Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-26 / 47. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR Ne. t4*.iÂţ/i02o. LEJ Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fi ókki adóhivatal és k ö n y v os z t á 1 y : Piaţa Unirii 9. «rám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési 840 lej. - pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, events «Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 431 többi külföldi államokba csak a porcóküiönbözettel tSbb LVI. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM. KEDD 1935 FEBRUÁR 26. CSAK AZÉRT IS lfäida országos summits zászlóját bontotta hl o Komán Operában Wisidjáffi borniáiiypvograiiiol is adoíis „numerus vaiaeliícMs , kisebb- k©deÍ€szf aÍk©ÍEnáiiyfnécÍ©siiás_ — JLe a iafi^esisokical és megalkuvókkal“ segi (Az Ellenzék tudósitójától.) Korán kell elindulni. Olyan érzés fog el, hogy tolongás lesz s szeretném ezt kikerülni. Félórám van még tizenegyig, mikor a színházba hirdetett gyűlés megkezdődik. Sietek előre. Az egyetem felől járőr jön. Két csendőr és egy rendőr lépeget csöndesen. Aztán a piacon át a gyűlés helyéig nem látok belőlük többet. A színháznál azonban egy szakasz rendőr áll egymás mellett A belépésnél leigazoltatnak s jegyet kérnek. Számozott jegyek vannak kiadva, enél- kül senki fia be nem léphet. Kotorászni kezdek a zsebemben. Az ajtónálló fiatalember ideges lesz. (Leolvasom arcáról, azt hiszi, hogy Maniu embere vagyok titkos küldetésben. Mástól ugyan mitől félhetnének? Az igazoltatás után a zenekar helyére utasít Ez az újságírók helye. Kottatartók, székekkel. A sugólyuk mögött, a primhegedüs helyére letelepszem. Háromnegyed tizenegy. A színház még üres, néhány ember tűnik csak fel itt-ott a páholyokban és a nézőtéren. Szép, tiszta a színház belseje. Tizennyolc évvel előbb voltam utoljára benne, mikor a bukovinai harctér felé mentem. A Tatárjárást adták, ez jut eszembe. Elringat a mult s elszunnyadok egy percre a csöndben. Hangos kiáltásra ébredek. — No, végre valami esemény ... A karzaton összevesztek. Vaida közönsége Tizenegy óra. Megtelt a színház egyszerre. A teremben diszes közönség gyűlt össze., ßucuresti-böl is számosán érkeztek Erdély fővárosába, hogy meghallgassák Vaidának uj programját, amelyet a nemzeti-parasztpárí intézőbizottsága annyi éles késhegyre menő harc után sem akart magáévá tenni. Ott voltak: Roman Vaier igazságügyminiszter. Frumusache volt belügyminisztériumi titkár, C. Anghelescu, a Nemzeti Bank volt kormányzója, Al. Niculescu volt képviselő, Calin Virgil Bucuresti-i ügyvéd, Const Algiu, Gh. Aslan, Andrei Ionescu és M. Condulatu Bucureşti polgármesterei, Prodan volt helyi hadtestparancsnok, Voicu Niteseu, Tilea, Barbu Anghelescu, Man lelkész, Dráganu in- terimárbizoltsági elnök, M. Serban volt miniszter. Adam Popa volt prefektus, Ciomac vezérfelügyelő, Fabius ügyvéd, Zaharia és Colfescu főügyészek, Stefanescu Goanga, az egyetem rektora, Dima egyetemi tanár, azon kívül tisztek, orvosok, ügyvédek és a helybeli román társadalom számos kiemelkedő tagja. Nagy számmal vonultak fel a diákok is az ülésre. A közönség tapsol. így ad kifejezést türelmetlenségének. Erre szétnyílik a függöny és Vaida a szinpad közepére helyezett asztalkához lép, hogy megkezdje előadását. fills beszel. gitségemet kérte, de fájdalom, nem tudtam semmit sem tenni érdekükben. Ez annyira elkesertiett, hogy megbízatásom már-már vissza is akartam adni őfelségének. Te közben más terv ötlött eszembe. Ekkor írtam azt az ismeretes körrendeletét, amely miatt annyi támadásban volt részem. Minden vállalathoz megküldtem ezeket a leveleket és arra kértem bennük a vállalatok vezérigazgatóit, hogy az aránylagosság alapján románokat Ls alkalmazzanak Üzemükben. Utaltam a válságos helyzetben lévő román intellektuális fiatalságra és kértem, hogy tőlük telhetőleg enyhítsék ezeknek a nyomorát. Azt hiszik Önök, hogy kaptam választ? Kettőt. Ezeknél a vállalatoknál is mint igazgató működtem annak idején. A többiek egyszerűen papírkosárba dobták levelemet és nem hogy válaszra méltattak volna, de antidemokratának és fekete reakcionáriusnak is neveztek. „Valamit tenni kell" Ekkor én is rájöttem végre, hogy a román elem megélhetésének biztosítékául „ne az állampolgárság legyen az irányadó, hanem az ethnika, a népi aránylagosság“. E2& múlhatatlanul szükséges, ha azt akarjuk, hogy a román fiatalság kifejlődhessék, kiképeztet- hesse magát, megélhessen és megtehesse, amit mi, öregek elmulasztottunk megtenni. A külföldi vállalatok vezérei azzal tértek ki a román elem alkalmazása elöl, hogy a külföldi munkások megbízhatóbbak, jobbak és tehetségesebbek a mi fiainknál. Ez a tétel nem áll. Nemzeti szégyen volna, ha igaz volna. (Lelkes éljenzés.) Butábbak vagyunk mi. mint a kisebbségek? Miért? Az én erkölcsi nyomásomra végre alkalmazlak mégis néhány embert a mieink közül is. De éppen ma kaptam levelet egyik munkaügyi felügyelőtől, amelyben értesítenek, hogy nyomban eltávozásom után valamennyit elbocsátották. Mi a teendő, hogy megakadályozhassuk a román elem további elnyomását a saját országában? A kisebbségiek oz első oszfáfifi állampolgárok?“ Sápadt, fáradt, ősz-öreg embernek hat a nemzeti-parasztpárt erdélyi elnöke. (Hatalmas aktacsomót hoz magával, mely telve vari újságokkal, kivágott cikkekkel és feljegyzésekkel. Halkan kezd hozzá beszédéhez. Azért jöttünk ma itt össze, hogy megtárgyaljunk egy olyan programot, amely minden pártpolitikán felül áll, mert nem néz másra, csak á román jövőre^ amely egyedül fontos ma a politika ezer harca közepette. Köszöntőm a megjelenteket, a hozzán jött küldöttségeket és azokat, akik bátor kritikájukkal hozzájárultak a ma délelőtt megteremtéséhez. Uj államtervezetem, a „numerus valachi- cus“, amely már megszületése pillanatában annyi támadásra adott alkalmat, indiszkréció folytán került csak nyilvánosság elé. Pártom intézőbizottsága ellenem volt és ugyanakkor a Bncuresli-i ügyvédi kamara egy liberális képviselője jelent meg nálam és kijelentette, hogy habár a pártpolitikában ellenfelem, ebben velem tart utolsó ^kelletéig. Sok ejcober és sok küldöttség jelentkezett nálam a „numerus valachicus“ nyilvánosság- rahozatala után és ezért kötelességemnek tartottam, hogy beszámoljak róla országvilág hallatára. Kezdjük a legelején, ahol maga a terv megszületett. Belügyminiszterségem alatt alkalmam volt mélyebben betekinteni a diák- mozgalmak rejtelmeibe. Megállapítottam, hogyr azokat a végső elkeseredés és a nyomor szülte. Több Ízben tárgyaltam a vezetőkkel és sikerült is meggyőznöm őket arról, hogy ablakbeverésekkel, inzultusok tömegével és brutalitásokkal nem lehet megoldani az állam magasabb kérdéseit. Köszönöm nekik, hogy álláspontomat magukévá tették, mert a külföld a legkisebb kilengésre is felfigyel és az ügy visszhangja mindig nagyobb, mint amilyen a valóságban volt. Őket sikerült meggyőznöm a magam igazáról, de közben magam is meggyőződtem, hogy valamit tenni kell, mert máskép nem lehet megmenteni ezt a romlásnak induló országot. De más okok is közrejátszottak tervem kialakulásában. Mig miniszter voltam, számtalan szerencsétlen ember keresett fel és se-. Törvényt kell hoznunk, mert máskép az első osztályú állampolgárok (a kisebbségek) a másodosztályai állampolgárokat (a románokat) kiszorítják az élet minden megnyilvánulásából. Itt csak dicsérni tudom a liberális párt munkáját, amely megalkotta a Hivatalos Közlöny 1934 julius 16—101. számában megjelent törvényt, amely a román állampolgárok 80 százalékos alkalmazását, teszi kötelezővé, mig a vezetőségben ötven százalék románnak kell helyet foglalnia. Köszöntöm itt Tatarescut, Theodorescnt és Victor Antonescut, akiknek nevéhez ez a törvény fűződik. Ugyebár humoros, hogy saját pártomat támadnom keli magatartása miatt, mig ellenfeleimről dicshimnuszokat zengek? (A karzaton általános derültség.) Majd dörgő hangon, pátosszal tette hozzá: ^Hiszem, hogy állammentő programom megvalósításában az összes pártok velem tartanak. De, ha nem? ... túllépek rajtuk...“ 1 jr V\y ,'pí* 7 V*' <? ti".*- <*•.'**• »/£ 1 „A külföldi diploma nemzeti szégyen'* Vaida fokozni akarja a hatást és intésére szétnyitják a szinpad hátterében a függönyöket. Több grafikon látszik. A volt miniszterelnök magyaráz tovább: „Ezek a táblák azt mutatják, hogy az iinpériumváltozás után hány orvosi diplomát honosítottak Romániában, Amint látszik, a külföldön szerzett diplomák egészen elnyomják a belföldi diplomákat. Nem nemzeti szégyen ez Nagy-Romániára? Nincsenek talán nekünk egyetemeink, nincsenek képzett tanáraink, akik nem szorulnak háttérbe a Sorbonne, Oxford s a többi világhírű egyetemek professzorai mellett? A rengeteg külföldi diplomás beözönlése miatt kényszerültem minisztertanácson elhatározni, hogy ezután egyetlen külföldi diplomát sem fogok honosíttatni, csak abban az esetben, ha az illető itt, Romániában letette az összes kötelező vizsgákat. ' r«V,L A naiv’ közbeszólókhoz szólok. Ne higy- jék, hogy ez célravezetett. Ment minden tovább a maga rendjén. Éppen annyi diplomás jött. be ezután is külföldről, mint azelőtt. Tudjuk, hogy kik, hogyan és miért adták ki ezeket a diplomákat. Ennek nyomán növekedett meg országunkban annyira a halálozási arányszám, emiatt hajtanak el asszonyaink annyi román gyermeket. A sok külföldi végzett orvos szélhámos ennek az oka. Vaida „nyomorog és éhezik“ Clujon összesen harminchat diplomát honosítottak, mig Bucuresti-ben 1216-ot. Botrányos, szégyenteljes, megalázó ez a helyzet a román államra nézve. (Éljenzés.) A románt kigunyolják a saját hazájában, akár nemzetiparasztpárti, akár pedig liberális. A régi királyságban a városok lakosságának fele idegen, nem román nemzetiségű. A zsidók milliókkal dobálóznak, milliókat harácsolnak, szélhámoskodnak össze a románság bőrén, mig mi nyomorgunk és éhezünk. Nemzeti szégyen, hogy a román állam mindent elkövet, csak hogy a kisebbségek jogtalan meggazdagodását elősegítse. Kit büntessünk meg ezért? Melyik kormányt? Melyik miniszterelnököt? Mi, mind. valamennyien hibásak vagyunk ebben. M a iartiensakkal c§ fgiegaliefákkar Ebben a pillanatban röpcédulák ezrei szállingóznak le a karzatról. ,-V* ' \ A cédula a „numerus totus'M követeli, 6'. V; 'V ezekkel a szavakkal végződiü: Le a farizeusokkal és megalkuvókkal“. Vaida is kér egy röpcédulát. Amikor elolvassa, 'Jel ? sórih \ í.vldJl. 1.1 U’!Lv. sí j-3 i W *jVfV Majd folytatja beszámolóját: (Folytatása a 3. oldalon)
