Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-28 / 170. szám

p.«ug-rt iwuudai gyunapiiásj és wstvéni érzés tcjlhv.'.t’éaie rck'uitct/'lx-n u rés/ót kivegye. Trnncv.-etcsnck uUÜoni, Jio^v .» magyar N. olicnu itju:>.ig, jundy az állatni, vagy a ro- .ívtuí a .lám aiiu.1 ahsmcu't tat unté/, etek mérté­kéi m-uuicjvbon mc^uu'itv, épa/lv joggal, mint a romín rtjuüig, clhely r.\kedó.st találjon az blam funkcióiban. Rossz az az illanni poli­tika, amely ezt nem teszi 'lehetővé. Minden vtjumk, aJo c hazának pacira., azxaí a tu­datta* k«U mun.káha kc/.daiur minden reggel és minden este a tejét párnára hajtania, hogy mtndon SEollcma és anyagi törekvéseiben ugyanolyan érvényesülésre számíthat, mint a torén djak. Hogy a magyar ifjúság az ő s'pc- ea.üns .kisebbségi d éténeik kereteiben) is eLhe- Venkedest keli találjon, ez. csalt természetes. — Az uj magyar generációnak egészen uj mentalitásra van szüksége. A régi generáció nemzeti államinak vezető obit volt. Ennek megiele o volt a nevelése és mentalitása. Más élet teltételei voltak, minit az ujabbi generá­ciónak, melynek a sors rendelkezése folytán uj eszmékkel, uj eszközökkel kell küzdenie és egészen uj állami és társadalmi rendben kell megáldja helyét és teljesítse az állam és nem­zete iránti kötelességet és igyekezzek mérle­gelni a mai vádozhatatlan helyzetben va'ö megnyugvás érzését, amely a termékeny anyagi és szellemi tevékenység egyik c of él­té tele. I. C. Cătuneanu, a jogi fakultás római jog professzora — Mindenek előtt tegyünk különbségiét a vérbeli magyar diók és a magyarul beszélő zsidó diákok között. Mert viselkedés és ka­rakter szempontjából lényeges különbséget tapasztaltam a kétféle diákok között. És nem szeretném a zsidó diákok-keltctte egyáltalán nem kedvező benyomásokat a magyar diá­kokra is vonatkoztatni. A magyar diák lelki- !eg korrekt ember képét adja. Kötelességük­nek igyekeznek eleget tenni. Dolgoznak. A nyelvet elég jól beszélik. Vb rak és vannak magyar hallgatóim, kik úgy a nyelvtudás, minet az anyagismeret tekintetében kiíogásta­anoknak bizonyultak, disztinkcióval vizsgáz­ik. Nyíltak és korrekt emberek. Megvagyok elégedve velők. — A viszony: kollegiális. Jó lenne, h? a te jes közeledést gyakorlatilag, meg lehetne valósítani. Komolyabb akadáüy nem is gördül­het ez elé a törekvés elé, mert a román diák iratkozó hajamu, tűrő és jóhiszemű. Ha a nagya-r diákok értékelni tudják többségi kol­légáik ezen lelki sajátságait, fe.tétlen még jobbá ke'l, hogy fejlődjék a mai viszony. Ne feledjük, magyar diákok alatt mindig a vér­magyarokat értem. — Minden Romániában élő fiatal magyar­nak igazi román állampolgárrá kell nevelnie magát. Töké.étes lojalitást kell mutatnia az .mámmal szemben. Mit kell érteni lojalitás Utt? Egész lényének öntudatos szolidaritás ' hálását az áldom azon érdekeivel, melyek . indók és amelyek között mindennemű : 1 jmpplgári követelményei elégtételt nyer­nek. Ha valaki az állam iránti kötelességét maga egészében teljesiti, a jelenlegi román rezsim alatt senki sem akadályozza meg ób­an, hegy tagja maradhasson saját fajának. És hisz.i és úgy látja, hogy jó, ha megőrzi fa­ival és kulturális múltjával a kapcsolatot, megteheti, Nem szabad azonban szem elől téveszteni és elhanyagolni azokat a követel- " ínyeket sem, amelyeket a román állam ki­vin meg lojális állampolgáraitól.- Ha az állam állandó érdekeivel szemben tökéletes szó Hárítást mutatnak és az állam- polgári követelményeknek maradék nélkül ■läget tesznek, az etnikai arányszám normája ■zennt a román egyetemeken végzett magyar diplomások is nyerhetnek állami alkalmazá­sokat. — Az utolsó kérdésnek csak a második felére válaszolhatok. És itt is csak az ifjúság po1 irkái gondolkozásáról mondhatom el vé­leményemet. Mint az egész világ háború utáni ifjúsága, gondolom, úgy a magyar ifjú­ság is reálisabb látású, mint az örejg nemze­dék. A revízió kérdésével kapcsolatban azon­ban még hisz az illúziókban és reményeket táplál. Pedig be kell látnia a magyar ifjúság­nak, hogy Európa békéje a jelenlegi határok változhatatdianságátÓl függ. Amíg ebbe a tör­ténelmi valós ágiba nem nyugszik bele és a revízió csalfa ábrándjairól nem mond le, addig tökéletes egyetértésről nem lehet be­szélni az erdélyi népek között. Héra fercac: Araira mmsé §§ lefes b#nn?Bap3 HlaMsMi ízléses kötésben még kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj, Piaţa Uni­rii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérjen ingye­nes könyvjegyzéket. Belejezódöti Németország és Svájc sajióháhoruja Kitiltották az utolsó svájci lapot is a néme­tek. — A svájci hatóságok megtorló intézkedései (GENE, julhis hó.) Junius utolsó napjai­ban korlát un időre kitiltották Német­országból a „Baseler Nachrichten“-*:. Ezzel az utolsó, tekintélyes németnyelvű svájci laptól esett cl a mintegy 40.000 Német­országban élő svájci polgár, de elvesztették csaknem utolsó hírforrásu­kat azok a németek is, akik a hazai esemé­nyekről vagy a nemzetközi politikáról egy semleges ország sajtója utján szerettek íté­letet hallani. A „Baseler Nachrichten“ 60— 80.000 példányát hir szerint Németország­ban egyenesen szetkapkodták, ami olyan ko­moly versenyt jelentett a nemzeti szocialista lapoknak, hogy a betiltás részben üzleti szempontból is történt. Svájcban a német kormány rendeleté nem okozott meglepetést, a betiltásban inkább csak a német—svájci sajtókonfliktus újabb kiélesedését látták. A kontaktus maga rövi- j desen a nemzeti szocializmus uralomra jutása 1 után kezdődött és a tavalyi júniusi cscmc- [ ny . után elérte a tetőpontját. A legtöbb j németnyelvű nagy svájci újság elő; már 1 akkor elzárták a német határt, amire a Svájc szövetséges kormány hasonló megtör'ó in­tézkedésekkel válaszolt. A „Baseler Nach­richten“ esetében azonban Bern egy lépéssel továbbment és nemcsak két újabb, Német­országban megjelenő lapot, a kíméletlenül Svájc-e1 lenes „Alleman“-t és az Ízléstelen­ségig antiszemita „Stürmer“-t tiltotta kt Svájc területéről, hanem beszüntette a Svájcban élő nagynémetek által kiadott „Reichdeutsche“ megjelené­sét is. A rendeletet a határokon túl nevetségesen túlzottnak tartották, arra hivatkozva, hogy a kis német újság nem birt más jelentőség­gel, mint pédíul az olasz lakosságú kanto­nokban! megjelenő fascista irányú helyi lapok. Ez a naegállapitás azonban nem helytálló, mert a „Reichsdeutsche“, ha a svájci bel­politikai eseményekről irt, márcsak hangban is messze ru lépte a tárgyi'agos kritika és a vendégjog határait. A berni kormány a be­tiltást azzal indokolta, hogy miután a Base­ler Nachrichten beviteli tilalmával a Né­metországban élő svájciak utolsó szellemi kapcsoatát is elvágták az anyaországgal, nem tartja szükségesnek, hogy Svájcban továbbra is megjelenhessek egy olyan lap, amely az itt megtelepedett nagynéni eteknek volna hi­vatva a hazai sajtót pótolni. A szövetséges kormány azonban alapjában nem annyira a Svájcban élő németeket akarta az otthoni izü újság olvasásának örömétől megfosztani, mint inkább felhasznáta az alkalmat, hogy j beszüntesse az amugyis nyugtalan keletsvájci : vidéken a nemzeti szocialista izgatások együk kevéssé nívós forrását. Első tekintetre úgy tetszik, mintha ezen a ponton találkozna a német és a svájci kor­mány felfogása: mindketten tiltakoznak kül­földi hatások és beleszólások ellen. A kü­lönbség azonban nyilvánvaló. Svájc ma is azok közé a mind ritkább országok közé tartozik, ahol' a sajtó szabad és ahol a hiva­talos körök beérik azzal, hogy a kormány politikáját helyeslő lapok utasítsák vissza az ellenzék véleményét. A svájci területen meg­jelenő német újság azonban alapjában kül­földi orgánum volt s a nagynéniét cé okát szolgálta. Mig Svájc tehát egy speciális vo­natkozásiban folyamodott a lapbetiltáshoz, mert határt kivánt szabni a saját területén megenjgiedhetőnek ítélt propagandának, ad­dig Németországban a Baseler Nachrichten betiltása csak egy állomás a nemzeti szoci­alizmus nemzetnevelő programjában, omit a kormány az idegen gondolatok módszeres kiküszöbölése nélkül keresztülvihetetlennek tart. Más lapra tartozik, hogy gyakorlati lag mennyiben ‘iiehetségjes egy Európa közepén élő népet a külvilágtól elzárni és hogy mennyiben lenne kívánatos az eredmény. Németország a maga szempontjából minden esetre céltudatosan jár el, amikor féltéke­nyen Őrködik népe szellemi irányítása feett. De ugyanakkor, amilyen érzékenyen reagál minden külföldi hangra, a svájci érzékenysé­get kevéssé kímélte. Innen is, egyebek kö­zött, a szabadelvű németnyelvű sajtó súlyos konfliktusa a harmadik birodalommal. Mert mig Svájc nyugati része politikailag és szel­lemileg túlságosan francia orientálódásu ahhoz, hogy a németországi változásokat a szivére vette volna, Németsvájc szoros kul­turális és szellemi kapcsolatban iflott Né­metországgal és a svájci demokrácia alap- elveitől oly merőben idegen nemzeti szoci­alista világnézet és gyakoéat kihatását leg­először is ilyen vonatkozásban sinylcdtc meg. A francia Svájc -—- ha lehet ilyen éles ha­tárt vonni — tudomásul vette a német­országi fejlődést, mint egy érthetetlen, kétes kimenetelű folyamatot, amely ellen elsősor­ban politikailag, védekezésre kell berendez­kedni. De nem csalódhatott Németország­ban, mert közösséget sem érzett vele soha. Kelctsvájc viszont a háború utáni európai eseményeket kezdettől fogva az igazságos ki­egyenlítődés ethikai szempontjából bírálta és a német követe menyeket a győztes államok mulasztásaival és kapzsiságával szemben, iey a leszerelek probléma sokféle viszontagságán át, a semleges ország érdektelenségével és erkölcsi súlyává támogatta. A nemzeti szocializmus uralomrajutása után éppen en­nek a vidéknek kellett maigát azon észre- vennie, hogy beleesik a német programba s ugyanakkor megütődéssel tapasztalta a nem­zeti rzocialista elméletek, vonzóerejét az elé­gedetlen, éretlen ifjúságra és a rendkivül agresszív szociáldemokrácia elől a szélső jobboldalra menekült körökre. Keletsvájcban egyre-másra alakultak a nemzeti szocialista jellegű „Frontok“. Programjuk alapjában nem más, mint szolgai utánzása a német el­gondolásoknak. Németország ismét a frontok fejlődését nemcsak hogy oyan nagy érdek­lődéssel kisérte, amilyen a német belpolitikai eseményekkel szemben a külföld részéről soha nem cürt volna, hanem aktive is ser­kenteni igyekezett a mozgalmukat. Innen a szabadé vü Svájc fokozott tiltakozása a nemzeti szocializmus ellen. Ez nem az első küzdelme Svájcnak idegen irányok elien, amelyektől az ország egységét, a nép szellemi szabadságát félti. Hason ó el­gondolásból harcolt a háború vége óta min­den szélsőséges mozgalom ellen, legyen az ateizmus, kommunizmus, államszocializmus. A svájci államéletnck az az egyedülálló de­mokrácia az alapja, amely a három, illetve négy nemzet közösségéből fej ődött ki. A népközösség szabad elhatározásból jött létre és ideálisan megvalósította a teljes egyenjogú­ság elvét. Svájc talán az egyetlen ország, amely nyereségnek érzi, hogy többféle nem­zetiségű, nyevü, vallásu, különféle karakterű lakossága van és ezt a sokféleséget egyene­sen ápolja, nem hogy korlátozná vagy éppen eltüntetni akarná. Fajelméletnek itt éppen olyan kevéssé lehet helye, mint holmi me­rev parancsuralmi rendszernek. A svájci de­mokrácia a kantonok közigazgatási, nyevi, vallási autonómiáját jelenti. Az állami közös­séget csak ez a demokratikus berendezkedés és a demokráciát védő alkotmány abszolút tiszteletbentartása biztosíthatja. A százados demokrácia alatt a törvény, az emberi jo­gok, az egyéni szabadság és meggyőződés tisztelete valóban a lakosság vérébe ment át. így lehetett Svájc a politikai és vallásos me­nekültek vendéglátó országává és ideális ér­telemben a Népszövetség otthonává. Ezekről az erkölcsi értékekről csak a nyugtalán, lármás, kiforratlan „Frontok“ mondanának ideig-óráig le, az ország egysé­gét féltő svájci embernek végzetes veszedel­met jólétit minden könnyelmű játék a ha­gyományokkal. Megujhódásra Svájcnak is feltétlenül szüksége van. Az uj idők uj kö­vetelményeihez alkalmaznia kell belső be­rendezkedését. De az uj értékeket egyesegye- dül svájci talajból kell előteremtenie, hogy valóban életképesek és hasznosak legyenek. Amikor tehát a szabadelvű svájci sajtó a németországi eseményeket szigorú kritika tárgyává teszi, alapjában nemcsak azzal vi­tázik, ami a határokon túl történik, hanem sokkal inkább a svájci belső fejlődés életbe­vágó problémáival. A svájci szabadelvüség senem üuxus, senem doktriner ragaszkodás divatjamúlt elméletekhez, hanem belső meg­győződés és szükség. Kétségtelen azonban, hogy főleg a gazdasági krizis és a munka­nélküliség rendbontó hatása alatt a magas életnívóhoz szokott és szükebb körülmé­nyekhez nehezen alkalmazkodó nép morális válságon megy keresztül1. Innen a hajlandó­ság a szélsőséges irányok iránt. A zavaros időket a szocialista pirt is felhasználja « maga céljaira. A legutóbbi ga/kL ági ' < pénz. ügyi természetű törvény tervezetek ír <-•: megtartott népszavazásokat a »zott a . A kúpjában politikai tóiból' kezdeményezi/!' Ezek * népszavazások mindannyiszor ke •meny próbára icvzik a nép ragaszkodását a svájci alapelvekhez. A közvetlen demokrá cia következtében valóban túl gyakran és olykor túlságosan bonyolult gazdasági kér désekben dönt a nép maga s mivel ezeket a problémákat a maguk egészében képtelen át­tekinteni, sokszor a pirtjxz itikai irányítás befolyásolja a szavazatát. A frontok A a sr//ociali»ta párt, mint két szélsőséges irány propagandájának elmaradhatatlan hatása, hogy egymás karjaiba kergeti a fel/aklatott embereket. A szabadelvű Svájcnak mindkét irány ellen egyformán ke! harcolnia. A nemzeti szocializmus befolyását utóbbi időben csökkentette a németországi harc az egyházak ellen. Amit a müveit köröknek a szellemi szabadság fokozatos megnyirbálása, tudománynak, irodalomnak és művészetnek a jx> itikába való belctörése je éntett, azt jelenti a széle: néprétegeknek a harc a ke­resztény gondolat és az egyházak autonó­miája ellen. Ebben a kérdésben a Baseler Nachrichten teljesen int ranzigem álláspontot foglal el és inkább emondott arról az előny­ről, amit a Németországban eladott 60— 80.000 példány jelentett, semhogy jottányit M engedett volna belső meggyőződéséből. S az egyházak elleni harcon keresztül a ke­vésbé hivő, de gondolkodó svájci ember is, akibe a kitűnő alsófoku oktatás beléoltotta a kulturális, vallásos és általában az egyéni szabadság értékének megbecslését, gondol­kodóba esett a német példa várható kihatá­sai felett. A kölcsönös apbetiltások után a feszült­ség a két ország között most ismét enyhülő­ben van. A svájci kormány tudatosan igyek­szik kikerülni, hogy sokkal hatalmasabb szomszédjával fölös1 egesen konfliktusba ke­veredjek. Ezek az ellentétek a nagy politi­kai prob'ómák mellett amugyis jelentékte­lennek tűnnek. De a további fejlődés szem­pontjából éppen a két ország be&ő alkatát figyelve, feltolakszik a kérdés, hogy meddig élhetnek a szűk Európában olyan merőben ellentétes világnézeti irányok, mint a de­mokratikus és diktatórikus meggyőződések egymás mellett, egymás elen és feltétlenül az európai gondolat róvísára, vagy milyen alapon jöhet végül' is valamilyen kiegyenlí­tődés létre? Szekula Ágnes Harcolunk az egésiséfléérf! Tudósok, kiváló szakorvosok sok évi ta­pasztalatait, tanácsait szerezheti meg ezen müvekből. A rákbetegségről. Dr. Verebély Tibor orvostanár — — — — 27 Lei Hogyan éljen a szívbajos ember 7 Dr. Bodor. Károly orvostanár 86 Lei Természetes gyógymód és táp­lálkozás. Dr. Bucsányi Gyula eü. tanácsos — — — — — 132 Lei AthohoHzmus — alkoholkérdés. Dr. Donath Gyula orvostanár 33 Lei A rheumás bajok házi kezelése. Dr. Engländer Árpád szak- vos — — — — — — — — 79 Lei Az érelmeszesedés gyógyítása és kezelése, Dr. Bucsányi Gyula 50 Lei Idegesség és ösztönélet. Dr. Feld« mami Sándor —------— — 99 Lei ősziön, kulíísru, illa z'ók. Az em­ber harca a civilizáció rabsá­gában. Dr. Gartner Pál — — 59 Lei A prostata megnagyobbodás lé­nyeges jelei és gyógyítása. Dr. Goldner Victor — — — — — 112 Lei A cukorbeteg kosztja. Dr Horvay Lajos — — — — — — — — 86 Lei Nyerskoszt. A nyersdiéta mint természetes gvógytényező. Dr. Bucsányi Gyula eü. tanácsos 99 Lei Naptlirdőzés és a napfény gyógy­hatása. Dr. Bucsányi Gyua — 86 Lei Az erős dohányzás követkéz­ményei. Dr. Somogyi Béla — 33 Lei LEPáGE-nál, 0MI Vidékre postán utánvéttel. Kérjen teljes orvosi könyvjegyzéket LEPAGE-tól. Sportember legelső olvasmánya Ut £iieazék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom