Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-24 / 70. szám
ELLENZÉK 3 1935 március 24. VASÁRNAPI GONDOLATOK Az elit Mennyi szép dologgal tudna foglalkozni az ember, ha fizikai idejét és szellemének érdeklődését nem sajátítanák ki meddő napi politikai csetepaték, sajtóperek, vagda'lkozások emberhez és politikushoz egyként méltatlan jelszavak elburjánzása ellen. Könyvespolcomon könyvek sorakoznak. Fiatal irótársak tisztelnek meg munkáikkal, melyeknek jórészében bizonyára gyönyörűséggel tudná felfedezni a szem a nagyrahivatottság oroszlán- körmeit. Ehelyett olyan kérdés elé állítanak a hétköznapok: vajon csakugyan komolyan : gondolja Vaida Sándor, hogy mi, kisebbségiek olyan gálád elnyomók volnánk ebben az országban vagy csak egy öregedő bohóc dolgozik a porondon, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, hogy régi közönségének tapsait újra meghódítsa? Fiatalok könyvei mellől komoly klasszikusok és közelebbről nagy hirre kapott világirodalmi kitűnőségek néznek rám szemrehányóan, felvágatlanul. Időnként betévedek a könyvesboltokba és röste'lkedve állapkom meg, hogy műveltségemen itt is, ott is hézagok mutatkoznak s hazatérek egy- egy nyaláb könyvvel, hogy majd pótolom a mulasztottakat. Mennyi mindent tanulhatna az -ember a napjainkban annyira mellőzött régi nagyoktól. Milyen jó volna felüdiilni és megtisztulni Goethe tökéletes versein! Milyen hatalmas gondolatok hemzsegnek egy-egy Shakespeare párbeszéden s mennyi szelíd és kiegyensúlyozott emberi bölcseség szól Jioz- zánk Emerson értekezéseiből. És az ügyész ur mellünknek szegzi a vádat: Itt él tizenhat esztendeje és nem tud folyékonyan beszélni az állam nyelvén!“ Honnan futotta volna erre is, ügyész ur kérem, mikor naponta lelkiismeretfurdalások gyötörnek, hogy csak részleteket olvastam a Kaevalábcí s nem tudtam még hozzájutni Wladiszaw Rey- mont Parasztok-jahoz, melyet barátaim az utóbbi idők legnagyobb hősköiteményének mondanak. Nekem arra kellett iigyeni, hogy ki ne dobják nyelvvizsga címén azokat a szerencsétlen vasutasokat és postásokat az éhhalál küszöbére hivatalukból. Az ellen kellett protestálnom, hogy az érettségi vizsgákon ki ne rostálják egytől-egyig fiainkat. Tartanom kellett a lelket, az olvasóban, ha valami könyörtelen politikai s-zólam vagy rendelet ismét szivén ütötte, hogy azért nem szabad elcsüggedni, ezek múló jelenségek, az örökkévaló és örökkéható szeretetnek előbb- utóbb érvényesülnie kell. S ha vitték a kisember feje alól a párnát, lángpallósu kér útiként oduáfhactam az adóhivatal kapujába, hogy emberiességről és megértésről prédikáljak azoknak, akik fölött magasabb rendelkezések Damokles kardja függ s kíméled énül lecsap, ha hivatalból nem tudnának el egge könyörteleneknek mutatkozni. Jó barátomat látogatom kórházi szobájában, akit jószándéku orvosok igyekeznek a tudomány minden vívmányának lathavete- sével megmenteni az életnek és 6 — mosolyog. Ö a boldogabb ember. Nem mondja, de mondhatná egészen nyugodtan, hogy igenis rajtam mosolyog. A beteg az egészségesen. — A legjobb esetben — mondja vidáman — két esztendőre van szüksége a tudománynak, hogy ismét munkaképes embert faragjon belőlem. Tudod mit jelent ez? Két évi vakációt! Két esztendőt, ké* teljes évet, amely alatt egyenesen tilos a 'mr.gam dolgain kívül mással foglalkoznom. Most már megengedik, hogy naponta egy-két órát Írhassak. Éppen- csak annyit, hogy ki ne fárasszam magamat. Mennyit végezhetek az alatt a két esztendő alatt! Nyolc könyvtervem van. Ha csak kettőt meg tudnék Írni! így beszélgettünk valamikor a harctéren, a lövészárok melvédje mögött is: — Ha csak egy karlövést kaphatnék, hogy három hónapig újra kulturember lehessen belőlem! Két évet ki lehetne huzni egy derék tiidőlövéssel. Addigra csak vége lesz a háborúnak. Nem, barátaim, a háborúnak nyilván sohse lesz vége. A háború minden üszke és parazsa itt ég mindnyájunk csontjaiban, itt kering mindnyájunk vérében. Nem tudunk lemondani róla, mint morfinista a sirásó méregről. Nap-nap mellett fe*izúg a politikai arénákon a vezényszó: Eltiporni! Megsemmisíteni! VasökÖlSel szétverni közöttük! Mi a magunk módján szünetlenül a jó egyetértést, az összhangot, a lelkek békéjét, a közös alkotó munkát hangoztatjuk sóvárogva és durván visszaüt a válasz: Meg kél semmisíteni őket! Még az az egyetlen szerencse, hogy felelős helyekről, felelős szájakról mérsékeltebb szavak is hullanak ránk néha. Különben nekünk, a biztatóknak kellene fásultan az olvasó elé motyognunk: „Aki belépsz, hagyj fel- minden reménnyel!“ * . Megmossa j! a fo qc kát. ij j fertőíieniti j 1, a szájüreget ^SoOMf. Obc éteürwLroidéÁ éó baJdericuro efrontjok, a fogakat! A helyes fogápolós habzó KAlODONT-fog- Gém segítségével biztosítja a tógák tisztaságát és épségét. Tehát: reggel és este — KAtODONTí A HABZÓ FOGKRÉM De aztán újra uj hard zajra hegyezzük fü- j leinket. Román lapoknak azutóbbiidőkbenrefrén- ként visszatérő aggodalma : a szellemi elit utánpótlásának kérdése. Azok az újságok is, amelyek távolállanak a vaidai numerusos maszlagolásoktól, nem titkolt idegességgel állapítják meg, hogy mig a kisebbségeknek sikerül a maguk jövője számára megfelelő értékű szellemi vezetőréteg kitermeléséről gondoskodni, a többségi nemzet ezen a teren lemarad, elerőtlenedik, és elszintelenedik. A kérdést nemcsak illik, de szükséges alaposabban szemügyre venni a mi oldalunkról, a mi nézőpontunkból is. Sine ira et studio. Elvégre ránknézve sem lehet közömbös, miképpen fejlődik szellemi téren az ifjúság, mely a jövőben az ország vezetését kezébevenni hivatott s amellyel karöltve kellene a mi mai ifjúságunknak jobb életfeltételeket megteremteni ebben az országban, mint aminőket nekünk és az előttünkjáró nemzedékeknek sikerült. Jobb életfeltételeket többségieknek, kisebbségieknek egyaránt, egymást segítve, támogatva, bírálva ahol kell, de mindenképpen közös célkitűzésekkel az egész közösség javára. Velünk, idősebbekkel és a nálunk még idősebbekkel szemben az egyivásu román nemzedékek magatartása érthető, ha nem is indokolt. Más államkeretek közül kerültünk át ide, akara’unk és beleegyezésünk kikérése nélkül. Más viszonyokhoz voltunk szokva a múltban, amelyek tekintet nélkül arra, hogy jobbak voltak-e vagy rosszabbak — mindenesetre más természetűek voltak és az ember az egyik megszokásból a másikba bizonyos koron túl nehezen idomítható át. Emiatt, minthogy mindenki magából indul ki, bennünket a gyanakvásnak soha fel nem tisztítható légköre vesz körül. A halálosan elfogult ügyész szájából egész nemzedékének keserű gyűlölködése beszél: rák vagyunk az ország szervezetében az ő gyógyíthatatlan látási beidegzettségük szerint. A magam sajtő- pörében tapasztaltam, helyesebben ott ijedtem rá, hogy még a legnagyobb fokú tárgyilagosság jelenlétében is milyen más ez a hang, amit a tárgyalást vezető igen tiszteletreméltó ókirálysági elnök használt két ügyvédemmel szemben, akiknek egyike román, másika magyar volt. Csakfinom szem láthatta és finom fül érezhette ki ebben a bánásmódban a megkülömböztetést, any- nyira európai volt a formája, de talán éppen ezért rögződött meg bennem a megfigyelés, hogy itt még a legsimább felületek alatt is milyen mély örvények kavarognak. A gyanúnak és kételkedésnek olyan tömör, fekete fala mered velünk szembe, melyről a legjobb, a legtisztább szándék is hitvány borsószemként pattan vissza. Adott helyzet ez, mellyel számolnunk kell, de nem azért, hogy visszariadjunk a leküzdhetetlennek látszó nehézségektől. És pillanatig sem szabad megengedni maKét kis kutya . barátkoz i k ZSIGMOND Jegyzetek egy készülő önélet raj hoz 1885 nyarán Istvándiban nagyon különös helyzetbe kerültem. Hatéves voltam, és egy sorstragédia zajlott le felettem. Addig egy kis család boldog királyfija voltam, most a család kettéhasadt. Egyik fele, a szüleim és két kisebb testvérem elmentek uj faluba, uj életet kezdeni egy anyagi összeomlás után, a másik fele, a nagyauyám és én egy másik faluba kerültünk a nagybátyámhoz, aki legény- ember volt s házvezetőr? volt szüksége. Mikor elvittek, úgy éreztem magam, mint a kisborju, ha elválasztják az anyjától. A sirás csak rövid ideig tar’ott, az utazás izgalma lefoglalta a figyelmemet, csak akkor ébredtem rá, hogy valami félelmesen uj hely7etbe kerültem, mikor az uj faluban, a furcsa faluvégi kis kováesmühely- ben s az egyszobás lakásban magamra maradtam nagyanyámmal, aki végtejenüi hallgatag és szomorú osszony lett. Ő veszített a legtöbbet. Anám spekulációja megfosztotta birtokától, mely az életét egész haláláig biztosította volna. Most árva lett ő is, árvább mint én. Mindig gazdag asszony volt, még mint özvegy papné is a falu közbecsülésében s vagyonának magasságában^. Most egy fillér nélkül, egyedül a fia parányi fizetésére támaszkodva. Ő tehát nekem nem volt többé társam ; Ő egy komor és zord magánosság sziklafokán s én hatéves leltemmel, a régi viI dám családi körből kiszakítva, úgy tengtem- lengtem, mint egy lehullott falevél. A gyermekiélek rejtelmes élete sokkal gazdagabb, minthogy könnyen meg lehessen magyarázni, hogy folyt le bennem annak a tudata, hogy magamra vagyok utalva, senkim sincs, tehát nincs jogom, hogy oly vidám legyek, mint néhány nappal azelőtt. Hiába tudtam a sok verset, amire édesanyám mégtanitoH, nem volt többé aki előtt produkáljam. Nem vettek körül a hízelgők, akik apám kedvéért elhalmoztak becézés- sel és lesték a pillantásomat s alkalmat adtak neitem a zsarnokoskodásra és vidám tombolásra. Félénk egérke lettem. Sarokba bújtam s onnan lestem a embereket, akik itt idegenek voltak s hozzám senki szót nem szólt. A magánosság volt a legszörnyiibb. Magainnak kellett a saját szórakoztaiásomról gondoskodni, hosszú ideig semmiféle gyerekkel nem találkoztam össze. A szoba zugaiban építettem magamnak játékvárakat és fantáziával pótoltam a valóságban any- nyira hiányzó mulatságos pillanatokat. Akkor indult meg az a zárkózott belső élet, mely későbbi sorsomban mindig uralkodó vonás lett. Egy napon csodálatos dolog történt. Megjelent nálunk egy kisfiú. A papék öreg emberek voltak, egy kis unokát kaptak, Jakó Gyulának hívták. Jakó Gyula. A név ötven év óta muzsikál bennem. Most, hogy leírva látom, nem ismerek rá. Idegen a betűk formája, idegen a név, ahogy Írásban itt van előttem. Jakó Gyula. Mindig csak a fülön keresztül s a gondolatban kimondott szó varázsával hatolt Éppen annyi idős volt, mint én. Mikor megjelent, valósággal rémület fogott el. Megijedtem tőle. Nagyon kemény, nagyon vad és szikrázószemü gyerek volt. Ahogy találkoztunk, édesnagyanyám megfogta a kezemet és hozzátaszitott: — Barátkozzatok. ügy néztünk egymásra, mint két kis vadállat. Mind a ketten riadtan és ellenségesen. — No, játszatok hát, — mondta édesanyám. De egyikünk sem mozdult. Az emberállatokban ugyanaz az érzés vau, mint a kiskutyákban: ha két idegen szembetalálkozik, inegvicsorgatják a fogukat s morgással támadnak egymásra. Az emberiség alapérzése egymással szemben a gyilkolás ösztöne. Csak néztük egymást és vizsgáltuk, melyikünk az erősebb. Vájjon tanácsos-e belekötni és megmarkolni és füldreteperni?... Nagyanyára nem sokat teketóriázott velünk. Megfogta Jakó Gyulát is, engem is és összetaszitott benünket. Mind a ketten megriadtunk és elmenekültünk egymástól, mint két fenevad. — Hát akkor vigyen el benneteket az ördög, — mondotta nagyanyám s otthagyott. Bement a szobába és mi ottmaradtunk az udvaron. Az udvar nagyon illett a mi haragos kis találkozásunkhoz, mert az nem is volt udvar, csak a ház eleje. Nem volt kerítése. Ez a nyílt tér mindig félelmes volt nekem, mert otthon az udvarunkat nagy kerítés vette kerül, melyben uo-v éreztem magam, mint egy várban, ahol megvagyok védve, minden veszedelemtől. Ott volt felettem az édesapám oltalmazó örök jelenléte, ha nem is volt épperi jelen. Tudtam, hogy ott én vagyok az ur és senki és semmi nem fenyegethet. De ebben a kovácsudvarban, ahol a szekerek voltak az urak és a lovak, melyeket behoztak s megállítottak a műhely előtt, mig megpatkolták őket, ez állandó veszedelemmel fenyegetett. Mindig ijesztgettek is, hogy közel ne menjek a lovakhoz, mert agyonrug- nak s én messziről szoktam nézni, ahogy a ló lábát felemelték, a körmét nagy re- szelövel leráspolyozták, aztán tüzes vassal nyúltak hozzá, szögeket vertek a talpukba s voltak lovak, amelyek nem tűrték, hanem vadul táncolni kezdtek, Laci bátyám, mint egy hős ragadta meg a kötőfékjüket és békességre kényszeritette őket. Oly erős volt, hogy néha térdrerogyasztotta a vad lovakat s megtörte őket, mint egy herku- les. Most ott állottunk a keritéstelen kopasz udvaron, az utcán s tovább néztük egymást. Hirtelen, minden átmenet nélkül egymásnak rohantunk és elkezdtük egymást tépni. Megragadtuk egymás ingét és forogtunk s még mindig csak próbálgattuk az erőnket. Jakó Gyula liasbavágott. Szédültem a fájdalomtól s még jobban a rémülettől. Arra én is összeszedtem minden erőm-1 és visszavágtam. Egy pillanat múlva a földön hemperegtünk s martuk és téptük egymást. Édesnagyanyám meghallhatta a zajunk; • kijött s összecsapta a kezét. Egész remii - ten futott hozzánk és szétszedett bennünket. — Megőrültetek ? Azzal megrakott bennünket istenese . Mi sirvn állottunk szé EnscDfl líiraiunc szálló Budapest, IV., Eqyetem-utcs 5. — 100 modern kényelmes szobi. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés. Az étterem és fcáváltál ban minden este szalonzene, — Menü: 1,63 Pengő. — A Erssébet-píncében egypincér rendszer!
