Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)
1935-04-21 / 94. szám
( 4 ;iH.'ili'a noil mu elpusztulna, uu'gle- liotne-e alLipilaul a népdalokból a/. emberi társadalom történetét ? rekonstruálni iehotne-o a régi korokat ? Bartók Méla eltűnődik.. Mindenesetre például mar volt alkalmam Következtetni bizonyos települési viszonyokra... Anitán: esereniis/.ek nopdalai- l>an vannak magyar motívumok. Pedig, ugye, mikor oltünk mi a escremiszek kö- .•.ölében ! Kgy évezrede Î — Miért van az — mondom ■— hogy osak az úgynevezett „alsóbb mpos/.tn- Ivoknak“ vannak népdalaik? Miér n-ne.s a polgárságnak, az arisztokráciának ? Azért kérdeztem az előbb, hogy talán a nép társadalmi helyzetére is következtetni lehetne... visszamenőleg... Miért? — feleli Bartók. — A gyári munkásság is „alsóbb néposztály" és nincsenek népdalai. Viszont a gazdag parasztok is énekeltek és hagyhattak ránk népdalokat. Aztán például a vig és a szomorú dalokból se lehet olyan szilárdan következtetni ez irányban. Vannak népfajok, amelyeknek cla ai a mi füleinknek szomorúaknak ban -zanak, holott vígak — és megfordítva. A népdalgyűjtés talán inkább vsak az összehasonlító nyelvtudomány szerepére szoritkozhatik. — Meddig élnek a népdalok ? — Hát bizony... hosszú életük mérnem lesz. A kultúra (iskolád, közlekedés, mesterséges zene) lassan kiszorítják, dósol- gatni pesze nem lehet, .lön egy háború — és mindent tönkretesz. Sajátmagáról szeretnék valamit hallani, ilyesfajta „interjútól" azonban elzárkózik. Azt mondja, most semmin sem dolgozik. Később valahogy az derül ki, hogy Husvét, örömiinaep, feltámadás, barka és piros-tojás! Ezek nem változtak, de az ünneplők az évek hosszú során ugyancsak megváltoztak. Régen okvetlenül megkaptuk husvétra azt a bizonyos Neumann-féle sötétkék aranygombra; tavaszi kabátocskát, helyre kis tengerész sapkát, sárga félcipőt és apa kezén igy sétáltunk ki a feltámadásra. De persze minket, gyermekeket az egész liusvétból a locsolás érdekelt legjobban. Már napokkal azelőtt előkerült apa notesze és utcák szerint szép sorjában feljegyezte a bizonyos házakat, hova fivéreimmel locsolni kellett menni. Azután jött a próba a locsoló üvegekkel, a szóró dugó helyes elzárása x a tartalék üveg parfüm elrejtése. Ezek mind fontos tudnivalók, melyeket apa halálos komolysággal magyarázott türelmetlen fiainak. \ notesz másik lapjára az én locsolóim névsora került. — Jaj Istenem, tavaly 15-en voltak, vajon az idén lesz-e ennyi? — nggo- dalmaskodtam. Végre felderitette a jó Istenke husvét má- sodnapját. Már reggel 9-re készen volt kisfiú, kislány a házban, a fiuk legtöbbzsebü ruhájukba bújtak, hogy legyen hova menteni a húsvéti prédát. Reggel 7-kor már jelentkeztek az első öntözők, a mosónő fia. az irodaszolga unokája, a házi suszter kimosdott inaskáli és igy tovább. Legtöbbször versikével állítottak be, mely inkább a piros-tojásra utalt, úgy mellékesen megemlítve az öntözködést is. A konyha ajtóban elhadart vers után elő a fehér ronggyal lekötött orvosságos üveget és zuhi a kicsi kisasszony fejére! Azután jött a tarisznya, melybe anya fél kalácsot, marék cukrot, piros tojást csúsztatott, nem felejtkezve el pár csengő pénzdarabról sem. Jó üzlet volt régen a locsolás, emlékszem, hogy a mosónő Karcsija egyik husvét on rend ruhára valót locsolt össze, nem szólva a piros tojások tömkelegéről, melyből az egész család napokon át vígan élt. Dél felé jöttek a kis bársonyruhás locsolók, barna buksik, szőke buksik, fehér blúzok. * piros térdek, uj zokni és százféle szagu üvegek. Nagy szenzáció volt. mikor a mérnök bácsi Józsikája kemény gallérral jött locsolni, úgy elbámultam, hogy a rózsavizet mind ellátott szájamba spriccolta az a huncut Józsi. Akkor a kemény gallér nekem az elegáncia von-plus-ültrájcit jelentette. Jöttek az ügyvédék fiai, számszerűit 3-an, hamar-hamar meglocsoltak s fontoskodva néztek a zsákmány után. Az öreg szakácsnő kisérte őket, hatalmas viaszos vászon cekker- red, melybe az ajándék került. Az ügyvédéknél mindig orvos leit a locsolás vége. Olyan har- cigs kis fiuk voltak, már a kapu alatt lekentek egymásnak pár pofot, ha az elméletben megejtett osztozás nem tetszett. Kocsin érkezett a nagykereskedő angyali szőke fiacskája, az elkényeztetett Pubi. Csak egy szál virágot fogadott el s kényesen bujt vissza a teveszőr lábzsákba. A főorvos fia miniatűr dandy, oly előkelőén tartja locsoló üvegét, hogy a fejem tetején cliszlő masni is reszket a gyönyörűségtől ezt látva. Hát még az igazgató kis fia, istenbizony ezüst órából spriccelte az ibolya illatot, de nem is akart ELLENZÉK l ** J 5 á p r 111M J I ■ 0» miiig nines készén valamivel, addig nem szerel beszélni róla. A budai Csulán-uti villában lelni! szerencsére mégis és mindig Íródik valami... llj bungjegysorok... Kgy nagy művész remekei... Az Operaház részérói — Mudnai igazgató távoliélében - Mórija Amadé főtitkár volt szives nyilatkozni : A „Magyar Ábrándok“-bau annakidején Czieplinszkf) János, noha lengyel származású, kitünően megcsinálta ezt a formakört, a gyors és lassú variációkat, amik a székely és lengyel zenében azonosak. Egyébként hiszen minden magyar- vidéken megvan a seprű, a vánkos, Ja süvegesei gyertya, a párna tánc, amik inkább játékuk, nincs forrnakörük, inkább csak összeállításuk. Sajnos, sok helyen kihalnak. A hangsúly ezekben mindig a férfi táncon volt, a nő csak kíséretként szerepelt. A XVlll-ik században például csak férfiszólók voltak, nő nem is szerepelt (A ini szalontáncaink persze ezt nem ismerik.) . .. — Történt valami lejegyzés az Operaház részéről? — igen, Rékai) karnagyunk lejegyzett egypár eredeti motívumot. Nagyrészük régről megvan Bartók, Kodály müveiben. („A székely fonó.“) Ez a téma különben állandóan napirenden van. A néprajzi múzeumban ezrével vannak felvételeink. Persze, sok hiányzik. Kihallgat, kopog a ceruzájával, gyorsan az aszta ra hajlik és kezd összeadni egy számoszlopot. Benamy Sándor. csak selyem tojást elfogadni! Délre aztán bőrig ázva, boldogan számoltam a pluszt — mit az idei locsolás hozott. Volt aztán hencegés a tánciskolában: nekem ennyi locsolóm volt, oh nekem sokkal több! Igen, szószerint igy volt régen és ma hogy lesz, oh már kívülről tudom. Nem is tudom hányadikszor kifordított tavaszi kabátomat mégegyszer kifordítom, cipőmet, mely a mester (egykori locsoló) lesújtó véleménye szerint ,,utolsó talpalás“, felhúzom és úgy vegyülök a feltámadok seregébe. Locsolóim is megváltoztak, a mosónő Karcsija munkanélküli kereskedősegéd, kinek bizonyára szép álomként tűnik fel a régi öntözések uj ruha eredménye. Copfjaimat régen kontyba tűztem s apa noteszébe most I nyugdij-bonok vannak feljegyezve. A kemény j galléru Józsika diplomáját zsebében sétáltatva még puha gallért se igen visel s csak esténként lehet látni. Az ügyvéd fiuk legliarciasabbika — ügyvéd, ki rezignálton fog beszélni a konverzióról és az ügyvédválságról, a szakácsnős-cek- keres időt régen elfelejtette. Az angali kis szőke Pubi valahol heted-hét országon bizonyára nem kocsin igyekszik visszaszerezni apja elveszett üzletét. A disz- dctndy, kit legalább alispán palántának néztem — optikus valahol más országban. Vajjon belenéz néha a régi időket meglátó szemüvegbe•? ,S' a többi, ki jönni fog, halkan kellemes ünnepet kíván, csöndesen elmorzsol egy száraz süteményt, talán a locsolást is el- | felejti! Elmondja, hogy a vállalattól hányat építettek le, hogy a capacitatea elbukott, hogy az üzlet nem megy és igy tovább-to> vább! Én pedig el fogom felejteni, hogy délben statisztikát kell készítsek a pluszról, hiszen nem rossz akaratból fognak elmaradni sokan, de lehet-e kedve a mai fiatalságnak husvét piros öröméből kivenni a részét ? Mikor az öröm piros színe mellett a bizonytalan élet fekete drapériája csüng! Husvét, örömünnep, feltámadás, barka és piros tojás, de megváltoztál! Horváth Ella. NAGY TAVASZI KÖNYVKIÁRUSITÁS AZ ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN! Bolt! ár egyötödéért kitűnő könyvek (regények, gazdasági, technikai, ipari szakkönyvek, irodalomtörténet, történelem, stb.) nagy választékban. Kérje az árleszálíitás teljes jegyzék két. A Pásztortűz jubileumára Érthetően habozik az ember: mit Írjon? Ünnepélyes méltatást és értékelést-e vagy pedig ünnepélyes beszámolót és történeti távlat nélkül is félig-meddig történelmi megállapítást? Mind a kettő jólesnék és mert kiilön- külön egyiket sem cselekedhetjük a szó igaz értelmében, rá kell bíznunk magunkat az ösztönösségre, amely most a lelki jelentőség bölcseleti és hatalmi képviseletének idején korszerű s divatosan összekeveri a tisztán lelkesedőt, a tisztán értelmezővel. Jólesik lelkesedni a tényen, hogy a Pásztortüz immár húsz évet járt be a nehéz erdélyi magyar utón s nagy válságok leküzdésével soha ily virágzó erőben még nem készült föl egy uj szakasz befutására, eddiginél még nagyobb, sőt jobb állomások elérésére. A szeretet és tisztelet minden bensőségével örvendünk és üdvözleted küldünk. De a Pásztortüz fogalom is már. És mert még mindig nem valósíthatta meg teljes egészében, amit tőle várunk, a kitárt fogalom a jövendőből intő és eredményeiből állandón fölszálló lehetőségek befogadására. Minden föltétel meg van rá, hogy növekedjék és fiatalságát egészen kifejezze. Érezzük, hogy a végletektől tartózkodó hagyománytisztelő és mégis halandó, józan, sőt bölcs magyar középosztály irodalmi és tudományos kielégítésének és pallérozásának legjobb módját találta meg, viszont alkalmas, hogy most már egyre romlandó népi helyzetünkben hangsulyozottabb célzatokat is képviseljen: a csüggedő magyar transzilván szellem átmelegitésére, a történeti mult és a népi jelleg újabb öntudatositására, romlandó nyelv-link megtisztítására és szépítésére vállalkozik. Rendszeres és öntudatos módon. Talán ő a leghivatottabb — hatóságának nagysága folytán —, hogy a komoly irodalmi bírálat uralmát Erdélyben megállapítsa s végetves- sen a mükedvelésre és pietizmusra alapitó kontár áradatnak. A huszadik esztendő bámulatos virágzása egy komor és veszedelmes válság megszüntetése után táplálja bennünk a lelkesedést, az elismerést, a reménykedést egyaránt. A Pásztortüz busz éves jubileumát nemsokára követi a szövetséges Helikon tiz esztendős ünnepe. Büszkén, jogosult önérzettel állapítjuk meg, hogy erdélyi kisebbségi sorsunk nagy tényezői közül a sajtó: a hir- lapirás és a szépirodalom valóban megfelelt a hozzá fűzött várakozásoknak, sőt fölibe is került ezeknek. Sajnos, hogy politikai, társadalmi és gazdasági küzdelmünk nem minden pontjáról mondhatjuk ugyanezt. Igaz, ismét a veszedelmek és a nehézségek kimérése sem megfelelő, viszonylagosan egyenlő fokokban történt. Ezzel azonban a felelősség és kötelesség eddiginél még nagyobb mértékét kell az erdélyi irodalomra, elsősorban a Pásztortüz vállaira helyeznünk. Biztos, nagy siker reményében. Kedves és derék jubileumát a Pásztortüz tisztán irodalmi eszközökkel üli meg. Gazdag tartalmú ünnepi számot adott ki, szerényen, a hivalgás és önhirdetés minden kizárásával, de kitűnő hatással. Kár, hogy ebből a gazdag tartalomból hiányzik a huszesztendős pálya összefoglaló történelme és vallomása. De amikor ma minden jelentéktelenség megírja önéletrajzát, a Pásztortüz ez a magatartá) a irodalompolitikai és társadalmi erkölcs szempontjából az öntudatosan szerény erőnek uj ténye lett. Tavaszy Sándor vezércikkében találunk néhány utalást a kezdetére, örömmel állapítja meg, nogy a Pásztortüz alapítói ma is ott vannak a tűzhely körül, vagy pedig fö!-fölkeresik ilyen örvendetes alkalommal. Ma is főszerkesztő Reményik Sándor, aki a „Világ világosságáéval, uj erőre kapott költészetének ezzel a gyöngyével emlékeztet, hogy ma is lelki vezére a Pásztortüznek. Itt van Nagy Péter, akitől állítólag a lapnév ötlete származik. Aztán Ravasz László, Bartók György, Kolozsváry Bálint, Walter Gyula, György Lajos, Kovács László, akik távolból és közelből most is jókodnak érette. És akik a Pásztortüz közigazgatásának mintegy alispánjai, főjegyzői, főbirái, ügyészei: Vékás Lajos, Járosi Andor, Moldován Pál. Egy füst alatt azonban ne feledkezzünk meg azokról sem, akik nevükkel vállalják a felelősséget a .szerkesztésért: Császár Károlyról és Dsida Jenőről. Még egy cikk van, amely rámutat a kezdet kezdetére, amikor az Erdélyi Szemléből, amely most hasonlóképen húszéves jubileumot ül, ön áló útra tért a Pásztortüz. Ezt a visszaemlékezést S. Nagy László irta. Az önéletrajz helyett azonban annál több szó esik a közelmúlt más jelenségeiről, arról, hogy a magyar film Erdélyből indult, a hirlapirás milyen végzetü és az újonnan belépő nemzedékek lelkiarculata milyen. Főfigyelme a jelen, ez a lényeg, ez a remény számtalan cikk és költemény idézi Erdélyi irodalmi életének mai nagyságát. Megnyugtató galéria: csak egy páx név álljon itt, hiszen szinte valamennyi meglátogatta most a Pásztortüzet: Mákkái Sándor, Karácsony Benő, Berde Mária, Tompa László, Nyirő József, Szent- imrei Jenő, Kemény János, Gyalui Farkas, Biró Vencel, Áprili Lajos, Szántó György, Tamási Áron, Csűri Bálint, Janovics Jenő, Ligeti Ernő és a fiatalok értékes rajvonala úgyszólván teljes egészében. A hiányzók névsora bizonyára egyenértékű ezekkel. Ilyen percekben úgy érezzük, csakugyan sic itur ad astra és a Pásztortüz útja csak nagyon hosszú és nagyon dicsőséges lehet, ezentúl méginkább, mint bármikor hullámzó múltjában. CAPITOL-MOZGÓ Ismét egy világsláger! - A MAGYAR HUSVÉTLEGRAGYOGÓBBMÜSORA ' xa> A x A SAVOYBAN! A FŐSZEREPBEN: ALPÁR GITTA, a film csalogánya, partnerei : Hans Járay, Bársony Rozs', Feiix Bressart. Zenéje Ábrahám Páltól. Rendezte Székely István Régi husvét — uj husvét
