Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-10 / 34. szám

EI. L E N 7 fi K 19 3 5 február 10. 6 mégpedig a Dunántúlon bajornámct telepesek közvctiuSo révén. A1 (apja a német Zauber (Varázs) vonatkozik a m.vv.u* (»svallás ördögűző, zajos, Álarcos s....‘urt.i--.viru es sa- minpapjaira. A csabu szó tvlui, amelyik ro­kon a csáh szóval, pogány papot jeent, cs-ubu- ire pedig csodálata hatású növényt. (Zauber- kr.uvt). A mondába u XI. szazad tolyaman került be ez. a szó. Szent István hittérítő működése következtében a magyarság töme­gesen hagyta el már megunt, időszerűtlen ős- v.t! úsát és általában szívesen tért meg. Ter­mészetes azonban, hogy sok közülük ragasz­kodott a sámánizmushoz, különösen maguk u papok. Felkeltek, véresen lie vertek őket s végül is keletre kellett vándorolníok az. aránylag független messzi Erdélybe, hogy szokásaikat megtarthassák. A dunántúli és székelv nyelvjárás egyezésére már Hunjaivy Pál rámutatott s azt következtette belőle, hogv a székelyek telepített határőrök. Most Kallós rájött, hogy a dunántu i és székelyföl­di helynevek azonosak és sámán!.,zi'kus, ős- vallási eredetűek. így tehát a székelyek a Dunántúlról' menekült és falunként Ltelepü t ősvaJlásu magyarok. Azonban Erdélyben sem nyughattak, mert az uj hit, ha már az ere­detileg itt lakók közt el nem voHt terjedve, utánuk jött s hittéritők, keresztyén feleségek, a sámánpapok zsarolásai s a királytól veendő juta löm reménye lassan őket is útkányszeri- tetcék az egyházba. Nyilvánvaló persze, hogy annakidején nem szívesen jöttek cl s állan­dóan visszakivánkoztak a Dunántúl rokon­szenves földjére, ahol hozzátartozóik is éltek, így aztán előbb lopva, majd mikor meg­térnek, már nyíltabban követeket küldöztek haza s valószínűleg elmondták honvágyukat; | az ottaniak mag, hogy visszavárják őket s megajándékozva bocsátották vissza szegény és hideg uj hazájukba. Ha sokféle okisói nem is telepedtek többet vissza, a látogatási vi­szony nem szakadt meg a két távolkerült rész közt s mire a székelyek is megtértek, már népszokássá alakult szertartásos játé­kokkal és rigmusokkal egybekötve. Ez a re­gős ének. Eredetében sokféle alkatelemből van összeragasztva. A keleti, szumir eredetű nap- éjegyenlőségi szarvas és bikajátékok eltorzult rigmusai, melyeket a dunántúli idegen la­kosságtól tanultak, a sámámsztikus hit á'iktt- jeknezes zajos, ördögűző ceremóniáival pá­rosultak; végül keresztyén karácsonyi elemek is bé beszűrődtek. A többi része világosan Szent István hittéritésene, a székelyek elván­dorlására, visszavágyására és utólagos megté­résére vonatkozik. Ä „hun“ monda. A Csaba-monda népi elemei azokból a ro­máncokból származnak, amelyek a dunántúli és a székely nép körében keletkeztek a szent- j ist vám üldözések miatt elkeseredő csaba-ma­gyarok (sámánhitüek) keletrevá nd óriás ónak és visszavágyódásánalt motívum aifcó . Ez azon­ban nem volt hun vonatkozású. Azt a szí­nezetet nem a nép adta neki, hanem a ha­gyományt felhasználó udvari költő, aki a szintén Magyarországon keletkezett Nibelung- ének folytatásaként erre a két motívumra: a keletrevándorlásra és a visszavárásra ak­koriban divatozó hun mondát épített. Az eredeti tények, amelyeket forrásul! használt, persze elhalványodtak. A csaba szóból tulaj­donnév lett s a nép, amelyik a témát adta, : a műköltő mondáját most már felülről visz- ; szakapva, maga is elfelejtette ennek ^hatása alatt a dolgok eredeti jelentését. A csaba­magyar o#tobác » jelaut, imxrc tmiuik tar­tottak Őket, hogy nem tervek men idejében} most ostobát jelentett Csaba ki rét y fi népére vonatkozói;’..,, hogy nem tértek vissza hazá­jukba. A szólás,mottd.vsban, hogy „.altkor jöjj Lengyel miniatűrök Varsó a politikai, Krakkó a szellemi főváros* A varsói Aitmarht. — A varsói utca VARSÓ. (1935 február.) Déli 12 órát kon­gatnak. Zúgnak a varsói harangok és vala­hol egy hangszóróból a krakkói Mária-tem- plom toronyürénok trombitája hallatszik fi­noman, melódikusan, büszkén. A XIV. évszá­zad óta megszakítás nélkül felhangzik ez a trombitaszó és hirdeti Krakkó városának len­gyel karakterét. A Piastu-város, az első és győzedelmes, államalkotó királyok, a Piasták, Jagellók és Wasák rezidenciája ez a város, amely az évszázadok ostromában, még az osztrák uralom alatt is a lengyel kultúra és lengyel szabadságmozgalmak fellegvára volt. És mint ahogy egész Lengyelország felfigyel a „Marjanski“ toronyőrének dallamára, ugyanúgy figyel fel minden intellektuális megmozdulásra, amely Krakkóból indul ki. A régi lengyel egyetem, a Jugcllojnski egye­tem. amely a XV. században történt megala­pítása óta szakadatlanul ápolta a lengyel kultúrát és évszázadokon keresztül a lengye­lek büszkesége volt, mélyen bevéste jellegét Krakkó város képébe. Még ma is, a szabad, független Lengyelországban kulturális téren Krakkó vezet. — Varsó rivalitása mind erő­sebben érezhető. De Varsó mégsem gyűrheti le Krakkó tradícióját és magpk a mai I>en- gyelország vezető férfiai is legnagyobb rész­ben krakkói származásúak, tanulmányaikat a krakkói egyetemen végezték. Krakkó áten­gedi Varsónak a politikui vezetést, az intel­lektuális vezetőszerepet megtartotta magá­nak. * Varsó „nagyváros“. Meglátni rajta, hogy a város urai már évszázadokkal ezelőtt nagy sulyt helyeztek a város fekvésére és már 1659-ben a Reichstag egy bizottságot neve­zett ki, a „város felmérésére, a mérnök dc- lineációjának megfelelően, az erődökön belül és kivül. Az utcák egyenesen huzandók és újak építendők. A nyilvános épületek tiizál- lóaknak építendők és a város díszére szolgál­janak/“ Varsón meglátszik a városatyák gon­doskodása: az utcák nagyon szélesek, emel­lett feltűnően tiszták és ezáltal gyors forgal­mat biztosítanak. Ilyen tekintetben nem ta­gadható a hasonlat az orosz városokkal. A forgalom nagyvárosias, fővároshoz méltó. A másik oldalon azonban, az óvárosban és el­sősorban az Altmarkton, arra ügyeltek, hogy ennek a résznek pompás jellegét megőrizzék, hogy a középkort csorbítatlanul megtartsák. Az Altmarkton mintegy 30—40 ház áll, pompásan konzerválva, valamennyi a XVII. í évszázad legelejéről. Többnyire háromeme- j letes, keskeny, háromablakos házak: 4 abla- • kot csak a nemesek és az egész előkelő csa­ládok építhettek. Némelyiknél a negyedik emelet loggia-szerüen van kiépítve, mások­nak a harmadik emeletükön tető van, hogy amőgőtt még egy emeletet tüntessenek fel, amely szintén he van fedve. Gondosan meg­őrizték a kapukat. Lzek a portálok a lengyel reneszánsz stílusát jellemzik. Különösen szép a Fukier-borház kapuja. * Ha már n borozóknál tartunk, maradjunk is nálunk. Varsó szeret jól élni és jól inni. Minthogy azonban Lengyelországban nincsen szőlő, szerencsére nincsen lengyel bor sem. Szerencsére: mert ha Lengyelországban bor­termelés volna, úgy csak lengyel bort lehetne inni, (a külföldi borokra bizonyára beviteli tilalmat rendelnének el), igy azonban a világ legkitűnőbb borait lehet inni — ha megvan hozzá a szükséges aprópénzünk. Mert felso­rolok itt egynéhány borárat üvegenként; Haute Sauternes 1895-ös 2700 lej, Portói óbor (évszám nélkül) 2000 lej. tokaji Szamo­rodni 1830-as 4500 lej, tokaji aszú 1860-as 3600 lej, tokaji Szamorodni 1806-os 5400 lej és 1796-os 7500 lej, Malaga ^Lf-es 3750 lej. Hogy adataimat bárki is ellenőrizhesse, meg­adom a cég nevét is: Simon & Steeki, bor- kereskedés, alapítva 1825-ben! A lengyel issza az úgynevezett ,,miód‘-ot, az erjesztett mézbort is: 1875-ös ára 2000 lej, az 1869-esé 2700 lej. A legolcsóbb jó borok is olyan sokba kerülnek, hogy Lengyelországban be­rúgni legfeljebb rsak monopolszesszel lehet. Varsóban az élet az idegennek elég drága, de a vendéglők és szállodák elsőrendüek. Különösen a kiszolgálás hallatlanul udvarias — ez még az orosz idők maradványa. * Egyébként kevés jelét találjuk Varsóban az orosz uralomnak, ami az utcák képét és a» szokásokat illeti. Lengyelországban csak len­gyelül beszélnek, még Galíciában is, ahol ' pedig feltehető, hogy az osztrák uralom alatt németül beszéltek. Itt lehet látni azonban, hogy Ausztria soha sem tudott „kolonizálni és germanizálni“: még Krakkóban is kizá­rólag lengyelül beszélnek, úgy az előkelő belvárosban, mint a ,,Kazimierz“-ben, a get­tónegyedben. Krakkó csak a térképen volt Krakau, a valóságban mindig Krakow volt. A varsóiak még tovább mentek: a régi Sächsische Platzün, a mai Josef Pilsudsky- téren állott az orosz Sobor, az orosz kated- rális: mintegy tíz ével ezelőtt megrohanták a templomot, amelyet szégyennek és az orosz időkre való emléknek tekintettek és teljesen lerombolták. Ez ma Varsó egyik legnagyobb tere. És amint eltűnt a Sobor, ugyanúgy tűntek el az orosz uralom többi emlékosz­lopai is. Átalakították az épületeket, újabb célokra használják fel azokat. Például a „Bank Polski“, a lengyel nemzeti bank az orosz Ockrana volt helyiségében nyert elhe­lyezést. A pincék biztosan betörésmentesek ... Egyébként semmi sem emlékeztet Orosz országra és uz elmúlt orosz uralomra. \a n-<- gyelország újjáéled és szorgalmasan építi M 1 nemzeti állumát. L)r, Kováén Jenő. Mult héten történt... 1. Furcsa kis történet ez, ami most jóit­szádotI le a napokban az Egyesült-Álla- - - mohban. Túllahassee-ben. Két ember veszekedett. A regényes ne- - vü Tallahassee polgármestere és a váró: börtönének hivatásos hóhérja. Azon kaptak össze, hogy melyiknek jusson a megtisztelő és izgalmas feladat, hogy ki­végezze a feleség-gyilkos négert, Jítti Williamsot. Williams a villamosszéken ül, a seriff s a hóhér veszekszik, mindegyik gyö-1 nyörrel bekapcsolná a haláUhozó ára- : mot. Nem tudnak megegyezni, telik az idő, s végül is Williams megmenekül, mert az amerikai törvényei: értelmében,| ha egy elítéltet nem végeznek ki a ki tűzött időpontban, az egész ítélet érvény­telen. így Williams büntetését életfogy­tiglani börtönre változtatták. 2. Jack Connolly, a világ leghíresebb film-híradó készítője, s az amerikai filmgyárak legjobban fizetett embere, jelenleg a Pathé filmgyár egyik igazga­tója, érdekes nyilatkozatot adott a na­pokban egy interjút kérő újságírónak. Connolly tipikus amerikai. Egészen sajátos a beszédmodora. Például Mus­soliniról, akit a legjobban szeret, igy nyilatkozik: —- Mint volt újságíró, nagyon rendes fiu a Duce. Connolly az egyetlen film- riporter, aki a megközelíthetetlen Ber­nard Shaw-t bármikor fotograf áthat ja. Mikor első ízben próbálkozott ezzel a nehéz feladattal, Shaw szigorú hangon szólította meg: — Fiatalember, maga sikeresnek tart­ja magát az életben? ■— Igen! — felelte Connolly, habozás nélkül. — Honnan tudja ezt? — folytatta az iró, még sokkal szigorúbb hangon. — Mert ime c pillanatban Bemard Shaw-val beszélek! — hangzott a válasz, amivel Connolly tökéletesen meghódí­totta az öreg urat. Vilmos excsászárról azt mondja a filmriporter, hogy az a közelébe sem enged fényképészt. Gyűlöli az ameri­kaiakat, különben is mert beavatkoz­tak a világháborúba. Két embert nem sikerült még Connol- lynak lefotografátnia: Sztálint és Rudyard Kiplinget. (M. L.) HARSÁNYI ZSJLT: ECCE HOMO Munkácsy Mihály életének hatalmas regé­nye. A 3 kötet 930 oldalon jelent meg, fűzve 297, egész vászonkötésben 495 lej az Ellen­zék könyvosztályában Cluj, Plata Unirii. Vi­dékre azonnal szállítjuk. Kérje a könyvszen­zációk jegyzékét. VILLAMOSON Irta: HARSÁNYI ZSOLT lön a villamos Pesterzsébetről befele. Szórványosan üldögélnek benne az uta­sok. Katonaféle ember, újságolvasó öreg- ur, két siheder lány, termetes asszony kosarakkal. Satöbbi. Egyszer csak felszáll