Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-28 / 120. szám

* TWV9 mWEs 2d. F L L F N T # K 3 OLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A ki­csiny, alig párlépésnyi napsütötte terraszon . öten tartózkodtak. Három közülük magas gummikerekü ágyon feküdt. Egyik behunyt szemmel, mozdulatlan arccal mered a lágyan simogató tavaszi napba; ketten fehér, kék­eres kezüket az ágy kétoldalún lelógatva, ha­son fekve aludtak. Ketten mankókra támasz­kodtak és valami Ősi, bánatos népdalt dú­dolva, kihajoltak a párkányon és figyelték az alattuk imbolygó járókelőket. Békés, csen­des idillnek látszott az egész . . . Aki meg akar gyógyulni — Látod — emelte fel párnájáról fejét barátom — az a fiatal falusi legény itt mel­lettem már két és féléve mozdulatlanul ha­son fekszik. Valami hülés miatt beteg lett, a hátgerince mellett daganat keletkezett. So­káig feküdt itt, meg is operálták, remélték, hogy a műtét után jobban lesz. Nem igy tör­tóit. Egy darabig jól érezte magát, de aztán TO32&esett és most állapota egyre rosszab­bodik. Alsó teste egészen vissza van fejlődve. Lábszárai olyan vékonyak, mint egy hat éves gyermeké. Fokozatosan, lassan fog elpusztul­ni. És ez a beteg változatlanul bizik abban, hogy meg fog gyógyulni. Nem zúgolódik és reménykedve, hogy valamikor talpra fog ál- lani, lassan, türelmesen megy a vég felé . . . Csont és bőr — De van itt egy másik, akinek a sorsa még borzalmasabb. Ezelőtt nyolc hónappal jött be. Három daganat volt a nyakán, a hátán és a csípőjén. Felemelkedni egyálta­lán nem tud. Ijesztően le van soványodva, az egész ember csak csont és bőr. Néha ideg- rohamai vannak. Ilyenkor furcsán ránga- tódzni kezd, olyan erősen, hogy kidobja ma­gát az ágyból. Sokszor fulladás fogja el. El­feketedik, hörögni kezd és csak a legnagyobb küzdelemmel lehet lecsillapítani. Sorsára ő sem panaszkodik, meg van győződve róla, hogy biztosan meg fog gyógyulni. Egyike a legcsendesebb betegeknek. Az amerikás Mindjárt mellette fekszik az amerikás. Jó­módú iparos ember volt és háromszor meg­járta Amerikát. Sokat mesélt nekünk élmé­nyeiről. Az egyik útja alkalmával meghűlt és medencecsontjában gennvesedés keletke­zett. Egy ideig otthon kezelte baját, de mi­kor látta, hogy nem javul, bejött ide. Eleinte nesn volt srulyos az állapota. Később rosszab­bul lett, napokig pumpálták és injekciózták. Aüz orvosok szerint rá is az a sors vár, ami a többire: lassú elsorvadás, halál. Minderről persze mit sem tud és meglehetős nyugalom­mal viseli sorsát. Nem akarja elhinni, hogy milyen súlyos beteg. A lázadó De nem igy viselkedik a közös szoba másik betege. Egy Oradea-i fiatal ember, pa- ralirises. Hátgerince S alakban van megha­jolva. Állandóan operálják és úgy próbálják egyenesen tartani. Nem érzi tagjait és nem tudja, mit csinál. Ha a lábát ferdén feleme­lik, úgy ma^ad anélkül, hogy tudna róla. Sokszor nn^örtént, hogy mikor hasra volt fekve, megfordult anélkül, hogy tudomása lett volna róla. Sokszor éjjelenként felriad, ordítozni kezd és rettenetes szavakkal ká­romkodik. Ilyenkor aztán megmozdul a te­rem, a többi betegek sirni kezdenek és so­káig tart, mig újra csend lesz . . . Ember, akinek nincsen csontja — Látod ott azt az embert, aki összegör­nyedve áll a mankóval. Nem tud leülni, mert ■ csípőtől lefelé nincsen csontja. Csak puha porcogói vannak. Alsó teste teljesen el van sorvadva, ü a legfanatikusabb reménylő. Már kitervezte, hogy mikor fog hazamenni és mit fog otthon csinálni. Pedig, ha tudná, hogy miiyen messze van a hazamenetel tol! Lehet, hogy soha sem fogja elhagyni ennek a komor intézetnek a falait. „KÖrülíutotíam az udvart, ebéd helyett“ — Az én történetemet pedig azt hiszem, jól ismered? Az Érettségi után szétszóród­tunk, szétváltak útjaink. Én mentem egye­temre, ő, hogy hamarabb keresethez jusson, beállt egy gyárba közönséges munkásnak. Robotolt, etette a falánk gépeket. Kereseté­ből beteg anyját és állástalan apját tartotta el. Anyja időközben meghalt, temetése sokba került, ő pedig spórolni akart egy rend ruhá­ra. Nem evett, ebéd helyett körül szaladt az udvaron. Közben meghűlt. Érezte, hogy fáj a háta. Elment a betegsegélyzőbe, elment a klinikára, ahol megállapították, hogy a ge­rince mellett daganat keletkezett és amíg azt meg nem operálják, vagy magától meg nem gyógyul, feküdnie kell. Fekszik is már há­rom hónapja — hason. — Az orvosok azt mondják — beszél to­vább —, hogy menjek a tengerpartra, szor­galmasan vegyek napfürdőt és meggyógyu­lok. De hát messze vagyok én attól. Egye­lőre bennt maradok és várom, amig betelje­sedik az én sorsom is. — így élünk mi itt egynéhányan. Süttet- jük magunkat a nappal és csendes türelem­mel, egyedül Istentől várjuk a gyógyulást. Reggel kivitetjük magunkat a terraszra és egész nap bámuljuk a járókelőket. Egyedüli örömünk, hogy naponként látjuk mint masí­roznak alattunk a katonák. A tiszt, aligha­nem az ablakokban megjelenő csinos ápo­lónők kedvéért, mindig éneket vezényel. Egyik katona ilyenkor megadja a hangot. Aztán megmozdul a sor és a bakák énekelni kezdenek. Az oszlop hullámzik, a férfiének betölti a környéket és ilyenkor boldogok va­gyunk . . . Lábujjhegyen mentem át a termen. A be­tegek furcsa tekintettel néztek utánam. Min- denik béna volt, egyedül csak én álltam és jártam. Végig haladtam a ragyogó folyosón és kiléptem az udvarra. Mikor rátettem lá­baimat a frissen öntözött, nedves gránitkőre, hirtelen, könnyen, megtántorodtam. Ebben a pillanatban jöttem rá, milyen fenséges érzés, tudni és érezni, hogy van lábam . . . * Ezt a fiatalmbert, aki ebéd helyett körül­futotta az udvart, sürgősen meg kell operál­ni. A műtéthez pedig, amely az életét, egész­ségét jelentené, pénz kell. Ámde egyetlen leje sincs. A magyar társadalom érző szivü tag­jait keressük fel, adakozásaikkal tegyék le­hetővé, hogy a kórháznak ez az ingyenes be­tege visszaszerezze egészségét, hogy sütkérez­hessen a napon, amely egyformán ontja ugyan sugarait mindenkire és áldásaiból mégis olyan kevesen részesülnek. A hozzánk juttatott adományokat nyugtázzuk és rendel­tetése helyére juttatjuk. (—) A FOGVÁJÓ eltávolítja a szájüregböl a nagyobb ételmaradékokat. De mi történik a kis ré­Lezárta a mmrseüíei aktáit szecskékkel? vében is kifejezzem azt a komoly reménye­met, hogy ennek a kérdésnek elrendezése elő fogja segíteni a jóviszonyt az illető két ország között és ezáltal hozzá fog járulni Európának eme részében a nemzetek közötti megértés előmozdításához. BUDAPEST. (Az Ellenzék távirata.) Á magyar sajtó megelégedéssel veszi tudomá­sul a genfi megoldást. Különösen dicséri Eden főpecsétőrt, aki, mint az ügy előadó­ja, fáradságot nem kímélve kereste és meg­találta a megoldás útját. Ezúttal is olyan bölcsességgel és tárgyilagossággal foglalko­zott a kérdéssel, mint ennek első népszövet­ségi tárgyalása idején, ami — írják a buda­pesti lapok — ezt az államférfiul a müveit világ diplomatái között első sorba állítja. Megérti a magyar közvélemény Eden főpe- csétőmek azt a kívánságát is, hogy a vitás ügy elintézése nyomán kívánatos volna, hogy Európa e részében a megértés szelle­me érvényesüljön. A magyar közvélemény ugyanezen a véleményen van és nincs más kívánsága, mint hogy a megértés szelleme legyen úrrá nemcsak itt, hanem egész Euró­pában is. EZEK a fogak között maradnak, széf bomlanak és szájsav képződését idé­zik elő. A szájsav azután époly biz­tosan rombolja a fogakat, mint a kén­sav a vasat. Az Odol alkáliás hatása ártalmatlanná teszi a szá|savat. Kolloid alkotórészei­nél fogva olyan módon tisztit, mint a szivacs HASZNÁLJA AZ FOGPEP-et! Riadalom az elleniéit! pűrloh soraiban: Mamii falóban itutma fontos ö.