Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-24 / 70. szám

IlLLfí NZfiK

1 9.1S

ségi fiatalság előtt nincs más ut az érvényesülésre, mint a zajtalan, de szakadatlan

és lelkiismeret lazulást pillanatra sem engedő munka útja. Kétségtelen, hogy az erkölcsi erők, a lelki ellenállóképesség rugói csak edződnek a szorgalom és köleleseég- teliesités o verejtékfürdöjében. Jaj annak, aki félvállról veszi a dolgokat. Jaj annak, aki megpróbál engedményeket tenni a saját kényelme irányában. Viszont nincs az a tágszemü rosta, mely a legnemesebb buzaszemeket átengedné. S hány meg hány rostában kell megpördülnie a kisebbségi ifjúnak, mig legutolsó vizsgáján is átvergődhetett. Akinek sikerül, aki vegigküzdi magát, az valóban szellemi elitként jelenhetik meg másnap népe közéletének küz- dőporondján. Jellemek kovácsokéinak ki az iskolák munkakohóiban s ha itt-ott tanulmányi felkészültségben hiány, fogyatékosság mutatkozik, ezt már kilencven százalékban az iskola rovására lehet írni. Eze- ket a hiányokat céltudatos önképző műn, kával még mindig lesz idő kiegyenliteni- de a nagy hendikep jellemképző hatása felbecsülhetetlen és maradandó értékű.

A többségi ifjúságnak így valóban különös hátránya származik abból, hogy — előnyben van. Á helyzeti előny a társadalmi életben is gyakran vezet a löki ellenállás még- lazulására. Nincs miért részleteznünk ezeket az előnyöket, hiszen közismertek. De arról igazán nem a kisebbségek tehetnek, hogy nem vehetik fél? a versenyt a maguk fiainak támogatásában az állammal. Elég iajdolmas tudnunk és tapasztalunk, hogy a magyar ifjúságnak milyen drágán kell megfizetnie azt az ,,előnyt”, amit erkölcsiekben az eléjük meredő akadályok leküzdése jelent szamukra. ( re'~)

(njdastbvxjL

IMIŞOARA-CL

B-DUl FERDINAND 7. STR.

(Palace) NEC I

BR AŞOV-S I B I U

P1ATA LIBERTATÉI 3 STR. REGINA (KomieUe) MARIA No. 34

Trântim a „halál zsonglőrje“ 11.000 irattérről termeli lengrâsa előtt izgalmában nt glieiJ

KOPENHÁGA. (n árcius.) Tranum, a dán ejtőernyős pilóta — parachutist, ahogyan .i'z angolok hívják — aki a ringstedi repülőtér felett rekord-kisérlet közben meghalt, valóban az volt, akinek nevezték:

halál zsonglőrje, Trcnum specialitása az voic, hogy igen nagy, hat-hétezer méter magasságban kiugrott gépéből és az ejtőernyőt csak az utolsó ezer méternél nyitotta ki. Egy ilyen nyaktörő ugrásáról pár 'Kinappal ezelőtt már megemlékeztünk. Most az volt a terve, hogy tizenegyezer méter magasra megy fel és legalább hét- tver métert zuhau, mielőtt az ejtőernyőt kinyitná.

Március 7-én Laerum kapitánnyal száll be egy dán katonai repülőgépbe. Rövidhullámú rádió-leadó készüléket vitt magával, mert a rekordkísérletet a dán rádió akarta közvetíteni. A közvetítés három- zer méter magasságban el is kezdődött

és Tranum kilencezer méternél jelezte, hogy ugraui akar két percen belül. Ekkor történt a szerencsétlenség. A kapitány látta, hogy valami baj van. Tranum eszméletlenül zuhant le a pilóta-fülke padozatára. Laerum erre gyorsan ereszkedni kezdett és húsz perc múlva földet ért a repülőtéren. Mikor az oxigén-álarcot Tra umról levették, már halott volt. Eleinte az oxigén- készülék hibájára gondoltak, de alaposabb vizsgálat után kitűnt, h<v;v Tranumot sziv- szélhüdés ölte meg. Az izgalmat és az irtózatos magasságot elpusztithala.lannak látszó, de valójában nagyon megviselt szervezete nem birta ki.

Tranum Kaliforniában t; nult meg repülni és mindjárt a repülőgép-akrobatikára adta fejét. Filmvállalatoknál mindig kész volt vállalkozni a legéletveszélyesebb mü-zuha- násokra. Kötélhágcsón mászott át egyik repülőgépről a másikra vagy rohanó automobilról ugrott fel repülőgépre. Egyik legveszélyesebb és szintén f lm számára megrendelt mutatványa az volt, hogy a repülőgépről ejtőernyővel nem egyedül ugrott ki, hanem egy nővel az ölében.

Legizgalmasabb kalandját egy halála után megjelent cikkében beszéli el. Saját ejtőernyője egyszer nem volt rendben és kölcsönkérte egy mási; pilóta ejtőernyőjét, ami azonban nem vászonból, hanem te je- sen légmentes gumi-anyagból készült. Ekkor mindössze kétezer méterről ugrott le, de viharos szél volt és egyszer csak, amint felfelé nézett, rémülten látta, hogy a szétnyílt ejtőernyő gumiszövete egy helyen kiszakadt és a rés másodpercről-másodpercre tágul. Ezer méternél még jóval magasabban volt és erőltetett nyugalommal, de halálos félelmek közben várta, hogy vájjon

a gyorsan táguló ré3 eléri-e az ejtőernyő szélét, mielőtt a főidre ér. A kettő tized- másodperenvi időközzel egyszerre következett be és Tranum alapos zuzódásokkal bár, de megszabadult a biztosnak látszó halálból.

Tranum fiatal házas volt. Két héttel a szerencsétlenség előtt vett el feleségül egy brightoni fiatal angol leányt. Szegény asz- szonyt ájultan vitték el férje holtteste mellől.

BÖLÖNI GYÖRGY: AZ IGAZI ADY. Hatalmas irodalmi siker kiséri Bölöni uj kötetét, mely teljesen ismeretlen részleteket tár fel az olvasó előtt, Ady életéből. Rengeteg kitűnő fényképmelléklettel 240 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában. Vidékre azonnal szállítjuk.

őkére, Jakó Gyula meg csak állott, elfordulva s én lestem, mikor jön vissza megint bántani.

Édesnagyanyám nem értette mi van ezekkel a bolond kölykökkel s aztán egész életében emlegette, hogy mi volt ott, az első találkozásnál, hogy úgy egymásnak mentünk. Nem tudta, hogy ez az ős állatösztön megnyilatkozása volt. Hogy az egész emberiség életének ez az alapmotívuma: az emberek, inig ismeretlenül állanak egymással szemben, halálos gyűlölettel rohannak egymásra. Hogy lehetne e nélkül az ósztönszerü tulajdonság nélkül háborút csinálni, ahol emberek, akik semmit sem vétettek egymásnak azon'kívül, hogy élnek : íegyverrel és tudománnyal törnek.egymás fizikai életére.

Végre azt mondtam Jakó Gyulának:

■;r Nekem van egy kény vem.

O azt válaszolta:

Nekem van tíz.

Edeklődéssel néztem rá. Tíz könyv. Az íiok. Akkor ez egy érdekes fin, ha ennek tíz könyve van.

Nagyanyám mess iről nézett s fio-yelt bennünket. J

Hozd ki a : cnyvéd.t — mondta nekem.

Felállottam és beszaladtam. Kihoztam a Az egy nagyon szép könyv volt. Móri könyve. Számtalan sok kép volt benne es minden állat képe alá egy kis vers volt írva, Rögtön kinyitottam és mintha olvas- am volna, az újammal mutogatva a sorokat, könyv nélkül mondtam :

Hidján volt egy baglya.

Hosszúlábú gólya.

Reá fészket rakott,

Négy kis fia volt ott...

És így tovább. Jakó Gyula még mindig

ellenségesea nézett rám, de imponált neki a dolog s elvette tőlem a könyvet.

Hirtelen roppant boldogság tort ki bennem, hogy elvette a könyvet. Ez egy olyan engedmény volt az ő részéről, amiben föltétlenül valami meghódolást éreztem. Boldogan néztem a kezében az én könyvemet.

Akkor ő azt a hóna alá csapta s azt mondta:

—- Ezt hazaviszem.

Egy pillanatig hallgattam, akkor elkezdtem éktelenül sírni.

Édesnagyanyám megint kijött:

■— Már megint veszekedtek?

— Elviszi a könyvem.

— Fenét viszi, a csudába, mennydörgös adta. Ha elviszi majd visszahozza.

Ez megállított, ez egy olyan lehetőség volt, amire nem gondoltam. Nagyanyám persze azon volt, hogy összebarátkoztas- son bennünket, mert a pap volt egyetlen barátja s papné barátnője. Már voltunk akkor vizitbe a papáknál s nekem nagyon tetszett a tiszteletes bácsi bibliotékája, ahol rettenetes sok könyv volt a polcokon.

— Hazaviszem, — kiabálta Jakó . Gyula —' hazaviszem. Ez az enyém. Soha nem adom vissza.

Dehogy nem adod vissza. Add csak vissza és eg.y kicsit Zsigáé lesz, egy kicsit a tied. Most a tied volt, azután megint a tied lesz.

. m^r ebbe is beleegyeztem volna, ez is me oldásnak látszott.

De Jakó Gyulával nem lehetett olyan könnyen bírni. Elkezdett szaladni az udvaron korbe, körbe, azért nem ment ki a

K BudYa£ói. 355 .«teára, csak ott a ház elett szaladt es kiabálta:

vem. IohaaZstmkST£“ *"■*

elkezdtem laiigSi.RÖgÖket TO“*m íel *>

I

Édesnagyanyám kénytelen volt újra az ultima rátióhoz folyamodni. Elfogott bennünket és megrázott m nd a kettőnket. Azzal ö3szeíaszitott és erőltette, hogy öleljük meg egymást:

Ehhez nem volt kedvünk, de ő erős volt és néhány pillanatig egymás testére szorítva tartott bennünket.

Mikor eleresztett s elváltunk, egyszerre egészen másnak éreztem magamat Jakó Gyulával szemben. Nevettem s azt mondtam :

— Hát egy kicsit legyen a tied.

Mire ő odadobta elém s azt mondta:

— Edd meg.

De már mind a ketten nevettünk.

En felvettem a könyvet és leveregettem róla a port s akkor letet! em a tökére. Nem mondtam ki, de úgy tettem oda, hogy: no, nem bánom ha el is viszed.

Jakó Gyula nem vette el, hanem azt mondta:

— Tudsz lovaeskázni?

Nagyin elbámultam. Nem tudtam mit aKar. Én már ültem lovon. Édesapáim! k sok lova volt és feltett a hátukra még otthon, Cséesen. De most nem volt lovu k. Azokra a lovakra sohasem teitek fel, amiket patkói ni hoztak, nem is mertem volna.

Édesanyám látta, hogy már nincs baj, azt mondta :

— No, 1 torn már szent a békesség, hát csak játszatok.

Bement és én megkérdeztem Jakó Gyulát:

— Hogy kell ?

— Én felülök a te hátadra és te viszel. Ez nagyon érdekesnek tűnt fel.

— No gyere.

Odaállított a tőkéhez és o felmászott rá. Akkor a nyakambaborult s a két lábával átfonta a derekamat.

Elég nehéz volt, de vittem. Körüimeníem j

vele az udvaron és u^y léptem, úgy ug ráltara, mint a ló szokott.

— Most én, — mondta Jakó Gyula.

Akkor ő állott a tőke mellé s en ültem

hátára.

Ez nagyon jó volt, sokkal jobb, mint mikor én voltam a ló. Nem is akartam leszállani. Olyan jó meleg volt a teste és nagyon jól éreztem magam a nyeregben. Erősebb volt nálam, jobban birt szaladni

— Mán szállj le, azt mond a.

De én valami c; událatos jól éreztem magam a hátán, az egész testemet valami Kellemes bizsergés töltötte be s nem akartam leszállani. ő elkezdett fickándozni, hogy lelökjön, akkor megbotlott s elesett. Én rá.

A háztetőről lehullott törött cserépdarabok voltak ott s_ mind a ketten megvérez- tük magunkat. Ő az egész arcát felhasi- to ta, én a homlokomon kaptam sebet, a helye még most is itt van a jobb szemöldök felett.

Visítottunk, mint a íabaszorult féreg s édesnagyanyám kifutott.

— Mit csináltatok, ti gazemberek.

— Semmit, — kiáltottunk mind a ketten.

Lavórt hozott, tiszta vizet s fehér kendővel lemosogatta a sebet.

— De átko ott, kutya kölykök vattok.

De azért meg volt ijedve miattunk.

Ettől kezdve valósággal vérbarátság volt

köztünk. Már nem harcoltunk többet egymással, hanem szövetséget kötöttünk a macská; ellen. A két kis ku'ya megszagolta egymást és azontúl mintha egy testé vál unk volna, együtt léptünk akcióba az egész világ ellen.

Még ma is szerelmes érzéssel gondolok vissza Jakó Gyulára, akivel többet az életben nem találkoztam.

gunknak, hogy ugyanúgy általánosítsunk í mamink kövei keztetéseinek levonása

közben, ahogy ezt ők nagy többségükben velünk szemben gyakorolják. Nem szabad felednünk, hogy azok is

akik Urlet ián u karmestert kenyerűtől lösz tolták meg a Kodály Psalmusának előadásáért, de románok terjesztették tol a nm- o-yar Bartók Bélát a legnagyobb ionian ki- üíntetések egyikének elnyerésére. Roman toll irt az egyik uszító lapban Kossuthról a legszégyenletesebb gyűlölködéssel, de aktiv"román miniszter nyilatkozott csaknem egyidejűleg Kossuthról a raaioban a leornaoyobb elismerés hangján. Emberekés emberek között éle? szemmel desen disz- Sl kell s még ezen felül u számításba kell vennünK egész csomó körülményt, mely pillanatnyilag befolyásolhatja

őt, néha alaptermészetével eveszen ellentéte? színezetben tüntetheti tol eset eg a legjobb szándékút is közülük. S ha így - ondolkozunk, ostoba és k. nnyelmu optimizmus' és sötéten elfogult, lemondó es reménytelen pesszimizmust egyaránt távol- hírt vasmagunktól: nyugodt és egyenletes lép' elek el igyekezhetünk tovább a lelkek békéjét kereső rögös utón.

Ez a mi fe!adatunk, idősebbeké. De mi a helyzet a fiatalok esetében, akik már részint ebbe a világba születtek bele, részint jelentéktelen ér’ékü gyermekemlékeket hoztak csak át magukkal ama másikból ? És mi vau a sokat emlegetett elittel ?

Ezekre a fiatalokra már aligha lehet az ösztönös gyanakvásnak olyan sürü légkörét kiterjeszteni, aminő minket övez többségi részről. Ezek a fiatalok egv iskolapadban nőttek fel ionian kortársaikkal s ha ellenérzés támadhat velük szelőben, az már lényegesen más természetű. És ezen ponton lép előtérbe az elit kérdése. A kisebb-