egy anua és kü­lönös gyermeket terelget maga előtt. A gyerek voltaképen nem volna, furcsa: rendes, jóképű, tizévesféle fickó. Ormót­lan csónakcipője van, pufók képe csupa szeplő. Rendes, egészséges fiú, nem volna rajta csodálkozni való semmi. De mindenki kénytelen megbámulni, amit a fején hord. Mert a feje be van kötve. Hát ez a kötés olyan, hogy felkölti a figyelmei. Mert az rendjén való dolog, hogy amelyik gyerek beveri a fejét az asztal sarkéiba, azt az anya bekötözi. Az ember rápillant, megállapítja, hogy a gyerek feje valamiért be van kötve, az­tán napirendre tér fölötte. De ennek a gyereknek a fején kétakkora kötés volt, mint a feje. Még nehéz is volt neki az óriás kötés; látszott rajta, hogy neheze­■ re esik egyenesen tartani. Az egész majd '> lehúzta a nyakéit. — Ülj rendesen — kiáltott rá az anyja. Pedig rendesen ült szegény. De a ma­ma nyiláéin nagyon haragudott rá vala­miért; az alkalmat kereste, hogy pi­} rongassa. Valami rossz félt tehetett a j tűzre a gyerek. Megszeppenve ült az \ ablak mellett, fején a bámulatos kötés- ; sei. Dehogyis rendetlenkedett volna. Örült, hogy él. — Ugyan kérem, mi lelte a fiúcskát? — kérdi végre egy érdeklődő. — Ne is tessék kérdezni — mondja bosszúsan az anya, — viszem a kliniká­ra, a fejét kell fűrészelni. Erre már odafigyel az egész kocsi. Az arcok megrettennek. — A fejét fűrészelni? — folytatja meg- hökkenve a kérdező. i — Nem éppen a fejét, hanem a fejé- ; ró7 az edényt. — Miféle edényt? — Az úgy volt, kérem, hogy rettentő sok bajom van nekem ezzel a haszonta­lan kölyökkel. Igen pajkos. Ma délben is, kérem, összeállt a pajtásaival, hogy Saar-vidéket játszanak? — Mit játszanak? — Saar-vidéket, kérem. Kiürítést. Vol­tak a szomszéd gyerekekkel vagy nyol­cán. Kiosztották egymás között, hogy melyik lesz a német és melyik a francia. Ez a kölyök francia lelt. Hogy szebben menjen a játék, rohamsisakot keresett magának. Tatáit is egy edényt a szemé­ten. Azt a fejére tette. A fásfészer volt a Saar-vidék. Azt ürítették ki a franciák. Az egyik német gyerek fogott egy ha­sábfát, kérem, cs kiürítés közben jó na- gnot vágott ennek a köblöknek a fejére. Attól a rohamsisak, vagyis az edény le­szaladt egészen a füléig. Úgy bele szo­rult a feje, hogy az apja is hiába fesze­gette. Nem jön le a fejéről, akármit csinálunk. Az uram a végén is azt gon­dolta, hogy lefürészeli róla. Kezdte is egy kis fűrésszel, de mindjárt bele is fűrészelt a gyerek fülébe. Abbahagyta. Mit voltunk mit tenni, ott kellett hagy­ni a mosásomat, kérem, most viszem be ezt a haszontalan kölyket a klinikára, ott a doktor urak majd leoperálják az edényt a fejéről. — De a fejének nincs semmi baja? — Nincs, hálistennek. Csak éppen rá­szorult az edény. Majd lefürészelik. Most már látszott, hogy mitől akkora az a kötés a gyerek fején: Az edény miatt. Sőt ki lehetett venni azt is, hogy az edénynek féloldalt füle van a kötés alatt. — De mondja csak, lelkem — biztatta a kérdező. — ha nem tett a fejének semmi baja, akkor miért kötözte be? A gyerek olyan piros lett szeplöi alatt, mint a pipacs. Elfordított arccal nézett kifelé az ablakon. Legjobban szeretett volna az ülés alá bújni. Az anya is megzavarodott egy kicsit. Szégyenkezve felelte: — Muszáj volt bekötözni, kérem. Nem akartam, hogy a nép mind rajtam rö­högjön. Tessék elképzelni, hogy felszál­lók a villamosra, osztón velem van ez a gyerek, fején az edénnyel. Azt hitték volna, hogy őrültek vagyunk. Mert nem is akarom megmondani, hogy mi az az edény, kérem. Az egész kocsi nevetett. Saarbrücken ifjú hőse halálosan szégyenkezve ült ax ablak mellett. meg, mikoi Csaba Erdélyorsxágból“ (tehát volta), az Erdély szót egyrészt a monda értel­mében, másrészt, mert Érdé y bem igy nem értették volna, Görögországra változtatták. MAKRAI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom