogy Moltkét fürdőhelyről hívták be a vezérkari főnök tisztségének elfoglalására, Hentsch viszont súlyos epebánta*'mákban szenvedett, ami ezt a jellem-pesszimista embert csak még inkább a negativ irányba befolyásolta. Groener azt írja, hogy Moltke, a nagy muflt- szazadbcli Mólt kenek árnyéka sem lehetett A két kötet ára: 1452 le]i Az Ellenzék könyvosztályában Cluj, P. Unirii. Vidékre azon- mmm nal szállítjuk, utánvétíel is, ggggg portó felszámítása nélkiii I93H I állni 2* .. V r.f/V 'J fr'JC.'W’ f *% volna, de viv/om cáfolja azt az orvosi megállapít.isi, mely szerint Mohkr élete utolsó éveiben nem volt már égés/ „szellemi frivse- ségben“, A volt német hadügyminiszter azonban ehhez még hozzáfűzi: „De ha ez a Moltke egészséges is Ic>tt volna, akkor sem tudott volna Mariiénál győzelmet aratni!“ Tessék eldönteni! A darab fölött természetesen már is megindult a nagy vita. A német nép nagyjában a szerző nézetét osztja, de a hiva.ta.lo« sajtó s a mai német hadügyi vezetők néma, de annál többet mondó hallgatásukkal tüntetnek. l-.gy azanlwm bizonyos: — akárhogy is biráí ják az élők ezt a drámái, mesteri munkáról van szó s ey,y olyan eseményről, mely egy darab történelmei jelent. Igazságosan megbírálni ezt mi élők még nőm nem vagyunk hivatottak, ez a szerep a történelemre vár, odáig mi csak öv.zegyüjt- hcljük az anyagot s hosszú számsorokban írhatjuk le e napok hőseinek számát. 1 őrlődhetünk azokon az okokon, melyek talán még hosszú időre avatják a marnei oaatát a történelem* egyik HegfelderithetctJ.bnebb lapjává . .. Doros Ferenc reptudásukk.J r. pompás játék meg könnyítették a rendezői munkát, amely 1/.lilén a/, én feladatom volt, l/tu- luH óiak/rr kezdődött a/ előadás és a néz//tér zzufolá síig megtelt a város előkrő kikzí>n»'V,évr/. A szász, magyar és romín iiiko .ág különbség és válogatás nélkül eljött a szinliá/l/a, ott tapsolt lelkesen játékunknak s kü.onö- sen népdaaánk váltottak ki rugy Katáit. Második felleptünk a Falu rosszában történt, harmadik és egyúttal bucsuelőadísul Parlaghy Jancsii tüztük ki ós vele fejeztük be fényesen sikerült felleptünk«. IslŐadii után kedves igazgató barátom az öltözőmben keresett fel és olyan nagy ösvzegü fellépti dijat adott át, amilyenre egyáltalán nem számítottunk. Elmondhatom, hogy talán sehol olyan jól nem sikerű t a vendégjátékom, mint ebben a vegyes lakosságú városban. Az igazgató hálásan megköszönte, hogy nehéz helyzetében kisegítettük, mi pedig sok kedves emlékkel cs nehéz szívvel váltunk el a város közönségétől és a szép színháztól, melyben már olyan otthonosan ereztük magunkat, mint itthon az öreg Thália haj'ékában. A Neurider-családnál tartottuk meg a bucsuvacsorát az igazgató és felesége jelenlétében. VÁRADI MIKLÓS: EMLÉKEIMBŐL Amikor három nemzet fia tapsolt a magyar nótának Erdélyi vendégjátékaimról' való cmcgemlc- kczcsem során Sibiu-i vendégjátékomról kel beszámolnom, amelynek az ad külön jelentőséget, hogy az egyetlen város, ahol feleségemmel együtt vendégszerepeltem és ahol feleségem — mint népszínmű énekesnő lépett fel. A dolognak különös előzményei voltak. Az ottani szinház igazgatójától sürgős levelet kaptam, amelyben azt irta, hogy boldoggá tenném, ha leutaznék társultához és vagy három népszínműben bemutatkoznék a város közönségének. A továbbiak során bizonyos aggállyal jelezte, hogy fix fellépti dijat nem adhat, de az összes jövedelemből a napi költségek levonása után a be- véte felét biztosítja részünkre. Alaposan szorult helyzetbe került az igazgató, mert primadonnája berekedt és amugyis rosszul menő színháza bukással fenyegette. így fordult mentő ötletként hozzám és jelezte egy- szersmint, hogy énekesnőt is vigyek magammal, mert primadonnája nem tud fellépni. A lévé- vétele után nyomban Vadnay Vilmához, színházunk kedvenc énekesnőjéhez siettem és közöltem vele, hogy vendégszereplésre hívnak, nem jönne-e el primadonnának? Vadnay azonban valószínűleg nem találta valami kecsegtetőnek a kilátásokat és kijelentette, hogy sajna*ja, de nem jöhet el. Énekesnő tehát nem volt, de az igazgató sürgősen várta a választ, igy én ahogy kiléptem íz utcára, egyet gondoltam s hamarjában a következő táviratot adtam fel: „Holnap indulunk, első föhéptünk a Gsikós-ban lesz." Hazafelé menet is azon törtem a fejem, mi lesz az énekesnő dolgával. Otthon feleségemnek elmondtam, hogy Vadnay Vilma beteg, nem jöhet s egy mentő ötlettel igy folytattam: — Ilyenformán drága Etukám, téged nevezlek ki népszinmüénekesnőnek! A Csikósban te játszod Rózsit. Az öröm 'eirhatatlan volt, amit feleségemnek szereztem e kijelentésemmel. Ha ezt tudtam volna eiőre, Vadnaynak nem is említettem volna a vendégszereplést. Másnap reggel feleségemmel már a pályaudvaron vártuk a váradi gyorsat. Mind a ketten igen boldogak voltunk, hisz ez volt az első eset, hogy az én Üdvöskémet, a drága feleségemet is magammal vittem. Az állomáson a színigazgató és titkára várt majd beszálltunk a számunkra fefnutar- tott fogatba és a Római Császárhoz címzett szállodába hajtattunk. A szállodában nagy meglepetésemre már ott várt a kedves Neurider barátom, akiket évekkel azelőtt ismertem meg idehaza. Neurider házigazda módra viselkedett, az emeleten, két egybenyíló szobát bocsátott rendelkezésünkre. Később az igazgató vezetésevei megnéztük a sétatér mellett lévő színházat, a város nevezetességeit. Hazatérve figyelmébe ajánlottam, hogy másnap délelőtt 10 órára tegye a próbát, én már 9 órakor ott leszek, hogy a diszletpróbákat előre megtartsuk. Nem emlékszem pontosan, hogy a Csikós után mefyik darabokat játsztuk. A mult nyáron, amikor Ihász Ailadár és Fekete Mihály társigazgatók Sibiuba mentek társulatukkal vendégszerepelni, felkerestem Fekete Mihály kollégámat és elmondtam, hogy valamikor régen mi is ott vendégszerepeltünk és a helyi lapnál, a Tageblattnál nézzen utána a pontos adatoknak. Az én kedves Miskám a legnagyobb készséggel vállalkozott, azonban az anyagi gondok annyira lefoglalták, hogy még az én emlékeim után is nem kutathatott. Nekik már nem ment olyan sikerrel a vendégszereplés, mint jó pár évtizeddel ezelőtt nekünk ment. Ilyenformán a vendégjáték idejét és az igazgató nevét nem tudtam megkeriteni. Emlékszem, a főpróbán már nagyszerűen ment minden, az ottani társaság női és férfi tagjai kifogástalan szeHERMES NAGY NYÁRI VASÚTI MENETRENDJE 40 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályáhan Cluj, Piaţa Unlríl. Z»el>- menotrend 16 lej. Vidékiek még külön & lejt küldjenek be portóra. 3HSKíSHaxxnmm*—-----------------a Ei^éStezés Vehess Ferencre, sziises féaySíépezés feíásiálájára Nagyon érdekes felolvasást tartott a Bucuresti-i országos szakfényképészeti kongresszuson E. Bordán helybeli szakfényképész Veress Ferencről. Veress Ferenc városunk legelső szakfényképésze volt, nemcsak időbeli sorrendben, hanem a fényképezés technikájában elért bámulatra méltó eredményei alapján is. Különösen két fotód járásban és pedig a szines fényképezésben és a fotókerámiában ért cl olyan eredményeket, amilyeneket még ma sem, a fényképezés hihetetlen fejlődése dacára sem tudtak sem elérni, sem felülmúlni. Veress Ferencnek ezt az érdemét valójában csak akkor méltányolhatjuk a kellő mértékben, ha tekintetbe vesszük azt, hogy ő ezen eredményeket a fényképezés csecsemő korában, primitiv eszközökkel, még a nedves eljárás korszakában érte cl. Veress Ferenc 1832-ben született Kolozsvárt. Iskola; elvégzése után aranyműves és ötvös lett. 1863-ban azonban ezt a mesterséget abban hagyva, szakfényképész lett. Műtermét az akkori Sétatér-utcában (ma Str. Bă-li) nyitotta meg. Felvételeit az akkori kezdetleges nedves kaliodium eljárással készítette. M-nt magas intelligenciájú ember, ennek az eljárásnak nehézkes, tökéletlen voltában nem nyugodott belé, ennek javítására törekedett. Sőt. összes kartársait megelőzve, száraz lemez előállításával is kísérletezett. Jellemző Veressre, hogy olyan lemezt akart készítem, melynek anyagában az előhivó már benne van, még pedig a Hydrochinen előhivó, s nem ez abban az időben általánosan használt rasoxalat. Ez a jelentéktelennek látszó körülmény is azt bizonyltja, hogy Veressnek a munkássága menynyire komoly, megfontolt és előrelátó volt. Ö már akkor felismerte a Hydrochinen jelentőségét, amelyet ma a fotografálók milliói általánosan használnak. Az ilyen kísérletek természetesen sok pénzbe kerülnek, de anyagi ckok nem akadályozták kutatásait, mert egyik lelkes tanítványa gróf Kor- nis Zsigmond ebben a tekintetben állandóan segítségére állott. A gróf halála után kísérletezéseit abba kellett hagynia. Ez valóban rendkívüli veszteség volt, mert akkor, minden valószinüség szerint, a fényképezés egyik legfontosabb találmánya, a száraziemez nem dr. R. L. Madox (1871) angol orvos,, hanem Veress Ferenc nevéhez fűződött volna. Később a jótékonyságáról ’smert gróf Mikó Imre segítségével külföldi tanulmányútra ment. Münchenben Charles Gainernél volt. Innen Parisba utazott, ahol akitor nyílt meg a legelső nemzetközi fotókiállnás. A kiállításon Weiland képei annyira tetszettek Veressnek, hogy kész volt 300 frankot áldozni azért, hogy egy pár óráig Weiland műtermében tanulmányozhasson. Innen visszament Münchenbe, ahol ez alkalommal Löcherer műtermében tett tanulmányokat. Haza érkezve Kolozsvárra külföldi tapasztaJaitaí alapján dolgozik, s olyan eredménnyel, hogy egy kis vagyont gyűjthetett. Ez módot adott neki arra, hogy kísérleteit folytathassa, igy a pigment eljárás alapján készült jryroke randában rendkívüli eredményeket ér el. 1867-ben Kolozsvár és Erdély szebb részleteiről készült 56 képet tartalmazó albumot ajánl fel Erzsébet királynőnek, ki azt egy gyémánt melltü kíséretében köszönte meg. 1867-ben ismét Parisba ment a II. nemzetközi fotókiállításra. Ez alkalommal Nicophoz de St. Victor heliochrom képei érdekelték legjobban. Itt jött az első ötlete arra, hogy szines fényképet készítsen. Hazajövetele után Obernetter, kivel levelezésben állott, annyira biztatta szjnes fényképezésre, hogy minden szabad idejét ennek előállítására áldozta. Kísérleteit azonban, melyben már ered- ményekec ért e'l, anyagi okokból be kellett szüntesse. 1871—72. évben., az éppen akkor feltalált szá- razlemczra készült felvételeivel, közel 200 dmb képpel a bécsi fotókiállításon ezüstérmet nyer. Úgyszintén számos hazai kiállításon kitüntetéssel vesz” részt. 188:-ben a helybeli egyetemen lektori kinevezést nyer. Ezen állásáról azonban két és félév után, mivel a kísérleti drága anyagok árát nem térítették meg részére, lemondott. 1882-ben fotószaklapot indit. Ezt 1889-ig szerkesztette, mikor a lap megjelenését részvétlenség miatt be kellett szüntesse. i8Si-bcn Liesegang hatása alatt újból nekikezd a megszakított szines eljárással való kísérleteinek. 1884. .évben sikerült a szines fotografálásban olyan eredményt elérni, amilyent még ma sem, tehát Sí év után sem, dacára annak a hihetetlen fejlődésnek, amit ezen idő alatt a fényképezés minden ágában tapasztalhatunk, nem tudtak elérni. Mindenki készithet ugyan a Lumiere, vagy az Agfa autochrom lemezeire színes képet, de ez csak egy hárorrszin eljárással készült színes üvegkép, csak egy szines diapositiv, mely nem sokszorosítható, tehát minden egyes kép külön felvételt igényel. Veress Ferenc szines fényképe abban kiváló és még ma is egyedülálló, hogy ő szinesfényképeit papirra kész-tette, igy a szines képek éppen úgy, mint a normális pozitiv eljárásnál a másolatok tetszőleges mennyiségben sok- szorositivatók. Sajnos azonban, hogy Veress mielőtt szán es fénykép eljárását teljesen tökéltesiteni tudta volna, kísérleteit ismét anyagi okok miatt abba kellett hagynia. * Érdekesnek, elismerésre méltónak és különösen nagyon helyénvalónak tartjuk, hogy Veress Ferenc kiváló érdemeire, amelyről azt a néhány fotószakem.bert kivéve, kik a fényképezés elméletével is foglalkoznak, a mai fényképészek semmit sem tudnak, — egy többségi szakfényképész figyel fel, kit annyira fellelkesül Veress munkássága, hogy azt komoly tanulmány tárgyává teszi és azt Bucurestiben egybegvült szakfényképészek előtt nemcsak ismertette, de Veress munkásságának eredményeit be is mutatta, amik a szakemberek legnagyobb bámulatát és elragadtatását váltották ki. Dr. Északy ödöo ■üÉI:,, Európa-Elienzékoicsó egyéni nyaralás TÖLTSE szabadságát EfilLE EFiSSOPESTI (POSFÖE-FOEDO) világhírű hullámfürdőjében! Pausálárak: flj 7 napra lei 1320 14 napra lei 2760 21 napra lei 3960 28 napra lei 5280 Fenti árakban következők foglaltatnak bennt: Lakás (a fiirdőigazgatőság szállóiban) 1-2 ágyas szobákban, uapi háromszori kitűnő étkezés, mindennapra szóló jegy a hullámfürdőbe, összes kiszolgálási illetékek, kur- iaxák, zenedijak és összes adók. — indulni tehet hói mely napon! kötelező azonban indulás előtt 10 nappal jelentkezni és a megrendelt időre szóló pausálkura felét jelentkezéskor k fizetni. Jelentkezések és felvilágosítások az ország összes jelentős fürdőhelyeivel kötött pausálkurákra: Ellenzék Utazási Osztályában Cluj, P a(a Unirii 9. sz. Telefon 109, NŐI DIVATLAPOK legnagyobb vi* tasztéka az Ellenzék könyv osztályába;'* Cluj, Pieta Unirii. >