-i ffinnepségeben Elleniül i!ép«?silléseh vasörnepla meruszok“ behozatalát néhány hivatalba. Mindenütt szükség van fent és lent a ro­mán elem elhelyezkedésére, — hangoztatta. A harmadik célkitűzés: a dinasztia tekin­télyének megóvása volna. Az alkotmányos­front úgy látja, hogy a koronát nem lehet bevonni a belső politikai harcokba. Averescu után Gheorghe Bratianu, Vaitoi- anu tábornok, Negulescu pártvezérek is fel­szólaltak. A cenzura és ostromállapot meg­szüntetését követelték s az alkotmányos-front egységét hangoztatták. GENF. (Az Ellenzék tudósitójától.) A nép- szövetségi tanácsülés az olasz—abesszin vi­szály ügyének sikeres elhalasztása után szombaton sikeresen végleg lezárta a mar- seillei vitát is. A kérdés sima elintézéséért Eden főpecsétőrt illeti az érdem, aki Géni­ből a nagy európai ellentétek legsikeresebb egyeztetőjének dicsőségével utazik vissza Londonba. Eden angol rövidséggel tette meg előadói jelenését, amelyhez úgy az érdekel­tek, mint a népszövetségi tanács többi tagjai siettek hozzájárulni, Litvinov elnök pedig örömmel jelentette ki, hogy az angol főpe- csétőr indítványát elfogadták. „Tekintettel arra az óhajra — mondta rövid előterjesz­I tésének befejezésében Eden főpecsétőr — mely a tanács valamennyi tagja részéről megnyilvánult, hogy tudniillik ennek a kér- : désnek vizsgálata a tanács előtt mielőbb lezá­rj rassék, nem javaslom az ügy továbbvitelét. Bízom benne, hogy támaszkodhatom a ma­gyar kormány jószándékára és a jugoszláv kormány békülékeny szellemére és igy lehe­tővé válik az előttünk fekvő kérdésnek ilyen irányú elintézése. Fölhasználom az alkalmat arra, hogy úgy az angol kormány részéről, mint, úgy vélem, valamennyi kartársam ne­BUCURESTI. (Az Ellenzék távirata.) Va- í sárnap ismét megmutatta erejét az ellenzék, mely nágy népgyüléseket rendezett a vidé- I ken. A nemzeti-parasztpárt Chisinauban, az ,,alkotmányos-front“ Bueuresti-ben gyülése- zett. Mindkét csoport a kormány távozását követelte s magának igényelte a hatalmat. A nemzeti-paraszlpárt ismét ezreket vonul­tatott fel és Mihalache újra leszögezte, hogy „parasztországot“ akar épiteni s vállalja a felelősséget programjáért. Külön fejezetet széniéit a kisebbségeknek beszédében. —-- Nekünk is van önérzetünk — mondta Mihalache — ez azonban nem jelenti azt, hogy gyűlöljünk másokat. Ellenkezőleg, azt parancsolja, hogy legyünk engedékenyek és türelmesek, mert mindenkinek joga van ar­ra, hogy hitéhez és nyelvéhez ragaszkod­jon, amint mi tesszük ezt. Épitő-munkát akarunk végezni. Nem fogadunk el senkitől leckét a hazafiságban, mert hiszen többször a tábori konyha mögé szöktek a frontról az újjáépítés idején azok, akik ma hazugságu­kat hangoztatják. Nem vehetünk példát sem a németektől, sem az oroszoktól, szem előtt kell tartanunk a helyi viszonyokat. Mihalache végül azzal fejezte be szavait, hogy „parasztország“ felépítésére hívta fel azokat, akik szeretik országukat. A népgyü- lésen a pártelnökön kívül Pan Halippa, volt miniszter, a besszarábiai tagozat elnöke, to­vábbá Virgil Madgearu, Raducanu, Cos- tachescu, dr. Lupu volt miniszter is felszó­laltak. Gh. Pop Erdély nevében, Sauciuc-Sa- veanu pedig Bukovina nevében üdvözölte a besszarábiaiakat. A népgyülést fényes vacso­ra követte. Mihalache pártelnök két napig Chisinauban marad, hogy a vidéki tagozatok vezetőit meghallgassa s a panaszokat meg­vizsgálja, aztán visszatér a fővárosba. Maniu hivatalos jelentés szerint, nem vett részt a népgyülésen s Bucuresti-ben maradt. Résztvett Const. Sarateanu volt régens teme­tésén, ahol megszólalt. Maniunak ugyanis az volt a felfogása, hogy Tatarescu hibát köve­tett el. midőn nem jelent meg a temetésen s nem tartott beszédet a kormány nevében. — Ez nagy hibára (prostie), vagv alatto­mosságra (laşitate) vall — mondta — s min­den esetben a jóérzés hiányát bizonyítja. Majd megtudjuk ennek az okát. Maniu hosszabb megbeszélést folytatott Lupuval és Madgearuval s ma találkozik Mi- halacheval, aztán elutazik a fővárosból. Az Adeverul megerősíti azt a hírt, hogy részt foy venni n restauráció ötéves évfordulója- j nak ünnepén a fővárosban. A lap szerint Ma- j niu meg van győződve arról, hogy bukás ! előtt áll Tatarescu kormánya, melyet nem- I zetiparasztpárti kormány fog követni. Meg j akarja könnyíteni tehál Mihalache helyzetéi j anélkül azonban, hogy maga is résztvenne ’ majd kormányában. Az Adeverul szerint az \ ellenzéki pártok között valóságos pánikot idézett elő Maniu elhatározása. Az alkotmányos front gyűlése A /Bratianu György és Averescu vezetése alatt álló „alkotmányos-front“ hívei Bucu­resti-ben gyűltek össze a marsall ünneplésé­re. Averescu leszögezte programját, mely há­rom pontban csúcsosodik ki. t. Az ország átalakítása lelki téren. 2. Az etnikai-elem se­gítése minden vonalon. 3. A dinasztia tekin­télye. A marsall rámutatott arra, hogy az al­kotmányos-front harca tulajdonképen erköl­csi harc. A nemzeti munkát első sorban a vezetők személyi értékére vezeti vissza. Azok a politikusok tehát, akik előbbi kormányok alatt botlásokat követtek el, a nemzeti mun­ka védelmére nem hivatottak. Averescu sze­rint a nemzeti munka nem jelentheti a „au­Mit hallgassunk me > HÉTFŐ, MÁJUS 17. BUCUREŞTI. 13: Déli zene lemezeken. 14-30: Szórakoztató lemezek. 18: Rádiózenekar. 19-15: Rádiózenekar. 20.20: Hires énekesek lemezei. 21.15: A zenebarátok vonósnégyese, Metani klari- nétmiivésszel. 21.45: Galman Demeter éneke. 22.10: Fanica: Luca zenekara. Román népzene. BUDAPEST. 11.45: Felolvasás. 13-05 Hanglemezek 14.30: Honvédzenekar. 17.45: A rádió diákfél_ órája. 18: Sakkmesterek—sakkversenyek. Előadás- 18.10: Jakabfi Magda zongorázik. 19.10: Német nyelvoktatás. 19.40: Szűcs László énekel zongora- kiérettel. 20.20: A német—lengyel együttműkö­dés. Csiszár Béla dr. előadása. 20.50: Dostaly Ig­nác tárogatózik zongorakisérettel. 21,15: Szinmü- előadás a Stúdióban. A rongyos katona. Mesejá­ték 2 képben. Irta: ZiLahy Lajos. Rendező: ödry Árpád. 22.30: Az Emericarta Liszt Ferenc zene­kara. Vezényel Melles Béla. 24: Károlyi Árpád és cigányzenekara. Kedd, 1935. május 28. BUCUREŞTI. 13.05: Mopzoi.zenekar. 18: Le­mezek. 20.20: Dalok. 21.05: A rádiózenekftr szám- tómkus hangversenye. 22: Előadás külföldre. 23.15 Tánczene. 23.45: Hírek külföldre, németül és Iran ciául. — BUDAPEST. 11.20: Felolvasás. 11.45: A nyári divat előfutárai. 13.05: Zilzer Piroska zongorázik. 14.20: halasi Nyilas Pista és cigányze­nekara. 17.10: Asszonyok tanácsadója. 18: Zene­kari hangverseny. 19: Francia nyelvoktatás. 19.30: Novotny—Kubicsek harmónika-kettős. 19.55: Hindu szerzetesek és fakirok. Supka Ferenc úti­rajza. 20.25: Az Operaház előadásának ismerteté­se. 20.30: Az Operaház előadásának közvetítése. Aida. Dalmű 4 felvonásban. 24: Farkas Jenő és cigányzenekara muzsikál. Közben kb. 24.20: Ide­genforgalmunk fellendítése. Szviezsényi Zoltán előadása. BÉCS. 20.30: Németh Mária dal- és áriaestje. 22.40: Operagyöngyök. Merker Róza szoprán. Pierotic bariton és a bécsi szimfónikusok hang­versenye. — POSTE PÁRISIÉN. 21.20: Colonne- hangverseny. — VARSÓ, 20.35: Lisicki zongora, művész játék». Halálraítélt elölt között az ortoped kórházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom