Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-18 / 91. szám

W TIM ????7?£ TS. ELLENZIK & LÁTOGATÁS EGY VILÁGHIRESSÉGNÉL: Szívélyesen üdvözlöm nagynevű utódomatf, PíccarJoi — mondja Obertfh tanár, a boldrakéta (eltalálófa — Je nem kérek a dicsőségből.­Â világhírű feltaláló kisdiákok számtani dolgozatait javítja, ezenEdvü! csak gyermekei nevelésével foglalkozik MÉDIÁS. (Az Ellenzék kiküldött munka­társától.) Valaki, az újságírók ismeretlen jó­akarója, figyelmeztet Médiáson, a kis erdélyi gyárvárosban, hogy itt olyan újságírói cseme­ge akad, amelyet érdemes megizlelni. Ebben a városban él zajtalan, a világtól visszavo­nult életet, Oberth professzor, a világhírű tu­dós, akinek találmányával a holdrakétával, éveken keresztül hónapokig foglalkozott a világsajtó. Az elbeszélő arca honfitársi büsz­keségtől ragyog. Úgy beszél Oberthről és ta­lálmányáról, mint a Turda-i a speciális „po­gácsáról“ és a Targu-Mures-i a székely fő­város kedvenc flekken jéről és varga bélesé­ről .. . Most már nemcsak az újságírói kíváncsi­ság hajt Oberth tanár felé, de az is, hogy az elvonult életű Oberth tanár neve nehány hét­tel ezelőtt ismét felszínre került a világsajtó­ban. Egy franciaországi tanár, eddig isme­retlen nevű lyoni feltaláló, aki talán éppen úgy meg fogja unni a dicsőséget, mint nagy­nevű elődje, olyan rakétarepülőgépet talált fel, amelynek segítségével állítólag napok, sőt órák alatt el lehet jutni a földről a kö­zelebbi bolygókra. A világsajtó szenzációs ér. tesülései arról is tudtak, hogy a problémát a feltaláló csak elvben oldotta meg, gyakorlat­ban azonban nem valószínű, hogy sikerülni fog a kivitele, mert a föld tiszta rádiumkész­lete mindössze nehány gramm. A Ludwigh Roth»gimnázium szám- tanáránál Ezzel a hírrel, ezzel az érdekes tudomá­nyos kísérlet elbeszélésével kopogtatok be Oberth tanárhoz, a mediasi szász gimnázium számtantanárához, aki éppen dolgozatokat javit. A vörös ceruza kegyetlenül szánt végig a teleirt füzetek oldalain. Egy-egy oldal tele van kihúzásokkal, nem szeretnék a füzet tulajdonosának bőrében lenni. A tanár ur nem is titkolja rosszalását a dolgozatok sikerületlensége felett és annyi­ra el van merülve, nehány egyszerű mate­matikai probléma felülvizsgálásában, annyira otthon érzi magát ebben az elfoglaltságban, hogy nehezen tudom visszaidézni emlékezeté­be azt a nehány évet, amelyet a világhír su­garaiban sütkérezve töltött el. Most, hogy az uj feltaláló felbukkant, se­hol egyetlen lapban sem emlékeztek meg ar­ról, hogy idáig a rakétagép elvi alkalmazá­sáig, már ez a „jelentéktelen“ Medias-i tanár is régen eljutott néhány évvel ezelőtt. Oberth professzor, akit diákjai nagyon szeretnek, megunta, hogy naponta az újság­írók egész tömege fordult hozzá intervjuért, nem hatotta meg az sem, hogy a világ leg­előkelőbb pénzkapacitásai érdeklődtek talál­mánya után és amikor hires filmje a „Hold asszonya“ Thea von Harbou és Fritz Lang, a világhírű rendezők vezetése alatt elké­szült, fásultan, kifáradva a sok küzdelemtől, visszatért oda, ahonnan elindult: Médiás­ra, a kis erdélyi városba, amelynek gim­náziumában nem töltötték be távollétében sem a számtan és fizika tanszékét. Jó emberismerettel, józan logikával, meg­sejtették, hogy a világhír szárnyára felkapott tanárnak vissza kell lérnie rövidesen a kis­városi gimnáziumi katedrához. Oberth professzor, aki a mediasi villasor, egyik egyszerű, de mégis választékos Ízlésű villájának fogadószobájában ül velem szem­ben, szemmelláthatólag nem is igen szeret beszélni erről a tárgyról. Azért nógatásomra mégis sikerül választ nyernem: — Piccard találmánya, de az uj talál­mány is, amely most az egész világot lázba- eitette — mondja Oberth tanár — talán egy fokkal sem jutottak közelebb a pro­bléma megoldásához, (már amennyire annak részleteit ismerem,) mint amennyire az én találmányom tartott. A probléma végleges megoldása és kibogozá­sa még sok időt és sok embert igényel és fog elfogyasztani . . . Megrázó önvallomás Ami pedig a múltat, a dicsőséget illeti, ezeket mondja el kérdéseimre a világhírű feltaláló: — Két éven keresztül kísérleteztem Né­metországban az ottani tudományos körök legmesszebbmenő támogatása mellett és már igen értékes és érdekes gyakorlati eredmé­nyeket értem el. Hogy mégis itt vagyok fogja ön tőlem kérdezni — annak is meg van a magyarázata. Én csak matematikát és fizikát — és nem szélhámosságot tanultam meg évtizedek alatt. És ez lett a vesztem .. • — Az UFA filmgyár fizetett alkalmazottja voltam a filmfelvételek alatt, hogy a szer­zett összeggel tudományos kísérleteimet foly­tathassam. A filmgyár sokat ígért és én nem tudtam, hogy az ígéreteket is, akárcsak a matema­tikai képleteket, Írásban kell megrögziteni. A következmények a gyárat és nem az én „balga“ felfogásomat igazolták. Keveset kaptam és még súlyosabban érintett, hogy az Ígéretekkel ellentétben, az elkészült film semmiféle tudományos célt nem szolgált és csak a közönség könnyű szórakozásainak kielégítésére irányult. A pénz elfogyott, a változott viszonyok folytán a tudományos körök sem segíthettek tovább és igy két év múltán visszatértem ide, ahonnan egy köny- nyelmü pillanatban, a dicsőség hálátlan és rögös országutjára léptem ki. Elég volt a dicsőségből A megdöbbentően tragikus önvallomás után még csak egy kérdés következhet. — Mi van a találmánnyal? — kérdezzük. — A találmány pihen. Mondhatni évek óta nem foglalkozom vele. Érdeklődéssel ol­vasom utódaim kísérletét, de nem igyekszem azoknak eredményeivel versenyezni. Sok szerencsét kivánok Piccardnak — és dicső­séget, de én nem kérek belőle. Oberth tanárnak négy gyermeke van. Két fiú és két leány. A legkisebb Öt éves, a leg­idősebb tizenhat. Nincs többé lábfájás áltál okozott ' * TORTURA HEGDAGADT BOKÁK Ha lábai égnek, megdagadnak, ha tyúk­szemei nyilainak, ha az az érzése, hogy cipője szőrit, azonnal megkönnyebbül egy biztos szer áltaL Oldjon fel annyi Saltrates Rodell-t meleg vízben, mig a viz tejfehér szint kap. Ha beáztatja lábait ebbe a gyógy­fürdőbe, a feloldódott oxigén behatol a pó­rusokba és elviszi a gyógysókat a fájó test­részekhez. S a fájdalom azonnal megszűnik, lábai azonnal meggyógyulnak; a nyilalások, égések, daganatok 3 perc alatt teljesen eltün­Az egykor világhírű és irigyelt tudósnak most is érdekes foglalkozása van. Gyerme­keinek nevelésével foglalkozik és ez talán nehezebb, de hálásabb feladat, mint a ra­kétarepülőgép megszerkesztése. A beszélgetés befejeződik. A világhírű feltaláló, aki könnyű szívvel lemondott a világhírnévről, kikisér és utánam beteszi a villa rácsoskapuját. iBenn már várják a dolgozatok és a piros ceruza most talán szórakozottabban fogja átkurkászni a feladatokat. A kisvárosi kör­nyezetbe szürke életkörülmények közé visz- szakényszeritett feltalálót kicsit kizökken­tettem a hétköznapokból. Egy kicsit leper­gettem előtte a dicsőség nem is olyan régi filmjét... És nincs kizárva, hogy ezzel az interjú­val, sok diákot megmentettem a biztos sze- kundától... Benczel Béla. Wo?8d Ma utoljára: ÉLŐ HALOTT i ciste?, csillaga Csütörtöki kezdette]: Harry Piei legújabb szenzációs kalandorfilme: a virágokat ültet doftanal börtön udvarán Látogatás a romániai csSlSagbörtönhen. — Cellák szomorú lakát. — Síi ülnek a „politikusak“ DOFTANA. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Paraschiva hegy tetején, mint bevehetetlen középkori vár áll a félelmetes Doftana-i fegyház. A keleti felén havasok komor vo­nulatai húzódnak, a nyugati oldalán a Dof- tana rest vize hömpölyög a völgyben. Az állomástól fárasztó szerpentines út vezet a fegyház felé. Mintegy kétszáz méternyire a fegyház épületétől sorompó zárja el az utat. Mögötte egyenruhás fegyőr, szuronyos ka­tona állja a posztot. Csak igazolás után emelkedik fel a sorompó s nyílik meg a fasoros út, mely a fegyház főkapujához ve­zet, hol egy egész fegyőr- és katonagárda teljesít szolgálatot. Már közvetlen a fegyház kapuja előtt állunk és még csak nem is sejt­hetjük, milyen világ lehet az átláthatatlan falak mögötj. 'Egyelőre csak annyit tudunk meg a hatalmas főkapu melletti fekete táb­láról, hogy bent 377 elitéit tölti napjait. Megnyílnak a kapuk Újabb igazolás után megnyílik a főkapu. Uj kapu előtt állunk, amely után még me­gint két újabb vasrácskapunak és végül a folyosóajtónak kell megnyílnia, hogy elér­hessünk a fegyház belsejébe. A fegyház belső világával és a börtönök általános rendszerével Eugen Salvinescu fegyházigazgató és a börtönreform eszméi­ről közismert Romanescu, a romániai fegy- házak, börtönök egészségügyi főfelügyelője ismertet meg. Csillagrendszer A fegyház 1895-ben épült. Azt lehet mon­dani, hogy egészen modern épület s a bör­tönrendszerek követelményeinek minden te­kintetben megfelel. Refogadó képessége, fek­vése, egészségügye és az elitéltek foglalkoz­tatása szempontjából nem hagy kívánalma­kat maga után. Csillag formában épült, ami úgy az őrködés, mint a rabok külön elhelye­zése tekintetében mindenképen előnyösnek bizonyul. Különben valamennyi nagyobb fegyháznak és börtönnek a csillag formá­ban való építés a saját jellege. A központ­ból, hol állandóan őrszem áll, a sugarak irányába távolodnak a folyosók a különböző minőségű elitéltek celláival. Az egyes osz­tályok lakói éppen a csillagrendszeres épít­kezésből kifolyólag még csak nem is láthat­ják egymást. Sétájuk is a saját osztályuk elé eső udvarocskán történik. Dologidejüket pe­dig megint elszigetelten töltik, ha nem dol­goznak a közös műhelyekben. Cellák világa A Doftana-i fegyház rend és fegyelem te­kintetében a megszokottaknál is különb. A tisztaság és különösen az a fegyelem, mely a Doftana-i fegyház falain belül uralkodik, szinte kínosan hat a látogatókra. Az udvar, folyosók, hálótermek, műhelyek egyformán mutatják, hogy a fegyháznak rend a lelke. Az elitéltek nagyrésze közös termekben tölti idejét. Nappal műhelyekben dolgoznak, éjjelre pedig közös hálóikba vonulnak. Van­nak azonban olyan lakói is a fegyháznak, kik elkülönítve, cellákban élnek. Hogy fes­tenek ezek a cellák? Egyáltalán nem kívá­natosak, még a legenyhébbek sem. Két és nek. A Saltrates Rodell megszünteti azt a veszedelmes fertőzést, amely a lábujjak kö­zötti felrepedezésben nyilvánul meg. A tyuk* szemek annyira felpuhulnak, hogy könnye­dén, puszta kézzel kiszedheti őket. Egy számmal kisebb cipőt viselhet a legnagyobb könnyedséggel és kényelemmel. A gyógy­szertárak és drogériák mindenütt árulják és ajánlják a Saltrates Rodell-t. Az ered­ményért szavatolunk, ellenesetben vissza­kapja pénzét. fél méter hosszú, három méter magas szo- bácskák, melyeknek minden bútorzata egy vaságy és a szükséges pöee ládácska. Két- három emeleten egész folyosó hosszában so­rakoznak egymás mellett két sorjában a cel­lák. Egy cellát három oldalról is cellafal határol s minden egyes cella lakójának há­rom ugyanolyan súlyos, vagy még súlyosabb elitélésü szomszédja van, amilyen ő maga. A háttal közvetlen egymás szomszédságában fekvő cellasorokat folyosó veszi körül, ame­lyen állandóan fegyveres őr sétál, ki a meg­szabott időben felpattintja a lelakatolt ke­mény cellaajtó ablakocskáját, hogy figye­lemmel kisérje a rab viselkedését. A világos­ságot csak közvetve, a folyosóról kapják az egyes cellák, de az is vajmi kevés. Hisz csak a cella ajtója felett lévő ablakocskán szivá­roghat be némi világosság. Úgy hogy örökös barlangi homály tölti ki a cellák szűk vilá­gát. Ami súlyossá teszi a cellabüntetés elvise­lését az a teljes tétlenség. Egész nap nem dolgoznak semmit. Könyveket, lapokat sem olvasnak, mert a cellabüntetésüek legna­gyobb része politikai fogoly. Naponként egy órára nyílik meg számukra a cella ajtaja, amikor kiléphetnek szűkös lakhelyükről s az őr fegyvere előtt megjárhatják magukat udvarukon. Alig lehet az embernek szomorúbb lát­ványban része, mint amikor egy cellasor komor folyosóján végigmegy s egymás után néz be az egyes cellák szűk ablakocskáin. Először látja az ajtón a papircédulát, ame­lyen az elitéit neve, büntetésének ideje: 8 év, 10 év, 20 év, életfogytiglani kényszer- munka stb., stb. Ahogy aztán felpattan a kis ablak, megjelenik mögötte a rab. Arca komor, sápadt, tekintete mord, szánalmas és gyűlöletes. A Doftana-i fegyház legszigorúbb zárkái a „H“ szekció cellái voltak. Ezek a cellák azonban, amióta a fegyház igazgatását a kitűnő szakember, Eugen Salvinescu igaz­gató vezeti, kit az elitéltek is dicsértek em­berséges bánásmódjáért, megszűntek. Ho­gyan néznek ki a „H“ szekció cellái? Mint a többi rendes cellák, csakhogy a padlózat cement, a mennyezet vas és hiányzik belőle az ágy. Tehát egy teljesen üres és meglehe­tősen hideg bárka. Ezekbe a cellákba csak a nagyon súlyos büntetésü elitélteket tették és csak rövid időre. A „H“ szekció cella­büntetések 10—30 napig terjedhettek egy­huzamban. Munka közben Az elitéltek nagyrésze műhelyekben tölti idejét. Hatalmas asztalos műhelyekben dől goznak a rabok. Munkáikat megrendelésre. vag3r az állami intézmények részére készítik iMaguk számára is dolgozhatnak bazáráru kát, melyek árából saját számukra szabadó,, vásárolhatnak élelmiszereket, ruhaneműket. Az aszlalosmühelyeken kívül szabó, cipész, bádogos, pék stb. műhelyekben foglalatos­kodnak az elitéltek. Éjjelre a könnyebb bün- tetésüek közös hálószobába térnek, hol, ha priccsen is, a napi munka után jól esik a/ alvás. Ezek az emberek nem is zúgolódnak életmódjuk miatt, sorsukba megnyugodva, viselik keresztjüket. Az intézmény bánás­módja és ellátása ellen sem emelnek kifo­gást. Sőt. Megelégedésüknek adtak kifeji- zést. Arcukon, termetükön azonban látszott a megtörtség, a lelki összeroskadás. Hogv valóban tartanak magukban számonkérést, hogy lelkiismeretük gyakran kérdőre vonja tetteik miatt, ki tudná azt megmondani Az újabb politikai elitéltek közül 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom