Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-01 / 26. szám

I 9 3 5 február 1. WB——I ELLENZBK 16. közlemény XaalT» .SdfJ%öJtüJt£öMr RIPORT» fSl&ilWFE Â fáééitosok bab@üá|a szent és sériheteüen Játékos, aki megveri szomszédját, ha a rulettnél tőle tüzet kér — A púpos ember szerencséje — ÁDkéményseprők a kaszinók mellett — A péntek és a tizenharmadika — Mi hoz szerencsét és mi jár balszerencsével Utánnyomás tilos. Vadász embernek, amikor puska van a vállán és elindul hajnalban az erdő felé, nem illik szerencsét kívánni. Minden vadasz ba­bonás, aminthogy babonás mindenki, aki bi­zonytalanságba indul. Ismertem autóst, aki utjának elején visz- szafordult, mert amikor bekanyarodott az országúira, öreg asszonnyal találta szemben magát. A tengerészeknek a csillagokból jósoltak és a tengerészek babonásak ma is. De babonás a pilóta, a vidéki turnéjára induló könyv­ügynök, a szinész a premier előtt, leginkább babonás azonban a játékos. Nem ismertem egyetlen játékost sem, aki ne esküdött volna a szerencsét hozó amulettre. A montecarlói kaszinó előtt mindig ott áll egy, néha több púpos ember. Régi kabala: a nyomorék púpját megsimogatni biztos nye­rést jelent. Mesélte nekem Monsieur Antoine, a kaszinó egyik főkrupiéja, hogy tavaly egy ilyen púpos ember házat vett Mentone-ban. Vagyonát a játékosok babonájának köszön­heti. Állásnélküli, ravasz emberek sokszor öltöznek kéményseprő ruhába és tiz frankért árulják kormos seprőik szálait. Szerencsét hoz az újévi szopós malac szőre is, legna­gyobb szerencse azonban a négylevelü, friss lóhere. Ennek van a legnagyobb árfolyama... A nők sokkal babonásabbak, mint a fér­fiak. Van nő, aki a rulettasztglnál sohasem ruzsozza a száját, más pedig folyton — fé- sülködik. Van, aki csak állva tud játszani és akadnak olyanok, akik addig nem tesznek egy zsetont sem, amíg meg nem kapják ren­des helyüket. Ismerek játékosokat, akiknek az a kabalájuk, hogy egyik asztaltól a má­sikhoz mennek, de ha egy ismerős megkér­dezi tőlük: ..hogy megyT', sarkon fordulnak es elrohannak a kaszinóból. Szent a hitük, hogy a kérdéssel elvágták a szerencséjüket. Napokon keresztül álltam ki Badenben a kaszinó elé és figyeltem az érkezőket. Tud­tam, hogy már a kaszinóba való belépésnek is meg van a maga babonája. Akadtak, akik csak jobb oldalon mennek fel a kapuhoz, mások pedig megkerülik a kurparkot és csak akkor lépnek be, ha nem találkoznak kövér asszonnyal. Olyanokat is láttam, akik a ru­határ előtti pulton csak ha] oldalra teszik le a ruhájukat, ha a baloldali pult foglalt, vár­nak, amíg ez szabad lesz. A ruhatári szám külön kabala: az utolsó, az első, vagy a kö­zépső számjegyet kell megtenni a belépés után. Játékosok kabalái: négylevelü lóhere, szeren­csemalac, patkó, amulett, ruhatári szám és akasztott ember kötele. Egyesek esküsznek a- péntekre és a tizen- bármas számra, mások pénteki napon, vagy tizenharmadikán ki se kelnek az ágyból. Ismertem egy prágai urat. Elegáns, társa­ságbeli ember. Kifogástalanul szabott ruhában, a legújabb divat szerint öltözve jelent meg mindenütt, ahol találkoztam vele. Az egyik alpesi kaszinóban ódivatú, pisz­kos, foltozott kesztyű volt a kezén. Később megtudtam: Hamburgban vette valamikor és amikor először húzta a kezére^ rengeteget nyert. Ennek már harminc esztendeje van. A kesztyűt nem dobta el és ha vészit — kifor­dítja. Rémes megnézni ilyenkor a kezét, de itt nem ütközik meg rajta senki. Azon se ütköznek meg az emberek Salz­burgban, hogy egy igen előkelő dán politi­kus állandóan megkérte a szomszédját: cse­rélje el vele a székét. És a szomszéd teljesí­tette is a kérést. Tanúja voltam egyszer Niz­zában, amikor valaki tettleg inzultálta a szomszédját, mert tüzet kért tőle. Meg volt győződve, hogy a szomszédja a szerencséjét akarja elrabolni. Az inzultusból affér lett, de jegyzőkönyvvel intézték el a sértést. A meg­vert játékos sem fogta fel tragikusan az af­fért: a játékteremben más az élet . . . Kéményseprő a badeni gyógyparkban. Odahaza nem szabad bal lábbal kilépni az ágyból. Meg kell nézni és össze kell adni a taxi, villamos, vagy autocar számát: biztosan ki­jön . . . Szőke krupiénál vörösre, feketénél noir-ra kel! tenni, ha a krupié kopasz, nagy sansza van a zérónak . . . Nem szabad meglepődni azon, ha a játé­kos előtt valóságos régiségtár van. Én már láttam piszkafát is a játékterem­ben. Es nem ütköztem meg rajta, ha egy vas­kos fényképalbum, a mult század nyolcvanas éveiből terpeszkedett el a zöld asztalon. Kitömött madarak, rozsdás kések, lepré­selt virágok, flanconban Katicabogár, elsza­kadt selyem harisnyakötő, üveg nélküli oku­láré: mindezek hozzátartoznak a rulettasztal rekvizitumaihoz, akár a golyó, vagy a lapát. .De a játékos leginkább a kibicével szem­ben babonás. Még a különben legudvariasabb ember is elzavarja a kibicét, aki pechet hoz neki: Má­sok viszont a ,,jó kibieek' fejedelmi módon fizetik. Ismerek egy gigolót, aki hónapokig abból élt — és pedig nagyon jól —, hogy kibicnek szerződtette őt egy gazdag amerikai. Vannak, akik a legnagyobb sértésnek ve­szik, ha bárki — még a iegjobb barátjuk is — jálék közben kölcsönt í^ér. Mások viszont, azt tartják jó kabalának, ha nyerés esetén „szerencsepénzt“ osztogatnak. Négylevelii lóhere a legjobb kabala. Es női harisnyát tenni a frakk belső zse­bébe, szintén nem tartozik az utolsó szeren­cse-mágnesek közé. Ha úri társaságban, ahol a játékkaszinók látogatói otthonosan forognak, valakinek is olyan ötlete támadna, amilyent a játék min­den percében figyelhetünk meg a rulettnél, vagy baccaratnál, kidobnák, vagy legalább is kinéznék onnan az embert. De a játékasztal­nál mindent szabad. Már Francois Blanc kiadta a parancsot Hamburgban — hol volt akkor még Monte Carlo? —, bőgj' mindenekfölött tiszteletben ke!! tartani a játékosok babonáját. A legsze- szélj'esebb kívánságot is tisztelni kel. Ha va­laki azt kéri, bogy a bank csak 1826-os ve­retű arannyal fizessen, akkor össze kell szed­ni ezeket az aranyakat. Es azóta szerte a világon mindenfelé, a Riviérán éppen úgy, mint az osztrák, vagy belga kaszinókban a játékos babonája szent és sérthetetlen. A krupié-iskolában arra tanítják a krupié­jelölteket, hogy sohasem szabad vitába száll­ni a játékossal a babona miatt. Van olyan játékos, aki maga sohasem te­szi az asztalra a pénzét, vagy zsetonját, ha­nem a krupiénak adja azt oda. Más pedig sirógörcsöt kap, ha a krupié csak fél centi­méterrel is arrébb löki a tétet. Rotschild csak ugj* játszott —- nem nagyképűségből, hanem babonából —r-, hogy minden tétjét a bankkal fizettette be. ö maga sohasem vett elő pénzt. Es a nj’ereségét is csak akkor vette át, ami-‘ kor a kaszinóból elment. Már tudniillik, ha nyeresége volt. Tehette, hiszen Rotschild volt . . . Sokan vannak, akik figyelik a játékot. Fél óráig nem tesznek sehol. Csak akkor kezdenek rakni, amikor „kiszámították“, hogy hol ülnek szerencsés emberek és hol arat n pech. Minden igazi nagy játékosnak külön kaba­lája van. De erre még jobban vigyáz, mint az arany órájára. A Riviéra egyik előkelő hoteljében ismertem egy angol ezredest — Indiában szolgált —, aki sztanioipapirba cso­magolt paprikát tett a mellényzsebébe, ha a kaszinóba indult. Vannak játékosok, akik a világért sem felejtik odahaza a születési bi­zonyítványukat . . . Persze ezek nem nők . . . A nők sohasem teszik meg a születésnap­juk dátumát. . . . Ezt rossz kabalának tartják . . . A kabala a játékosok világában — tabu és dogma. Se hozzányúlni, se vitatkozni felőle nem szabad. Ismertem egy német filozófust, aki elő­adást tartott a babona ellen és egész életét arra szánta, hogy felvegye a harcot az em­beri butasággal. Leleplezte a spiritisztákat, könyvet irt a „gondolkodó lovak“-ról, széjjel­tépte a miszticizmus világát. Bátor szóval hirdette, hogy minden babona az emberi bu­taság szülötte. Lilian Harvey, a világhírű filmsztár _ a legnagyobb kabalista. Tavaly nyáron Ischlben találkoztam vele. Talán akkor is egyik felolvasásáról érke­zett . . . Aztán felment a kaszinóba. És nyert. Másnap újra láttam ... Négylevelü lóherét szorongatott a kezében. . . . És esküdni mert volna rá, hogy az hozta meg a szerencséjét . . . minden oldalról VESZÉLY fenyegeti! A Z emberek igen gyakran nincsenek eléggé tekintettel embertársaikra és még fer­tőző betegségek csiráival is minden lelki- ismereti urdalás nélkül mennek emberek közzé. Védekezzék ilyen betegségek csirái ellen! A spanyolláz, influenza, nátha, man­dulagyulladás kórokozói a száj üregen ke­resztül hatolnak szervezetébe. Ellenük csak­is biztos hatású fertőtlenítőszer véd meg. Ilyen szer a jóízű A N A C O T pasztilla. Hatását a szájban szopogatás közben fejti ki. Ize kellemes, aktiv formal- dehyd tartalmánál fogva pedig hatása biztos. Spanyolnátha, in­fluenza, nátha ellen a legbizto­sabb szer. Ezért ajánlatos az ANACOT pasztilla rendszeres szopogatása. 30 'pasztillát tartalmazó fiola ára 37 lei. A Dr. W ANDER üzemek készítménye. hogy tegnap zajlott le Aradon Károly Sán­dor „Tálalva van“ cimü darabjának bemu­tatója. A zsúfolt nézőtér melegen ünnepelte a szerzőt. Érdekessége a bemutatónak, hogy az Forgács Sándor jóvoltából jött létre. Ká­roly Sándor megírta darabját és betette az íróasztalába. Innen emelte ki azt Forgács Sándor, ő beszélte rá a szerzőt az aradi be­mutatóra, amely komoly irodalmi eseménye volt az aradi színházi évadnak; hogy az amerikai rádiótársaság mind a 93 állomásáról kitiltotta a gramofon-lemez közvetítést. Az amerikai rádióban ezentúl csak eredeti zenét lehet majd hallani; hogy a Saar-vidék fővárosában, Saarbrüc- kenben magyar bemutatót tartottak néhány nappal ezelőtt. Zádor Jenőnek, a Becsben élő kiváló magyar zeneszerzőnek „Gépember** cimü balettjét mutatták be nagy sikerrel. Zádor baletje már szinrekerült Braunschwe- igben, márciusban Góthában mutatják be, közvetlenül ezután a bécsi Volksoperben. Bu­dapesten Szentpály Olga tánccsoporlja készül bemutatni a teljesen modern zenemüvet; hogy a jövő szezonban Wagner-ciklust rendez a barcelonai Teatro Lyceo, Európa egyik legszebb operaháza. A Wagner-ciklus- nak két magyar vendégénekesnője lesz: Né- methy Ella és Báthy Anna. Mindketten már többizben vendégszerepeitek a Teatro Lyceo- ban; hogy Claire Waldoff berlini kabaréénekes­nőt letartóztatták — egy négysoros vers mi­att, amelyet a kabaréban énekelt. Claire Wal- doffnak esztendők óta van egy kupléja, amit minden műsoron elénekelt, más-más szöveg­gel, de a refrénje mindig ugyanaz. A férfi­ideált személyesíti meg a kupiéban és ezt a maga kreálta férfiideált Hermannak nevezte el. A vers vége mindig ez: Hermannak hiu- ják. Legutóbbi kupléjában volt négy sor. amely igy hangzott: A pocakja egyre nő, mel­lén karácsonyfadíszek, űnnepségről-ünnep- ségre utazik. Hermann, ez ö. Tekintettel ar­ra, hogy Göringet történetesen Hermannak hívják, egy túlbuzgó rendőrtiszlviselő felsie­tett a színpadra és letartóztatta Clarise Wal­doff ot; hogy népszínházzá akarják átalakítani a bécsi Theater an der Wient. A tervek szerint a színházban igen olcsó helyárak mellett ré­gi, klasszikus operetteket hoznának színre, el­sőrangú szereposztásban. A terv ellen úgy az operettkomponisták, mint a librettisták til­takoznak — nem akarják engedni, hogy a modern operett egyetlen komoly bécsi szín­padától megfosszál: őket: hogy több éven át az Vfa-filmgyár orvosa volt Albrecht Schönhals. \z orvos addig járt­kelt a stúdióban, mig maga is kedvet kapott a filmezéshez. A filmgyár most több énre szerződtette az orvost.

Next

/
Oldalképek
Tartalom