Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-19 / 162. szám

3 fwtiW* T9. tiZZBNZZK Csalással és előre megionioli szélhámos­sággal gyanúsítja a huszonötmilliós panama áldozata a Bucuresti-i chestort A szenátus aíeínöhének szerepe. — Izgalmas jelenetek a kihall­gatáson. — Tatarescu megtorlást követel BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A1 I Bucuresti-i törvényszék vizsgálóbírója teg­nap egész nap a belga textilgyárak romániai befagyott százmilliós követelése körül kirob­bant panama részleteinek megállapításával foglalkozott. A kihallgatások a késő éjszakai órákig tartottak. A vizsgálóbíró Calatorescu Bucuresti-i I. kerületi rendőrchestor szere­pét tisztázza. A panamára ugyanis a kor­mány tagjai is felfigyeltek s Tfitărescu miniszterelnök maga adott uta­sítást oly értelemben, hogy senkit ne kí­méljenek a bűnügyi eljárás során, miután a kormány az ügyben szereplő ma- gasállásu személyek egyforma megbünteté­sét kívánja. Súlyosan terhelő vallomás a rendőr- ehestor elles Hivatalos jelentés szerint Calatorescu rendőrchestor helyzete még nem elég tiszta. Vasnak ugyan ellene kézzelfogható bizonyí­tékok, szerepére nézve mégis bizonyos el­lentétek mutatkoznak. A rendőrchestort teg­nap szembesítették Staerkéval, a belgák megbízottjával, aki felült a csalóknak és a X millió lejt azok kezébe naég forgalomban sem volt ropogós ezres kötegeltben leolvasta. A feljelentő belga nagykereskedő ismét fenntartotta azt az állítását, hogy a rendőrchestor maga is résztvett a csalók oldalán a tárgyalásokban s kijelentette, hogy Nacht és VasilescH fekete valutások hazugságai megfelelnek a valóságnak, sőt ast is hozzátette, hogy a Banca Naţionala „inspektoraként“ bemutatott Vasilescu valóban képes les» a textilgyárak követe­lésének átutalásához szükséges engedélyt ■cfmnmL A rendőrchestor megnyugtatta a belga nagy- kereskedőt: ne féljen, kedvezően lesz az ügy elintézve a Banca Nationalaban. Kü­lönben fel sem tételezhető a belgákról, hogy a „szükséges kijárásra“ milliókat áldoztak volna. A belga nagykereskedő felháborodva uta­sította vissza Calatorescu chestor állításait. Szinte magából kikelve ismételte és mondta szemébe a találkozás részleteit s ismét han­goztatta, hogy a panamában „aktiv‘i része volt Calatorescunak, aki valósággal rábeszél­te, hogy higyjen Vasilescunak. A rendőr­chestor ismerte Vasilescu előéletét. Tudta, hogy a belgák kelepcébe kerülnek, miután Vasilescu kétes üzletekből és gyanús kijárá­sokból tartotta fenn magát hosszú idő óta. Calatorescu chestor elmulasztotta a jóhisze- bü belga nagykereskedőt erre figyelmeztetni s igy a csalást maga segítette elő. Még egy feljelentés A károsult belga nagykereskedő és a rend­őrchestor szembesítése több óra hosszat tar­tott. Késő éjszaka volt már s a vizsgálóbíró mégsem bocsátotta el Calatorescu chestort és a szembesítést tovább folytatta Nachttal és Vasilescuval. Majd ismét behivta a belga megbízottakat, oly célból, hogy a panamá­ban szereplő összes vezető személyek jelen­létében az ügyet tisztázhassa. A szembesítés során újabb ellentmondások merültek fel és mind nagyobb hévvel támad­tak egymásra a gyanúsítottak. A vizsgálóbíró megállapította, hogy Vasi- lescunak nem ez volt az első csalása. Millió­kat keresett már tiltott valuta átutalásokkal. Tegnap újabb feljelentés érkezett egy svéd társaságtól a vizsgálóbíróhoz. A belgák után most már a svédek adták elő, hogy Vasiles­cu ,,inspektor11 őket is 2 millió lejjel becsap­ta. Nyilvánvaló, hogy jobb állású személyek húzódnak meg a panamák hátterében s a vizsgálóbíró törekvése jelenleg az, hogy a banda tagjainak személyazonosságát meg­állapítsa. A politikus közbenjáró szerepe A vizsgálat Toni Iliescu szenátor, Bucu­resti-i ügyvéd, a szenátus alelnökének sze­repét is most tisztázza. Toni Iliescu volt az, aki közbenjárt a csalók felkérésére a Ban­ca Nationalánál s közbenjárásáért millió ho­noráriumot kapott. A belgák azonban nem voltak megelégedve az eljárás eredményével s igy Toni Iliescu az ügyből kikapcsolódott. Toni Iliescu szenátort az imunitás védi és nem lehet addig szó megidézésérfll, míg a szenátus ki nem adja a bűnügyi eljárás cél­jára. Rendkívüli dupla műsor! SELECT MOZGÓ ff“ ________________B Re í. A BÉCSI CSALOGÁNYl Martha Eg- gerih kiváló művésznő remeke, part­nerei : Leo Schfezak, Theo Linken és Albrecht Schönhaus. Rendkívüli dupla műsor! 2. így végződött egy szerelem... Csodásán szép film MARIA LUJZA her­cegnő életéről, főszerepekben: Paula Wessely és Willy Forst. A pénzügyminiszter parancsára Orvosolni fogják városunk fodrász­iparosainak sérelmeit Felülvizsgálják a borbélyok adóját Tragikus szembesítés Izgalmas jelenetek váltották egymást a tragikus szembesítés alatt. A rendörchestor fenyegetőzni próbált s mindent tagadott. Tagadta, hogy a csalás­ban „aktiv“ részt vett, az* azonban beis­merte, hogy ösazeköttetésben volt a belga nagykereskedővel. Előadta, hogy nem akarta ezt egyetlen szó­val sem a csalókról alkotott ,,jó véleményé­ben“ befolyásolni s nem adott az eredmény­re nézve semmiféle előleges biztatást. Calatorescu rendőrchestor azt is beismer­te, hogy baráti viszonyban volt Vasilescu fekete valutással, aki az ügyben az operett „inspektor“ szerepét játszotta. Ez a jómeg- jeienésü és minden hájjal megkent ember számtalan esetben fordult meg azelőtt is a rendőrchesturán különböző kisebb-nagyobb ügyekben, igy került Staerke oldalán is oda, akit, mint „érdekességet“ mutatott be a chestornak. HA LAKÁST KERES, HA LAKÁSA KIADÓ, HA TELKE ELADÓ, NE JÁRJON CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) A most lezárt adókivetésekkel az adóalanyoknak egyik rétege sem volt megelégedve. Érthető is ez, hiszen a fiskus a gazdasági válság és csökkent kereseti lehetőségek mellett majd­nem minden adófizető adóját lényegesen fel­emelte. Nagyjában ar összes panaszok indo­koltak, de talán a legjogosabb a borbély és fodrásziparosok sérelme, akiket az úgynevezett „patenta- fixa“ alapján adóztattak meg és csaknem mind kivétel nélkül magasabb kereseti osz­tályba sorozták, annak ellenére, hogy az­óta, mióta a „patenta-fixa‘‘ osztályait ké­pező évi keresetet megállapított jövedel­mük évről-évre csökkent. Városunkban százötvenhat borbély és for- rásziparos van. Ezek már évekkel ezelőtt is alig tudták megkeresni mindennapi kenyerü­ket, mióta pedig az önborotválkozás még na­gyobb tért hóditolt, egy pár kivételtől elte­kintve, valamennyien nyomorognak. A kere­set csökkenését elősegítette ezenkívül az is, hogy temérdek a kontár, akik mivel adót nem fizetnek, lenyomják az árakat, továbbá az is, hogy városunkban majdnem minden nagyobb üzem és hivatal borbélymüheíyt rendezett be, ahol adót szintén nem fizetnek, pár lejért nyírnak és borotválnak. Ilyen kö­rülmények között érthető, ha az adókiveté­seket elkeseredés követte. Városunkban a borbély mesterségből már nem lehet megél­ni. Ennek bizonysága az, hogy az önálló műhellyel rendelkező borbélyok 50 százalé­kát pár év előtt elárverezték és ezeknek adó­ja behajthatatlan. A fiskus nyilvánvalóan úgy okoskodott, hogy ennek az adónak sem szabad elveszni és ezért a behajthatatlan adót, a még fizetőképes iparosok nyakába sózta. Miután a túlzott adókivetést a borbély- iparosok nem tudták elviselni, panaszt adtak be a pénzügyminiszterhez, amelyben elsirva keservüket, a kivetés felülvizsgálását kérték. A pénzügyminiszter megértéssel fogadta vá­rosunk borbélyainak panaszát és elrendelte a kivetés felülvizsgálatát. A fe­lülvizsgálattal egy pénzügyi ellenőrt bízott meg, aki tegnap értekezletre hívta az ipar­testület helyiségébe az összes borbély és fodrász iparosokat, közölte a pénzügymi­niszter leiratát és bejelentette, hogy ezt a munkát a leglelkiismeretesebben fogja vég­rehajtani és ezért sorra fel fogja keresni műhelyeik­ben azokat, akik a túlzott adókivetés ellen panaszkodtak. Városunk borbély és fodrász iparosai örömmel vették tudomásul a pénzügymi­niszter megértő elbánását, remélik, hogy pa­naszuknak eredménye lesz annak ellenére, hogy már több borbélyiparos felebbezését vissza is utasították. Egységesíti a városi immács a föl A nagyfogyasztók helyesük, a kisemberek ellenzik az egységesítést CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A vá- | HANEM HIRDESSEN AZ ELLENZÉK APRÓ­HIRDETÉSEI KÖZT S RÖVID IDŐ ALATT EREDMÉNYT ÉR EL Apróhirdetések árait mélyen leszállítot­tuk. Már 20 lejért hirdethet (10 sző) az Ellenzékben. Állást-keresők szavanként csak 1 lejt fizetnek. (Dij előre fizetendő) ros polgárságának állandó beszédtárgya a vizdij kiszámitásának kérdése. A kereskedel­mi alapra helyezett városi vizüzem a vizdi- jat kétféle alapon számítja ki, aszerint, amint a fogyasztó általányban vagy a vizóra kimutatása alapján használja a vizet. Ez a kétféle számítás már régóta kifogás alá esik. A város polgárai nem tudják megérteni, hogy miért kell egyik fogyasztónak magasabb viz- egységet fizetni, mint a másiknak, miért szá­mítják egyiknél a vizóra alapján, a másik­nál a szobák után a vizdijakat. Különösen az utóbbi időben hangzott el ez ellen a két­féle rendszer ellen sok panasz, úgyhogy a kérdéssel kénytelen volt foglalkozni a városi időközi bizottság is. Az időközi bizottság aztán elvben elhatá­rozta a vizdijak egységesítését és utasítot­ta a vizüzem igazgatóságát, hogy tanulmá­nyozza ezt a kérdést és a megoldásra néz­ve terjesszen be javaslatot. Ez elvi határozatával valóságos darázs­fészekbe nyúlt az időközi bizottság, mert a vizdijak egységesítésére nézve megosz­lanak a vélemények. Első pillanatban egyszerűnek látszik a kérdés: mindenki annyi vizdijat fizessen, mint amennyit fogyaszt. Ezt különösen azok a háztulajdonosok és nagyobb intézmények hangoztatják, ahol a vizdijakat a szobák száma után fizetik, tekintet nélkül az elfo­gyasztott viz mennyiségére. Teljesen érthető az álláspontjuk. Vannak pazar kényelemmel berendezett 8—10 szobás úri lakások, ahol csak néhány ember fogyasztja a vizet és ezeknek mégis az összes szobák után kell vizdijat fizetniük. Vannak aztán hivatalok, bankok és állami intézmények, ahol se szeri, se száma a szobáknak, a vizet úgyszólván csak ivásra vagy kézmosásra használják Ezeknek vizdij számlája bizony évenként te­kintélyes összeget tesz ki. Az ellenkező álláspontot a kisemberek foglalják el. Azok, akik egy szoba konyhás kis lakásokban vannak összezsúfolva, ahol sűrűn kell cserélni a szegényes fehérneműt, füröszteni a gyermekeket és ahol a testi tisztaság érdekében több vizet kell fogyasz­tani, mint a pazar villákban és lakásokban, ahol amúgy is nagy a tisztaság. Ezek a kisemberek és ilyenekből áll a fo­gyasztók nagyobb tömege, általányárban kapják a vizet és jóval kevesebbet fizetnek az aránylag nagyobb fogyasztásért, mint a nagyobb lakások. Hamar most a vizdijak egységesítését tény­leg keresztülviszik, ezeknek korlátozni kell a vízfogyasztást, ami viszont a közegészség és köztisztaság romlását vonná maga után. Ezek a fogyasztók tehát elvi ellenségei a vizdijak egységesítésének és a jelenlegi rend­szer fenntartását követelik. Ebben a város minden polgárát érdeklő fontos kérdésben a döntő szó a fogyasztók többségét illeti. Köztudomás szerint a viz­üzem az elhasznált vízért elsősorban a ház- tulajdonosokat terheli meg, akik aztán a lakókkal arányosan megosztva beszedik a vizdijakat. Legközvetlenebbül tehát a háztu­lajdonosok vannak érdekelve és ezért az ők álláspontjukat akartuk megismerni. Természetesnek látszott, hogy a háztulaj­donosok is a vizdijak egységesítését óhajt­ják. Ám tévedtünk. A háztulajdonosok szö­vetsége ebben az ügyben nem a háztulajdo­nosok egyéni érdekét, hanem — ami örven­detesen lepett meg — az összes fogyasztók érdekeit képviseli és éppen ezért nem barát­ja a vizdijak egységesítésének, sőt azt ellen­zi is. — A vizüzemnek — mondották munkatár­sunknak — költségvetése úgy. van elkészítve, hogy az az általány és órarendszer szerinti vizdijakon alapszik. Ha ezt a rendszert má­ról-holnapra megváltoztanák, felborulna a költségvetés, a vizszolgáltatásban zavarok ál­lanának be, nem termelne kellő mennyiséget és ennek csak a fogyasztók adnák meg az árát. Nem igazságos a vizdijak egységesítése azért, mert jelenleg a város tehetősebb pol­gárai a szegén}' lakosság válláról veszik át a terheket azzal, hogy magasabb vizdijakat fizetnek. A vizdijak egységesítését tehát nem ajánl­juk, ellenben a viz egységárának leszállí­tását követeljük. Ezt az üzem igazgatósága már egy évvel ez­előtt beígérte s ha az üzem igazgatási költ­ségeit leszállítják, amit mi határozottan kö­vetelünk, úgy olcsóbb is lesz a viz. A vita még nem dőlt el és sok víz fog ke­resztül folyni addig a vízórákon, amig ez a kérdés nyugvópontra jut. Két táborra oszlik ebben az ügyben a város polgársága. Kíván­csian várjuk a vita eredményét. Petőfi összes költeményei könyvnapi kiadásban 53 lejért ízléses kötésben, 430 oldalon. Egész vászonkötésben, jobb papíron 106 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályá­ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azon­nal szállítjuk. r.urőpa—Ellenzék olcsó egyéni nyaralási akciója jusnflp a gyermekek paradicsoma ! Ezan pausál árakban következők foglaltatnak benn: Lakás a legjobb villákban, 1—2 ágyas szobákban. Napi három­szori kitűnő étkezés ! Mindennapra szóló für­dő jegy a strandra, vagy az Ilona szénsavas kád­fürdőbe. Kurtaxák, ze­nedijak, összes adók és kiszolgálás. — A pausál kúrában való részvételt legalább 10 nappal az indulás előtt be kell jelenteni és a pausálösz- szeg felét lefizetni. — Jelentkezések és részle­tes felvilágosítások az ország összes nagyobb fürdőibe való pausálkurákra az Ellenzék utazási osztályában, Julias és cusgus.TÍcís hónapban: 7 napra — Lei 1.820 14 napra — Lel 3.640 2Í napra — Lei 5.460 28 napra — Lol 7.200 Junius és szeptember hónapban: 7 napra — Lei 1.400 i4 napra — Lei 2*800 21 napra — Lei 4.200 28 napra — Lel 5.600

Next

/
Oldalképek
Tartalom