Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-10 / 34. szám
1935 februar 10. ELLENZÉK VASÁRNAPI GONDOLATOK Francia négyes — Hölgyeim; és uraim.! Hiába komolykodnak a felnőttek, hiába fecsegnek annyit ösz- sze-vissza gazdasági válságról, kisebbségi nyomorúságról:; mi fiatalok vagyunk és farsang van. Az öregek meg mindig nem tudták felszabadítani magukat a háborús emlékek hatása alól. Még mindig úgy érzik, mintha most is háború dúlna korösköriil s minden gáztámadási gyakorlatra, minden ostoba rádióhirre összekoccan a foguk. Mi tataiak vagyunk és ma tudjuk, hogy béke van. Nem tudjuk, milyen volt. az. a békebeli béke, melyről ők annyit és olyan szemforgató sóhajok kíséretében mesélnek, mi ebbe a békébe születtünk bele és senki sem tilthatja, hogy ne igyekezzünk kiélvezni fiatalságunk, gondtalan jelenünk békéjét. Igaz, hogy nem a saját anyanyelvűnkön készülünk az alapvizsgára, de mi el sem tudjuk képzelni, hogy lehetne ez misként is. Eleget sajnálnak minket ezért, ami nem éppen kellemetlen. Itt is csurron egy ebéd, ott is csöppen egy vacsora, egy kis pénzsegély, miegymás. ók rontották el a dolgunkat elvégre azzal a háborúval, most az ő kötelességük, hogy a jelenünket valahogy rendbehozzák. Mi hálából bebizonyítjuk nekik, bogy igenis béke van és a mai estén direkt az ő becsapásukra és a mi mulatságunkra el táncoljuk apáink és nagyanyáink é'imaradhatatlan francia négyesét. Mi t. i. azon mulatunk, hogy ők ezzel szórakoztak, ezzel az ostoba, lapos, unalmas társastánccal, melyben a táncosnőt olyan távol kall tartani magunktól, mint a szobafestőnek a meszéönyek-t. De ha ok ezt nevezik békének, az ő kedvükért isten neki. — Cigány, beharangozni az első négyeshez. Az elmés rendező e rövid, de jókikerült szónoklat után tapsra csattant ja fehér glaszé- kesztyüs kezeit: — Kérem a párokat, felálikni! öregedő Gavallér (magának motyogva) Mi volna, ha mégegyszer megpróbá'iiók? Pár után néz az általános zsivajban, kavarodá- ban. Gondtalan fiatalok cikáznak át, egymást kézen vonszolva a termen és az ő lakkcipőjén. Nini, ott ü1 az egyik sarokban a Régi Ideáll. Még mindig szép. Kigyult szemekkel kutat a táncosok sorai között, végre megpiheni az egyik rózsaszín ruhás, piruló bakfis alakján, öregedő Gavallér követi ezt a tekintetet és megdörzsöli a szemét. Az a rózsaszinruhás, az a habkönnyű, darázsdere- ku kislány — csak nem? — nem az a Régi Ideál. A Régi Ideál ott ül a sarokban. Kis sóhajtással megindul feléje: — Szabad kémem? — Maga az? Hogy kerül ide? Hogy jut eszébe? — Nem hallotta? Azt mondta az a nyírott bajuszu, hogy béke van. Nem békebei béke, de ez is valami. Gondoltam, megmutathatnék ketten ezeknek az elbizakodott fiataloknak, hogy táncolják az igazi francia négyest. — Az elsőt? (Kis szünet): — A másodikat. Szabad? —- Isten neki. De hiszen vizavink sincs. — Ajaj. Vizavi. Egy vizavi kerestetik. — Emlékszik, kik voltak a rendes vizavink akkor? — A Piros. Meg a menyasszonya, Rádai Rózsika. Én ne emlékezném? Közben a rendező ordít: — Hölgyeim és uraim, első figura! Pantalon! A cigány béle- zendit a Bohémek francia négyesébe. Régi Ideál: — Lássa, kimaradtunk . öregedő Gavallér (busán): .... kimaradtunk. — Mondja csak, mi lett a Pirossal? Baka- főhadnaey volt s milyen jókedvű mindig. — Elesett. (Kimondhatatlan nevű galíciai fau nevét tördeli.) Hrsdrovicénél, a San mellett. Akkor sokan maradtak ott. Ö kapta szegény az első golyót, pont a homloka közepébe. — Szegény fiú. Pedig milyen aranyos, örökké kacagó pár voltak. So-hse engedelmeskedtek a rendezőnek, minden figurát készakarva elrontottak, hogy a rendező dühöngjön. Rózsi is olyan rakoncátlan volt... — Mi 'lett belőle? Tud valamit róla? — Jobb nem kérdezni. Én aztán elkerültem abból a városból, ide jöttem férjhez. Csak hallottam, hogy Rózsi férjhez ment egy postatiszt viselőhöz. Négy gyerek anyja lett. — Chaiime des dames! — harsogja az ügy- buzgó rendező. — IVEért jobb ezt nem kérdezni? — Az urát naég 1923-ban kitették a hivatalból. Főbelőtte magát. Rózsi itt maradt s négy árvával. Nyugdíj nőikül. Rendre eladogatta mindenét. Kifőzést nyitott, mit tehetett egyebet. A gyerekek, tudja. Éppen csakhogy tengődnek. Hallgatnak, darab ideig némán nézik a táncosokat. — Été! — ordítja a rendező. — Itt a párok! Été. Nyár. Juniális. Alaposan megvirradt már. A többiek benn táncolták a négyest a teremben. Ök négyen kiszöktek a levegőre s egy begoniaágy mellett járták ugyanazokat a figurákat a kiszűrődő muzsika hangjaira. Most mind a ketten arra g indoknak. Sütött a nap. Harmatos volt a virágágy s mellette a gyöp. — Akkor kértem meg a kezét — fordul hirtelen a hölgy felé az öregedő gavallér. — És én mit mondtam, nem emlékszem már. — A nők az ilyesmire sohasem, emlékeznek, mert nem ők kapják a kosarat. — Kikosaraztam? Ne mondja! — De mondom. Sajnos. Iiletve, most már nem éppen sajnos, most már mindegy. — Igazán mindegy? — mosolyog, mintha kacérkodnék. Mosc kérdi? Kérdezte volna akkor. De akkor csak annyit mondott: minek beszélek ostobaságokat, mikor olyan gyönyörű ez a reggiel. A számhoz nyomta a kezét, még most is emlékszem az illatára. Aztán beszaladt a a terembe. — És maga azután sohase próbálkozott. Igaz-e? — La poule! Itt a hö!'lgyek, itt az urak! — Valaki közbejött. Ilyenkor mindig közbejön, mint a huszonegyesben ászra az alsó. Az ember ászra tízest remél, de a tizes azt mondja, hogy ne östobáskodjék az ember. Ilyenkor aztán közbejön a — tyuk. La poule. Hiszen érti. Harmadik figura. Ostoba figura, higyje el. Sokba kerül és nem éri meg. — De azután idill következik a négyesben is. A PastoureTé. Az ember megnősül. Családi otthon. Gyerek . . . — Idill? Lehet, maguknál. Magukról hallottam, hogy csakugyan idilli boldogságban kezdték az életet. Nálam a negyedik figura kimaradt. Mindjárt az ötödik jött: Colon, urak hárommal előre. Menetoszlop. Egy kis háború. Kizárólag urak számára. — Az én uram is ... — A maga ura is, az első, tudom. De a második itt dekkolt a front mögött. Főispá.ni titkár Tolt. Emtókftam., Antin jőbfc tó talános zűrzavar. A csárdás. — És az én uram nem tette le az esküt. És kikerültünk az utcára a bútorainkkal. És kdiurcolkodtuak a város végére. És az uram kerti munkára, járt, napszámba. És egyszer csak düh öngem kezdett... amíg .. . — Bocsásson meg, azt már nem tudtam. Erről nem hallottam. — Volt ez a kislányunk. Ez az egyetlenegy. Most f eh érvarrásból tartom. Már ő is keres a drága. Kartondobozokat csinál. Van hónap, hotgy megkeres nyolcszázat. Ezt a bájos kis ruhát is a saját keresményéből takarította meg. Közben a tánc hullámzik tovább. Hölgy- dobás. Promenád. A mamák kezdik követe! ni: Csárdás! Csárdás! Általános kavarodás. A cigány átcsap a csárdásba, örömrivalgás a táncosok részéről!. Pár percen belül vad láb- dobogás jelzi a hongu'lat tetőfokra emelkedését. Csak öregedő Gavallér áll a Régi Ideál oldalán. Mint a szedett fa. Most hirtelen A ZORD i DÓ beálltával elmaradhatatlanul megjelenik a SPANYOLLÁZ, NÁTHA, INFLUENZA, védekezzék ellenük lejében! iáng villan a szemében, derékon ragadja a hölgyet. Már a cigány előtt szaporázzák szilaj féktelenséggel. •— Sohse halunk meg! — rikoltja rekedten. Mintha még élne. És szaporázza a suttogást is: — Én is kiestem az állásomból. Most ingatlanokat közvetítek. Nekem soha sincs szerencsém a közvetítéssel. A fiatalabb ügynökök mind éhalásszák az orrom elől a pénzes vevőket. A békebeli ruháimban járok. A békebeli frakkot szellőztetem most is. A békebeli emlékeim fényénél) melegszem, mert kibírhatatlanul hideg van néha. Tegnap végre volt egy szerencsés eladásom. Kerestem pár ezer riejt. Az ingeim már csupa rojt és folt. Csinálnia nekem egy tucat fehér inget? Kifulladtak. Az asszony kivonja magát a férfi öleléséből és csöndesen a karjára teszi a kezét: — Nagyon szívesen. Holnap jöjjön fel hozzám. Megvesszük a mértéket. A bál zajlik tovább. Úgy, mint valamikor, a békebeli békében. (—rei). |y|INDENKI saját tapasztalatból tudja, 5VS hogy a rossz időjárással egyidöben fellépnek a fertőző betegségek, amelyek látszólag inkább kellemetlenek, valójában azonban rendkívül veszélyesek ezért ellenük idejében kell védekeznünk. E célra fertőtlenítőszerre van szükségünk, amely a száj üreget megtisztítja a baktériumoktól. A legmegfelelőbb szer az ANACOT pasztilla, amelynek kényelmes szopogatása által annak aktiv íürmaldehyd tartalma tartós és biztos hatást fejt ki. Az ANACOT pasztilla hatóanyagai állandóan bevonva tartják a nyálkahártyákat, miáltal nemcsak mechanikus, hanem desinficiens hatást is váltanak ki. Ha rendszeresen szopogat ANACOT pasztillát, úgy megvédi szervezetét a fertőzésektől ! 30 'pasztillát tartalmazó 1 Dr. WANDER üzemek készítménye. Honnan főttek a székelyek? ECallé's Zsigmondi ianáa* of elmélete a székelyeid donáiiteli eredetéből 1. Dunántúlról telepített népek-e vagy keletről jött erdélyi honfoglalók a székelyek? Magyarok-e, vagy ha nem, miféle más fajta? — ezek a kérdések foglalkoztatják régóta történészeink seregét s mikor azt hihetni, hogy már-már megnyugtató megoldásra jutottunk, jön egy-egy uj adat s ráépülve uj elmélet és kezdődik elölről a vita. Az ősszel Kallós Zsigmond, ismert filológus tartott előadást a Magyar Néprajzi Társaságban a székelyek eredete, a Csaba-monda és a regős énekek BABITS PvMPÁ Y: Int elem vezetetésre Mivel e földön jónak lenni oly nehéz —erényeid elhagynak, mint az ifjúság, de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák s ha netán elfáradva az utón leülsz, mind köribéd telepszik és arcodba néz nyugodtan, mintha mondanák: „Nem menekülsz!“ —• s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz, kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz, megint előjön, kezed nyalja, s mintha már lelked belső helyein és zugaiban kotorna nyelve ragadósan, síkosán, és érzed már, hogy többé nem kergetheted s nem verheted, hacsak magadat nem vered — verd! verd! ezer bűn nyelve lobog benned, mint a tűz és lelked már nem is egyéb, mint ez a tűz: te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár s viszi és rejti, mint legmélyebb lényegét s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat, mint a bélpoklos poklát, mely benne rohad és őt is elrohasztja — viszi, mint az őrület? vak égését, ezt a sivár belső tüzet, amelyben minden bölcs erő és fiatal erény úgy illan el, mint tűzben az olaj, légbe leng fel és hig egek felé enyész — mivel e földön jónak lenni oly nehéz! viszonyáról s ha nem is ad vélegcsen, meggyőző megoldást, tagadhatatlan, hogy uj szempontok felvetésével és az ismert adatok uj miegvilágitásával a Hóman óta mind ritkábban háborgatott kérdést újra kérdésessé tette. Kallós szerint a székelyek a Dunántúlról jöttek Szent István idején Erdélybe. A két hagyomány, melyekre a dunántúli helynevek elemzése és a középkori krónikások tanúskodása mellett Kall ós épít, a Csaba- monda és a regős ének, meglehetősen ismeretesek. Az előbbi még gyermekkorunk mese- erruléke s a magyar irodalomban számtalanszor feldolgozott téma. A legősibb változat szerint, Írott és szóbeli, népi hagyaték alapján a következő fővonásokból áll: Csaba királyfi Attila halála után összevesz bátyjai- vaC az örökségen, de a csatát elveszti s hunjainak nagyré*ze elhull. Csodálatos irrai, fűvel életre keni őket s együttesen kerekednek fel kdét felé. Itt sem maradhat, hanem tovább vándorol, a monda szerint Görögországba, de népe egy részét, -a székelyeket eb hagyja s ezek őt mind * nud napig visszavárják. A Regős ének a Dunántúlon éa a Székely- földön divatozó, ma már kihalófélben levő népszokás. Karácsonykor kis legénycsapat, egy része ál lat bőrbe bújva, sorrajárja a házakat. István király nevével bekopognak, bebocsáttatást kérnek, elóneklik az ősi szarvasénekeí, „összeregölik“ a lányokat és legényeket s ajándékot kérve, távoznak. Az eredetileg hosszú és szertartást követő regőséneket teljes formában seholsem tala juk már meg, itt-ott feltalált részeiből az etnográfusok állították helyre. Csaba, a sámán ... A Csaba-monda elemzésében Kol os először a név jelentését keresi. Azt az elméletet állítja fel, hogy a Csaba név nem származik hun időkből, hanem magyarok közt keletkezett, frz§M Buiioest) IV., Egyí © ü-u e 5. — 100 modern kényeim O s o a. Lif ek. Hi! eg-meleg folyóviz. Központi fűtés. Az ét ’erem f: kávétiá ban minden este szalonzene. — Menüs 1.6 3 Az E tz ^3bet-p'neîhon ogypinc ír rendszer l
